Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-06-10 / 46. szám
10 oldal. > KOMÁROMI LAPOK« 1933 június 0 % GYERMEKEKNEK • • r, AFIZIKAI KÉZIKÖNYV v A ¥ \ KÉRDÉSEKBEN ÉS FELELETEKBEN. Középiskolai és tanítóképzői érettségizők, valamint polgári iskolai tanítói szakvizsgázók számára és magánhasználatra. Irta: MÉSZÁROS GYÖRGY DR. állami magyar reálgimnáziumi tanár. ÁRA: 25 Ke. Postai megküldéssel 26 Ke. Kapható a SPITZER-féle könyvesboltban Komárno — Komárom A tengerkirály leánya. Az Adria partján éli egy halászlegény. Azt mondja néki egyszer özvegy édesanyja: — Hej, fiam, az én időm már lejárt s csak azon búsulok, mi lesz véled, ha megtalálok halni? Mert senkid se marad, aki megfőzné az ebédet s mosna rád meg vasalna. Legjobb volna hát, ha megházasodnál. A tengereket járom én, édesanyám, — felelte |a legény — nincs nékem időm, hogy lányok után járjak, hát azt se tudom, kit vehetnék el. Van elég szép kis lány a mi kis halászfalunkban, — biztatta az anyja. — Akármelyik szívesen lenne a feleséged. Elgondolkozott a halászlegéiiy s lassan mondta: — Nem kell nékem, édesanyám, egyik se. ■— Hát ki kellene? — Álmomban többször megjelent már nékem a tengerkirály leánya s elhatároztam, vagy ő lesz a feleségem, vagy senki. Elborult az öregasszony arca: Verd ki a fejedből ezt a gondolától. édesfiam, meri sokan próbállak már megküzdeni, a tenger veszedel mével, hogy elnyerhessék a tengerkirály leányát, de még a legbátrabb hercegek és királyfiak is életükkel fizetlek merész vágyukért. Hát hisz az én életem se több,, mint akárki más emberfiáé, mondta a legény, az anyja pedig, mikor látta, hogy hiába minden okos szó, hagyta a dolgot. Este, mikor lefeküdtek, hallja a legény, hogy kocognak az ablakán. Nézi, amennyire az éjszaka engedte, mi az, hát látja .hogy egy sirály. Vissza akart feküdni az ágyába, de a sirály csak kocogtatta az ablak üreget. — Már csak megnézem, mit akar ez a sirály, — gondolta, s kiment az éjszakába. A siraty pedig repkedett a feje körül, meg-megcsapta az arcát simogató suhanással s el-elrepült a tenger felé, mintha csak mutatni akarná az utat a halászlegénynek. A szél pedig kezdett feltámadni s hamarosan viharrá nőtt. A legény arra gondolt, hogy apja, nagyapja is ilyen éjszakai viharban vesztek a tengerbe, de nem ismerte a félelmet, hát csak ment a sirály után. A sirály pedig egyenesen a lialászlegény parton veszteglő bárkájának a vitorlarüdjára ült s várt. — Lesz, ami lesz! — gondolta a legény. Betolta a bárkát a háborgó hullámokba. akkor maga is beleszállt s kifeszítette a vitorlákat. A vihar belekapott a dagadó, csattogó vitorlavásznakba s repítette befelé a tengerre. Akkorra már megeredt a záporos jégeső is. Okosabb volna ,ha visszafordulnék, — gondolta a legény — de gyávaság volna s kormányozta a bárkát tovább a sirály után. Hát egyszerre csak látja a villámok fényében, hogy mindenféle hatalmas tengeri szörnyetegek akarnak a bárkájára mászni a hullámokból. Roppant tengeri kígyók, sárkányok, rozmár alakú rémek és cápák, hogy akármilyen bátor is volt a halászlegény, kicsit mégis összeszorult a szive. De megemberelte magát, cvezőlapátot fogott s verte vele vissza a szörnyetegeket. De minél többet vert vissza, annál több támadt. A sirály pedig repdesett a bárka felett s kiáltozott, mintha csak biztatni, bátorítani akarná a legényt. Az pedig hadakozott a lapáttal a rettenetes viharban jobbra-balra. Hát látja a legény, hogy nem elég, hogy ő küszködik a tengeri szörnyetegekkel, a sirályt is üldözik a levegőben tengeri sasok, keselyűk és griffek. Vijogva, kiáltozva menekült előlük a szegény madár, de az egyik griffmadár mégis elkapta éppen a legény feje fölött. Éppen annyira ,hogy a legény fejbeüthette a griffmadarat a lapátjával. A tengerbe zuhant a griffmadár, de a sirállyal együtt, mert nem engedte ki a markából. Egy pillanatig se gondolkozott a legény, nem törődött se a viharzó, háborgó tenger tarajosán