Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-05-03 / 35. szám
i983 május 3. »KOMAROMI LíAPOKc 3. oldal. A Komáromi Járási Ipartársulat közgyűlése A komáromi járási ipartársulat április 30-án délelőtt 11 órakor tartotta évi rendes közgyűlését, Koczor Gyula elnöklete alatt, a társulat tagjainak nagy részvétele mellett. Koczor Gyula elnök a közgyűlést üdvözölve, meleg hangon köszöntötte Soltész Pál iparhatósági biztost és kérte az iparosság ügyének támogatására. Felhívta az iparosokat, hogy az eddiginél fokozottabb mértékben vegyenek részt a társulat életében, legyen az az iparos élet központja, ahol mindnyájan találkoznak, s ahova hajukban és örömükben fordulnak, mert mindig annyi tekintélyünk és súlyunk lesz, amennyit összefogásunk ad. Részletesen foglalkozott a mai helyzettel, melyben a vásárló képesség csökkenése legsúlyosabban a kisiparosságot érinti. A hivatalos köröknek is a kisiparosság segítségére kell jönni, az iparosnak sem szabad azonban mindenbe beletörődni. Fel kell venni a harcot, hogy a gyáriparral szemben is megáll hassa helyét. Foglalkozott a közműhely és a gyáripar jogtalan versenyével, melynek megszüntetését kívánja. A kontárkodással szemben erélyes fellépési követel. Mindenkinek élnie kell, ennek nem is akarunk útjában állni, de lehetetlen, hogy akik iparjoggal nem bírnak és adóterheket nem viselnek, s így olcsóbban dolgozhatnak, elvegyék a munkát az iparosoktól. Szerezzék meg az iparjogot, vállalják a vele járó terheket s iákkor senki sem áll munkavállalásuk útjában. Kéri az iparhatóságot és a jelenlevő iparhatósági biztost, hogy a legnagyobb eréllyel lépjen fel az ilyen esetekben. Részletesen foglalkozott az iparosság adópanaszaival mely különösen az által nyert aktualitást, hogy a pénzügyi hatóság az elmúlt napokban a vallomásokra vonatkozólag tömegesen felhívásokat küldölt széjjel és a törvénnyel ellentétes és lehetetlen kívánságokat állít fel, sőt annyira megy, hogy egyeseknek előírja, hogy naponta ennyi és ennyi bevételüknek kell lenni. Az adóemelésre való törekvés, ami a mai viszonyok között képtelenség, hiszen a hatóságok előtt is nyilvánvaló, a forgalom nagy csökkenése, nemcsak a jövedelemadó terén nyilvánul meg, hanem múlt évvel szemben jóformán uccunként emelték a lakások bérértékét is. ami szintén megmagyarázhatatlan, hiszen minden uccában bezárt boltok állanak, az üres lakások száma állandóan szaporodik és mindenütt bérleszállítások történnek. Egyetértő, minden különbséget félrelevő munkára hívta fel az iparosságot a társulaton belül, mert ezáltal tud magának tekintélyt és súlyt adni és így érheti el törekvései érvényesülését. Soltész Pát iparhatósági biztos hoszszabb} részletes beszédben foglalkozott a felvetett kérdésekkel, az egyes ügyekben való eljárásra sok értékes útmutatást adott, biztosította a közgyűlést, hogy mindenkor a legjobb akarattal és eréllyel fog az iparosság ügyében eljárni. örömmel üdvözölte az elnöki beköszöntőt és felhívta az iparosságot, hogy az abban megjelölt úton haladjon. Ezután a közgyűlés meghallgatta az iparhatósági megbízott jelentését az 1932. évről, ezért köszönetét mondott, letárgyalta az 1931—32. évi zárszámadást és vagyonkimutatást s azokat jóváhagyólag tudomásul vette. Az 1933. évi költségvetést részleteiben letárgyalta és egyhangúlag elfogadta. Elhatározta a közgyűlés a tanoncotthonnak az