Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-06-10 / 46. szám
4. oldal. »KOMAROMI LAPOK« t-öi'jJ. június 10. Barangolás Ródosz szigetén. (Tízezer kilométer vizen és szárazon,) A szingalézek búvármutatványai. - A világ legideálisabb múzeuma. - A tengerből kiszálló Vénusz. - A johanniták lovagvára. - Harc a polippal. Saját tudósítónktól. Fájt a szivünk, amikor a felejthetetlen egyiptomi élmények után hajónk a port-szaidi kikötőben fölszedte horgonyait, miközben pár szingaléz és arab búvár a hajónk mellett úszkált és bámulatos ügyességgel fölhozta a tengerből a hajó fedélzetéről ledobott pénzdarabokat. Ezek az ügyes búvárok a pénzt akkor kapják el, amig az száll le a tengerfenékre, mert ha már a fenékre ért, onnét a sok moszat miatt nem hozható föl. Aztán megindult hajónk, ez az úszó város kolpsszuz közel háromezer utasával az Égéi tenger egyik bájos szigete, Ródosz felé, ahova ragyogó napfényben érkeztünk meg és nyomban a partra szálltunk. Mindjárt a kikötő mellett van Ródosz sziget hasonnevű fővárosának a legszebb temploma, a Johannita lovagrend ősi székesegyháza, amelynek körülvevő árkádjaiban láthatók a lovagrend nagymestereinek a sírjai, hatalmas és díszes kőkoporsói. A városban és az egész szigeten ragyogó tisztaság és rmd uralkodik, amióta az olaszok fennhatósága alákerült. Mussolini erélyes előretörése itt is látható minden lépésnél. E sziget, amelynek lakossága török, görög, zsidó olaszokból áll, 1912-ig török fennhatóság alatt volt, de a balkáni háború után a görögök és a törökök nem tudtak megegyezni a sziget hovatartozása felől és Olaszország szállta meg és azóta olasz birtok. A sziget éghajlata ideálisan enyhe és sok pénzes ember szokott itt pihenni. Termékei a szőllő, olaj és fügefa és a déli gyümölcsök. Kávéházaikban nappal is hangzik a zene, művészi, nívós muzsika, amelyet hatalmas és messze hangzó gramofonok szolgáltatnak. Micsoda hatalmas és művészlemezek ezek! Gondoltam itt komáromi, művészi gramofonlemezeket gyűjtő barátaimra. Még őket is bámulatba ejtették volna. A képeslapokat küldözgető utitársainknak itt bő aratásuk volt, mert egész utunkban nem láttunk olyan művészi fölvételeket és pompás beállítású képeket, mint itt Ródosz szigetén és még hozzá hallatlan olcsók is. Igaz, hogy a johannita lovagrend régi, ősi vára és az erődítmények képei olyan festőiek, hogy könnyű itt fotografálni, a város és a hosszúkás sziget, közepén végighúzódó hegylánccal, minden része mosolyogva kínálkozik a fényképező lemezre, vagy a filmre. A johannita, vagy a ródoszi, később a máltai lovagrend néven ismeretes lovagok hatalmas lovagvárában van elhelyezve a gazdag muzeum és a régi kongó lovagtermek, cellák, refektóriumok, halottikamrák most múzeumi kelyiségek és a régi föníciai, egyiptomi, görög és olasz régiségek gazdag anyagának pompás és stilszerü miliőt adnak. Sok múzeumot láttam már jártamban, keltemben, hiszen az utazónak első útja a múzeumokba vezet, de ennél ideálisabbat, a célnak megfelelőbbet soha. Ródosz szigetén a tudomány és a művészet erősen fölvirágzott és külön szobrászati iskola is keletkezett itt, amelynek egyik legelső és leghíresebb alkotása volt a kikötőjében fölállított hatalmas, 70 röf magas szobor, a ródoszi kolosszus, a napistent ábrázolta. A ródoszi Cháresz készitette és olyan hatalmas alkotás volt, hogy szétterpesztett lábai alatt a hajók könnyűszerrel átvitorláztak. De csak 56 évig állott fenn, mert a földrengés tönkretette és fcronz anyagát az arabok 900 tevén szállították el. A világ hét csodái közé tartozó kolosszus tulajdonképen világitó toronynak készült. A ródoszi szobrászati iskola e hatalmas alkotásának már nyoma sincs, de a múzeumban láthatjuk még pár csodálatos alkotását en nek az iskolának, igy a tengerből kilépő Vénusz, amint hajából facsarja ki a vizet, egyike a görög szobrászat legszebb alkotásainak, sokan Fídiász világhírű görög szobrász művének tartják. Ebben az ideális múzeumban is heteket lehetne tölteni, de nekünk kiszabott időnk volt és a festői Komárom, — június 9. kilátású kikötőben és a sziget egyéb részeiben, a város bazáraiban is akartunk gyönyörködni. A kikötőben lelkendezve