Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)

1933-05-17 / 39. szám

4. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1983. május 17. — Halálozás. Pető Ignác kereske­delmi ügynök Komáromban, 63 éves korában hosszabb betegeskedés után elhunyt, gyászba borítván szeretett családját és rokonságát. Pető Margit a Braun cég könyvelőnője édesapját ve­szítette el az elhunytban. Temetése ma szerdán délután lesz a helybeli izr. te­mető halottas házából. Béke poraira! — A Legényegylet vasárnapi kabaréját óriási érdeklődés előzi meg. Múltkori számunkban említettük már a nivős műsor kivonatát, mely a kö­zönség körében méltó és általános helyeslésre talált, Mi is helyeseljük a rendező egyesület azon eljárását, hogy vidám estjének műsorába zeneszámo­kat és éneket is iktatott, mert köz­tudomású, hogy a komáromi közönség jobban szereti a zenés és énekes da­rabokat, mint bármely örökértékü pró­zai előadást. Mint értesülünk, a próbák javában folynak és minden jel arra mutat, hogy a vasárnap esti kabaré lesz az egyesület ezidei egyik legjobb előadása. A kabaré este nyolc órakor kezdődik. Jegyek már kaphatók a Derzs-féle cukorkaüzletben. — Levél egy csoda-papagályról. A következő levelet kaptuk: „Furcsa eset történt velem. Néhány nappal ez­előtt egy papagályt kaptam ajándékba, de a díszes állat nem akart lakásom­ban beszélni. Órák hosszat ültem az álmos papagály előtt és folyton mon­dogattam: „Halló, Lóri! Halló, Lóri!..“ Végül a papagály kinyitotta a szemét és igy szólt: „Mással beszél!“ ... Erre újra álomba merült, de másnap vég­képen felébredt és azóta folyton ezt hajtogatja: „Tolnai... Tolnai... Tol­nai... Nem tudják megmondani ne­kem, hogy milyen Tolnait emleget a Lóri folyton? Talán Tolnai Világlap­ját?.. — A községi elemi iskola szini­­előadása vasárnap délután. A ko­máromi községi elemi iskola Tantes­tülete május hó 21-én d. u. 5 órakor az iskola tornatermében az iskola ta­nulói közreműködésével jótékonyáéin szinielöadást rendez. A prológot VFe/ss Kornélia ig. tanárnő irta, a leányének­kart Sörös Krisztina tanítónő tanította be. A Gombcsata vígjátékot és Álom az erdőben dalos mesejátékot Csizma­­zia Anna és Tóth Juliska tanítónők rendezik, tanítják be lelkesedéssel és szakértelemmel. Az előadásnak mint­egy 50 kis diákszereplője van. A köz­ségi elemi iskola immár tradicionálissá vált szinielőadása iránt nagy érdeklő­dés nyilvánul s ezúton is felhívjuk az előadásra Komárom társadalmának fi­gyelmét. JótékonycéU előadás! A ren­dezők, Pethö Sándor igazgatóval az élén, szeretettel és hittel készítik elő az előadást, melyre még szombati szá­munkban visszatérünk. — Fehér virág, fehér ruha, fehér szív. Ezeken minden szem nemcsak csendesen megnyugszik, de kívánja, óhajtja, szereti, élvezi. — Hát még az a kis csöppség, akinek számára fel­virrad a nagy ünnep, az első áldozás napja! Mit nem adna érte! És nincs és nincs! Hogy is volna, mikor otthon sírnak a kenyérért, esedeznek a mun­káért! — Ép ezért hálásan köszönjük a kegyesszivü adakozóknak az eddig befolyt összegeket. A Szűzanya nevé­ben 20 Ke, Kis Teréz nevében 20 Ke, N. N. 50, dr. Lestár I. 30, Beck F.-né 20, Kerbler J. 20, Széles G.-né 20, két özvegy 25, FaldaJ.-né 15, Cs. F., N. N, Langsádl L.-né 10—10 Kc-t, Benkéné 10 Kő. Sok gyermeknek nincs még ruhácskája, nincs még cipőcskéje. Ne­­messzivü lelkek, könyörüljetek és küld­jétek adományokat az irgalmas nővé­rekhez. — A guta—kamocsa—érsekujvári út megépítése. Mivel a most jegyzés alatt lévő munkakölcsön elsősorban az útépítésnél adja meg a legtöbb mun­kaalkalmat, az érdekelt körök figyelme nagyon is ráirányult a guta—kamocsa —érsekujvári út építésére, illetve az útnak egészen Vásárutig való meg­hosszabbítására. Ez ügyben dr. Holota János magyar nemzetipárti képviselő és érsekujvári városbiró Prágában járt, hogy a nagyfontosságu ut építését mi­előbb elkezdhessék Prágában