Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-04-15 / 30. szám
193L ; pri is 1 5 »KOMÁROMI LAPOK« 5. oldal larálni, idejét múlt. A falu élete szociális szempontból ugyanolyan, mint a város élete. Valljuk csak be ezt. A nyomorúság sohasem volt igazságosabban egyetemleges, mint most. Tehát aki nem a belső, lelki, illetve fiziológiai ismerettel nyúl a faluhoz, könnyen az epigon háládatlan szerepét kapja. lila a falu költészetét akarom megérezni mai költőtől, nem érzem meg anélkül, ha a költő nem ad verseiben korrajzot, nem veti fel művészileg verseiben a falu-kérdést, ha a költő a falu kérdésein való elcsodálkozás és a falu nyomorán való elsíránkozás mellett: nem egyetemes. A* falu költőjének nem a falu mellé kell állni, nem a falu szószólójának kell lennie, de magának a falunak: tehát pihegő, sustorgó életnek, szagnak, íznek. Gondolatban, szóban, égésben, hevületben. Az utóbbi kettő a legnehezebb, s hiánya a legárulkodóbb. A nyugalos raffinériával megírt falu-versek lehetnek szépek, lehetnek értékesek, de nem vindikálhatják a falu címerét. Ezért nem a falu küllője Mécs László, Győry Dezső, Fekete Lajos, még Bartalis János sem, a pantheista köllő. S ezért a falu költője Illyés Gyula, József Attila, írója Sásdi Sándor, Tamási Áron, — nem írója Bibó Lajos a falu-romanticizmus tollforgalója. Akj a falu fiziológiáját akarja költészetté magasztos!tani, (ó mily szép vállalkozás) annak sok mindenről le kell mondania. Az évszázados lelki esettség foltos ruháját öltse magára, a zsellérszó ünneptelenségét, felhőskomorságát; annak nagy teherrel kell elkezdeni az írást: lelkiismeretében évszázadok útját kell megjárni a római rabszolgától a hűbéri jobbágyon keresztül a mai géprabszolgáig. S ha ezt a nagy útat megtette, ha a befelénéző látása teljesen megtisztult a történelem szomorú országútjain, nézzen a mai falura. Klutúra alatti életből kell előhozni a világosságra a sajátos falu-kultúra intern lehetőségeit, melyek évszázadokon át elveszejtődtek. Ha ilyen súlyos lelkiismerettel írnák, a falu költészetét, kevesebb lenne a falu költője. Nem az a falu költője, aki a faluin él s nem az a város költője, aki a városban él. Átávisz, lélek, és az elhivatottságnak népi tudni honnan jött öröksége: metafizikai erők. Nem tehetünk róluk és csodálatos: mások veszik észre bennünk. Az a művészet: a nép fájdalmának, jogainak, igazságainak a szószólója lenni: de a nép gyökeres gondolatával: cifraság nélkül. A nép vágyait vetíteni elénk, de azok ne szivárványszerű valóságok legyenek. Már ezek untatnak. A falut nem lehet megfigyelni, nem lehet a falusi emberek beszédét gondolatát ellesni, ami ugyan Móricz Zsigmondnál is megvan, de Móricz Zsigmond tovább is elért, nála ez csak egy külső eszköz, mely nélkül is élne a Móricz írás: minden rajza, lélekrajza: bévülröl születik meg, újra szüli lelkében a valóságos falut, az ilyen tehetség maga a falu: élet: őstelevény, kivirágzik száz sorsot, eseményt, mik megtörténetlenül is megtörténnek időben és térben. Az idő nem lényeges. Időtlen, örök: a falu, az írója egyaránt. A legtöbb költő, mikor a faluról ír, akkor érzi annak szükségét, ha a holdvilágos estén, vagy népgyülés után nyugati humanizmusát valami meghatja. Külső, még csak legtöbb esetben nem is pszichikai, de fizikai kényszerek, rossz szó: események. A falu szeretetében mindnyájan együvé tartozunk. Nagy, időtlen erőtanyája az. De ime, tudjuk csak meg: Itt a falu szélén tegnap egy vén [napszámost láttam; pirulva csaknem sírva jött ki a kastély udvaráról szitkok meleg hegével arcán szenvedve kínzottan vonaglott nehéz bajusza környékén egy tétova gyáva mosoly, ahogy együgyű baját elbeszélte. (Illyés Gyula: Sarjurendek.) íme: az élet mélyén van mindig az igazi arc. De az élet mélye itt kóborog a föld felszínén. Meg lehet fogni. Csak tehetség kell hozzá. És hivatottság. Iliéivé tehetség kell az elhivatottságot megérezni, vagy — elejteni. •ü A falu él és örök dokumentuma s halhatatlansága egy őserőnek, egy történelemnek, ami a mienk. Erdőházi Hugó. A husvét hete a kereskedők számára egyike az év legforgalmasabb hetének, mindenki siet bevásárolni a tavaszi idő beálltával, ajándékkal kedveskedik, utazni