Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)

1933-01-14 / 4. szám

1933. január 11. »KOMAROMI LAPOK« 5. oldal Átmulatott éjszaka után titokzatos öngyilkosságot követett el egy jókedvű és szerelmes hollywoodi filmcsillag vei s most mégegyszer végigforgatják a lapokat. De jöhetett a nyár, jöhe­tett tél: ezek az elszánt olvasók pon­tosan félkettőkor nekikezdtek a könyv­nek s kettő után két perccel be is fejezték. Ott, a hideg kövön, a szel­­lős ajtóban, a rácsnak dűlve, ügyet sem vetettek a világra. Mi öröm van benne, miért éppen igy kell könyvet olvasni, azt máig sem tudom. De nagyon érdekes lehet. Meg kellene próbálni. * Kívülről a fény. Este féltiz. A színházból még nem jöttek ki, csak elszánt sétálók cso­szognak az uccán s néhányan forró teára futnak be a kávéházba. A ká­véházban mélán szól a muzsika, lan­­kadtan püfögtetik; a dobíojt s a zongora billentyűi fölött fürge ujjak futnak végig. Kint, az uccán, egy fekete, össze­görnyedt alak áll. Óvatosan lesekszik be az ablakon, a függöny két széle kö­zött szeretne benézni s hol jobbra lép, hol balra: a megfelelő helyet talál­gatja, ahonnan pontosan beleshet. Ka­lapját a fülére húzta, s ugyancsak a fülére hajtja ócska, nagygallérú ka­bátját is. Száj aszó léről cigaretta fi­tyeg. Ágaskodik és hunyorgat. Feszülten figyel. Egy cigány. Egy muzsikuscigány. Valaha itt benn volt a helye. Most csak kívülről nézi a villanyfényt, az uccáról szemlélődik. Mint egy vert had zsoldosa, aki nagy harcok után a várkapu előtt ődöng és a benti új urak fegyverét nézi. Les. A versenytársakat figyeli. Ta­lán régi időkre gondol, vagy cigány­­röneszánszot remél? Figyeli, hogyan megy a benti üzem. És bólint egyet. Ha pezsgős ricsaj hangzana, talán irigykedne, ha vadul táncolnának, ujjai megbizseregnének, ha tükröt törne, vagy bankót szórna valaki, odavágyakozna. De, mivel a tiz vendégnek lágyan a Grieg-szvitjét húzzák, bólint egyet elé­gedetten. Kinn se mulatság az élet. Odabent sem. Még pipiskedik egy ki­csit, szeretné látni, kik a vendégek s hogy hull a pénz a zenének, aztán megunja és dúdolva megy tovább. Nincs lóvé odabent sem. Megfigyelte a konkurrenciát. (thyvi) A teherautó addig rázta a Baross-uccát, amíg ki nem gyűlt egy üzlet. Komárom, — január 13. Csütörtökön este negyed nyolc óra­kor tűz ütött ki a Weisz Pál tulajdo­nát képező Tau§-féle elektrotechnikai üzletben. A tüzet egy arra járó szom­széd vette észre: füst tört elő a bolt­ból. Azonnal értesítették a rendőrséget és a tűzoltókat, akik kivonultak a tűzhöz és elfojtották, még mielőtt na­gyobb arányokat ölthetett volna. A tűz valószínűleg úgy keletkezett, hogy a Baross-uccán közlekedő nehéz teher­autók addig rázták a talajt, amig az üzletben levő kályha csöve ketté nem esett. A fentemlített üzletben fürészpor­­kályhával tüzeltek s a parázs még iz­zóit, amikor otthagyták az üzletet. A szétesett csőből kiugrott a szikra, meg­­gyujtotta a fapolcokat s a rajtuk levő elraktározott villanykörték szétpukkan­tak. Ezekre az apró robbanásokra let­tek a szomszédok először figyelmesek. Nemcsak a tűz, hanem a füst és az oltáshoz használt viz is pusztított s a kár hozzávetőlegesen ötvenezer korona. Francis Johnson, huszonegyéves hollywoodi színpadi és moziszinésznő a múlt héten öngyilkosságot követett el egyiptomi vőlegénye, Robert Harari szobájában, egy elegáns hotel negye­dik emeletén, az Etoile közelében. Francis Johnson mindössze két hó­napja tartózkodott Párizsban, amikor eg3» átmulatott montmartrei éjszaka után mérget ivott. Néhány perccel a tragédia előtt bement Harari szobájá­ba, áld már ágyban volt, megcsó­kolta és halkan azt mondta neki: »Szeretlek!