azt a felvilágosítást kapta, hogy az ügy most van véleményezés alatt a pozsonyi or­szágos hivatalnál. Erre dr. Holota Já­nos Pozsonyba utazott és az országos hivatalnál megtudta, hogy az ügy elő­készítése és kedvező véleményezése a legrövidebb idő alatt befejeződik és akkor az összes iratokat felküldik Prá­gába, úgyhogy az építést hamarosan el lehet kezdeni, amint lesz erre ked­vező fedezet. E nagyfontosságu ut által érdekelt községek mindent elkövetnek, hogy a kérdés kedvező megoldása ne késsék sokáig. — A rendőrség ezúton is figyel­mezteti a közönséget 548/1933. ein. számú hivatalos hirdetményére, mellyel bizonyos irányú külföldi rádióműsorok nyilvános közvetítését megtiltotta. Egy­úttal figyelmezteti azon rádiótulajdono­sokat, kik helyiségeikben üzletből ki­folyólag nyilvánosan közvetítenek rá­dióműsorokat (kávéházak, vendéglők stb.), hogy ehhez külön hatósági en­gedélyre van szükségük, melyet a kér­vényezőknek Komárno területére a rendörkomiszariátus adhat meg. — Hozzák rendbe a szigeti uta­kat! Bizonyos időközökben felemeljük szavunkat a komáromi uccák csinosí­tása érdekében s hol több, hol keve­sebb eredménnyel szádunk síkra a vá­ros rendezett állapotáért. Szeretnők például elérni azt, hogy a külsőbb te­rületek ne az „Ázsia“ aiszitojelzöt hordják magukon azzal a megokolás­­sal, hogy ha van a városnak Angliája, akkor kell legyen ázsiai gyarmata is, szeretnénk a kövezés, csatornázás ke­reteit látni legalább, — nemcsak egyes helyeken, hanem az egész városban is, — óhajtanók látni a fásitott Széna­teret s kiváncsiak vagyunk, hogy a Kórház tér szép virágágyának mikor lesz diszkorlátja már, hiszen tavaly is azzal érveltek az illetékesek, hogy az csak ideiglenes. Ezúttal azonban bő­vebben a szigeti utakról szándékozunk szólni néhány szót: Komárom városa szinte kihasználatlanul hagyja a szigeti adottságot és sokkal kevesebbet törő­dik vele, mint azt a sziget megérde­melné. Néhány düledező csárdán és a strandon kivül a komáromi polgárnak nincs hová mennie vasárnaponkint, ha a polgári örömöknek akar áldozni és sétálni szeretne. Szomorú valóság: Ko­máromnak nincsen rendes kiránduló­­helye, a túloldali vendéglők nem min­den tekintetben merítik ki a kiránduló­­helyek ismérveit... A szigetet azonban alkalmasnak látjuk arra, hogy kellemes sétahelye legyen Komáromnak. Hogy azonban ezt elérhessük, a sziget főutjait kellene gondozni és sárosabb időben is járhatóvá tenni. Padok az ut szélén, kellemes virágágyak, zenés vendéglő, jó utak: mennyivel kedvesebb volna ezáltal a sziget is! Ügyes vállalkozással még jövedelmezővé is lehetne tenni. Ezúttal a magunk részéről csak a sziget főutjának karbantartását kérjük: ez a hosszú, szép egyenes ut megérdemli, hogy többet törődjünk vele. Ér annyit az ott sétálás, mint a Nádor töredezett aszfaltját koptatni mégjobban. — A rejtélyes hindu hercegnő. Exotikus és rejtélyes vendége volt Bu­dapestnek: egy előkelő hindu herceg­nő, aki többek között azzal keltett fel­tűnést, hogy vérbe mártott tollal imád­kozott. Erről a hercegnőről érdekes cikket közöl a Délibáb, melynek szer­kesztőségét felkereste és hosszasan elbeszélgetett Indiáról. — A Délibáb uj száma, amely gazdag tartalommal jelent meg, pompás rádió-műsorokat, filmrovatot és rejtvényeket, valamint egyfelvonásos színdarabot, folytatásos regényt és 120 képet közöl. Egy szám ára 1.50 Kő. — Áthelyezés. A magyar pénzügy­­miniszter Prohdszka Jenő p. ü. főbiz­tost Salgótarjánból Komáromba he­lyezte át és megbízta a a komáromi pénzügyigazgatóságnál a pénzügyőri ügyek előadói teendőivel. — A CSEHSZLOVÁKIAI MA­GYAR TUDOMÁNYOS, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI TÁRSASÁG április és május hónapokban egy ósztályülést tartott, két elnökségi ülést és öt bi­zottsági ülést. Áprilisban megalakult a Társaság tudományos osztályának keretében a nyelvészeti bizottság. A tu­dományos könyvtár