Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)

1933-05-13 / 38. szám

10. oldal. »KOMÁROMI LÁPOK« 1933. május 13 A GYERMEKEKNEK, Buzaszentelö Hajnali harangszó alighogy megkondul: megy a falu népe egész csapatostul, ki a zöld határba ... Elől a pap lépked lila-kék talárban, kereszttel kezében, s ájlatos igéket morzsolgat magában ... Nyomában a vének, gazdagok, szegények mennek — meggörnyedve, tisztes, ősz szakállal. — Azután a lányok lengő pántlikával, szemérmes mosollyal, kapcsos imakönyvvel, tarka öltözetben... Majd a legénycsapat viril a menetben, s a virgonc gyerekhad tolong tömött sorba: csupa angyali arc, csupa kinyílt rózsa ... Meg egy pár anyóka el-elmaradozva, csoszog utoljára, — fekete ruhában ... Lassacskán kiérnek a nagy dűlő föld re ... (már veti a fejét a kalászok zöldje.') Máriás lobogók szárnya meg-meglebben, — I Und öklel es dicsf én y játszik a kereszten, — mezei pacsirta dicséri az Istent, s dalol egyre szebben ... Egyszerre megállnak, — ezüst csengetyű cseng... a pap égre néz fel jóságos szemével: »Adj Uram bő terméstI«. halkan elrebegi, ,s a szent kalászokat szépen beszenteli... Vele imádkozik egész falu népe: Legyen áldásihozó, legyen bőséghozó, szegény magyar ember robotos munkája, hulló verítéke ... S megindul a menet a templomhoz vissza, ■ lobognak a zászlók, az ég kéklő, tiszta... Széles piactérnek közepére mennek, — öreg pap áldást oszt a hívő seregnek... Aztán elszélednek, ki-ki haza ballag... A gyújtó Kínai mesék A műértő. Egy népes ucca sarkán megállt egy koldus és halkan citerázni kezdett. Csakhamar körébe gyűltek az emberek s figyelték a muzsikát. Ám a citcra olyan finoman és vékonyan cirpclt, hogy a hangja teljesen elveszett az uccai lármában, a hallgatók elvesztet­ték türelmüket és széjjelmcntek. Csak egyetlen egy ember maradi a mu­zsikus mellett s hallgatta figyelmesen a zenét, míg az véget nem ért. A kol­dus boldog volt, hogy ilyen figyelmes hallgatója akadt s így szólt hozzá: — A sok ember közül, kiket zeném idecsalogatott, te vagy az egyetlen, aki érted a muzsikál. így hát nem pengettem a gitárt hiába. S az ember így felelt: — Sajnos, nem értek kukkot sem a zenéhez. Én csak azért maradtam itt, mert a zsámolyt, amelyen ülsz, a feleségemlől kérted kölcsön. Meg akar­tam várni, míg elkészülsz, hogy haza­vigyem. Különben rég itthagytalak volna éu is. A bamba óvatossága, A paraszt kinn dolgozott a földjén. Vadász bácsi sokszor vitt ki min­ket a (tanyára. Több volt nekünk ez a tanya Robinson szigeténél. A tanyán ugyan csak egy viskó volt, de nem is törődtünk vele sokat. Annál többet ugrándoztunk a tónál, amelynek part­ján nádból, sásból házat építettünk, A lóban halacskák csillámlottak, a közeli erdőben meg madarak énekel­tek. örökké persze nem lehettünk a bi­rodalmunkban. Vadász bácsi ebédje mégis csak jobb volt a mienknél. Ha tehát megjött az ebéd ideje, Vadász bácsihoz siettünk. Értett ám őkelme a főzéshez. Egyszer majdnem póruljár­­tunk. Ahogy lóhalálban Vadász bácsi­hoz érünk, tréfásan mondja: nix tajcs ... ami azt jelentette, hogy ur­­ficskák, ma nincs ebéd. — Aztán miért nincs? — Hogy miért nincs? Azért, ur­­ficskák, mert nem hoztam masinát. (Vadász bácsi masinának mondta a gyújtót.) Nálunk sem volt masina, azaz gyújtó és így lógós orral ültünk, mint a bőrig ázott csirkék. — Ne féljetek, urficskák, — mon­dotta vidáman a bácsi, — majd lesz tűz... ni, de most jut eszembe, ép­pen úgy jártunk, mint a nagyapám és talán éppen itt, ezen a helyen. Fi-Déltájban az asszony kiállt a ház elé s hívta ebédre. A paraszt hangosan visszakiáltolt, hogy előbb el kell rej­tenie a kapáját. A házban a felesége hangos szemrehányással fogadta:- ö, te könnyelmű ember! Hango­san világgá kiabálod, hogy cl kell rejtened a kapádat. Hátha meghal­lotta valaki, megleste, hova dugod s ellopta. Szaladj vissza ,r.