Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)

1933-04-26 / 33. szám

2. oldal. »KOMAROMI LAPOK'< 1933. április 26. Hetvenedik évi rendes közgyűlését tartotta a Komáromi Dalegyesület. Szeretettel várja a jubiláló egyesület a szövetség országos dalünne­pélyére érkező magyar daltestvéreket. Komárom, április 25. Kulturegycsületeink tiszteletreméltó Nesztora, a Komáromi Dalegyesület vasárnap, április 23-án. délelőtt 11 órakor tartotta 70. évi rendes közgyű­lését az egyesület nádoruccai helyi­ségében a tagok impozáns számban történt megjelenése és élénk érdek­lődése mellett. A közgyűlési Fülöp Zsigmond elnök, szövetségi alelnök vezette, aki meleg szavakkal üdvözölte a megjelenteket és az alapszabályok megkívánta for­maságok elintézése után előterjesztet­te az 1932. évről szóló jelentését. A jelentés örömmel emlékezett meg a Dalegyesület iránt a múlt évben meg­nyilatkozott érdeklődésről, amely ab­ban az örvendetes lényben jelentkezett, hogy az egyesület tagjai sorába 92 új tag lépett be és a működőker tagjai­nak száma 52-re szaporodott. A meg­erősödött működőkar az elmúlt évben is nagy buzgalommal munkálkodott jeles karnagyának, Schmidt Viktornak avatott vezetése mellett azon, bogy a Dalegyesület művészi hagyományait szem előtt tartva, az eddigi nívót to­vább fejlessze, ami az 1932. évi nyil­vános fellépéseinél is sikeresen érvé­nyesült. A működőkar közreműködött többek között a Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetségének szep­tember 10-én a Kultúrpalotában ren­dezett estélyén, a Jókai Egyesület okt. 22-én rendezett Arany János emlékes­télyén, az egyesület által rendezett nyári tagestélyen stb. Az egyesületi élet élénkítésére szolgáltak a nyári szépen sikerült tagestélyek, az áprilisban ren­dezett tavaszi társasvacsora, valamint a működőkar és választmány által tartott téli barátságos összejövetel. Az egyesület tagjai a szilvesztert a hagyo­mányos jó hangulatban tartották meg. Majd az egyesület anyagi viszonyait ismertette a jelentés, amely bizony nem nagyon rózsás és szükséges, hogy ebben az irányban a választmány te­gye meg a szükséges lépéseket. Elis­meréssel adózott a jelentés Kovách Tihamér ügyvezető elnöknek a Dal­egyesület iránt gyakorolt nemesszívű áldozatkészségéért és igen meleg han­gon emlékezett meg az elnök a Kassai Zenekedvelők Koszorús Dalegyletének decemberben tartott negyedszázados jubileumi ünnepségéről, amelyet a közgyűlés is örömmel vett tudomásul és az elnök által ezirányban tett intéz­kedést jóváhagyta. Röviden beszámolt az elnöki je­lentés azokról az előkészületekről is, amelyeket a választmány végzett ed­dig a zászlóavatással egybekapcsolt jubileumi ünnepélyre vonatkozólag és örömmel vette tudomásul a közgyűlés, hogy az országos dalünnepély ren­dezési munkálataiban a három helyi testvérdalárda, a Róni. Kath. Egyházi Énekkar, az Egyetértés Munkásdalár­da és a Zsidó Egyházi Énekkar leg­készségesebb közreműködését biztosí­totta. Lelkes szavakkal mutat rá a jelentés a pünkösdi kulturünnepély nagy jelentőségére és bensőséggel je­lenti ki a Dalegyesület nevében, hogy a komáromi dalosok nagy szeretettel várják az ünnepélyre érkező daltest­véreket. Végül köszönetét mondott a jelen­tés Bartos Frigyes társelnöknek, Ko­váéit Tihamér ügyv. elnöknek, Her­­czegh István háznagynak, ifj. Nagy János titkárnak, Vörös Béla pénztá­rosnak és a tisztikar