Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-01-21 / 6. szám
4 oldal. > KOMÁROM I LAPOK« 1933, január 21. A jegykendöt, amit adtál, vedd vissza. Rongyos igaz, ne csodálkozz efelett: Sokat sírtam s abba törlém könnyemet. Ne itass most póstáslegény. Menj vissza! Hisz a lovad a Vágvizét nem issza, Keserű lett, belesirtam könnyemet... stb. Harmadnapos menyecskének könnytől [ázik az orcája, Töröigeti, simogatja, hogy az ura meg [ne lássa. Hiába, van a népdalokban minden. csak a könnyázott kalapról nem szól a nóta. Eddig még nem, de most már igen, mert az én kalaptragédiám után is megszületett a legújabb nóta, amely aszongya, hogy Nem járok én most már a színházba, Mert a lelkem borult talpig gyászba. ... Szépen játszott Vaszary Piroska. Kalapomat könnyáradat egész tönkre [mosta... Ugy-e könnyekig megható nóta???? Faun. I || IWHUIIMNimiil .............Mil >i|H|i|B|iimii HMI MilH»HIIIIBHIIilWlliil>iiinill1IHIl|il|HmMII I i Nagyszabású SchuberWinnepély a Kultúrpalotában. — Vasárnap, január 22-én, este hat órai kezdettel. — így természetesen pokoli élvezetet szereznek ezek a feltűnési viszketegségben szenvedők a többieknek és ezt a pokoli élvezetszerzést akarom itt, a nagy nyilvánosság előtt jelen soraimmal megköszönni. Ez alkalommal csak általánosságban fejezem ki hálás köszönetemet, de legközelebb már a neveket is kiírjuk a nyilvános köszönetnyilvánításunkban, elvégre hadd tudja meg a nagyközönség is, hogy kik ezek a kedves színházlátogatók és igy, aki akarja, melléjük válthat jegyet. Az igazgatóság nagyon helyesen tenné> hogy az ilyen helyekért magasabb árakat szedne. Pokoli élvezetben volt például a napokban részem, mert egy egészen különös szokásu társaság közelébe juttatott az én szerencsecsillagzatom. Ennek a társaságnak az volt a jó szokása, hogy minden jó viccet, ötletet, amit a színpadon mondtak, megismételtek, persze hangosan, ilyen formán: — Hallottad, hogy azt mondta a Vilcsi, a Gábor, a Lendvay, Rajnay stb. stb. Így aztán a szövegkönyvet háromszor volt szerencsém hallani, először hallottam a súgótól, aztán hallottam a színésztől és harmadszor hallottam a hátam mögött ülőktől és mivel ők többen voltak, egy-egy jó ötletet mind külön-külön elmondták. Eddig csodájára jártak az emberek a tihanyi visszhangnak, igazán felesleges fáradság, tessék eljönni a komáromi színházba, itt háromszor, négyszer, sőt ötször is lehet hallani és hozzá nem az elkiabált mondatot, hanem a súgó által elsuttogott kifejezéseket is. Bocsássanak meg a tihanyi visszhangot lepipáló végtelen kedves hölgyek és urak, hogy ezt a nyilvános köszönetnyilvánítást ezúttal nem a nevek felsorolásával közöljük, de legközelebb már egy teljes névsorral szolgálunk. A könnyező karzat. Tulajdonképpen ennek a kis cikkecskének azt a címet akartam adni, hogy Kártérítést követelek Vaszary Piroskától, de aztán a fenti szelidebb címmel is megelégedtem. Tehát: Könnyező karzat! A könynyező szemek, a könnyező fák mellé most odasorakozik a legújabb komáromi specialitás, a könnyező karzat! A „Légy jő mindhalálig“ utolsó előadásán történt, hogy a kalapomat annak a lépcsőnek a karfájára akasztottam, amely lépcső arra szolgál, hogy a nézőtérről fel lehessen menni a színpadra. Vaszary Piri ezúttal is csodálatosan szépen és élethűen játszott. Sirt az egész nézőtér, sirt, zokogott a karzat is persze. Fölöttünk egy termetes szakácsnő szinte fuldokolt a sírástól. Nem hinném, hogy amikor a bakája leszerelt és örök búcsút vettek egymástól, jobban sirt volna. Vége az előadásnak. Készülök a hazameneteire, nyúlok a kalapom után. Meglepődve érzem, hogy a kalapom csurom viz, mintha esőben agyonázott volna. Akkor derült ki, hogy a termetes szakácsnénak a karzatról lehulló könnyzápora pont az én kalapomra zudult alá. Eszembe jutottak a magyar népdaloknak mindazon kitételei, amelyek könnytől ázott holmikról szólnak. Ilyenek: Csaplárosné