ézd meg, hogy A paraszt otthagyta az ebédet s ki­ment, hogy megnézze, megvan-e még a kapája. Hát bizony azt már csak­ugyan ellopták. Megvakarja a fejét bánatában lábújjhegyen sompolygott a házba, magához intette a feleségét s homlokát ráncokba szedve, halkan, hogy senki meg ne hallja, a fülébe súgta: — Ellopták. A festő és a közönség. Egy ember lefestlette magát egy fes­tővel. S mikor a kép elkészült, három barátját ebédre hívta, hogy a mű­alkotást bemutassa nekik. Mikor ez megtörtént, arra kérte őket, mondja­nak sorban véleményt, hasonlít-e rája a kép. Az első vendég hosszan és fi­gyelmesen újra megszemlélte a műre­meket, majd így nyilatkozott: — A sapka a megszólalásig hason­gyeljelek jsuk, emuCütdom szép sor­jában mindazt, ami :'tt történt. Nagyapámnál lakott annak idején egy eleveneszű fiú. Jó tanuló volt és amellett valóságos ezermester. Ezt a fiút Irinyi Jánosnak hívták. Nagy­apám szomszédságában is laktak diá­kok. Ketten voltak. Az egyik tömzsi, izmos gyerek volt, aki Kálmán névre hallgatott. Nem volt éppen rossz fiú, de jó sem. Szeretett mindenkivel el­lenkezni. Irinyi János meg a két pajtás bi báriák voltak, de Debrecenben isko láziak. Ha az idő engedte, mindig el mentek nagyapámmal és pedig ide, ahol most li vagytok. Vasárnap volt, májusi vasárnap. Az ég tisztán ragyogott. A rét friss zöldjében töméntelen virág nyílt. A kis társaság letelepedett a mi helyünk­re. Kirakták az elemózsiát, pohara­­kal, kanalakat. Száraz ágat szedtek. Nagyapám kotorász a zsebében, hát uramfia, baj van: nincs nála agyuj­­tószerszám. Csak kovája volt, de az acél és a tapló hiányzott. Ládátok volna a megnyúlt arco­kat. Mi lesz most? A legközelebbi ta­nya is nagyon messze van. Azt mondta a nagyapám: — Felülök az egyik lóra és haza nyargalok. Ti meg játsszatok, amíg meg nem érkezem. Alig tűnt el nagyapám, azt mondja Kálmán: — No, ezermester, most mutasd" meg a tudományodat! Gyújts tüzet! Irinyi János nem szólt. Otthagyta kél pajtását és amig ment, váltig azon gondolkozott, mint gyújthatna tüzet. De mindhiába, amig nagyapám ki nem ért, nem is volt tűz. Irinyi Jánost még mindig gúnyolta Kálmán: Te is olyan ezermester vagy, mint én. Jánost végre is elhagyta a tü­relme: — Megéred még Kálmán, hogy az­zal a szállal fogsz tüzet gyújtani, amit majd föltalálok ... Nem kell kova, tapló, acél... csak egy szál, az is fából; az egyik vége piros lesz... s ha azl megdörgölik, lángra lobban lit a sapkádhoz. A másik így nyilatkozott: A kabát és a kézelő is tökélete­sen élethű. A házigazda most a harmadikhoz fordult s így szólt hozzá: A ruházatról már eleget hallot­tam. Azt szeretném tudni, hogy az áb­­rázat hasonlít-e rám? A harmadik hosszan, elmélyedve tűnődött s végül megszólalt: A szakállad olyan jól el van ta­lálva, mintha odaragasztották volna. majd... A fiúk jól nevettek. Nagyapáin csi­tította őket: Jánostól minden kitelik. Én el­hiszem, hogy ilyesmit föltalál... Igaza volt a nagyapámnak. A kis Jancsiból ember lett, egyetemi hall­gató Bécsben és ott találta föl a gyújtót... \ Kevés ember gondol Irinyi János­ra, amikor gyújtó kerül a kezébe. A szitakötő születése Gyönyörű nyári nap volt, olyan vérőfényes és szép, hogy mindenki csak azl érezte, milyen jó élni. A madarak vidáman csicseregtek, a virágok szirmai dús illatot ontottak magukbcj: s a szól lök enyhén simogat­ták a tó menti nádast. A ló lakói egészen a víz színéig merészkedtek ki. Játszva, kergetődzve hancuroztak, ki-kiszökkenlek a habok­ból. A jó Isten a magas égből gyönyör­ködött a teremtésében. Amint jóságos pillantása a nagy tóra vetődött, hát látja ám, hogy egy nagy hal merész ívben a a íz színe fölé ugrik és a róla lepermetező viz a szi­várvány minden színében játszva tük­rözi vissza a reátűző napot. A szivár­vány színeiben szikrázó vízcseppek pe­dig egy szempillantásig az ég és a víz közölt lebegnek. Ez a látvány -olyan gyönyörű volt, hogy a jó Isten menten életet lehelt a lebegő vízcseppek be és szárnyat adott nekik, hogy mindig olt röpköd­hessenek a víz felett. így született a kis szitakötő. Színe olyan, mint a vízé, ha rásüt a nap* Mindig a ló tükre felett röpdös, mert hiszen vizcseppből lett, a tó a szü­lőanyja, a viz és a halak régi, jó pajtásai és ő az idők végéig tartja is, velük a barátságot. A város helyén 1 legforgalmasabb emeletes ház 189 több üzlethelyiség­gel eladó. — Cim a kiadóban. LYKA KÁROLY: A művészetek története » a legfontosabb emlékek és mesterek ismertetése. Az európai építészet, szobrászat, festőművészet könnyen érthető ismer­tetése stb. stb. 2 kötetben kapható a Spltzer-féle könyvesboltban Komárno Komárom A két kötet ára díszes egészvászonkötésben 150"— Ké. Részletfizetési kedvezmény! TÁBORTŰZ KOMÁRNO — KOMÁROM, NÁDOR-U. 29. a legjobb szlovenszkói ifjúsági folyóirat. Szerkeszti: MRENNA JÓZSEF. — Főmunkatársak: BÍRÓ LUCIÁN, Dr. BORKA GÉZA, SZOMBATHY VIKTOR. — Cikkeit a középisko­lások állandóan szívesen olvassák. Egész évi előfizetés 20 — korona.

Next

/
Thumbnails
Contents