Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-06-03 / 44. szám
Lapunk mai száma a jövö heti teljes Rádió-műsort tartalmazza •• Otvenneffyedik évfolyam. 44. (bzóim Szombat, 1933. janink 3. iilwHiiiimtnwnniH«iM liillli>ii~in~Tir -rmr rr-niir—‘—,r- r---~T-- t~-- I Illír II i —riimn.mtnry ■ i- ■ ~i|-i --rn njij m i'Mijilw »i ii)wiiiifrwntffiT.tiT:Trwr-r--nrfrrrT-tt-iTrrirtir ■— - - — - ggggggg/ un nr II I7„ jp mi ni naiilililTl ip— Előfizetési ár csehszlovák értékben: fiíelyben és vidékre postai szétküldéssel «gész évre 88 Ké, félévre ÍO K6, negyedévre 20 K6. — Külföldön 120 Ké. f-áTesszém ára 1 korona. Alapította: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAAL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Bfimunkaitársak: ALAPY GYULA dr. és FCLÖP ZSIGMOND. Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor-u. 2i. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Magyar dalosok,Isten hozott! Irta: Alapy Gyula dr. Csehszlovák Légióbank fiókja Komárno 220 lebonyolít mindennemű bankügyletet. Komárom, junius 2. Messze földről érkeznek városunkba a magyar dal vándor apostolai, kiket Komárom magyar polgársága meleg szívből kicsordult Islenhozotlai köszönt. Eljönnek, hogy tanui legyenek a Komáromi Dalegyesülel hetvenéves jubileumi ünnepségeinek és ezen felül nemes versenyben mérjék össze erejüket a magyar daikincsck csodálatos szépségeinek előadásával, a hallgatók lelkei! pedig megfürösszék a magyar nemzeti leiekből elösugárzö büszke önérzet megejtő mámorában. A mi szívesen vári kedves vendégeink bizonyára nem tudják, hogy hetven évvel ezelőtt Klapka városában, mely a világosi gyásznap után heteken keresztül egyedül jelentette még a szuverén Magyarország földjét, a Iclipori magyarságnak, e város lakóinak is, mit jelentett a magyar dal, mely szívbe markolt és könnyeket esalt a szemekbe, a lelkekben pedig meggyujtotta azl a lüzel, amelyet semmiféle császári pátens többé el nem olthatott. Ilelven év előtt az ébredő magyar szabadság előhírnöke volt a magyar dal és olt csoportosull mögötte és körülötte egy kis városkának ujjongó öröme és mámoros lelkesedése. Legrégibb kulturális egyesületünkéi ünnepeljük mi, komáromiak az öreg »Dalárdádban, mely életkorát meghazudtoló friss elevenséggel és elánnal új jubileumok fele lendül a lelkesedés füzétől fűtötten, hogy újabb decenniumok ólján kísérje az itt élő magyarságot jó és balsorsában, miként eddig is kísérte. De nemcsak nekünk jelent ez ünnepet, hanem messze túl e kis városkán, az itl élő egész magyarságnak is intő jelül szolgál, hogy a magyar dal szent egységébe olvad itt a városi dalos a magyar falvak dalosleslvéreivel és az ipari műhelyek, a gyárak lelkes és fegyelmezett dalos élcsapataival. A magyar dalkultura testvéri láncába fűzi ökel, ha az élet robotját külömböző munkahelyeken végzik is és a magyar dal szépsége, annak rajongó szerelelc mégis összehangolják őkel a megértés, a szeretet és a sorsteslvériség nagy harmóniájában. Üdvözlünk benneteket, magyar dalosok, kik Szlovenszkó messze tájairól kerestétek fel Komáromot, hogy a Komáromi Dalegyesületnek az elismerés pálmaágát nyújtsátok át. Köszöntünk ebben a kis városkában magyaros szívvel és bizalommal szorítjuk meg kezeitekéi. Hiszen tudjátok, hogy abban az élethalálharcban, melyet nemzetünk folytatott a török ellen, a komáromi végház jelentette a magyar határt, tudjátok, hogy ez a város volt Nyugat kapuja és őrségéi is a német—római szent birodalom fizette, hogy hódító útjában állítsa meg az ozmánságot. Sok-sok szenvedés és sorscsapás után hamvaiból mindig felíámadolt és alig száz esztendő elöli Komárom volt az »ezüstös« város, mert őslakosainak férfi dolmányain és a női selyem-bársony mellényeken ezüst menleláncok ; és gombok fénylettek. Ez volt akkor az Aranyember városa, a jólét, a mulatságok és a licjehujás dáridók Komámmá. A Ghyczyek, Pázmándyak feltörekvő városa, de szent helye a magyar irodalomnak és tudománynak, a Péczelyeknek, a Beölhyeknek és a mese királyának, Jókai Mórnak. Ez adta a híres piaristákat, liléi Jánost, az első magyar színműírót és Takáts Sándort, a magyar nemzet nagy’ tanítómesterét, Kultsár Istvánt, a magyar sajtó és színészet lelkes úttörőjét. A mai Komárom nagy, megnövekedett árnyéka a réginek. Szomorú halárváros, melyből hiányzik a munka és a kenyér. Hajdan erős ipara csak tengődik, kereskedelme szomorú nosztalgiával várja a szebb napok hajnalhasadásál, a gazdasági föllendülést. De kultúrája erős alapokra van építve, amelyet a mostani dalosünnep még erősebbé és szilárdabbá tehet és lesz is. A magyar dal édes zengésében olvadjon össze a magyar bánat a jelen tiszta örömével és az elhangzó akkordokból csendüljön