többi tagjainak, Schmidt Viktor karnagynak és a mű­ködőkar valamennyi tagjának odaadó, lelkes munkálkodásukért s buzdító szavakkal fordult a működőkarhoz, amelynek tagjait kitartásra és hűség­re kérte fel önként vállalt feladatuk minél sikeresebb teljesíthetése végett. Az elnöki jelentést nagy tetszéssel fogadta a közgyűlés és azt egyhangúan tudomásul vette s az abban foglalt ja­vaslatokat elfogadta. Kállay Endre dr. indítványára a közgyűlés elismerő há­lás köszönetét szavazott Fülöp Zsig­mond elnöknek az egyesület érdeké­ben kifejtett fáradhatatlan vezető munkálkodásáért. Majd Vörös Béla pénztáros terjesz­tette elő az 1932. évi zárszámadásokat, amelyek szerinL bevétel volt 9191 Ke 61 fill., kiadás 9096 Ive 70 fill., pénz­tármaradvány 91 Ke 91 fill. Úgy a zárszámadást, mint a vagyonmérle­get a közgyűlés tudomásul vette és a felmentvényt a pénztárosnak és el­lenőröknek megadta. A rendes tagsági díjat az 1933. évre 20 koronában ál­lapította meg a közgyűlés, amely ez­után elfogadta a választmánynak az 1933. évre vonatkozó költségvetését. A közgyűlést Fülöp Zsigmond el­nök mély hatást keltő beszéddel zár­ta be, amelyben rámutatott az egyesü­let küszöbön álló jubileumára és egy­ben a beszerzendő új egyleti zászlónak jelentőségét ecsetelte, amely az egyet­értésnek, testvéries összetartásnak kül­ső jelvénye lesz. A régi, drága erek­lyeként őrzött zászlóhoz fűződő sike­reknek hatványozott mértékben leen­dő megújulását váltsa valóra az új egyleti lobogó, amely alatt virágozzék és fejlődjék a Dalegyesület. Az egye­sület tagjainak támogatását kérte a vezetőség részére ebben az irányban is és megköszönve a nagyszámban megjelentek érdeklődését, a közgyű­lést a jelenlevők lelkes tapsai között bezárta. Szépen sikerült a „Hableány penzió“ második előadása is. A helybeli Kath. Legényegylet lelkes műkedvelői vasárnap este másodszor hozták színre Somogyi Gyula: Hab­leány penzió c. háromfelvonásos, szé­pen megirt balatoni komédiáját. A kedves, vidám darab az ismert szereposztásban pergett le. R. Moly Margit művésznő ismételten bebizonyí­totta, hogy bármely szerepben otthon érzi magát és a tőle megszokott rutin­nal adta a joviális nagynéni szerepét. Ráfael Ilit is meg kell dicsérnünk, a másik női főszereplőt, ki a színpadon is otthon érzi magát; őszinte sikert ért el. Gergely Ellát többször láttuk már szobalány szerepben, de olyan hűen és olyan jól soha sem játszott még, mint most. Dicséretet érdemel. Pirstitz Man­cit is ismeri már a komáromi közön­ség. Meglepően ügyesen játszotta Klári kisasszony szerepét. Dobis Ilus, a Ko­vács-kisasszony szerepében aratott őszinte sikert. Fonód Karola is jól adta Szücsné szerepét, de Olly kisasszony szerepét is kár lett volna másnak adni, mint Altia Terinek. Kacz Manci a kofa epizód szerepét adta ügyesen. Külön ki kell emelnünk a Katona házaspár játékát, kik már puszta megjelenésük­kel is kacagtatták a közönséget. A fér­fiak közül a főszerep Novák Imrének jutott, ki meglepő rutinnal játszotta a szerelmes Pista szerepét. Többször sze­retnénk őt látni. Balogh Kálmán játé­káról fölösleges irni. Mindenki ismeri őt és most is sok derűs percet szerzett a hálás közönségnek. Fritz Rudolf a főpincér szerepében ért el őszinte si­kert. Varga János most is élénken mozgott, mivel a szerepe úgy kívánta és Hinora Gyula sem sokat vesztett merevségéből, mivel egy ezredesnek