céljaira szóló ősz­­szegből a bizottság megvetette a Tár­saság magyar filológiai szakkönyvtá­rának alapját. A bizottság színvonalas észt-estet is rendezett. A Társaság iro­dalmi osztálya május 7-én tartott ren­des osztályülést, amelyen az osztály tagjai nagy számban jelentek meg a legtávolibb vidékekről is, Az osztály­ülést Antal Sándor osztályelnök vé­tsél, te, a referátumokat pedig Szálátnai Rezső osztálytitkár terjesztette elő. Az osztályülés a legnagyobb elismeréssel tudomásul vette az osztály elnökségé­nek működését. Különösen a könyv­kiadással foglalkozott ez az osztály­­ülés. Az osztály tíz kötetből álló szép­irodalmi könysorozatot fog kiadni. A pályázatok kiírása és a pályázati fel­tételek a Társaság elnökségi ülésének határozata után jelennek meg a napi­sajtóban. Ezen a könyvsorozaton kí­vül Madách-könyvtár címen egyidejű­leg a szellemi tudományok minden ágából kisebb formátumú könyveket fog a Társaság kiadni s ezek közi is szépirodalmi dolgokat. Hasonlóképen tervbe vette az osztály, hogy a másik két osztállyal karöltve egy rangos ma­gyar néplapot fog kiadni s ezirányban megteszi a szükséges lépéseket. Az osztály ülés egyhangúan elhatározta, hogy a magyar nyelv és stílus tiszta­ságának biztosítását, romlatlanságát, teendői közé teszi s oda fog hatni az intézményes helyeken, az iskolákban is, hogy a csehszlovákiai magyar fia­talságot helyes magyar nyelvre ne­veljék és oktassák. A művészeti osz­tály piktor-tagjai resztvettek Prágá­ban a szlovensszkói reprezentatív ki­állításon s közülük Angyal Gézától, Harmos Károlytól, Jánoska Tivadar­tól, Prohászka Istvántól, Stern Ár­mintól vettek oil képeket. A Társaság beadvánnyal fordult a prágai rá dió-journal igazgatóságához és annak pozsonyi fiókigazgatóságá­hoz is s a heti pozsonyi rádió-órák megnagyobbítását kérte. A Társaság beadvánnyal fordult az iskolaügyi és népművelődési minisz­tériumhoz s ebben a beadványban azt javasolta, hogy az évenként ki­osztott irodalmi és művészeti állam­díjakból magyar írók és művészek is kapjanak, ép úgy, mint ahogy néhány esztendő óta részesülnek ebben a cseh­szlovákiai német írók és művészek. A Társaság hivatalos folyóirata, a Magyar Figyelő, negyedévenként fog megjelenni, az első kettős szám jú­nius hónap folyamán jelenik meg s tartalma, színvonala a szlovenszkói magyar szellemi élet eseménye lesz. A Társaság ez úton értesíti a ma­gyar közönséget, hogy hivatalos he­lyisége Pozsonyban, a Káptalan ucca 13/a számú házában van. Erre a címre intézendő minden írásbeli fel­keresés, ami a Társaságnak vagy a Magyar Figyelő szerkesztőségének és kiadóhivatalának szól.- A KOMÁROMI GALAMBOK SI­KERE. Valamikor a komáromi ga­lambászok messze földön híresek vol­tak és pár évtizeddel ezelőtt nem volt olyan komáromi gyerek, akinek ne leltek volna galambjai. Az ereszek alatt levő galambházak, vagy a pad­lások elkerített galambtanyái mellett a galambdúcok se hiányoztak egy ko­máromi udvarról se. Ma már a ga­­lambászat, a galambtenyésztés nem ölt olyan nagy arányokat, mint az­előtt, de még sokan vannak, akik foglalkoznak vele nálunk, Komárom­ban. A most bezárult nagy sikerű bu­dapesti nemzetközi vásárnak volt cgv nagyon kedves része, a galambtenyész­tés című osztálya. Itt többek között egy váci galambtenyésztő is kiállí­tott galambokat. Az egyik galambka­litka felirata ez volt: Szívhátú ko­máromi bukó galambok. Szebbnél szebb galambok voltak ezek, hátu­kon szívalakkal. Ezek a galambok repülés közben bukfencet tudnak vet­ni a levegőben, azért hívják ezeket bukó galamboknak. A komáromi szár­mazású galambok tehát ezúttal is nagy sikert arattak. — Fürdőügyi látogatás. A komá­romiak két kedvenc kiránduló helyét, Almás kénes fürdőt és a tatatóvárosi fürdőket a napokban látogatta meg a Magyar Balneologiai Egyesület részéről Vámossy Zoltán dr., Dalmady Zoltán dr, és Bánlaky Géza vezetésével igen sok