Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-04-22 / 32. szám
1933 április 22. »KOMÁROMI LAPOK* 9. oldal. A szakáll és a bajusz története. „A ti hajatokat kerekdedre ne nyírjátok, a szakállad végét se csúfítsd el!“ (Mózes III. könyve, 19. rész, 27.) Ez a mózesi parancs is bizonyára arra vezethető vissza, hogy a zsidók megkülönböztessenek az araboktól, akik, mint Herodot megírja, halántékukat kopaszon viselték és az egyiptomiaktól, akik csak állukon viseltek egy kis szakállocskát. A szakáll lenyirását olyan nagy gyalázatnak tartották Mózes idejében, hogy az anamták és Dávid között casus bellit is alkotott egy ilyen erőszakos szakáilberetválás. Nyirottszakállu nép egyértelmű volt a rabnép fogalmával, Csak a legmélyebb gyászban volt megengedve a szakáll kitépése, mert ilyenkor amúgy is minden diszt letéptek magukról a gyászolók. Az asszyrok, a babiloniak, a moabiták, anamiták és a kánaáni népek mindnyájan szakállt viseltek és a régi pénzdarabok az ázsiai királyokat majdnem mindig fonott szakállakkal ábrázolták. Az arabok, törökök, perzsák, tatárok és kínaiak is minden időkben igen gondos ápolásban részesítették a szakállaikat. A középkori történetírók hosszú sora foglalkozik a szakáilviselésse! és úgy látszik, mintha a mi külsőségekkel foglalkozó divathóbortunk a hiányos öltözködések korszakában kereste volna divatérzékének kielégítését. Homéros, Herodotos és Virgiliustól kezdve egészen Ciceróig, Titus Liviusig, Strabóig és Svetoniusig majdnem minden irodalmár megemlékezik a különböző korok szakállviseleteiről. Homeros pompás szavakkal festi le O Jisszeájában Priamos görög királynak és Hektor trójai hősnek gyönyörű szakállát. Ötöle tudtuk meg azt is, hogy ha vaiaki abban az időben valami kegyet akart kérni valakitől, akkor annak tiszteletteljesen megszokták simogatni a szakállát. Hölgyeink — amint tudjuk — még ma is hódolnak néha ennek a szokásnak és bizony a beretvált állak is egész szívesen eltűrik a gyengéd kacsoknak a -cirógatását. A hagyományok szerint Alkibiades volt az, aki először beretválta le a szakállát. A kelta népek azonban továbbra is meghagyták a szakállukat, de a szakállas pelargóktól eredő görögök és rómaiak műveltségük •terjedésével egyidejűleg kezdték meg a bajusz és a szakáll beretválását is. A görög Aristotelesnek a Spada-palotában őrzött leghitelesebb szobra is szakáll nélkül ábrázolta a nagy bölcset és macedóniai Fülöpöt is sima arccal ábrázolják szobrai. Atheneus meséli, hogy Nagy Sándor Kr. e. 331-ben egy véres csata előtt lenyiratta a szakállát és katonáinak is elrendelte a beretválkozást. Justinius idejében újra visszatér a szakállnövesztés divatja. Anisthenes és a stoikusok nőni hagyják a szakállukat, hogy a beretváltképü Pythagoras iskolától magukat ezáltal is megkülönböztessék. A rómaiak csak ötszáz év után követik a görögöket a beretválkozás divatjában. Afrikánus Scipió volt az első római, aki a szakállát leberetváltatta. Varró szerint csak Kr. e. 300-ban hozatta be a borbélyt Ticinius Maecenás Siciliából. Eleintén a rómaiak nyiratták a szakállukat, de a fiatal Scipió példájából kiindulva, hamarosan általános divattá lett a beretválkozás. Általában az volt a szokás, hogy 20 és 40 éves kor között mindenki beretválta a szakállát, a negyvenen felüliek azonban a korral járó arcredőket a hosszú szakáll mögé igyekeztek rejtegetni. Ez a divat azután több száz