szaladt felém egyik kedves utitársunk, Hajovics Péter, aki Munkácsról jött és aki nagy tisztelője volt az én jó étvágyamnak és étvágygerjesztő falatozásomnak. Az étkezésnél ő mindig megvárt engem. Jobban Ízlik az étel — mondotta — ha látom Doktor urat olyan jóízűen, gusztusosán enni! A jó gyomromnak ez a nagy tisztelője rohan felém. — No doktor ur, most egy igazi specialitást fogunk venni és este megfőzetni a hajón. Tessék társnak beállani, mert nekem sok lenne. Magam nem tudnám megenni. Éppen most fogták ki a halászok a tengerből — mondotta és ezzel sodort magával a móló szélére. Még most is borsódzik a hátam, ha rágondolok, mert az én munkácsi barátom által bejelentett ízletes falat nem volt más, mint egy jól kifejlett, borzalmasan undorító polip. Még a látása is szörnyű volt, hát még megenni! A barátom látta a képemről a nagyon is nem tetszést, hát kapacitási akart: — A halászok azt mondják, hogy ennél izletesebb falat nincs a tengeren. Vegyük meg. Már beszéltem a hajó szakácsaival, megcsinálják, fölséges vacsoránk lesz. Én azonban nem voltam hajlandó, ami Hajovicsoí nagyon bántotta és szinte azt akarta mondani, hogy a doktor ur henceg a jó gyomrával, hogy boldogult ifjú korában mi mindent meg tudott enni. Hát ez is gyomor, amely elszalaszt ilyen fölséges delikateszt? Ettől fogva Hajovics barátom szemében nagyot esett a gyomrom s az étvágyam tekintélye és ezentúl már nem várt meg az étkezésnél. Sohsem fogja megbocsátani nekem, hogy miattam nem ehetett polipot. Tengeri csillagot, tengeri sünt, amelyek kisebb dolgok voltak, úgy hamzsolta, mint én az ananászt, a polip azonban nagy volt és egyedül megvenni nagyon költséges lett volna. A jóétvágyam messze földön is ismert híressége igy^ vált semmivé Ródosz szigetén, az Ürnak 1933-dik esztendejében! Dr.B.J. Ä pünkösdi dalosünnepóly. A feledhetetlen emlékű országos dalosünnepélyről és a Komáromi Dalegyesület 70 éves fennállásának jubileumi díszközgyűléséről az egész héten nagy melegséggel és elismeréssel beszéltek széles körökben, a magyar napi sajtó ismételten visszatér az ünnepélyre és terjedelmes referádákban számol be az ünnepély minden kis mozzanatáról. A Komáromi Lapok is visszatér czutlal az ünnepélyre, amelyhez hasonlóról ötvennégy éves fennállása alatt alig számolhatott be, mert ilyen arányú, ennyire messze vidékeket felölelő kulturünnepély nem volt még Komáromban. Beszámolónkból a lázas munka közepette kimaradt egykét adat, amely nélkül nem lenne teljes referádánk és ezt a hiányt mai számunkban pótoljuk. Mindenekelőtt meg kell örökítenünk, — ha csak kivonatosan is, — Gillev János dr. szöv. országos elnöknek zászlóavató beszédét, aki többek között a következőket mondotta: — Ez a zászló a komáromi magyar becsületnek lesz a hordozója. Méltó folytatása les: a régi zászlónak, amely ugyan már szertefoszlott, de tradícióiban tovább fog élni. Hűséggel tartozunk a zászló becsületének. A zászló ma nálunk nem hatalmat, de uralmat jelent a, magyar lelkek fölött. Meg kell becsülnünk a zászlót, mocsoknak nem szabad hozzá tapadnia s méltatlanok kezébe nem szabad j utnia. Hűség és becsület a zászlóval szemben s azzal az erkölcsi tartalommal szemben, amit a zászló mindenkor jelképez! Hirdesse ez a zászló a komáromi magyarok lelkesedését és a magyar ügy iránti hűségét! Szent-Ivány József a következő szavakkal üdvözölte a jubiláló Dalegyesületet : — Forró magyar szívvel köszöntőm a 70. éves Komáromi Dalegyesületet. Hogy mit jelent ez: 70 éven át a magyar szivet és a magyar lelket nevelni, ennek méltatására gyönge a szó. Lángoló magyar szivet, áldozatos magyar lelket — amelyek nélkül nincs öntudatos, erőteljes magyar élet, — csakis az a rajongó, önfeláldozó és tettrekész nemzeti szellem tud kialakítani, amely a jubiláló egyesület vezetőit és tagjait mindig áthatotta. Ős tele vény a magyar férfi és a magyar nő lelke, ebbe az őstelevénybe bocsátotta gyökereit a Komáromi Dalegyesület s viharálló magyar tölgy lett. Isten áldása kisérje további életét. Itl kell megemlítenünk azt is, hogy az üdvözlők sorában a már referádánkban múlt számunkban említetteken kívül a Szlovenszkói Magyar Komárom, junius 