« Azután, Harari tanúval­lomása szerint a fürdőszobába vonult és mérget ivott. Francis Johnson már hosszabb idő óta Harari menyasszonya volt és házasságuk küszöbön állott. Miss Johnson sikerrel szerepelt egy sereg filmen és mint színésznő is nép­szerűségre tett szert vörös haja szép­ségével. Harari szcenáriumíró, akit több nagy vállalat foglalkoztatott. A rendőrség reggel félnyolckor értesült a tragédiáról, miután Harari értesí­tette a Hotel igazgatóját. A leány holt­teste az ágy mellett hevert, mert oda vánszorgott, miután bevette a mér­get. Harari minden nyilatkozatot meg­tagadott a sajtó képviselőitől. Robert Harari bátyja úgy nyilatko­zott, hogy a huszonegyéves lány és a huszonhatéves fiatalember imádták egymást, miss Johnson csak mámoros önkívületi állapotában követhetett el öngyilkosságot. A szerencsétlen fiatal lány holttestét Hollywoodba fogják szállítani. Robert Harari szerint miss Johnsonnak melankolikus rohamai voltak időnkint. Gustave Harari sze­rint a lány a tragédiát megelőző éj­szaka szokatlanul jókedvű volt, de nem ivott többet, mint mások. A mé­reg a rendőrség megállapítása sze­rint egy filadelfiai droguistától szár­mazik, ami arra vall, hogy miss John­son már hosszabb idő óta foglalkozott öngyilkossági gondolatokkal. Hoppon maradt banditák. Berontottak egy csőd alatt álló bankba, ahol a páncél­­szekrényben pénz helyett csak pókhálókat és porlepte iratokat találtak. Két bandita rontott be egy saint­­louisi bankba. Az unos-untig ismert recept szerint jártak el: revolvert rán­tottak és halálos fenyegetésekkel kény­szerítették a tisztviselőt, aki egyedül tartózkodott a helyiségben, hogy áll­jon a sarokba, arccal ä fal felé és meg se moccanjon. Aztán késlekedés nélkül hozzáláttak a munkának. Először is a páncélszekrényt kutat­ták át, amely tárva-nyitva állt. De a szekrényben csak néhány porlepte papirost találtak, pénzt egy centet sem. A pulton néhány kazetta feküdt. Most ezeknek estek neki, de ezekben sem volt semmi, kivéve egy-két pókot, amelyek szorgalmasan szőtték hálóju­kat. A banditák obsszusan fordultak most a sarokba állított tisztviselőhöz: — Mondja csak, miféle bank ez? Hol a pokolban tartják maquk a pénzt? A tisztviselő megfordult. Gúnyos mo­soly jelent meg arcán, amikor mon­dotta: A Társadalmi segélyakció céljára befolyt adományok nyilvános nyugtázása. A Társadalmi segélyakcióra eddig befolyt adományok nyilvános nyugtá­zása a mai nappal megkezdődött s a következő lapszámokban fog folyta­tódni. Ez alkalommal is és ezúton is köszönetét fejezi ki a Társadalmi se­gélyakció bizottsága mindazoknak, akik a nemes célra adakozni szivesek voltak s egyúttal kéri a közönség to­vábbi szives adományait. Járási Bizottság 10.000 kor., Schmidt­hauer Lajos, Villanymütelep, Komáromi Első Hitelintézet 2000—2000 kor., Földes Dezső színigazgató 1434 kor., Braun Andor, Rol’nícka Banka 1000— 1000 kor., dr. Lipscher Mór 800 kor., Grünfeld Adolf, Kovách Tihamér, £zi­­bor Géza; dr. Mezei János 400-400 kor., Komáromi Vend. Szikvizgyára, Komá­romi Önsegélyző Hitelszövetkezet, Szt- Benedek Rend, Kincs Izidor, Nádasdy Géza 300—300 kor., Moderna mozi 260 kor, Spitzer Béla 250 kor., Fülöp Zsigmond, Szunyoghy János, Scharf Teofil, ing FrantiSek Kunovjanek 200— 200 kor., Piuhár Máté 97 kor., Düstoj­­nick^ sbor pe§. pl. 12, Agenda C. S. L. — Már előbb is figyelmeztetni akar­tam önöket, hogy itt hiába fáradnak; mert nem találnak egy vörös réz­­centet sem. De annyira megijesztettek, hogy nem mertem szólni. Kérem, ez a bank már tavaly csődbe ment és engem, mint könyvszakértőt rendelt ki a bíróság, hogy vizsgáljam át a bank ügyvitelét. Meg kell azonban vallanom, hogy még én sem tudom; hova lett a pénz. A rablók közül az egyik bosszúsan mormogta: — Úgy látszik, pechünk volt, elté­vesztettük a házszámot... Most már minél előbb ki akartak kerülni ebből az elátkozott bankból. Minthogy azonban a baj rendszerint nem jár egyedül, szinte meg se le­pődtek, hogy a bejárat előtt két rend­őrt láttak, akik gyanakodva