készül: rendes üzletmenet idején öröm volt kereskedőnek lenni a nagyhét alatt. A gazdasági válságnak ezekben a nehéz esztendeiben egyre kisebb lett az üzleti forgalom is. Ez a gyáripar hanyatlását vonta maga után, mivel a kisipar úgyis csak teng-leng évek óta. Most a gyáriparra és az azzal összefüggő kereskedelemre is nehéz idők járnak. Nem célunk ehelyütt közgazdasági értekezéseket irni a válság okairól és következményeiről, jelen esetben sajátosan csakis a komáromi kereskedő sorsa érdekel s ezzel összefüggően kereskedőinknek nagyheti forgalma. Felkerestünk több komáromi üzletet az egyes szakmákból s érdeklődtünk az üzletmenet felől. Csupa panaszt hallottunk. A kereskedők felkészültek a húsvéti forgalomra, a kifejlett gyáripar lehetővé tette, hogy minden igényt kielégilő árukészletet halmozzanak föl, a helyzet mégis az, hogy a legbővebb kollekciók dacára — amilyen áruraktárak a háború előtt nem igen voltak — vásárló alig akadt. Még tavaly és tavalyelőtt is sokkal nagyobb volt a forgalom, mint az idén. Alig néhány üzletben láttunk vásárlókat, holott néhány évvel ezelőtt szinte pattogott az üzlet. Majdnem üresek voltak a boltok, a falusi népnek nincs pénze, hogy vásárolhasson, akkor is alkuszik ha van, s csak olcsót vesz, az időjárás sem kedvező a szezoncikkek beszerzésére, a Magyarországgal való megnehezíted forgalom pedig végképen pecsétet tett az üzletmenetre. Néhány üzletet kerestünk föl, ahol nem sok jót mondtak a húsvéti idényről, legtöbb helyen az akasztófahumor tört ki a kereskedőkből: A húsvéti szezoncikkek egyik első árusítója a cukrászda és a cukorkásüzlet. — Ha száz koronásokat is raknánk rá a cukortojásokra, akkor akadna rá vásárló — mondták egyhelyütt.—Tavaly még tizével-huszával adtuk el a bonbonniéreket, a cukortojásokat és a többi húsvéti cikket, most még ezeket is legszívesebben otthon gyártják, ha lehet. A forgalom a tavalyihoz képest ötven százalékkal csökkent. Három-négy csokoládétojás, egy-két doboz cukor, ez volt az eddigi forgalmunk. Nem öröm ez a bolt. Az illatszerkereskedések is a tavalyi forgalmat szeretnék. Áll a bolt. Azelőtt nagyban árulták az illatos vizeket, most kicsiben is alig megy. Nem divat már öntözködni, az illatos vizekből is csak a nagyon olcsó fogy A háború előtt félliteres, füllel borított üvegekkel szaladgáltak a gyerekek, most már ez sem szokás: minden öntözködő arra törekszik, hogy legalább ötven fillérje legyen, amivel „spriccelődugót“ vásárolhat, mert a kis üvegecske az előkelő. Az időjárás is nagyban befolyásolja az üzletmenetet. A virágosboltban rengeteg tavaszi virág van felhalmozva, a vásárlók azonban feleannyian vannak, mint tavaly. A nagy csokrok helyett mindenki csak pár szál virágot vesz, a nagy cserép helyett kis cserepet s kijelentették, hogy ez „igy ele— A lótenyésztők figyelmébe. A katonai lóbevásárló bizottság az idén 3 éves könnyű nyerges lovakat fog vásárolni, mely alkalommal különösen figyelembe fogja venni a ló eredetét pedigré vagy a hágatási levél alapján. gdns“. A virágosüzletek főszezonja Mindenszentek előtt és husvét előtt van, az idei husvét forgalma nem éri utói a tavalyit sem. Az ékszerüzlet gazdája szomorúan mosolyog: Még néző sincs, uram s ha azt mondanám, hogy „az üzlet rosszul megy“ akkor még jól menne, mert sehogyan se megy. Egy-két jeggyürü a forgalom, ékszert ma senki sem vesz, hiszen azt nélkülözheti leginkább. Ha jól fog sütni a nap, kiállók az üzletem elé és sütkérezni fogok .. . A fűszeresek és csemegések sem lelkesednek az idei húsvéti forgalomért Likőrt, italt mindenki otthon készít, a falusi emberek kalácsából egyre jobban hiányzik a mazsola, manapság nagy lakomákat csapni lukszus, mindenki meghúzza magát, amennyire lehet A vidék majdnem teljesen elmaradt az idén, harminc százalék esés a tavalyi forgalomhoz képest. „Az édes pálinkából lassankint hiányzik az aroma, a kalácsból a mazsola, az asztalról a desszert“, — mondja bánatosan a csemegés. A hentesüzletben is mosolyognak: „Ebben a böjtben husételT‘ — mondja a tulajdonos. Majd talán husvét után nyilatkozhatunk. A nagy cipőüzlet és általában néhány cipőüzlet forgalma jelentett élénkséget a komáromi üzleti életben. Husvétra legalább uj