Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-05-27 / 42. szám
2. oidal. »KOMÁROMI LAPOK* iüá3. május 27. időre lehetetlenné teszik a teljes sajtótörvény letárgyalását. A szindikátus véleménye szerint a sajtóviszonyokon ma leghatásosabban úgy lehetne segíteni, ha az újságírók szolgálati viszonyait is törvénnyel rendezik. Sorozatos törvényjavaslatok a minisztertanács előtt. A kormány tervbe vett számos törvénymódosítást, amelyet egymás után készit elő az illetékes minisztériumokban. Ezek a módosítások az állami rend fentartására és biztosítására irányulnak. Az uj törvényjavaslatok között van a községi választások rendjének módosítása, amely szerint a községi képviselőtestületek mandátumát hat évi tartamra emelik föl. Ezenkívül napirendre kerül az 1920-ból származó rendkívüli intézkedésekről szóló törvény novellája, valamint a becsületvédelemről szóló uj törvény Az uj törvényjavaslatok között van a sajtó újabb megrendszabdlyozdsdra vonatkozó javaslat és az állami alkalmazottak szolgálati pragmatkáijának kiegészítése, amelyekkel a minisztertanács a legközelebb foglalkozik. A képviselőház a közeli időkben ezekkel a törvényjavaslatokkal fog foglalkozni, amelyek közül kétségkívül a legfonto-Mbbak a sajtó megrendszabályozására és az állami alkalmazottak szolgálati pragmatikájának módosítására vonatkozó törvényjavaslatok. A kisantant álláspontja a négyhatalmi paktum ügyében. Hivatalosan közük, hogy a kisantant a négyhatalmi szerződések tárgyalásával kapcsolatban ugyanazt az álláspontot foglalja el, amelyet március 2>iki hivatalos kommünikéjében leszögezett. Elvileg nem kifogásolja azt a paktumot, amely nem érinti a kisantant államait. A kisantant köreiben egyébként a négyhatalmi paktumnak nem tulajdonítottak olyan jelentőséget, mint az egyes sajtókommentárok teszik. A kisantant miniszterei tárgyaltak a genfi francia és olasz delegátusokkal és a tárgyalások után arra a meggyőződésre jutottak, hogy a négyhatalmi paktum nem árt a kisantant érdekeinek. A kisantant végérvényes állásfoglalását természetesen fentartja arra az időre, amikor a négyhatalmi paktum pontos szövegét ismerni fogja. Az elmúlt napok tanácskozásai némileg tisztázták a helyzetet, úgy hogy a kisantant aggodalom nélkül tekinthet a paktum megkötése elé. A komáromi kikötőben uj munkálatok készülnek, ha jobb lesz a gazdasági helyzet. — Mi nehezíti meg a kikötő forgalmát? — Saját tudósítónktól. A komáromi kikötő a pozsonyi dunai kikötő mellett a köztársaság másik nagy folyami kikötője, amelynek felépítésére az állam néhány év előtt tetemes összegei fordított, a válságos idők beálltával azonban a komáromi kikötő is a krízis áldozata lett: forgalma nem éri el a kívánt mértéket. A komáromi kikötőt tranzitó-forgalomra szánták: a jugoszláv és a román termények hajóról való kirakása itt történik, a lengyel szén, az orosz antracit és petróleum pedig itt kerül hajóra, a csehszlovák fával együtt. A kikötő vasúti hálózatot kapott és igen sok munkást foglalkoztatott. Az állam öt hatalmas darut is építtetett, Komárom, május 26. amellyel különösen szenet és gabonát tároltak. A mai nehéz viszonyok között a komáromi kikötő forgalma a minimumra csökkent, az úgynevezett Kisdunán, — amelyet egyúttal téli kikötőnek is szántak, — nagy tömegben állottak egészen az utolsó időig az uszályok, tekintettel arra, hogy a hajózási társaságok alig kaptak szállításra megrendelést. Részint a gazdasági válság, másrészt a vámháború és a súlyos devizarendeletek akadályozzák a dunai forgalom szabad kifejlődését. Néhány nap óta azonban valamivel javult a helyzet és a csehszlovák hajózási társaság kapott nagyobb megrendelést szállítmányozásra, ami jótékony hatással van a munkanélküliségre is, tekintettel arra, hogy a dunaparti községekből toborzódik nagyrészt az uszályok .legénysége. A jelek a dunai szállítások megszaporodására mutatnak. Jelenleg romániai gabona érkezik nagyobb mennyiségben Komáromba, de a gabona-szállítást is nagyban akadályozza a devizarendelet s mig máskor az áru 24 óra alatt továbbment, most tárolni kell és hal-nyolc napba belekerül, mig a devizakorlátozások miatt szükséges engedély megérkezik az illetékes minisztériumtól. A kikötő lengyel szenet is vesz át, amióta azonban