9. Közmivelődési Egyesület nyilrai csoportja nevében Gyürlcij Ákos dr., az Érsekujvári Vasasok Olvasó- és Dalköre nevében Ágh Sándor, a Komáromi Football Klub nevében Lóránt Mihály elnök üdvözölték a jubiláló egyesületei. Ugyanezen egyesületek a zászlóra is szalagot, illetve lveztek. virágot he-Táviratban és levélben üdvözölték a Komáromi Dalegyesületel a Magyarországi Országos Dalosszövelség. a Csehszlovákiai Magyar Társadalmi Egyesületek Szövetsége (Rimaszombat), Jankovics Marcell dr. (Pozsony), Sziklay Ferenc dr. (Kassa), Turcsányi Imre dr. (Érsekújvár), Komáromi Izr. Jótékony Nőegylet, Weisz Emma, a Gömör szerkesztősége (Rimaszombat). Minthogy a díszközgyűlés a délutáni időbe belenyúlt, az új zászló szegbeverési aktusát el kellett halasztani. A Komáromi Dalegyesület elnöksége ezúton kéri föl mindazokat, akiknél zászlószegek vannak, hogy azokat egy később kitűzendő napon a Dalegyesület helyiségében a zászlórúdban elhelyezni szíveskedjenek. Amennyiben ezt személyesen elvégezni bármi okból akadályoztatnának, a szöget szíveskedjenek ifj. Nagy János dalegyesületi titkár úrnak átadni (Komáromi Első hitelintézet), a Daleyycsület vezetősége gondoskodni fog a zászlószögek elhelyezéséről. Pünkösd vasárnap este a díszhangverseny után a Dalegyesület nádor uccai kerti helyiségében táncmulatság fejezte be a nagysikerű ünnepséget, amelyen igen sokan jelenlek meg különösen a vidéki vendégek közül. Sajnos a Dalegycsülct helyisége szűknek bizonyult, de akik a termek ben voltak, azok pompásan mulattál* át az éjszakát a pirosló reggelig. Biztosan volt? kék vignettás bált üvegekben '$ van a valódi ALP A sósborszesz. Iván Károly képkiáiiitása a Kultúrpalotában Érdekes képkiállitás fog megnyílnia jövő hét szerdáján, junius 14-én a Kultúrpalota képtártermében, a tanitőgytíléssel egyidejü'eg. Iván Károly ekecsf ref. igazgatótanitó mutatja be szép gyűjteményét, — legnagyobbrészt akvarelleket — amelyek a hangulatos csallóközi tájakat ábrázolják. Iván Károly festői rátermettségét kevesen ismerik Komáromban. Hatmos Károly tehetséges tanítványa volt, aki a kitűnő mester gondos irányításával fejlesztette sokra művészetét s ma már finom akvarelljei vannak. Elevenek, színesek, hangulatosak A szelíd kisalföldi tájak lelke érződik meg képein, a fény és árnyék játszik a színeken, technikája, ecsetkezelése friss és gondos. Néhány kompozíciója Arany János költeményeihez ismét más oldaláról mutatja meg Iván Károlyt, a festőt. Negyven képpel jön a kiállításra Iván Károly, ezek a képek figyelmet érdemelnek. A kiállítás szerdán délelőtt 11 órakor nyílik nvg és 18-áig tart. Belépődíj a kiállítás napján 3 korona, egyébként 2 korona. — Heko gvermekkocsi, «vermek kerékpár, nyugágy, Tetra baba kelengye íegotCsóbban ELBERT nél. — Elcserélném teljesen újonnan épült (adómentes) hazamat olyan hazzal, hol a kocsival való bejárás lehetséges. (A házat el is adnám, ha csere nem lehetséges.) Cím: Eötvös ucca 48/b. — Hatalmas tűzvész pusztított Bátorkeszin. Bátorkeszi községét joggal lehetne a tüzek falujának nevezni, mett otF ugyancsak gyakoriak a tüzek. A napokban is nagy tűz pusztított a Schlézinger-féle gazdaságban. Egy nagy pajta gyulladt ki és igen sok gazdasági gép, eszköz és takarmány lett a tűz martaléka. A kár 300.000 korona. Biciklijéről lerúgta a csikó A csicsői legény halálosvégU szórakozása Különös módon lelte halá át Deed Imre huszonkétéves csicsói legény. Décsi Imre a faluban biciklizett, amikor estefelé szembetalálta magát a hazatérő ménessel. A fiatal, vidám csikók össze vissza ugrándoztak az uccán s az egyik széles jókedvében keresztülugrotta a bicikliző Décsit. Az ugrás nem sikerült, mert a csikó patájával halántékon rúgta a legényt. Décsi Imre lebukott a bicikliről, a gép a csikók nagy tumultusában öszszetört, a legény pedig holtan maradt az utcán, agyonrugta a csikó. A halálos szerencsétlenségnek a bíróságon lesz folytatása, amennyiben Décsi Imre hozzátartozói kártérítést követelnek a cskó gazdájától és a községtői, amely a csikókat legelteti. Jogászkörök érdeklődve néznek a pör kimenetele elé, hogy kit terhel ebben az esetben a büntetőjogi felelősség.
