Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-05-20 / 40. szám
i 1983. május 20. »KOMÁROMI LAPOKc 9. oldal. £££ Buzaszem 4 liYEIIUKKWi.'VKK, Milliók bő verítéke Hüllőit már a földre le — Én hiszem, hogy belőle lett A Sors drága kenyere ... Piroshéjú ízes kenyér — Itt pihen az asztalon... A legnagyobb földi áldás Szegényen és gazdagon. Illatával betölli a Sárkunyhót és palotát — 5 úgy érzed, hogy Isten ujja Véle mindent odaad... Úgy érzed, hogy már nagyobb jó Rajta kívül nem lehet S imádságba foglalod a Mindennapi kenyeret. Szent a Neve, aki adta, Ne vonja meg sohasem — Legyen részed örökélet Ö, te áldott buzaszem! A két jómadár Bimbi és Bolond jó barátok voltak. Barátságuk akkor kezdődött, mikor az elemi iskola első osztályában csupa véletlenül egymás mellé kerültek. Bolond magas, sovány kis emberke volt, viszont Bimbi az ellenkezője,/ Egy jó fejjel alacsonyabb volt Bolondnál. kövér, mint egy káposztás hordó s pirospozsgás arcú, mintha csak egy kacagó alma ült volna a nyakán. Hát amint mondom, igen jó barátok voltak, egymás nélkül ritkán lehetett látni őket, akkor is csak lefekvéskor. Ezért aztán osztozkodniok kellett egymás jó és balsorsában egyaránt. Egy ilyen hiába eltöltött estén öszszebeszélt a két jó madár, hogy reggel nem mennek az iskolába, mivel egyikőjük sem készüli el a leckéjével, hanem valahol eltöltik az időt, aztán a szokásos időben annak rendje-módja szerint hazaállítanak, mintha misem történt volna. Reggel táskába rakták a könyveket, a Iízórait is becsomagolták hűségesen, aztán elköszöntek hazulról. A megbeszélt sarkon pedig összetalálkoztak, ahol, fejeiket összedugva, tanakodni kezdtek, hogy hova menjenek. Egyik ezt indítványozta, másik azt, végre Bimbi döntött: — A külvárosba megyünk, ahol kevesen járnak. Keresztül-kasul barangolták a várost, mig eljött á dél, akkor hazamentek és megebédeltek, délután megint folytatták útjukat. Közel a város halárához egy hosszú kőkerítés mellett vezetett cl az útjuk, amelyen belül nagy gyümölcsös terült el édes, illatos, mosolygó terméseivel. Bimbinek az orrát nagyon csiklandozta a gyümölcsillat, ezért azt mondta Bolondnak: — Te, Boci, most jó alkalom volna egy kis gyümölcsöt szedni, én már éhes vagyok és itt nem jár senki. Én átsegítlek a kerítésen s amíg fent leszel a fán, itt kívül vigyázok. Ha veszély fenyegetne, egy éles füttyel tudtodra adom. Bolond nagyr tusakodások közt ráállott a dologra, felugrott a párkányra. Bimbi pedig megkapta a két lábát s feltolta a kerítésre. Olt óvatosan szétnézett, nincs-e bent valaki, aztán átvetette magát. Fenn a fán a zsebeit s a sapkáját telerakta hamvas, illatos barackkal, közben természetesen i\ szájába még többet rakott. Bimbi pedig azalatt a kerítés melleit ólálkodott, nehogy valaki meglepje őket. Jókedvűen dudorászott a sikernek, boldogan gondolt a pompás gyümölcsre, s nagyszerűnek találta, hogy nem jár arra senki, azonban ez az öröme korai volt, mert a következő pillanatban egy csendőr tűnt fel a sarokról s vészjóslóan közelgett a gyümölcsös felé. * Bimbi, látván legújabb vállalkozásuknak veszélyben forgását, hirtelen szájába dugta két ujját s egy nagyot fütty ent elf, maga pedig kereket oldod. Bolond az adott jelre szájába vette megszedett sapkáját, lecsúszott a fá- K)|l s az alsó ágban megkapaszkodva, egyet himbálva, leugrott a porhanyós földre. Aztán szaladt a kerítésnek, ott se látva, se hallva, mint egy gumilabda, átvetette magát s nagy megrökönyödésére, pont a csendőr nyakába esett, akinek ettől a váratlan zökkenéstől kemény kalapja messze elgurul l az utszélen. Bolond ijedten kapkodott levegő után, szentül azt hitte, hogy egyenest ‘Belzebub jött érte a poklok fenekéről. Végre is inasához térve a csendőr, megkapta a nyakában lógó gyereket, leemelte maga elé s nagybosszusan dörmögte fogai között: Na várj csak, te vásott kölyök, majd adok én neked