beteg, fázik, Hópárnája könnjtől ázik. Könnytől ázott bús, halovány arcom legyen a kottád. Németország és a keleti határok. — január 20. Neurath báró külügyminiszter igen érdekes nyilatkozatot adott a Havas iroda munkatársainak. Kijelentette, hogy Németország a jelenlegi időt nem tartja alkalmasnak arra, hogy saját maga tegye meg a kezdeményező lépéseket Németország keleti határainak kiigazítása érdekében. Ha azonban Németországot a Népszövetségben felszólítanák arra, hogy kössön uj szerződést Lengyelországgal, akkor Németország ennek a felszólításnak nem tehetne eleget. Németország feltétlenül szükségesnek tartja a keleti határkérdés revízióját és ennek az akaratának a Népszövetség előtt is érvényt akar szerezni. Héthónapi börtönt kapott a gutái csendőr bántaimazója. Véres dráma játszódott ie a múlt év őszén a csallóközi Bogyaréten egy mulatság alkalmával. A bogyaréti vendéglőben megjelent néhány gutái legény, akik mulatni jöttek át a szomszédba. Ugyanakkor ott tartózkodott Doleránszky Teofil csendőrőrmester is, aki békésen evett a kocsmaasztalnál. A gutái legények közül különösen Molnár Gyula haragudott a csendőrre, aki őt egy alkalommal valami kihágás miatt feljelentette. A legény azóta boszszut forralt. A bosszú idejét most látta elkövetkezni. — Felbiztatta „kolegáit“, hogy verjék el a csendőrt. Azoknak nem kellett sok biztatás, nekimentek a békésen üldögélő csendőrnek és úgy összebicskázták, hogy a csendőrt súlyos sérülésekkel szállították el Dóra Vendel kocsmájából. A gutái legények most kerültek törvény elé Molnár Gyula tagadásával szemben Fekete Gábor beismerésben volt s azt vallotta, hogy ő Molnár biztatására szúrta meg a csendőrt. A kihallgatott tanuk csak négy legényre nézve tudtak megfelelően vallani. Molnár Gyulát hathónapi, Fekete Gábort héthőnapi börtönre, Nagy Simont és Balázs Simont 2—2 hónapi fogházra ítélték. Perzsa vásár. Ezen cím mellett döntött véglegesen kedden este a Katii. Legényegyesület rendezőbizottsága, amikor is megtárgyalta a bál részletesebb programját. Perzsavásár lesz tehát a Katii. Legényegyesület hagyományos mulatságának ezidei címe s következésképen keleties dolgok lesznek a fő irányadói, úgy hogy teljesen keleti miliőben fog lezajlani e nagyszerűnek ígérkező mulatság. Az egyesület már tárgyalt egy török Katona-zenekarral s örömmel vesszük a jó hírt, hogy a török zenészek hajlandók az egyesület bálján szerepelni, de cigányzene is lesz. A mulatság ideje alatt egy igazi török kávéház is tanyát fog ütni a Legényegyesület helyiségében s így a vendégeknek alkalmuk lesz exotikus italokkal csillapítani becses itvágyukat. Ha pedig már török zene és török kávéház lesz, természetes, hogy keleties ruháknak is kell lenniök. A figyelmes rendezőség erről is gondoskodott és egy keleti felvonulást fog rendezni. Tájékoztatásul közli a vigalmi bizottság, hogy a megjelenési ruha nincs szabályokhoz kötve. A hölgyek jöhetnek tetszésszerinti színes, hosszú estélyi ruhában, esetleg az arcukon fátyollal, de akkor az törökös legyen. A férfiaknak sötét ruha és fez; turbán vagy török sapka. Török sapka a bál megkezdése előtt a helyszínen is lesz kapható. Lehet aztán telszésszerinti keleties jelmezben is jönni (török, perzsa, hindu, kinai, japán stb.). Félreértések végett azonban hangsúlyozzuk, hogy ez csak esetleges, de nem kötelező. (h. gy.) SiVMsa éi ierkssse a legjobb nagj&i lapel s Komáromi Lapokat MIIEK Egy tiszta kis kutya tragédiája, A pincsi kutya egy előkelő fővárosi házban lakott egy gyönyörűen berendezett lakásban. Olyan gyönyörű volt ennek a lakásnak a berendezése, hogy még a kutya is méltányolta. Kölyökkora óta soha, egyetlenegyszer sem feledkezett meg magáról ez a kis kutya, amely igazán hivatása magaslatán állott. Megrenditően pontos kutya voit. A nap bizonyos meghatározott óráiban percnyi pontossággal jelentkezett nyafogva az ajtó előtt, hogy engedjék le az uccára. Olyan