cipőt vesznek az emberek, de azt is a legolcsóbbat. Itt mondják egyedül, hogy a forgalom még mindig jobb, mint a tavalyi, noha harminc percenttel kisebb, mint amennyire számítottak. A szomszédos országokkal való nehéz kereskedelmi forgalmat e szakmában is erősen megérzik. Ujvárott sokkal jobb volt cipőben a forgalom, mint Komáromban. A falusi nép veszi a bolti cipőket, de a legolcsóbbat. Ezzel szemben a cipész, a tősgyökeres komáromi kisiparos már panaszkodik és bevallja, hogy rendelése igen kicsi volt, csak javításokra kell berendezkednie ezek után. A gyári lerakatok mindent felszívnak. A textilkereskedő megsínylette az időt: a hideg napok elriasztották a tavaszi vevőket. A falu pénztelenségét ebben a szakmában különösen megérzik, ma már sehol sem öltözködnek cifrán s akkor is olcsón akarnak vásárolni, alkusznak. Ebben a szakmában különben élénk panaszok hangzottak el a részletüzletes ügynökök ellen, akik Brünnből, Prágából jönnek, elárasztják a hivatalokat olcsó részletajánlatokkal s azt a vevőréteget is elszippantják, amelyik még fixfizetésre támaszkodva, vásárolni tudna valamit. A divatárusok hatalmas készletet halmoztak fel a férfi és női divatcikkekben, vásárló azonban kevés akadt. A jobb vevők még most is a nők, mert a férfiak sokkal nehézkesebb vásárlók: amig a férfi egy inget megvesz, egy hétig gondolkodik, a nők jobban bele mernek vágni a vásárlásba, de nagyon dús választékot követelnek, késxitmémjek elvárják, hogy tiz-huszféle legyen mindenből, fővárosi kollekció, de rendesen sose tudják megtalálni, amit kívánnak. Ebben az ágazatban minden nagyon olcsó lett s a nők az igen olcsót s a mégis igen szépet keresik. A vevő ugyanannyi, mint tavaly és tavalyelőtt, de mivel az árak jelentékenyebben olcsók lettek, a kereskedő pénzben kisebb forgalmat csinál. Egyik informátorunk szerint minden pénz a nőknél van s még ma is ők a biztosabb vásárlók ... Az egyik ruhakereskedő röviden ennyit mondott: „Ha jobban menne az üzletem, ki sem bírnám s alighanem kórházba kellene mennem . ..!“ A ruhásboltok egymással konkurrálnak, hiszen hihetetlen sok ilyenfajta gyár van Csehszlovákiában s a minőség jó is, olcsó is, mégis kevés a vevő. A szabócég főnöke is azt mondja, hogy az idei megrendelések korántsem érték el a tavalyiakat. Egyre több a ruhaforditás és a ruhatisztitás . . Az elektrotechnikai üzlet tulajdonosa bánatosan mutat szét az üzletében: napok óta nincs vevő. Néhány rádió, egy-két grammofonlemez és egypár tekercs fényképező film az egész kétheti forgalom. Az emberek kevesebbet fényképeznek, ezt az időjárás is igen befolyásolja, azonkívül ez is olyan fényűzés, amiről könnyen le lehet mondani. A régibb tavaszokon már vásárolták a kerékpárokat és megindult az országúti forgalom. Most sem bicikliben, sem autóban, sem motorkerékpárban nincs üzlet. Érdekes jelenség, hogy Komáromban a motorkerékpár-sport egyáltalán nincs kifejlődve, lényegesen kevesebbet fényképeznek, mint más városokban s a grammofonlemezekben is igen egyoldalúan vásárol a közönség. Úgynevezett finomabb lemezekre alig van vásárló s ebben a resszortban alig tartanak valamit Komáromban. Ami lemez nálunk fogy, az csupa rövidéletü és legkevésbbé művészi „sláger“, magyar, német és cseh nyelven; az a cikk, amit komoly grammofonozó a legkevesebbre értékel A könyv és papirüzlet forgalma is erősen megcsökkent. Húsvéti levelezőlapokon kivül ebben a szakmában alig van kereslet. Drága könyveket alig vásárol valaki, az egypengős, a kétpengős és a filléres, könnyű regények elárasztották a piacot s a mai olvasó olvasmányaiban is a könnyű mámort és a napi gondoktól való szabaditót keresi. Azok, akik komoly, igényes könyvek vásárlói voltak azelőtt, most pénzgondokba keveredtek és el is fásultak az idők folyamán. Komáromban újságokat vesznek az emberek s a kávéházi képeslapokból óvatosan kinyírják a szép A tavalyi üzleti forgalomnál sokkal kisebb volt a komáromi kereskedők idei üzletmenete a húsvéti héten Az időjárás, a pénztelenség, a falu elszegényedése, a határmenti vámfcrgalom megnehezítése a komáromi kereskedők panasíkönyvében Az akasztófahumor tört elő a „meginterjúvolt“ kereskedőkből. Saját tudósítónktól. Komárom, április 15.