gyümölcsöt, csak vigyelek az őrszobára! Hej, uramisten, megszeppent erre a szegény Bolond, előbb könyörgésre fogta a dolgot, de mikor nem használt, nagy hallgatagon lépkedett a csendőr mellett. Lassanként alkonyodni kezdett, idolt már meggyujtották a kis alacsony házakban a petróleumlámpát, csak a keskeny, hosszú utcák maradtak kísérteties sötétben. Bolondon kiütött a verejték a félelemtől, egy lelket nem tehetett látni az utcán s Bimbi sem volt sehol, pedig az őrszoba is veszélyesen közeledett. De az utolsó pillanatban mégis feltűnt egy sötét árnyék az egyik utcasarokról s óvatosan követte nyomukat. Bolond a sötétben is felismerte járásáról a hű barátot, Bimbit s most már bátrabban szedte a lábait. A csendőr is meggyorsította nehéz, rengő lépteit, de mikor a legsötétebb helyre értek, puff, egy fatuskóbán úgy elvágódtak, hogy az iitődésnél csak a nyekkenése volt nagyobb. Bimbi ekkor már Bolond mellett termiéit s a sötét utcában eltűntek a láthatárról. Hát amint így mennek, kacagnak összebújva, egyszer csak beleütköznek valakibe. Odasandítanak a sapka alól, hát a tanító úrral találják magukat szembe. No hiszen, elvörösödött erre a két jómadár, jobban a pulyka se.- Persze, ti megint csavarogtatok? szólt összeráncolt homlokkal a tanító úr. — Miért nem jöttetek iskolába? A fiúk nem feletek semmit, csak zavartan állottak a szigorú tekintet előtt s a nádpálca jutott eszükbe, amely majd a hátukon fog táncolni csavargásukért... A gyémántfizemü hal. Egy szegény danaparti halász már kora reggel óta gubbasztott csónakjában s merítette a hálót, de bizony nem sok szerencsével. Még annyi halat se tudod fogni, hogy népes családjának ebédre elég lett volna, nemhogy az asz - szonynak és gyerekeknek csizmát, ködmönt vehetett volna az áráért, pedig már közeledett a tél hidege. — De szomorú is a halászember élete, édes jó Istenem! — sóhajtotta maga elé nekibusultan. — Hej, ha én egyszer annyi halat fognék, hogy a csónakom tele lenne, felét rögtön a szegényeknek adnám. Hál alighogy ezt kimondja, megjelenik a parton egy őszhajú öregember s odaszól hozzá: Evezz csak oda a parti fűzfához és merítsd meg a hálódat. De a szavadat betartsd ám! A halász meregeti a szemét, hegyezi a fülét, de az ősz embert csak pillanatra látja s egv szóval sem hall többet. — Mi volt ez? — töpreng magában. — A füzeshez menjek? No hiszen! Ott alacsony már a víz s a hálóm alig merül el... De csak motoszkál valami benne, odamegy mégis és megmeríti a hálóját. Hát mozog is az nemsokára. Csavarja a kötelet, huzza ki a hálót a vízből, hát — uramfia! — anynyi hal nyüzsög benne, amennyi csak belefér. És hozzá, nem is nehéz az egész, olyan könnyen emelődik, mintha üres volna a háló. Meghallgattál, Uram-Teremtőm! — rebegi a halász és szedi ki a sok halat a csónakjába, aztán újra elmeiül i a hálót. Megint tele van csordultig, hogy az mára csónakjába se fér. Oda se neki! Rakja ki a partra. Amikor harmadszor is el akarja meríteni a hálót, csak fönnakad az alacsony vízben és sehogy se sülvlyed el. — Ahá! — mosolyog a halász. — Eddig és ne tovább! Egyik a szegényeknek, a másik nekem. Szaladt az asszonyért és gyerekekért, hogy hazahordják, ami bizony déltől 4alkonyaiig tartott. Akkor az asszony kiválasztott a legszebbekből néhányat s finom halászlét kezdett főzni. — Amennyit nekünk, annyit a szegényeknek is, — mondta a halász és ugyanolyan halakat lett félre. Az asszony bosszankodott.