Ipartársulat székházába való létesítését, melynek céljaira eddigi nagytermét engedi át. Ugyancsak egyhangú határozatot hozott a társulati nagyterem építésére vonatkozólag is. Indítványok hiányában a tárgysorozat ezzel kimerült és a közgyűlést az elnök berekesztette. Különféle tippek hangzanak el a Blau és Franki-cég irodájában járt betörők [személyéről. A szerdai HÍRADÓ az alábbi hirt közli: Napokkal ezelőtt hirt adtunk arról, hogy a komáromi Blau és Franki cég irodájában betörők jártak, akik felfeszitették a Wertheimkasszát, melyből készpénzt és takarékkönyvet zsákmányoltak. A nyomozás során megállapítást nyert, hogy a kasszafurást Rés János és Konto. Dezső, magyarországi származású nemzetközi betörök követték el akiket közvetlenül a betörés megtörténte előtt az egyik közeli kocsmában többen felismertek. A két kasszafurót egy betörési ügyből kifolyólag, mint ismeretes, egy hónappal ezelőtt már letartóztatták Nyitrán, mivel azonban nem lehetett rájuk bizonyítani bűnösségüket, szabadonbocsátották és kitoloncolták őket. Konta és Rés több esetben voltak már büntetve kasszafurás és egyéb bűncselekmények miatt és Kontát annak idején Nyitrán is több évi szabadságvesztésre ítélték — más név alatt, Konta ugyanis gyakran változtatja nevét és nem okoz neki gondot idegen nevekie szóló okmányok beszerzése. A jelek szerint a két kasszafuró kiadatása iránt megteszik a szükséges lépéseket. Ezzel szemben a Komáromi Lapok tudósítója, — érdeklődvén illetékes helyen, — megállapította, hogy ez a hir csak találgatás eredménye és nem bizonyos a nyomok szerint, hogy a két nevezett betörő követte volna el a kasszafurást. HÍREK Az előzékeny énekes. Hárman valának együtt, — mint a vers is mondja, — egyik este a- kávéházban, a zeneszerző, a szövegíró és az Íródeák. Komárom mindig is kedvező talaj volt a dalköltők számára. Kevés város dicsekedhetik annyi zeneszerzővel, dalköltővel, mint éppen ősi városunk s ahol dal terem, vers is kerül ott azonnal szövegnek. A dalszerző irt néhány hangulatos nótát, a szövegíró pedig igazán talpraesett verseket hozzá: egyikhez humorosat, viditót, másikhoz szerelmi hangulatút. így együtt, vers és nóta nagyon sikerült volt, csendes öröme a két szerzőnek, a nevezetes kávéházi esten meg is mutatták a kávéház prímásának a kottát, akinek megtetszettek a fülbemászó melódiák és szívesen lejátszotta őket azon menten. A két szerző boldogan hallgatta közös művét. Az ám, de a négytagú zenekar csak a muzsikát szólaltatta meg, — zongora szaxofon, hegedű és nagydob közös erővel vitték táncos diadalra a nótát, a társaság azonban a szöveget is szerette volna hallani, hiszen az sem azért íródott, hogy ne énekeljék. Odamegy tehát a szövegíró az énekeshez. — Lenne szives a következő menetben a szöveget is énekelni? — Kérem! — felel előzékenyen az énekes. — Azt hiszem, blattról is olvasni tudja. Hangsúlyozza ki a rímeket, magának kitűnő hangja van, szeretném hallani, hogyan stimmel össze a kettő: a szöveg és a zene. — Kérem, kérem... — feleli ismét szívesen az énekes. És, hogy a dal annál zengzetesebben szárnyaljon, kap az énekes olajozóul egy pohár frissen habzó sört. Nos, tehát, fel munkára dalfiak! A fülbemászó muzsika újból felzendül. Már igen érti a módját a banda, csattog és zeng a melódia, három pár táncra indul, nem csekély örömére a szerzőknek. No, most jön a röfren, mindjárt