kiránduló. Először Dunaalmás ké­nesfürdőt nézték meg, ahol vitéz Bö­szörményi Ödön főjegyző és Barczy Miklós selyemtenyésztési felügyelő fo­gadták a vendégeket. Innét Tatatővá­­rosra mentek, ahol Halmos Antal tó­városi főjegyző, Szívós Lajos községi biró és Tóth Miklós tatai főjegyző ka­lauzolta a vendégeket, — A szlovenszkói cserkészek ki­képzőtábora és versenye. A szlo­venszkói cserkészkiképzőtábor vezető­sége elhatározta, hogy amennyiben elegendő számú magyar cserkész jelent­kezik az 1933. évi tanfolyamra, szá­mukra külön magyar őrsöt állít fel, amely magyarul tartja tanfolyamát. A kiképzőtábor parancsnokhelyettese egy­szersmind a magyar tábor vezetője, Beszédes Lajos lesz. A szlovenszkói kiképzőtáborok szoros összeköttetésben vannak az angol Gilwell-parkkal s en­nek szellemében gondoskodnak a cser­készvezetők neveléséről. 1933-ban csak egyetlen kiképzőtábor,'épül, julius hó 1 —ll-ig a Magas Tátrában, Tátrafüred környékén. — Az Országos Intéző Bi­zottság kidolgozta az idei cserkészver­senyek szabályzatát. A versenyek köte­lezőek és azokon részt kell venni min­den igazolt ifjú és öregcserkészrajnak. A verseny célja, hogy a különböző egységek cserkészeit közelebb hozza egymáshoz és megmutassa, milyen a cserkészképzettség foka Szlovenszkón. A versenyt a kerületi biztosok szerve­zik meg s a versenyek olyan helyen lesznek tartva, amelyet a kerület rajai könnyen elérhetnek. Tizennégy pontja van a versenynek. Ezekre a szloven­szkói magyar cserkészek is nagy igye­kezettel készülnek. Törvénykezés (§) Héthónapi böríöni kapott egy tolvaj katona. Kvaltin János gbelli illetőségű katona Komáromban szolgálta le katonai évét. Alighogy betanult a katonaságba, rögtön lop­kodni kezdte katonatársait és a ka­tonai kincstárt s rövid idő alatt mintegy kétezer korona értékű hol­mit tulajdonított el. Lopásaira nem jöttek rá, mert egyébként olyan jól viselte magát, hogy tize­dessé léptették elő. Csak a lesze­reléskor fedezte, fel a lopásokat Kvaltin őrmestere és jelentette föl a tolvaj altisztet. Kvaltint a komá­romi polgári bíróság vonta most felelősségre, Komáromba már csendőri fedezet alatt érkezett Po­zsonyból, ahol jelenleg vizsgálati fogságban tartózkodik, mert ott is van számolni valója a bíróságokkal, Kvaltin beismerte tettét és köny­­nyelműségével védekezett. A bíró­ság kéthónapi börtönre ítélte. (§) Az istállóban hagyta az édes­anyját. Vecsei Jánosné lévai la­kost különös váddal illették a szom­szédai: hetvenhároméves édesany­ját nem engedte be a lakásba s az istállóba zárta, ahol gondozás nél­kül hagyta olyannyira, hogy az öregasszony szemgyulladást ka­pott a piszokban. Vecsei Jánosnál feljelentették, aki azonban tagadta, hogy az anyját az istállóba zárta volna, mivel az öregasszony saját akaratából választotta alvóhelyül az istállót, tisztántartani pedig sem­miképen nem engedte magát. Mi­vel a feljelentéshez csak egy tanú ragaszkodott, a többi tanú a terheit javára vallott, a kerületi bíróság Vecseinét felmentette a »segély nélküli elhagyás« vádja alól, az ügyrész ellenben felebbezett. (§) Ki muzsikáljon a szüretelők­­nek? Nagy cigányháboruság epilógu­sát tárgyalta a komáromi törvényszék. A cigányháboruság a komáromszent­­péteri szőlőben folyt le a tavalyi szüret alkalmával. Czirok János, Czirok Antal és Czirok József voltak a „nagy pör“ vádlottjai, akik muzsikálni mentek a szőlőbe, de kevés volt a muzsikusuk s a konkurrens banda fejétől, Sárközi Boldizsártól kértek kölcsön egy cigányt. Ez azonban nem adott, amire kitört a cigányok háborúja, sörösüveggel tá­madtak a Czirok-testvérek Sárközinek és véresre verték, úgyhogy eszmélet­lenül szedték föl a földről. Muzsikálni sem tudott, tekintettel a használatba vett szőlőkarókra. Mindegyik terhelt kétheti elzárást kapott, megfelelő pénz­­büntetéssel. 8Ram és ieriessze t íegjofefe nsg}« lapét a Komáromi Lapokat

Next

/
Thumbnails
Contents