nézeget­ték lopott autójukat. Még szerencsé­seknek érezték magukat, hogy a rend­őrök mellett észrevétlenül elhordhat­ták irhájukat. imrimir—tiMiiimii ii«iMin»—till i mim im Akc. Plav. Spol. Dunaj 150—150 kor., Matus Mirosláv 118 kor., Kozmon Ján 105 kor, dr. Singer Dezső, Gyalókay Miklós, dr. Lengyer Ármin, Abelesz Ernő, Kereskedelmi Grémium, Fleisch­mann N, Ármentesitő Társulat, N. N., Dúst. rotm. sbor del. pluk é. 12., Gimnázium igazgatósága, Taub Márk, Netter cég, dr. Lestár István, Weisen­bacher Nándor, Langschádl Lajos, Jó­zsef, dr. Mayer Imre, ing. Beránek 100 — 100 kor. Ügyvédarak figyelmébe! „Drazobné ozná­­menie a drazobné podmienky “ nyom­tatványt Rsz. 18/d. alatt szállít a SPITZER féle könyv- I kereskedés Komárom, Nádor ucca 29. sz. MISEK Viz, víz, víz, vezetéki víz... Komáromi vizecske, Sok benne az izecske, Üszik benne ázalag S mindenféle bő falat. Csupa finom, puha íz Ez a vezetéki víz. Aki issza, nem lesz mísz, Egyszeribe belehíz. Színe szürke, kék, piros, Felzavarni, jaj, tilos, Egyik nap a rozsda fogja, Másikon női benne gomba. Ennivaló tarkaság, Óh, hogy itatja magát, Kicsit büdös, ale jó Akárcsak egy gázresó. Hírét viszi a dobos: »Tarka ital, fájn dohos!« Jaj, de finom, jaj, de jó Szürke habbal, két cukorral Feketének iható! (Pszt.) — Éliássy, volt komáromi fő­kapitányt előléptették. Éliássy Sán­dor dr.-t, aki Komáromnak több éven át volt rendőrfőkapitánya, kerületi fő­kapitányt, .Magyarország kormányzója kinevezte a m. kir. államrendőrség vidéki főkapitányává. Éliássy Sándor mint tb. szolgabiró kezdte pályafutását, majd Besztercebánya, később Komárom rendőrfőkapitánya lett és Komáromban 1919-ig működött. — Presbiteri iilésaref. egyháznál. A komáromi ref. keresztyén egyház presbitériuma január 11-én Galam­bos Zoltán ref. lelkész és Fülöp Zsig­mond főgondnok együttes elnöklete mellett látogatott ülést tartott. Az el­nöki jelentések során Galambos lel­kész megindítóan kegyeletes szavak­kal emlékezett meg Péter Mihály ti­­száninneni kerületi püspöknek hirte­len történt elhunytéról és megraga­dó szavakkal méltatta az elhunyt fő­pásztor é|S törhetetlen magyar nagy érdemeit. Indítványára a presbitéri­um jegyzőkönyvében megörökítette em­lékét és mélységes részvétnek adott kifejezést, amiről az elhunyt család­ját és az elárvult egyházkerületet jegyzőkönyvi kivonatban értesítik. Fáj­dalommal emlékezett meg a lelkész­­elnök Gálffy Géza felsőgellér-bogyai ref. lelkésznek, konventi tagnak vá­ratlan haláláról is, akiben nemcsak az egyesített egyházközségek, hanem az egyházmegye, egyházkerület és konvent is érdemes vezető tagjukat veszítették el. Az elhunyt emlékét a presbitérium mélységes részvétének kifejezése mellett jegyzőkönyvében örökítette meg. Ezután tudomásul vet­te az egyháztanács Gyalókay László esperesnek azon rendelkezését, hogy az egyházmegye pénztárának kezelé­sével Beke Kálmán ekecsi ref. lel­készt, egyházmegyei tanácsbírót bíz­ta meg. A presbitérium a jókai és a kiskálnai ref. egyházak részére 100—100 Ke támogatást szavazott meg. Hálás köszönettel vette tudomásul a presbitérium Komárom város érde­mes tanácsának azon határozatát, hogy a ref. toronyóra villanyvilágítá­sát az uccai közvilágítás keretébe föl­vette és az áramfogyasztás díját ma­gára vállalta, örömmel vették tudomá­sul, hogy a templom udvar aszfalt­­járdája elkészült és Tóth Lajos asz­talosnak a templom egyik karzatán felszerelt új ajtó és választófal díj­mentes elkészítéséért hálás köszöne­tét szavaztak. Mély hálával adózott a presbitérium Balogh Elemér ref püs­pök és konventi elnöknek az egyház által a torony százéves f ennállása em­lékére rendezett templomi ünnepé­lyen való szives közreműködéséért és az ünnepélyen résztvett szereplőknek köszönetét mondott. Végül a folyó év­ben esedékessé vált egyházmegyei vá­

Next

/
Thumbnails
Contents