pontos volt, mint a leglelkiismeretesebb hivatalnok. Soha egy percet nem késett, sohasem jelentkezett egy perccel hamarább. Ebben a kutyában bízni lehetett, ez a kutya sohasem tévedett. A kis selyemszőrü kutya egy napon szomorú lett. Orra forró lett és száraz, ami a kutyánál komoly betegség jele, szemei szomorúan, könyörögve néztek gazdáira. Nincs szomorúbb, egy szomorú kutyatekintetnél. Gazdái, akik nagyon szerették, magrémültek, állatorvost hívtak hozzá, aki megállapította, hogy a kis állatnak tüdőgyulladása van. Szigorú gyógymódot irt elő és legfontosabb utasítása az volt: amig az állat beteg, nem szabad leengedni az uccára. A napnak abban a bizonyos órájában a beteg kiskutya kivánszorgott vackából, odament ajtóhoz és nyafogott: szokás szerint. Nem engedték az uccára, hoztak neki egy kis ládát hamuval, homokkal. A kiskutya ügyet sem vetett erre a frivol eszközre, ő a belénevelt kötelességnek akart eleget tenni s le akart menni az uccára. Nem engedték, és ekkor csalódottan és szomorúan visszament a helyére és újra lefeküdt. Este megismétlődött ez a jelenet. A kiskutya, a kötelességteljesités mintaképe nem akart élni azzal a joggal, amit betegségére való tekintettel felajánlottak neki. Hajthatatlan maradt és gazdái aggódni kezdtek érte. Másnap különböző lélektani eszközökkel próbálkoztak. A család egy leleményes tagja egy nagy követ hozott s odaállította a szoba egyik sarkába. A kis kutya odament a kőhöz, aztán szomorúan megrázta a fejét. Kétségei voltak a kő valódiságai iránt és súlyos orkőlcsi kifogásai voltak az ellen a hazug megoldási mód ellen. Ismét visszament helyére, orra még forróbb és tekintete még szomorúbb volt, mint egy nappal előbb. A család ijedten hívta fel az állatorvost, aki azt tanácsolta, hogy hívjanak meg a lakásba egy neveletlen kutyát. Fáradságot nem kiméivé, felhajtottak egy ilyen kutyát. A vendég megbízatásának szellemét hiven követve, botrányos módon viselkedett a lakásban. A rossz példa azonban nem érte el a kellő hatást a beteg kis kutyánál. Tiszta ösztöne hozzáférhetetlen volt az erkölcstelenség és tisztátlanság minden kísértésével szemben. Mély megvetéssel fordult el vendégétől, melynek modorát és magatartását nyilván förtelmesnek találta. Három teljes napon át kínlódott a kis pincsi. Tüdőgyulladása ezalatt lassan kezdett visszafejlődni, de a harma dik napon megölte a makacs tisztaságszeretete. Pontosan abban az órában és abban a percben múlt ki a kis pincsi, amikor az uccára szokott menni. Feláldozta magát egy elvért, amelyet szentnek tartott. Schubert Ferenc emlékére rendez a Jókai Egyesület zenei szakosztálya ünnepélyt holnap, vasárnap, január 22-én este hat órai kezdettel a Kultúrpalotában. A finom bécsi muzsika zseniális költőjének emléke fog a felolvasásban, zeneszámokban, énekben és táncban megelevenedni, egy pillanatra a nyájas bidermejer kort idézzük ismét vissza. Az ünnepély műsora: 1.Bevezetés. Irta és felolvassa K. Ledermayer Ilona szakosztályi elnök. 2. Schuberthez. Irta dr. Borka Géza, szavalja Petrogalli Klári. 3. Schubert: Befejezetlen Symphonia, zongorán előadják: Nagy Aliz és Nagy László. 4. Schubert: a) A tengerparton, b) Üzenet, c) Szerenád. Énekli Molecz Margit operaénekesnő. 5. Schubert zenéjére: Gyermektánc. Előadják: Banay Erzsi, Kállay Éva Kendi Marianna, Kovách Edit, Rohonyi Vera, Schwarzer Nóra. 6. Schubert: Moments Musicaux. Zongorán előadja Uhereczky Ottóné úrnő. 7. Schubert: 3 dal a Három a kislány c. operettből. Énekli Molecz Margit. 8. Schubert zenéjére: Biedermeyer tánc. Előadják: Bátyai Matild, Kőváry Nusi, Kőváry Mariska, Petrogalli Klára, Soós Gita, Szijj Daisy. A táncokat korhű jelmezekben táncolják. Az énekeket és táncokat zongorán kiséri: dr. Rohonyi Oszkárné úrnő. A táncokat tervezte és betanította: Weisz Jánosné úrnő. A reflektorvilágitást a Hacker és Neufeld cég szolgáltatja. Műsormegváltás 6 Kő, diákoknak 2 Kő.