ki a szent ígéret, hogy a magyar dal zengését szíveinkbe zárva megőrizhessük azl, mint a szebb jövőnek ígéretes zálogát. A Komáromi Dalegyesület helyi kultúránknak e fényes drágaköve, melynek tükrözésében meglátjuk e város múltját és jelenét: maradjon az, ami volt a komáromiaknak hetven nehéz esztendőn keresztül. Daloljon bomló jókedvünkben, sirattassou meg nehéz bánatunkban és legyen a magyar dalnak továbbra is lelkes hirdetője. A nagy múltnak most megnyíló távlataiból vesse előre diadalmas sugarait a szép és dicsőséges jövő! (Ilmia ás íerjpgsie * legjobb )sr>’ ? Komáromi Lapoka Pünkösdi lángok. Komárom, június 2. A tanítványok, az egyszerű kétkézi munkások és nehézkes, kevés beszédű halászok bús félelemmel ültek bezárkózva a házban és néma komorsággal tekintettek maguk elé. És jőve egy nagy szélvihar, mely álzúgotl a házon, melynek recsegett minden eresztéke. A hatalmasan zengő viharnak hangjai belölték a háznak minden kis zugát. És a szelek szárnyán a Szentlélek szárnyalt be a házikóba, akik felpillantva csodáltán csodálják és látják vala fejeik felett röpködni a tüzes lángnyelveket. Az a láng fejeikről szíveikbe szállt és megtöltötte azt bátorsággal, elméjüket pedig világossággal, hangjukat megacélozta. Akik pedig csak a zsidó nyelven beszéltek eleddig, ezentúl nyelveken szóltak, a pogányoknak az ő nyelvükön, a rómaiaknak latinul és a görögöknek görögül. így tanítja pünkösd ünnepén a Szentlélek eljövetelét az írás. De megtanít másra is. Arra, hogy azoknak az egyszerű embereknek lelkét is betöltötte a Szentlélek ereje, akik az isteni Megváltó e földről való távozása után bús hallgatagságban üldögéltek és féltek. Szíveikből eltűnt a félelem lenyűgöző érzése, nem féltek ezentúl emberektől, hanem bátran hirdették az evangéliumot, nem féltek az üldözésektől, mert tudván tudták, hogy nem a halál a legroszszabb, ami az embert érheti, hanem a bűnökben való megátalkodottság. És szétáradt a világon Krisztusnak tanítása: szeresd felebarátodat, mint tenmagadat és hangzott zsidónak, görögnek, pogánynak a hegyi beszéd csodálatos és lenyűgöző erejű tanítása. Egyszerű munkásemberek voltak ezek az első igehirdetők és mégis tanítványok serege veszi őket körül, mert az egyszerű emberek lángnyelveken szólának a világ nemzeteihez és azok megértették beszédeiket. Ez a pünkösdnek szent misztériuma, a Szentlélek eljövetelének örök megújhodása, apostolok cselekedeteinek kezdete. Mégis, óh hány, de menynyi csalódott, reményevesztett ember él a világon, aki nem veszi észre, nem ismeri fel a Szentlélek munkáját magában, mert nem akadt egy világos percre, hogy feleszméljen arra a tudatra: megértem az élet nagy öszszefüggéseit és ez az értelem meghaladja az én szellemi határaimnak távolságát, mert ez a pünkösdi világosságnak egy kis szikrája. Pedig ott járt közel a telkéhez, azonban a lélek aludt, a lelkiismeret elaltatta és igy nem foghatott tüzet. A pünkösdi lángok szent ünnepe a nagy Ígéret, mely lankadó hitünket megerősíti a lélek erejével, megacélozza a hívők elszántságával. Attól kapjuk ezt az isteni adományt, aki megígérte, hogy elküldi a vigasztalót, aki kijelentette, hogy én vagyok az út, az igazság, az étet. Szürke hétköznapok roboljában megfeledkezünk erről, ami nem is csoda, mikor a test fáradt és a lélek erőtlen. Pedig mindenkinek hivatása van az életben, amelyben kiteljesedik jó vagy balsorsa, amint az erő kiegyensúlyozza vagy cgyensúlyozatlan hagyja tetteit. Akinek lelkében a pünkösdi lélek lángja ég, az szenvedéseken, megpróbáltatásokban és üldöztetéseken keresztül sem veszíti el hitét, megőrzi lelkének egyensúlyát, mig a másik, akinek a lelke vértezetlen maradt, elbukik az első akadálynál és a harcnak lesz áldozata. Ami az egyes ember lelkére vonatkozik, az teljes egészében alkalmazható a nemzet lelkére is. Ha az egyes emberek hite erős, erős lesz a kollck ti vinné is, a nemzeté. És mi teszi ezt a nemzet leikével: tagjainak erős és szilárd akarata, mely erős marad a megpróbáltatásokban. Ez mind erkölcsi adottság, amelyre a nemzetet alkotó népet hosszú évek során kell nevelni. Nevelni a jóra, az igazság szeretetére és kívánására, az erkölcsi szépre és a nemességre, amely egyedül adhatja meg a társadalomnak önfentartó erejét. ipanyol nyelvtanok és szótárak a kiejtés megjelölésével Lingua kéziszótárak: Spanyol. Teljes. Magyar—Spanyol és Spanyol—Magyar. Mindkét rész egybekötve, 400 old. 28.000 szétárSor Ki 52.— Schenk zsebnyelvkönyvek: 16°. Spanyol zsebnyelvtan és társalgó Kő 18'20 Schidlol: Az >1000 szó« módszere. Spanyol nyelvtan, magántanulók részére. 10 füzeiben teljes nyelvtan egész vászondobozban KC 52'— Kaphatók: Spitzer S. könyvkereskedésében Komárom, Nádor-u 29