katonásnak kell lennie. Átutazó ven­dégnek Szovics Imre vált be. Nagy tetszést keltett a gyerekek élethű játéka és igy dicséretünk egyformán illeti Dosztál Bandit, Öcsit, Ilikét és Mikit. A rendezés nehéz és fáradságos mun­káját Riszdorfer László végezte. Súgó Vázsonyi István volt. A közönség is megértette a szereplők igyekezetét és sok-sok tapssal, virággal jutalmazta őket. A darabot vasárnap d. u. 5 órakor megismétlik filléres helyárak (5, 4, 3, 2 és 1 Ké) mellett, (hiszi) — Eladó ház. Eötvös ucca 48/b. sz. adómentes teljesen uj ház, mely áll: két szoba, konyha, fürdőszoba, előszoba és pincéből, szabad kéz­ből eladó. A városi zeneiskola Brahms ünnepélye. Komárom, április 25. Május 7-én, este 6 órakor ünnepli meg hangverseny keretében a városi zeneiskola Brahmsnak 100 éves szü­letési évfordulóját. Brahms 1833. május 7-én született Hamburgban. Már 14 éves korában önálló koncertet ad. itt ismerkedik meg a híres magyar hegedűssel, Re­ményivel és együtt indulnak diadal­mas hangversenykörútra. Később Joa­­chimmal, az akkor élő legnagyobb magyar hegedűművésszel találkozik, kihez csatlakozva együtt mennek kon­certezni. Weimarban Liszt Ferenc annyira elvan ragadtatva játékától, hogy több heti tartózkodásra magához hívja őt. Liszt nagyon megkedveli Brahms műveit, különösen az »esz­­rnoll« scherzojál, háromszor is clját­­sza egy estélyen. Düsseldorfban fel­keresi Schumannt, aki már az általa szerkesztett »Nene Zeitschrift für Mu­sik című lapjában előre felhívta a nagy zenevilág figyelmét Brahmsra. Schumannhöz hosszú évekig a legben­sőbb barátság fűzte. Brahms később felváltva Becsben és Svájcban élt. Mindenünnen szép kitüntetések érték. Halála 1897 április 3-án érte utol Bécsben. Értékes munkáiból állandóan hall­hatunk a rádióban. 300 dalában az öröm és bánat közt való kétség (a dur és moll állandó váltakozása), leg­­íőképen a Liebesliedereiben érezhető. Magyar zene hatása alatt készültek a cigánydalok, de kamarazenéjében is találhatók egyik-másik tételében a magyar vérmérséklet hatásának nyo­mai. Irt hegedű és zongora koncer­teket, balladákat, rapszódiákat stb. Csupán az opera és oratórium vilá­gát nem érintette. Elszigetelt, finom költői lelke nem letl volna összeegyez­tethető e két műfajjal szemben. Brahms művészete reakció és vé­dőbástya a modern mondain irányok­kal szemben, melyeknek nem az a Fűzők 105 mérték után is, haskötők orvosi rendeletre, melltartók, női kombiné és hálóingek, keztyű, harisnya " nagy raktára. | Mélyen leszállított árak! ) Pollák Juliska Utódánál Komárno, Nádor-u. 17. Keztvfik és fűzők tisztítása és Javítása. céljuk, hogy tömegnevelő hatásuk le­gyen. hanem a zeneéletet egyszerűen a zeneipar szolgálatába helyezze. Brahmsnak az a meggyőződése volt, hogy ami igazán becses és érték a zeneművészetben, az elmúlt. A ré­gebbi romantikus zene visszasír az ő műveiben. Eredeti négykezes zongora darabjai a Magyar táncok, melyek részben népdalok nyomán készültek mesteri összeállításban. Ezeket játszák 2 zongorán négykézre május 7-én a zeneiskola növendékei, ezenkívül szóló zongora és hegedű, valamint ének és vonósnégyes is lesz. A hangverseny jö­vedelme a város szegényei és a vörös­kereszt javára fordíttatik. Belépődíj nem lesz, csupán műsormegváltás. Külön meghívók nem lesznek ki­bocsátva, a zenekedvelő közönséget ez­­uton hívják meg hogy gyönyörköd­hessenek a zeneművészet