Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-04-08 / 28. szám
fog benne bízni, amikor a felhatalmazási törvényt kell megszavazni azoknak, akikben eddig nem bízott. Ugyebár ez politikai következetlenség. Ámde a politikában nincsenek következetlenségek, hanem igenis vannak alkuk és az alkukból lehet valamit esetlég kiszorítani nasé Szloven- SKkó számára. Szegény Szlovenszkó, alnelyi ek ilyen kötésű politikusa^ vannak. Még azt is megértjük, hogy Hlink'a összeölelkezik Hodzsával és Dérerrfcl, akik eddig nélküle reprezentálták Szlovenszkót Prágában. Nil admirari. Ne csodálkozzék senki, és ne legyen meglepődve. Ez a kor. amelyben élünk, ijeni az elvek harcára van berendezne, hanem a materializmusra, amelyet a prágai pártok ilyiitan hirdetnek és most az ellene mennydörgő Iilinka apostoli protonotárius őnagyságának egyszerre elvesz a hangja. Aki megtalálja, ne vigye hozzá, egyelőre nem tesz rá szüksége. 19 PL áprdD 8 Újabb munkás elbocsát tások a csehszlovák Dunahajózási társaság folyamhajózási üzeméből. Rosszul kezdődik a tavaszhoz űzött munkaalkalmak reménysége- Saját tudósítónktól. — Komárom, április 7. Ilyenkor, tavasz kezdetén már szedelőzködtek a hajósok, hogy elbúcsúzzanak otthonuktól, családjaiktól, mert elindultak állomásaikra, a gőzhajókra és az uszályokra és a munka szakadatlanul tarlóit késő őszig, mig a hajó vagy uszály telelőre nem ment. Az idei tavasz azonban a hajósokra is veszedelmet hozott: a munkanélküliség \es; ede!nié . A Pozsonyban székelő Csehszlovák Dunahajózási Társaság a külkereskedelmi forgalom íeljes szünetelése következtében arra az elhatározásra jutott, hogy alkalmazottainak nagy részét elbocsátja. A komáromi körzetben is végrehajtották ezt a határozatot, amely azt jelenti, hogy körülbelül negyven családupúnal; mondtak jel és ugyanannyi család marad kenyér nélkül. galmaklól. Még Radeczky nénitől, az öreg dajkától is tízszer hallottuk naponta a könyörgést: Feküdjék csak liliomom egy párnával, hogy vízszint nyughassanak az idegjei.... És most mi lesz? Mert ha felkel s ki akar ide jönni, sem anyus, sem apa nem ellenzik, hogy ne izgassák. Szűzi lányiéleknek szűzi a hite: örömön, bánaton, szerelmen keresztül is elsősorban Istenhez fordul. így volt a másik nőném is, akit az igali szolgabíró vett feleségül. így is történt. Aranyhajú néném a főorvos úr hajatsímogató vizsgálata után boldogan öltözött fel és már mondta is: Vacsorára itthon leszünk, egy kis dolgunk vau öcsikével. Döbbent gyermeksápadtsággal mentem ki az udvarra s onnét a kapuba, hogy hazafüttyögessem a borzas Cézárt. Az ucca túlsó oldaláról, a Gyulassyék szelencebokrai mögül ismerős fütty hangzott. Átrohantam a setétesbe. Berkesy Sándor állt olt, nagy, szürke köpenyben, Berkesy Sándor, ifjú ügyvéd, aki miatt édes néném annyit szenvedett, aki azonban megbánta minden bűnét és jobban imádta nénémet, mint valaha... De hát hiába. Fel nem nyitható haraglakatot tett apám a mi küszöbünkre. Én azonban szerettem Sándort, nagyon megszerettem, melegágyat ápoltam a szivemben ő iránta, hisz annyit játszott, futott, tornászott velem, s doktornak« szólított, mint őt a kisvárosiak. Titokban én hordtam neki a híreket, Néném tudott erről, bánatosan tudott. de nem szólt... Elmondtam neki is mindent... Azt is, hogy nénémmel kisétálunk a Bakter-fordülőhöz, imádkozni a feszületlen feszülethez. És aggódásaim keserves könnyeket gyűjtöttek szemhéjam alá. Berkesy Sándor, ez a nagy, sápadt, bánatba »KOMÁROMI LAPOK« Ezek a hajósok részint Komáromban, részint a környékben, főleg Kolozsnémán laknak, amely a hajósok és a világot megjárt emberek faluja. Mondanunk is felesleges, hogy ez a munkabeszüntetés a legrosszabbkor jön, mért a családok már a tél folyamán is nehezen éltek és most, mikor a kereseti lehetőség szinte teljesen el van vágva előttük, a nélkülözés áldozataivá lesznek. A kormány feladata lenné, hogy átmenetileg, amig a nemzetközi kapcsolatok ismét megerősödnek, segítse ezeket a jobb sorsra érdemes családokat. Nyilatkozat. A Magyar Nemzeti Párt országos elnökségének 1933. április 3-án kelt nyilatkozata kapcsán alulírott szövetkezeti