évig fennmaradt és együtt terjedt az európai műveltséggel. A római császárok között Hadrián volt az első a szakállas császárok sorrendjében, de a szakálltalanság divatját már ő sem tudja megdönteni. A keresztény egyházatyák császárhü gondolkozása segítségére sietett a szakálluövesztési propagandának és a két Kelemen, majd Jeromos, Cyprián és Tertulián pápák még Isten ellen vétkező és világi szokásoknak hódolóknak bélyegzi a beretválkozó lelkészeket, azonban a római birodalom kettészakadása után a görög császárok annyira exponálták magukat a szakállviselés érdekében, hogy a bizánci keresztényeknél a szakáll lett az ismertetőjel igy tehát éppen a pápáknak, mint a nyugati művelődés vezéreinek kellett frontot csinálni a szakállviselés ellen. Így került bele a szakáll az egyházi harcok forgatagába. Később már nemcsak a papság, hanem a világi elemek között is terjedni kezdett a szakálltalanság különösen mikor Rómából hire terjedt, hogy a hosszú szakáll és bajusz nemcsak illetlen viselet a keresztényembernek, hanem szentségtörés okozója is lehet, ha áldozás közben beleér a Krisztus vérébe. Plutachostól tudjuk azt is, hogy a frankok és gótok mellig érő bajuszt viselnek, hogy az ellenséget minél jobban megfélemlítsék. Később hosszú kétfelé álló vízszintes fonatokba pödörték a bajuszukat, majd nemsokára ők is nyírják bajszaikat. Nálunk magyaroknál a szakállhoz mindig valami különös költészet fűződött. Ha a régi magyaroknál kölcsönt vettek fel, mindig a szakállukból adtak egy-két szálat zálogul. Innen eredt az a mondás, hogy „adnak még a szakállára is!“ De sehol sem volt a szakállnak olyan nagy tekintélye, mint Spanyolországban III. vagy Portugál János uralkodása alatt. Gastro lános a fele bajuszát ígérte oda váltságdíjul ellenfelének, mire őt ez a nagylelkűség annyira megindította, hogy nemcsak hogy a felajánlott bajuszt nem fogadta el, de még gazdagon meg is jutalmazta legyőzött ellenfelét. Franciaországban éppen fénykorát élte a bajuszviselés a napkirály idejében, amikor úgy 1680 körül ,X1V, Lajosra reájött a búskomorság. Éveken át gyógyithatatlanul morózus volt a napkirály, mignem egyszer engedett Maintenon asszony ellenállhatatlan könyörgésének és lenyiratta a bajuszát. Attól az órától kezdve egyszerre visszatért a jókedélye. Nagy Péter orosz cár szakálladót vetett ki az oroszokra. A gazdagabbak 100 rubelt, a vagyontalanok egy kopeket fizettek évente, hogy engedélyt kapjanak a szakállviselésre. 1833-ban szabályszerű szakállharc tört ki, amikor a Bach-kormány kiadta azt a hires „definitivum“-ot, hogy a hivatalnokoknak az állukat kiborotválva kell viselniök. A rendelet ellen hiába demonstráltak az egész országban, mindenkinek végre kellett azt hajtani. 1874-ben a katholikus alsópapság között támapt mozgalom a szakállviselés megengedése érdekében, a felsőbb klérus azonban hamarosan véget vetett ennek az akciónak is. Érdekes még megemlíteni, hogy a renaissance első és második korszakában újból divatba jött a szakállviselés és II Gyula pápa a pátriárkák ősi diszével ült bele a pápai trónusba, azonban pápai tekintélyével sem tudott már hatást elérni, mert éppen a papság tömegeiben talált a legerősebb ellenállásra. Ebben az időben a francia, spanyol és olasz újítók sem hagyták meg a szakállt természetes eredetiségében, hanem a hegyes bajusz és szakállforma volt az általános divatforma. Nem is tartott sokáig. I. Ferenc idejétől XIII Lajos koráig... Középeurópában pedig körülbelül 1. Lipótig. Az angolok a normanok betörése óta teljesen leberetvá!ják az arcukat, mert ez a „Clean shaved“ majdnem annyit jelent, mint „gentlemanlike!