énekeli is. A muzsikus azonban nem énekel. Ejnye! A hármas társaság int neki, biztatja, hogy csak bátran, nem lesz semmi baj. Az énekes bólint, nyel egy korty sört és újból hallgat. Mi lesz már? Háromszor játszották a dalt, az ének azonban elmaradt. Nem tetszett ez a társaság egyikének sem és amint a zene végétért, kérdőre vonták a prímást. A primás egyet int, mélabúsan. — Azt akarták, hogy énekeljen? Hiszen egy szót sem tud magyarul... — De hiszen azt felelte nagy-szivesen, hogy „kérem-kérem“! — Hja, mert az egy jóinevelt zenész, — szerénykedett a primás és az énekes felé biccentett. Az meg boldogan, hogy igy észrevették, megmarkolta a kriglit és udvariasan meghajtotta magát: — Prosit, kerem! — kiáltotta boldogan. Máig sem tudja, miért kapta a söritalt... (thyvi) — Bérmálás. A tardoskeddi katholikus hivek nagy esemény előtt állanak. Május hó 18-án bérmálás lesz a községben, amelyet dr. Jantausch Pál nagyszombati püspök fog végezni. — Halálozás. Igaz részvéttel értesülünk, hogy özv. Magyarics Józsefné életének 56-ik évében, május 2-án, hosszas szenvedés után, szeretteinek mélységes fájdalmára elköltözött e földi életből. A felejthetetlen emlékű drága halott kihűlt porrésszeit május 4-én, csütörtökön délután 124 órakor fogják a helybeli református temető halottas házából örök nyugalomra helyezni. Elhunytát gyászolják: Magyarics Mária, Schneider Pálné szül. Magyarics Lujza, Lelkes Rudolfné szül. Magyarics Erzsébet, Rapos Gyuláné szül. Magyarics Ilona leányai, Schneider Pál, Schneider Alajos unokái, Schneider Pál, Lelkes Rudolf és Rapos Gyula vejei és a kiterjedt rokonság. Áldás legyen emlékén! — Brahms enilékhangverseny a Kultúrpalotában. A városi zeneiskola tantestülete az idei nyilvános növendék-hangversenyét Brahms emlékének szenteli és május 7-én délután 6 órai kezdettel tartja meg a Kultúrpalota nagytermében. Ez a hangverseny ismét beigazolja, hogy a zeneiskolában az összes szakokon lévő növendékek milyen művészi vezetés me'lett tanulnak, hogy a zenepedagógia követelményeinek teljes mértékben megfelelhessenek. A szülők az eddigi eredményeket is tapasztalva, méltán fordultak bizalommal a városi zeneiskolához, ahol az idén már az eddigi létszámot jóval felül múlva 124 növendéket Írattak be. Hanem e nyilvános növendék hangversenyeknek nem csupán pedagógiai célzatuk van, hanem hogy a klaszikus és romantikus zenemüvek teljes művészi megértő előadásával minél több közönséget és híveket szerezzen az ifjúsági hangversenyeknek. Hogy a társadalom minden rétege hozzájuthasson ehhez a magasabb élvezethez, jótékonycélra való tekintettel csupán 5 Kc-ért műsort árusít, amely belépőjegyül szolgál. Külön meghívók nincsenek, ezúton kér mindenkit a megjelenésre a városi zeneiskola tantestülete. Az emlékhangverseny műsora a következő: Körte: Fiamnak. Előadja Körte Aladár, Förster: Babatánc Kovács Nusi, Horváth: Tündértánc Kovách Edit, Gessler: Játékdal Nagy Márta, Bowley: A kínai baba Blága Stefánia, Skladiny: Spanyol honból Zsirkó Mária, Bach Th. É.: Menüett Sárközi Béla, Poldini: Vándor madarak Basilides Zoltán, Burgmüller: Ballada Podhorny Matild, Kreisler: Szerelmi bánat, Kominek Antal, Mozart: Románc 4 hegedűre Fekete Sándor, Művészi tökéletességű maradandó értékű hangszerek! Döme Ferenc, Sárközi Béla, Szulcsányi R. Szünet. Dvofák: Humoreszk Nagy Alice, Schubert: Scherzo B és Des dur Kacz Jenő, Reinhold: Impromtu Kőváry Mária, Schumann: Merengés Szulcsányi R., Chamissade: Zingara Petrogalli K. Schubert: Ständchen Kendi Marianna, Tommaso —Giordani Ó drága lény! Krausz Jenő, Brahms: Magyar táncok 5. 