igazgatóság kijelenti, hogy Dzurányi László a Prágai Magyar Hírlapnál töltött esztendők alatt több ízben visszaélt, a beléje helyezett bizalommal, nevezetesen a szövetkezetei csalárd módon anyagilag megkárosította, sőt fenyegetésekkel kis emberektől is felvett jogtalanul pénzeket. A szövetkezet igazgatósága szükségesnek tartja leszögezni, hogy a vállalat érdekében nem tartotta szükségesnek Dzurányi László csalárd ténykedéseit annak idején a nyilvánosságra hozni, annál kevésbbé, mert Dzurányi László mindenkor Ígéretet tett, hogy az okozott kárt megtéríti, illetve a vállalatot a kártól mentesiti. Ezen Ígéreteit Dzurányi László nem teljesítette és rövid idő múlva külömböző indokokból a vállalat kötelékéből kivált és vele az alultirott vállalat igazgatósága minden magyar kisebbségi együvétartozást és összeköttetést megszüntetett. Pozsony, 1933. április hó 4. A Prágai Magyar Hírlap lapkie. dóvállalat szövetkezetének igazgatósága. zuhant ember felemelt, arcom hideg arcához vonta, aztán hirtelen letett és eltűnt. Szinte suhogott nagy felöltője körül a késő őszi szél... II. Ahogy mentünk, mentünk a város szélétől kifelé vezető jegenyés úton, már sötét volt mindenfelé. De enyhe volt az este, mintha nem is tegnap orgonázta volna a vihar a veszedelmeket. Némán álltak az óriások legendás élő fuvolái, a jegenyék, közeledett szépen a Bakter-forduló. — Nem félsz? — kérdeztem a néném. Megsimogatott. Muzsikált a hangja, ahogy mondta: — Már hogyan félnék, öcsi, ha te is itt vagy... Ö, csak ne bukkanjon fel a hold valahol a döbröki fenyőerdő felől, ó, csak maradjon setét, de setét minden. Akkor talán észre sem veszi, hogy darabokban hever a bádogfesszület a bokrok alján s üresen áll őrt a kereszt. Édes örömöm volt, nem világosodott. Odaértünk. Aranyhajú néném a kidőlt jegenyék miatt nem térdepelhetett oda, ahova szokott, a bokrok széle elé, hanem a holt jegenyék derekához. Gyönyörű feje kissé oldalt fordult, két csepp keze összekulcsolódolt. Lassan pirosult ajkáról susogott az ima: Miatyánk Isten, ki a menynyekben vagy, köszönöm neked alázatos hálával gyógyulásomat. Szenteltessék meg a Te Neved, irgalmad határt nem ösmerő, én Jézusom... így? egy sor a Miatyánkból, egy sor hálaadás a szívnek holtunk után sem porladó kápolna-mélyéből. Én csak álltam, mint két lábon járó pöttöm kis bokor, amikor egyszerre rémület szakadt rám. Amitől félten) js: Döbrök felől nagy tányéraranyossággal úszni kezdett a hold az erdős táj felé. De ebben a pillanatban már Komáromi Ház és Telektulajdonosok Egyesületének közleményei Miért hullik a komáromi házakról a vakolat, miért rosszak a; házak tetőzete ? Kaptuk az alábbi megszívlelendő sorokat: A Komaromi Lapok folyó évi 23. számában a Komáromi ucca cím alatt cikkíró úr igen helyesen rámutatott arra, hogy az ember végigjárhat uccák hosszú sorát s alig talál házat, melynek vakolata le nem omlóit volna, avagy ne omladozna. De hát ki vesz iészre a szúnyogot az elefánt mellett? Ez még talán csak hagyján, mondjuk egy ici-pici szépséghibának. Hanem hány ház van, melynek tetőzete olyan, mint a rosta s eső idején ugyancsak van dolga a teknőnek. ha azt nem akarják, hogy az ágyból is kiöntse a víz. S hánv ház oly rozoga állapotban van, hogy igazán maholnap közveszélyessé válik. Denique, való tény, hogy Komáromot végig barangolhatjuk s kevés helyen találunk annyi siralmas állapotban lévő rossz házal, mint éppen itt. Dehát ennek is meg van ám a maga oka. Valamikor a háztulajdonos igazi háziúr is volt, mi kőris háza jövedelme biztos existenciát jelentett számára, nem így azonban ma, amikor a ház csakis terhet jelent. Vegyünk csak ceruzát a keziink- Lie, s nézzük, hogy mit is kell fizetnie a háztulajdonosnak, akkor mindjárt megtaláljuk a házak elhanyagoltságának okát. Nézzünk pl. egy 1000 Ke nyers házbérjövedelemmel. avagy béregyenértékkel rendelkező háztulajdonost, s azt látjuk, hogy ez után a következő adókat kell fizetnie: bérösszeg utáni adó 20 po . 200. vízdij 10°/o....................... 100,— csatornadíj 5<>/o .... . 50. szemét kihordási díj 5°/o . 50. állami adó 8<>/o.................. . 80.községi pótadó 190<Vo . . . 