“ Az amerikaiak teljes simára beretválják az arcukat. Moliére idejében még hatalom volt a szakáilviselet: „Du cőté de la barbe est la toute puissance!“ ... ma azonban a leghosszabb szakádnak és a leghegyesebb bajusznak sincsen semmi jelentősége és a legtöbb európéer le is mond már erről a semmit sem jelentő külsőségi megkülönböztetésről. — Tüzeset. A komáromiak kedvenc kiránduló helyén, Neszmélyen tűz ütött ki a napokban A téglagyár egyik raktárhelyiségében, eddig még ki nem derített okból tűz ütött ki, amely a raktár felét elhamvasztotta A tűz veszedelmét növelte az a körülmény, hogy egy benzin hordó felrobbant, de szerencsére emberéletben nem esett kár. — Fejbelőite magát. A napokban egyik reggel a vágsellyei határban vérbefagyva találták Kertész Ferenc 53 éves éjjeliőrt. A saját pisztolyával lőtte agyon magát. Mire ráakadtak, már nem volt benne élet. Tettének oka ismeretlen. Még kaphatók a Palladis regények Félpengős Regények: Egy könyv ára 3 Ke. Wallace: A négy igaz férfi Zane Grey: Napsugár a vadonban Ernst Klein: Támadás Monte Carlo ellen Sutherland: Rejtelmek Siodmak: Eltévedt golyó Wallace: A görbe gyertya Sibson: Tűz a tenger fenekén Williams: A »Tuskólábú« visszatér PI. Baumgarten: Elveszem a feleségemet A. Steeman: A halálos szerződés P. Macdonald: Csodálatos menekülés H. Jenkins. Patricia férjet fog E. Wallace: A fehér álarc Marsclialko: A vörös boszorkány W. Ivotas: A titokzatos gépmadár A. Steeman: Végzetes éjszaka F. Simson: A csapkodó redőny (Újdonság) H. Jenkins: West kisasszony diadala (Újdonság) Emilio De Martino: Száguldó szerelem J. S. Fletcher: Két légy egy csapásra 1 Pengős Regények: Egy könyv ára 6 Ke. Klein: Vezérigazgató úr Beck. A csillagok útja ?: Dilettáns detektív Sheridan: Az öt koponya Wallace: A besúgó Worth: R. Sinclair gyémántjai Ferguson: A végzetes pohár Colver: Légvárak ha felépülnek Walmsley: A zöld rakéta M.-Schulte: Bobby fölébred Haynes: Tanú a háztetőn Zane Grey: A pioneerok E. Wallace: A kordovai igaz emberek Schirokauer: A végzetes alarm Williams: A Tuskólábú E. Wallace: A »Trója kincse« Packard: A sátán palástja Sutherland: Éjjeli támadás Leleszy: A tűzhányó völgye Biggers: A fekete teve Marshall: A megtorlás szigete Biggers: Amit a függöny eltakar Gregory: Az örök suttogás Gregory: Judit, a hegyek leánya Thane: Szilaj szélparipákon E. Wallace: A zöld rozsda P. C. Wren: A rejtélyes végzet E. Wallace: A becsületes betörő Marshall: Az istenek fáklyája Somogyváry—Balassa: Virág az orkánban J. Coodwin: A halott ember kincse Curwood: Alan Holt szerelme S. Mansfield: A láthatatlan utas A. Stringer: Csak azért is! S. Mansfield: A fekete kör (Újdonság) A. Haynes: A greylandi rejtély 2 Pengős Regények: Egy könyv ára 12 Ke Lowell: A tenger csodababája Packard: Jimmie Dale kalandjai E. Wallace: Repülő Gárda Kalandos Regények: Egy könyv ára 9 Ke Ponson: A szép aranyművesné Ponson: Navarrai herceg szerelmei Ponson: A ftórenci méregkeverő Ponson: A négy alsó szövetsége (Újdonság) Egész sorozat átvételénél részletfizetésre is 10°/o-os kedvezményi K a phat ó k: a Spítzer-féle könyvesboltban Komárom, Nádor-u. 29. m ®l©l©l@l©l©!@l®l©l©l@l®