- Számít is az a néhány hal ebből az óriási garmadából! A halász azonban nem is figyelt már reá, psztotta szorgalmasan kétfelé a halakat. — Ez a szegényeké, ez a mienk.,. Csodálatosképpen mindig két egyforma hal akadt a kezébe. Süllő süllővel, csuka csukával, márna márnával, ponty ponttyal, kecsege köcsögével, harcsa harcsával. — Ejnye, mi ez? — mosolygott rajta. — No, ilt könnyű igazságot tenni! Bizony beesteledett, amire elvégezte. Minden halat szétosztott már, csak egy sovány keszeg feküdt egyedül a földön. — No, veled senki sem gazdagabb, — mosolygott a halász, — légy a szegényekéi s lenyúlt érte a földre. Abban a pillanatban megjelent előtte az őszhajú öregember, akit a parton látott s azt mondta neki: Ezzel az egy hallal próbáltalak ki, te szegény, becsületes halász. Ha ezt magadnak tartottad volna, osztozkodásod nem lett volna igazságos. S mert a szegényeknek akartad juttatni, téged teszlek gazdaggá általa. Ez a gyémántszemű hal. A szemei kincset érnek. Ha eladod, nagy vagyonúd lesz s unokáid is jómódban fognak élni, ha a te példádat követik. Az öregember megcirógatta a becsületes halász arcát s így folytatta: — Kicsi dolgon kezdődik, fiam, a jóság, amikor az önzésünk kezdetéi legyőzni tudjuk... S a gonoszságnak is aprányi a kezdete, az a kis, alig észrevehető semmiség, amit másoktól jogtalanul elveszünk ... E szavak után az öreg el is tűnt.. A hal szeme pedig világítani kezdőit, mint hajnalban a felkelő nap. Mint a boldogság a becsületes ember szívében... A szerkesztésért a főszerkesztő a felelős. Lapkiadó: Spitzer Béla. Nyomatott Spitzer Sándor könyvnyomda jáhaa Komárom. ADY' összes versei Harmadik kiadás 572 oldal 1044 vers Egészvászonkötés Olcsó, propaganda ára csak 60 K5. Kapható a Spitzer-féle könyvesboltban Komárno—Komárom. — Kilencmillió dolláros biztosítási kötvény. Pierre S. Dupont vvillmingtoni kereskedő váltotta ki a világ legmagasabb összegű biztosítási kötvényét, mely 9 millió dollárról szól. — Prédikálásl rekord. G. L. Brown washingtoni néger lelkész uj tartós prédikálási világrekordot állított fel, amennyiben egy 12 óra 10 percig tartó egyházi szónoklatot mondott megszakítás nélkül. — Hurrá Melbourne! Melbourne (Ausztrália) tanácsa a város alapítása 100- ik évfordulója emlékére elrendelte, hogy minden 1634 ben születendő gyermekre az állam cimerét kell tetoválni. Idetartozik az a másik, ugyancsak tetoválást hir, hogy az amerikai Tretonban a baromfitenyésztők a rendkívül sürü csirkelopások megakadályozására elhatározták, hogy minden szárnyasra a tulajdonos nevét és lajstromszámát tetoválják. — Négy évig úszott a bedugaszolt üvegpalack a tengeren. Toulon közelében kifogtak egy bedugaszolt üvegpalackot a tengerből, amelyben egy angol hajóskapitány levele volt. A kapitány a levéllel ellátott üveget négy évvel ezelőtt hajította a tengerbe, amikor Ceylon fővárosából: Colombőból útban volt Ausztrália felé. Az üvegpalack hatalmas utat tett meg a tengeren Az angol kapitányt, aki az üveget a tengerbe dobta, értesítették az érdekes leletről és azután átszolgáltatták neki a hosszú utat megtett palackot. Nem szenved a melegtől, ha ésszerűen táplálkozik. Tápszerek és kész ételek tápértéke, 0 tápanyaga, só és vitamintartalma. Ez a tabella tartalmazza mindazt, amit tápszerekről tudnunk kell. Pontosan megmutatja, hogy tápszereink úgy nyers, mint feldolgozott állapotban mennyi fehérjét, zsirt, szénhydrátot, sót, kalóriát, vitamint tartalmaznak. Pontos táblázat arról is, hogy egyes tápszerek mennyi idő alatt ürülnek a gyomorból és pontos útmutatás a csecsemő és a gyermekkosztra vonatkozólag. A felsorolásban az összes tápszerek szerepelnek u. m.: húsok, hentesáruk, húskonzervek, zsirok, tojás, tej, tejtermékek, sajtok, zöldfőzelékek, lisztes tápszerek, maggyümölcsök, cukor, befőttek, édességek, italok, hús- és tojásételek, köretek, levesek, főzelékek, mártások, tészták és desszertek, csecsemőtápszerkészitmények. Mindenkinek fontos! Aki hízni, vagy fogyni akar, aki gyomor, vese, vagy szívbeteg, de ép oly fontos minden egészséges ember számára is. aki ésszerű táplálkozással egészségét megakarja őrizni. Fontos minden konyhában! Ára 7 80 Ke Kapható: a SPITZER-féle könyvesboltban Komárno—Komárom, Nádor u. 29. különböző színekben kapható SPITZER könyvesboltban, gC| Komárom, Nádor-u. 29. ^3 T