152.— járási pótadó 45o/o ... 36.— megyei pótadó lß0o/o . . . 128.— orsz. betegáp. pótadó 7°/o . 5.60 összesen 801.60 örömre is vált a rémület; jaj. áldja meg az Isten az útbizlos úr kezét, nemcsak az útra szakadt jegenyéket hordták félre, hanem visszahelyeztette a keresztre az áldott bádogművet is. Teljes volt a feszület újból, otl sötétedéit rajta mellrebukott fejjel az Üdvözítő a félig fényes, bontakozó fényben ... Sziluettje élesen látszott. S mert a városból idegongott az esti nyolc óra harangszava, néném keresztet vetett, fölkelt térdepléséből s indultunk haza. Én úgy véltem visszafelé, hogy az óriások élő fuvolái, a jegenyék, édes dallamokat muzsikálnak a fejünk fölött ... III. Nagy, bőséges vacsora volt. A főorvos úr piroslott, apánk sűrűn töltött. Aranyhajú néném velem osztott meg egy halványra sült csirkét, úgy dolgoztam mellette kis villámmal és kis késemmel, hogy csak a fogaim győzlek *le fürgeségben a szerszámokat. Néném is ivott a ribizkéből, gyönyörűség piroslott az orcája balzsamerején. ■ Egyszerre csak megkopogtatták az ebédlő uccára néző nagyablakál. Az édesanyánk odafutott. Berkesy Sándor ősz édesanyja állt az ablak alatt, bejönni nem akart, — hisz a fia ki van innét tiltva, — de az anyaszív mindennel megalkuszik, ha bajban van az egyetlen gyermeke. Sírva könyörgött, mert hallotta, hogy házunk vendége a híres kaposi főorvos úr: iszonyatos kínok között fekszik a Sándor, jöjjön át, jöjjön, ha Isteni ismer, könyörgöm, jöjjön! Mi lehet Sándorral? — Apukám, engedjen engem is. — Csend! — kiáltott rám az apám s hátra sem fordult az ablak felé. Néném papírfehér lett. — Bocsássatok meg, — mondta a főorvos úr és már kapta is kezébe 3. oldal. vagyis az 1000 Ke jövedelmei ugyan látszólag zsebre tette, ha nem béregvenértékről van szó. de kifizetnie kell 801.60 Kc-t. De hát hol van még a hitközségi adó, hol van a kéményseprési díj, hol van a lűzbizlosítási díj, hol van a jövedelemadó, szóval summa-summárum, még fizessél rá háziúr, ha ugyan van miből, s ha nem akarsz az államnak vagy községnek adósa maradni. Hát most ilyen állapotok mellett miként tudná a háztulajdonos — pláne akinek egyebe sincs — a házál javíttatni, rendben tartani, nemde akarva nem akarva, kénytelen házát lerongyolódni, vakolatát lehullani hagyni, mert hát hiába minden akarrás, ahol nincs, olt ne keress. Hogy tehát az államnak, a községnek ezen egyik legfontosabb adózó alanyai a teljes tönkrejulástól megmenlessenek, igazán a legfőbb ideje volna, hogy az illetékes fórumok segítségére siessenek ezen osztálynak és sürgősen mentsék meg azt, ami még megmenthető. A ház- és telektulajdonosok egyesülete. púpos orvosi táskáját. — bárki hív, nekem esküdt parancsom, hogy menjek. És ment sietve. Gelencsér bácsi vezette a még lakott, de már más nevén álló Berkesy-házhoz. Szótlan meredtünk dús asztalunkra, mintha kővé váll volna minden falat. Egyszerre csizmaléplek zuhogtak s Kopoglak az ajtón. Vén Gelencsér lépett be. — A főorvos úr hol van? — kérdezte apám. — Engödelmet, tekintető« uram,— emelte le kalapját a küszöbön havas hajú Gelencsér, — gyün. csak még marad egy picinyt a fiatal ügyvéd úrnál. Mert hogy dupla injekciót küllőit cselekedni. A szíve görcsei miatt. — Hát mi baja, mi haja! — tört fel törötten a szó édes néném falfehér ajkáról s nyomban utána zokogva rogy oil oldalt az anyám karjába. — Szó ami szó, ha mondhatom, a Gige Ádám hozta haza kocsin, Icájultan, mert felkőtöztette magát a Bakter-fordulónál a körösztre, minthogy a feszületet letépdeste róla a vihar. Csupa vér mind a két kézi, meg a csuklója is ... Pillanatok alatt derült ki minden. Sírva mondtam el, hogy mielőtt nénémmel elindultunk volna az imára, beszéltem Berkesy Sándorral. .Megmondtam neki, mitől féltem a néném a keresztnél... Apám oly sápadtan állt fel, hogy hozzá rohantunk. És egyszerre az arcához kapott. Amit sohasem láttunk, zokogás rázta meg. Majd megtörölte sápadt és könnyes arcát és gyengéden emelte fel a néném. Szinte a karjába vette. Sohasem fele jtem cl, ahogy mondta: Gyere angyalkám, meglátogatjuk. Megbocsájthatsz neki szíved szerint... 11