a magyar üzemek nagyrészt belföldi szénnel dolgoznak, a lengyel szén tranzilójorgalma igen megcsökkent. A faárú kivitele sem jelentékeny tétel a kikötőben, mig azelőtt százával jöttek le lulajosok a Végről, mostanában hónapok múlnak el, mig egy felsővidéki tutaj megérkezik a komáromi kikötőbe. Orosz antracit érkezik nagyobb mennyiségben; a legnagyobb tétele a kikötőnek ebben a pillanatban azonban háromezer vagon só, amely Lengyelországból megy Jugoszláviába. A tranzitóáruk eloszlásánál ügyelnek arra, hogy a komáromi és a pozsonyi kikötői egyképen foglalkoztassák. A csökkent forgalom miatt a komáromi kikötő építése is szünetel. A tavaszi időkig csak kisebb javításokat eszközöltek a kikötőben s az a lény, hogy a kikötőnél sem építési munka, sem szállítmányozás nincs, jelenléken yen emelte a munkanélküliek számát. A munkaügyi minisztérium a munkakölcsönből tartalékolt 150 millió kor-onánjő összeget kikötőépítési és vízszabályozási célokra fordítja. Ebből a komáromi kikötőnek szintén nagyobb összeg jut. A legsürgősebb munka a téli kikötő medrének kimélyítése, valamint a szén-, fa-, petróleumkikötő teljes kiépítése. Szivattyúszerkezetet állítanak fel a petróleum kikötőben az olaj tankolására s alacsony vízállás esetén az olajszállító hajók rakományának megkönnyítésére. Az Apályi sziget kettévágásával a Vág szabályozási munkálatai egyrésze is befejeződik s a Vág is könnyebben lesz hajózható. A komáromi kikötő jelenleg a várakozás képét mutatja. Inditnató-e a Csallóköz számára idegenforgalmi propaganda? A Komáromi Lapok ankétja a csallóközi idegenforgalom fellendítése ügyében. — Látogassák meg az idegenek Szlovenszkó Aranykertjét is! Az újságolvasó figyelmét bizonyára nem kerülte el az a hatalmas propaganda, amelyet egyes vidékek az idegenforgalom érdekében csapnak. Nincs Európának országa, amely tüneményes látnivalóval ne csábítaná az utazni vágyókat s Hollandiától kezdve Szovjetoroszországig, minden ország azon fáradozik, hogy minél több idegent hívjon be az országba. Nemcsak úgynevezett festői vidékek, alpesi tájak, hegyes országok, nemcsak tengeri fürdőhelyek hirdetik országuk előnyét és vidékük szépségét, hanem minden táj hangsúlyozza a maga látnivalóit, érdekes voltát s így érthető meg, hogy újabban a magyar Alföld, a debreceni Hortobágy, sőt — mint olvassuk — a kecskeméti Bugacpuszla is megindította a propagandát az idegenforgalom érdekében. Hogy az idegenforgalom mit jelent anyagi és erkölcsi erőben, fejtegetnünk nem kell. Számos természetkedvelő helyezkedik arra az álláspontra, hogy a természet mindenütt szép, mert önmagáért való s a természetért rajongó ember mindenütt talál szépséget és érdekességei. Éppen azért, ha a kecskeméti pusztát mutogatni lehet, hogyha sík tájakat az idegenforgalom számára hozzáférhetővé teszünk, akkor önként adódik az indítvány: létesítsünk propagandát a Kiscdföld, jobban mondva a Csallóköz megtekintése érdekében. Föltétlenül akadna sok érdeklődő, akik a köztársaság egyik legjellemzőbb vidékét szívesen néznék mjeg s akik az egykori Aranykoriét meglátogatnák. Olyan természetkedvelők, akik a hegyes tájak látványosságával torkig vannak, föltétlenül hálásan vennék, A sziget titka. Irta Büky György. A rozsdavörös hegyek és fakózőld völgyek az őszi nap zuhanyrózsája alá állottak: aranyban fürdött az egész vidék. A folyóvíz tükre mohón habzsolta fel a sok gyönyörűséget, mint ezüst tükör illatos asszonya szépségét. A víz síma bársonyát karcsú, szivaralakú, kajak-típusú csónak hasította végig. Fehér teste vidáman siklott előre, a belsejében fiatal férfi megelevenedett bronzszobra tartotta kézben az ikerevezőt. Egyforma, erőteljes csapásokkal dobta) a lapát látra a vizet és suhogó selyemuszályt szakított ki maga mögé a csónak a folyam arany brokátjából. Magos Ernő kerekre nyílt szeme i'észegen itta az ősz rengeteg szépségét. Hol egy vérfoltra villant a tekintete a hegyoldalon, hol a víz testét nézte hosszasan, amelyben láthatatlan kezek az ég felhőruháit áztatták patyolat fehérre. Fáradhatatlan buzgalommal dolgozott az evező és minél messzebb jutott a várostól a csónak, annál diadalmasabb erővel borított be mindent a csend. Magos Ernő szeme előtt gyönyörű kis sziget képe lebegett célként. A múlt