pompás al­kotásaiban, melyeket a zeneiskola kez­dő és haladó növendékei fognak elő­adni. A hosszú kálvária járás vége: méregpohár. A súlyos gazdasági helyzet újabb áldozata. — A vándor­botot eldobta és a méregpohárhoz nyúlt. Saját tudósítónktól. A rettenetes gazdasági helyzet, amely egyre növeli a munkanélküliséget, újabb áldozatot követelt. Az élet küzdelme, a sivár jövő képe, a teljes reménytelenség Írja most egy­másután a megrázó élet-tragédiákat Becsei Sándor 33 éves neszmélyi legény afeletti elkeseredésében, hogy sehol se kap munkát és már napok óta éhezik, méregpohárhoz nyúlt és Komáromban a nyílt uccán megmér­gezte magát. Ez az öngyilkossági hir igy nagyon egyszerűen hangzik, ha nem uéznők az előzményeit. Szomorú napokat élt át a télen Becsei Sándor Neszmélyen a szülei házánál, mert nem volt munka és nem egyszer éhezett. Vándorbotot vett hát a kezébe és elindult munkát keresni. Ezúttal szerencsével járt, mert Tatán egy füszerkereskedő, aki megszánta az éhező vándort, fölfogadta bolti szolgá­nak. Örült a szegény ember, hogy most már vége az éhezésnek és a téli fa­gyoskodásnak. A szorgalmas legényt nagyon megszerette a fűszeres és azt mondotta: no Sándor, ne busulj, amig nekem lesz enni, te se fogsz éhen halni. De sajnos, a gazdasági válság a fűszerest is tönkre tette és elég a maga baja, Becsei Sándorra már nem volt szüksége, mert elúszott az üzlet és a kis vagyon. A szegény legény újra a vándor­botot vette kezébe, hazament falujába, Neszmélyre, hogy a tavaszi munkánál valahol csak alkalmazzák, de csaló­dott. Sehol semmi munka. Elhagyta faluját tovább vándorolt. Bejárta a messze vidéket. Nem koldult, nem ke­nyeret kért, hanem munkát, de sehol se talált alkalmazást. Már napokig nem evett. Alig tudta vonszolni tagjait. Végre eljutott Komáromig. Ott aztán Komárom, — április 25 betelt a keserű pohár. Nem bírta to­vább az éhséget. A nála levő szalmiák­szeszt megitta, amelyet még tatai bolti­szolga idejében szerzett. A maró fo­lyadék borzalmas fájdalmat okozott a szerencsétlen embernek, aki kínjában összeesett. Az első segélyt dr. Vámosi Jenő komáromi orvos nyújtotta a sze­rencsétlen embernek, akit eszméletlen állapotban vittek a győri kórházba. Nem hiszik, hogy életben maradjon a szegény ember. Horogkeresztes moz­galom Érsekújvár ott, feljelentéssel és ház­kutatással, — április 25. Érsekújváron is felvetette fejét a horogkeresztes mozgalom. Amint azon­ban kitűnt, a mozgalom vezetőit nem is annyira „ideális“, mint inkább anyagi célok vezették s keresni akar­tak a hitlerizmuson. A titokzatos ér­­sekujvári horogkeresztesek röpcédulá­kat terjesztettek, igy akarták felizgatni a kedélyeket. Á röpcédulák előkészí­tették a terepet s megfelelő előkészítés után Krajcsi Ede, a „Mentor“ adó­iroda tulajdonosa megjelent az érsek­­újvári zsidóság több vezetőjénél s elő­adta nagy titokban, hogy a mozgalmat leszereli, sőt zsidóbarát mozgalmat indb, ha egy kis pénzáldozatot hoznak. Csekély 100,000 koronát kért ezért, ellenkező esetben rossz napjai lesznek az újvári zsidóságnak. A fenyegetettek jelentést tettek az esetről. A nyomozás folyamán felmerült az a gyanú, hogy a röpcédulák előállitásában Adamovics érsekujvári tenniszbajnoknak és Schu­bert szemerei földbirtokosnak van része. Ez azonban még nem bizonyítható. A csendőrség házkutatást rendelt el a nevezetteknél.

Next

/
Thumbnails
Contents