hullámzó áradatával. se a szörnyetegekkel, kiuggény sirályt a griff karmai közül.; rótt a bárkából, hogy kimentse a szc- Abban a pillanatban csoda történt. A vihar, mintha csak varázslatra, egyszerre elült, eltűntek a tengeri szörnyetegek. a sasok, a keselyük, a griffmadarak s a legény a bárkáján találta magát, mellette pedig ott állott a kormánynál a lengerkirály lánya királykoronával a fején, tengerzöld fehér babos ruhában, szeme kék volt, mint az ég és zöld. mint a tenger s melegen, szeretettel nézett a halászlegényre. A bárka pedig süllyedt a tenger mélyébei s a legény csodálkozott, bogy a viz alatt lélegzik, mintha csak a tengerszínén volna a bárkáján. A lány pedig a tenger mélyére mulatott. Ragyogó, tornyos kristálypalotát látott maga alatt a halászlegény. — Édesapámnak, a téngerkirálynak a palotája, — mondta szelíden a királylány — majd ott a többit is megtudod. A kastély erkélyén gyémántos, aranyos a 1 abűstrom-trónuson az ősz lengerkirály ült és a felesége. Mögöttük a fényes udvari kiséret. Boldogan ölelgette a király pár a király kisasszonyt, sirtak. nevettek örömükben mikor valahogy kiörülték magukat. a király kézenfogia a halászlegényt s elmondta néki. hogy leányát feleségül kérte a tengeri rémek fejedelme, de ő nem akarta hozzáadni. A tengeri rémek fejedelme bosszul fogadott, hogy a lány valamennyi kérőjét elpusztítja. Idáig hetvenhat derék királyfi, herceg és halászlegény cselt .áldozatul a tengeri rémek királya boszszujának, mert nem voltak elég bátrak. Vagy visszafordultak a vihar elől, amikor a varázslat szerint a tengeri rémek királya erőt vehetett rajtuk s a tengerbe boríthatta a bárkájukat, vagy ha szembe mertek a tengerbe ugrani, hogy a griffmadár képébe változott király karmaiból kimentsék a sirályt, aki a tengerkirály lánya volt. — Te voltál az egyetlen, hetvenhetedik, aki végig bátorságot tanúsítottál. így el puszii toltad a tengeri rémek királyát, megmentetted a lányomat s hősies bátorságoddal méltó lettél rá, hogy elnyerjed a kezét s rád hagyjam birodalmamat. Egy nyirfa8eprő élete. Volt egyszer egy ember, annak meg egy nyirfasöprüje. Az ember nem igen szerette a söpriit. a söprű pedig nem szerette a gazdáját. Egyszer a söprű nem akarta fclsöpömi az ázott kerti úthoz odatapadt faleveleket s (ezért a gazdája úgy a földhöz vágta szegény söpriit, hogy az csak úgy nyekkent. De csakhamar megemberelte magát. Feltápászkodott s ballagni kezdett. Hamarosan gazdája elé állt, aki majd kővé meredt ijedtében. Még ilyet életében se nem látott, se nem hallott, hogy egy hitvány nyirfasöprü felkeljen, útnak induljon. Félelmében úgy odalapult az eperfa derekához, akár a bujkálja hernyó. Pedig kár volt minden fáradsága. A nyirfasöprü ott is rátalált és úgy clpáskolta goromba gazdáját, hogy még a verebek is kacagtak a furcsa csetepatén. Aztán nem sokat gondolkodott a söprű, íélrántotta az uccura nyíló kapíut s kiosont az uccára. Mire a megvert gazda kitámolygott az uccára és segítség után kiáltozott, már túl volt az falun, városon, hegyen, völgyön. Versenyt futott a széllel, szóba állt a sárral, megpihent a szénaboglya aljában s csendesen elaludt. Másnap ismét tovább nyargalászott. Egy olyan városba ért, ahol éppen nagyvásár volt. Nem sokat tétovázott, besétált a sátrak közé ő is. Egy darabig nézte, nézegette a sok portékát, csecsebecsét, limlomot, egyszercsak felugrott a fazekas ponyvájára, s úgy söpörte, pofozta a köcsögöket, cserépperselyeket, csücsköskorsókat, akárcsak a szél az ucca porát. A városi emberek úgy megijedtek a gazdátlan söprű boszorkányosságától, hogy annyifelé szaladtak-széledtek, ahányan voltak. A söprű pedig az üresen maradt lacikonyhában pompásan tele ette-itta magát, aztán mintha semmi rosszat nem cselekedeti volna, vándorolt tovább. Mindegy volt neki hegy, erdő, folyó, mindegyiken átnyargalászott könnyedén. Harmadnapra megint egy nagy városba ért. Delel harangoztak. A fiúk. lányok éppen