héten vette észre messziről a kis birodalmat egy társas kirándulás alkalmával, amikor is ő az alkalmilag összeverődött négyes vezérevezőseként szerepelt. Feltűnt neki a buja növényzet. Az óriási fák. A nagy páfrányok. A még mindig zöldlombé bokrok. Fantáziáját azonban mégis csak az a pillanat ragadta meg igazán, amely alatt éles szeme a szegély-bokrok függönyének nyitásán keresztül bepillantott a sziget pázsitszőnyegére. Karcsú, magas nőt látott lépkedni a füvön fürdőtrikóbaíul s a röpke pillanat elég volt ahhoz, hogy megállapítsa a hölgy alakjának hibátlan szépségét s vállig érő fürtös hajának sötét ragyogását. Az első pillanatban fel akart kiáltani, hogy társait a csodálatos jelenségre figyelmeztesse, de azután összeharapta a száját és féltékenyen elhallgatta titkát. Mindössze az történt, hogy az evezés egyenletes tempóját minden átmenet nélkül meggyorsította, amivel ugyancsak magára zúdította társai haragját. Amikor túlhaladtak a szigeten, megkérdezte a kormányostól: — Te Frici, micsoda sziget ez? — Magántulajdon. Nem szabad ki-» kötni rajta. — Miért? — Nem tudom. Azóta folyton a válasz gyölörle: »Magántulajdon. Nem szabad kikötni rajta.« Mi titka lehet a gyönyörű hölgynek, hogy elbújik a szigetre és senkit se enged a maga közelébe? A pompás sziget, a misztikus magány, a szép nő aztán annyira felcsigázták fantáziáját, hogy nem bírt magával és a mai szép napon a sziget felkutatására indult. Klubjában egy kitűnő egyszemélyes kajakot választott ki erre a célra és ime már fel is tűnt a távolban a sziget sötétzöld lombkoronája. Fokozta a tempót. Mint a malomkerék küllői, úgy csapkodták a vizet acélkarjának folytatásaként az evezők. Röpült a könnyű alkotmány és Magos Ernő arcán a megelégedettség mosolya virágzott. Amikor a sziget közelébe ért, szeme kutatva szaladt végig a parton, hogy alkalmas kikötőt találjon, ahol elrejtheti csónakját. Azonnal fel is fedezett egy fűzfát, mely hatalmas lombjával mélyen behajolt a víz fölé. Pompásan meghúzódhatott a lomb alatt a [nélkül, hogy valaki akár a víz felől, akár a szigetről megláthatná. Egy-két csendes tempó. Ügyes kormányzás és a csónak kai együtt eltűnt szem elől. Kis ideig figyelt. Hallgatódzott. Sehol semmi nesz. óvatosan a sekély vízbe lépett tehát, nesztelenül partra húzta a csónakot és kibújt a fa lombjának védelme alól. Magas, izmos férfi volt. Sugárzott róla az ifjúság, a bátorság és az erő. Nem vitt magával semmit. Fürdőruha volt rajta csupán, a fiatalok könynyelműségével bízott ügyességében és az erejében. Kicsit furcsán érezte magát, hogy betolakodott valakinek a titkába, de ellenállhatatlan erővel sodorta magájva,l a vágy és a kíváncsiság. Az első óvatos lépések után bátrabban ment befelé s amikor túlhalad! a szegélybokrok vonalán, meglepetten állt meg a sziget belsejének szépsége előtt., A gyönyörű pázsit, mint egy nagy. mozdulatlan tó terült el előtte. Itt-ott egy-egy sziget emelkedett ki belőle sötét lombú bokrokból. A bokrok védelme alatt megkerülte a tó-pázsitot, amelynek túlsó végében, a sűrű fák csoportjában ízléses weekend házacskát pillantott meg. Kéthárom apró helyiségből állhatott mindössze a kis épület, melynek főékessége a hatalmas tornác volt. Közelebb húzódott az épülethez s egy fa mögé bújva, a tornácra lesett. Megdobbant a szíve. Nagy, kényelmes nyugágyon, fürdőtrikóban feküdt előtte a múltkor megpillantott csoda, a gyönyörű hölgy. Most, hogy közelről láthatta, sem csalódott. Tökéletes formák, üdeség, ruganyosság. Egészen fiatal lány lehetett. Magos Ernő mozdulatlanul állt a helyén és gyönyörködött. Nem tudta, mennyi ideig állhatott így, amikor a szép teremtés felült és a ház felé fordulva, felkiáltott: — Juliska!... Julis!... Gyere csak! Öreg parasztasszony állt ki a tornácra nyíló ajtóba. — Mi az, kisasszonyka, drága? Mi baj ? N ézz körül! Nincs senki a szigeten? — Ugyan, már hogy volna? — Nézz csak körül! — Majd később, kisasszonyka. Most sok a dolgom. Aztán meg úgy sincs itt senki. — Biztos? — Biztos... Nem köt itt ki senki. Tudják, hogy nem szabad. — Amióta eltűnt a Huszár kutyám, nem érzem magam biztonságban. — Nyugodjék meg a kisasszonyka. Igaz ugyan, hogy szép idő van, de hétköznap kevesen járnak a vízre, vasárnap meg már lesz új kutya.