6. sz. 2 zongorán 8 kézre előadják Nagy Alice, Kőváry Mária, Basilides Zoltán, Kacz Jenő. A közreműködők Weisz Emma igazgató, Molecz Margit énektanárnő, 7hiel Janka zongoratanár és Schmidt Viktor hegedűtanár növendékei. — Estella mátkasága. Irta: Anthony Wynne. Fordította: B. Czeke Vilma. Valami titokzatos, túlfűtött izgalom vesz erőt e regény olvasóján már a legelső sorokat olvasva és ez sodorja tovább a megdöbbentő erejű felfedezések és bonyolult kalandok szövevényén, amelyen keresztül egy meginditóan tiszta és egy bűnös szenvedéllyé fajult szerelmi történet is meg-megcsillantja a maga ellentétes színekkel pompázó szálait. Tulajdonképpen detektivregény, de az emberi lélek legtitkosabb rejtelmeit is feltárja és megszólaltatja az olvasó előtt, a nyomozás munkájában a detektív szerepét önkéntvállaló zseniális orVostudósé a vezetőszerep, a regény főhősei azonban a mai modern nagyvárosi életnek és a vidék társadalmának húsból, vérből való alakja. Ára 3 Ké. Kapható a Spitzer-féle könyvesboltban Komárno—Komárom. — Vendégszereplés. A magyarkomáromi Leányegyesület derék műkedvelő gárdája szombaton és vasárnap este előadja az ipartestület színháztermében az Egy kis senki cimü bohózatot. Az előadások értékét emeli, hogy a darabban fellép kitűnő és népszerű műkedvelőnk, Grúber Lőrinc is. Nemcsak, hogy az egyik szerepet fogja ő előadni, hanem a darab előtt bevezető konferánszot ad elő a tőle megszokott sziporkázó szellemességgel. Úgy tudjuk, hogy legközelebb nálunk is föl fog lépni ez a népszerű műkedvelőnk. — Talált tárgyak. A rendörbiztosságnál a következő talált tárgyak őriztetnek, melyeket jogos tulajdonosaik a 9. sz. irodában hivatalos órák alatt átvehetik: 2 pénztárca pén&zel, 6 kézitáska, 2 keztyü, 14 kulcs, 1 sapka, 1 nadrág, 1 blúz, 1 ételhordó felszerelés, 1 aranylánc, 1 fényképező gép, 1 revolver, 1 szemüveg, 1 bicikli pumpa, 2 esernyő, 1 kendő, 12 cipőzsinór, 1 óra, 2 gyűrű, 2 gyertya, 1 fonott kosár, 1 mellény. — A sivatag virága. Irta: Jackson Gregory. Fordította: Dr. Fekete Oszkár. E különös regénynek már első sorai is elárulják a szerző lényének legbensejét: azt, hogy igazi iró, nagynagy művész! A sivatag monumentális képével kezdődik a könyv: ennek a halott végtelenségnek torkot-szoritó látomásával. Ezt igy, ilyen tömören, ilyen megrázóan, és ilyen hatalmas erővel még sohasem ábrázolta se iró, se festő. Soha!. .. Mert sohasem ábrázolták még úgy a Sivatagot, hogy azonnal érezzük e képnek évmüliós mozdulatlansága alatt a mozgást, az életet, a véres, gőzös, izgalmas, tragikus életet. Elátkozott világ robaja hallatszik a vakítóan fehér homokbuckák alól. És az iró éppen olyan nagy művésznek mutatkozik e különös életnek és sajátságos embereknek ábrázolásában, mint amikor a sivatag dantei vízióját vetíti elénk. „Mintha lába kelne valamennyi rögnek“!. .. Nagy élmény ez a regény. Megkapó élmény minden sora! Ára 6 Ke. Kapható a Spitzer-féle könyvesboltban. Komárno-Komárom. — Elcserélném teljesen újonnan épült (adómentes) házamat olyan házzal, hol a bocsival való bejárás lehetséges. (A házat el is adnám, ha csere nem lehetséges.) Cím: Eötvös ucca 48/b.