akkor jöttek kifelé az iskolából. A söprű jobbra-balra figyelgetve óvatosan meghúzódott az egyik kapu aljában s leste az iskolásgyerekeket. Hanem aztán, mikor meglátta, hogy egyik-másik lurkó papírgombóoot, almacsutkát ,mogyoróhéjat dobál szét a tiszta útra, kiugrott a kapualjából s gondolkodás nélkül a szemetelő gyermekhadra rontott. Olyan csihi-puhi, sí á - í á; következett, hogy ta'á'.i még most is visszhangzik tőle az iskola környéke. Mire a csatahelyre a rendőr is megérkezett, a világjáró nyirfasöprü már a hetedik határt járta. Hajnalodott, mikor egy rengeteg nagy város kellősközepére ért. Az uccaseprők éppen akkor széledtek százfelé, ki erre, ki arra, ahogy a parancsot kapta. i Hogy, hogy nem, a világjáró söprűnek megtetszett az egyik uccaseprő. Megsajnálta sok évtől meghajlott hátát, őszbeborult fejét. Várta az alkalmat, hogy majd megszólítja. Az öreg uccaseprő nehezen fogott a napi munkájához. Bágyadt, beteges volt- Szomorkodva nézte szerszámját: — Csupa csutak már ez a söprű. Kétszerannyi időbe kerül mire végzek, mintha becsületes, jó söprűm lenne. S hiába kérek másikat, nem kapok. A világjáró söprűnek se kellett egyéb. Odaállt nagy bátran az elkeseredett öregember elé s megszólította: — Ehol vagyok én ni, kedves öreg bátyám. Látom, hogy alig fogad már szót kigyelmed söprűje, én szívesen szolgálatába állok. Még fiatal vagyok és erős: Meg ráadásul a magam lábán is tudok járni. Azzal be sem várva az öreg uccaseprő feleletét, nekidőlt a piszkos, szemetes uccánák s csapkodta, verdeste, gyűjtötte a szemetet, mint a parancsolat. A hajlotthátu, öreg uccaseprő csodálkozva és boldogan nézte, hogy mint dolgozik helyette a csodálatos söprü. És ez így ment ezután nap, mint nap. A szegény ember megszerette a söprűt. Esti lefekvéskor bevitte kicsi szobájába, a sarokba állította. Hajnalonként észre se vette, amikor a derék söprű kisurrant az ajtón. S amint ő később kinézett az uccára, akkorára már a kocsiút is, a gyalogjáró is fénylett a nagy tisztaságtól. Hanem egy hideg, téli napon nagy szomorúság érte a világjáró söprűt. Derék, jó szállásadó gazdája meghalt. Mit tehetett a nyirfasöprü, nekivágott újra a nagyvilágnak. Ment, mendegélt napokon át, heteken át, míg egyszercsak egv nagy nyirfaerdőhöz nem ért. Ott tüstént jelentkezett a legöregebb nyírfánál, aki igaz, meleg szóval, szeretettel fogadta. Másnap a fehérdereku nyírfák gyűlést tartottak, amelyen egyakarattal és örömmel elhatározták, hogy a világjáró söprűt megválasztják erdőtisztogatónak. Nem is kellett a csodaseprűnek ennél nagyobb boldogság. Úgy sürögforog, rendezkedik még ma is a kedves nyírfák erdejében, mint valami generális. Tisztogatja, felsöpri nap, mint nap az erdő alját, összegyűjti a sok-sok szemetet, papirost, amit a rendetlen kirándulók szanaszét elszórnak a gyönyörű zöld abroszon. Télen pedig ott bóbiskol a legöregebb nyírfa repedezett derekán s várja a parancsot, hogy mikor söpörje már le a havat az erdő hátáról. ADY összes versei Harmadik kiadás 572 oldal 1044 vers Egészvászonkötés Olcsó, propaganda ára csak 60 KC. Kapható a Spitzer-féle könyvesboltban Komárno—Komárom. A Komáromi Lapok menetrend kivonata megjelent és kapható a Spitzer-féle könyvesboltban. Ara 1 korona 20 fillér. — Érvényes május J5-től. A szerkesztésért a főszerkesztő a felelői. Lapkiadó: Spitzer Béla. Nyomatott Spitzer Sándor könyvnyomdáé Iában Komárom. Komárom népszerű cserkészcsapata, a közszeretetben álló Jókaicserkészcsapat junius 15-én Űrnapján délután majálist rendez a Dalegyesület összes helyiségeiben. A cserkészcsapat ezévben ünnepli fennállásának 20 évfordulóját s ez a jubileumi esztendő egy másik nagy eseménnyel, a gödöllői jamboreeval is összekapcsolódik. A komáromi cserkészek majálisának bevétele a jamboree költségeit van. hivatva fedezni s éppen ezért szeretettel hívja meg a város közönségét kitűnő sikerűnek igérkért» nyári táncmulatságára a gimnázium cserkészcsapata. T
