Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-04-01 / 26. szám
1933. április 1. »KOMÁROMI LAPOK« 3. óllal. A mai helyzetben, amikor a respublika hajója nagyon erősen ide-oda dobatik a sors szeszélye által, nem volna szabad nagyhatalmi ábrándokat űzni és egyéni ambíciók kielégítésére odaadni magát, hanem okos és fundált politikát kellene, követni. Ez pedig az. hogy keresni kell a módot arra, hogy itt a jólét és prosperitás garanciája meglegyen. A nyers valóság ma az, hogy itt, ebben a respublikában van kb. LOGO 000 munkanélküli. Ez annyit jelent, hogy a respublikában kb. 3 millió ember van ellátás nélkül, vagyis a respublikának egy ötödé kereset nélkül van. Ezt csak úgy lehet megszüntetni, ha kereset képességre alkalmat adnak és keresetképességre alkalom csak akkor van, ha megszűnnek azok a szerződésnélküli állapotok, amelyekben ma a csehszlovák respublika a szomszédaival áll. Mert mindaddig, amíg a szomszédokkal a rendes kereskedelmi forgalom lehetetlen, addig itt sem az ipar, sem a kereskedelem nem tud prosperálni. Ugg akarni azonban kereskedelmi szerződést kölni, hogy arról, akivel meg akarunk egyezni, arról folyton rossz hirt terjesztenek, azt folyton irritálják, ugg nem lehet. Van a csehszlovák külügyminisztériumban propaganda-osztály, mely propadanda-osztály minden ügyeskedése mellet! egy hibában szenved: tapintat nélkül való. Olyan elemek és olyan források információját is elfogadja, amelyek neki ártanak és nem annak, akinek akarnak s amely lehetetlenné teszi a közeledést a szomszédok között. Azzal legyünk tisztában, hogy a republika nem csinálhat németelienes politikát, hiszen három oldalról német veszi körül és lakosságának legintelligensebb és legerősebb része a német. A respublika nem csinálhat magyarellenes politikát sem, mert a mai l'C.igázottság mellett is Magyarország a benne levő kulturális és fizikai erők következtében nem quanlilé negligeable. A jó szomszédság bázisa azonban a kölcsönös megbecsülés alapján áll. Éppen ezért, miután ez a törvényjavaslat, a miniszteri beszéd és az egész kormány magatartása nem alkalmas arra, hogy konszolidációt teremtsen, azt nem fogadjuk el. Itt mutatok rá arra, hogy ez a kormány nagy hűhóval azt hirdette akkor, amikor a mint a vörös Kovács, oda is kajáltott neki: »Jó kedved van, gyerök!« — »Lőhet is Mihály bátyám, — így válaszolt vissza a Lajcsi, — mellemön a király metaliája, a főhadnagy úr deckunjába mégolyán rumos-teát ittam éppen most, hogy kétfelé áll a fülem.« Ez volt az utolsó szava. Ment odébb, kattogott a fagyos földön a pejló patkója, az meg csak fütyörészte a nótát. Az asszony úgy hallgatta a vörös Kovács minden szavát, akár az imádságot. Sokszor benyitotta a zsupos kis ház kapuját, mert mindig eszébe jutott valami, amit kérdezhet Mihálytól. Nemhiába leli kosárral jött, de könynyen ki is nyílt a vörös Kovács szája. Fújta a hosszúszivar füstjét, aztán csak mondogatta: »Eccör meg ott állok a gulyás-bogrács mellett, nyújtom a csajkámat, osztán valaki megrángalja a bajonélomat. Hátranézök, hát a Lajcsi nyújtja felém a kézit.,.« Hosszú mese kerekedett ebből. De azért jutott másnapra, harmadnapra is. Nem volt kereset ezen a télen, a vörös Kovácsék abból a kézbéli kosárból éltek, akit az asszony állított az asztalukra. De, ahogy kinyílott az Érci-erdő alatt a hóvirág meg a vadjácint, amikor kelete lett a kapának, ásónak, elfogyott a vörös Kovács szájából a mese. A mezőn lett-vett mindenki, akinek ép volt a keze-lába. Teszem föl a Borzi Farkas, akinek két lábát elvitte a gránát, nem foghatott a kezébe se ásót, se kapát. Igaz, a sánta Bálint fia se, mert annak a szemevilága veszett el egy olyan olasz hegyen, akinek még a nevét sem tudta kimondani. Még az a jó, hogy a Farkas apránként megtanult járni a csikorgó mű-, lábakon, amelyeket a tinók árából vett, a sánta Bálint fia, a Marci pedig ráRUHÄB&N OftÖHHEL HESirÜKK ISKOLÁBA. Milyen egészségesekés frissek ezek a gyermekek! Az anya tudja miért: a gyakori fehérnemű-váltás óvja meg őket a betegségtől. Hiszen a tiszta és jó Szarvasszappan minden fehérneműt oly gyorsan és kíméletesen mos. Tisztaság és vidámság uralkodik az egész házban és a ruha sokáig olyan marad, mintha új volna. HS T 3 - 33 SCHICHT-SZAPPAN A SZARVAS (3) VÉDJEGGYEL világ idenézelt a Fen Club gyűlése alkalmával és Capek. a nagy író hirdette azt ki, hogy Csehszlovákiában megszüntetik a szellemi sorompókat és ezentúl beengedik mi hozzánk Magyarország tudományos és irodalmi műveit, ami miatt aztán ünnepelték is a kormányt s amiről most innen kiáltom a közvéleménybe, hogy ez nem igaz. Ez a vesztegzár fennáll mint azelőtt és innen mutatok rá arra, hogy a kormányzat most olyan módon gyakorol lal ja közegeivel a cenzúrát, amely kritikán aluli. A Prágai Magyar Hírlapot ebben az évben tökéletesen ártatlan cikkekért már négyszer elkobozták. A keresztényszocialista parinak szlovák hetilapját, a Vota L’udu-t egy év alatt tizenötször elkobozták. De ne felejtse a kormányzat el, hogy a lélek olyan mint a levegő, minél jobban szorítják, feszítő ereje annál nagyobb és cenzúra soha még sikert elérni nem tudott sehol. Machiavelli, a legnagyobb állambölcsek egyike azt tanítja, hogy mindenki úgy tudja megtartani a hatalmat, ahogy azt szerezte és az kétségtelen, hogy azok, akik a csehszlovák respublikái megalkották, nem a cenzúrával, nem a liranizmussal és nem az imperializmussal szerezték azt meg. Menjenek ezen az utón tovább, akkor ez nem nekik fog teremni gyümölcsöt. nemtörődömséggel viseltető hivatalos szervekre“ hárul. A szakszervezetek memoranduma úgy találja, hogy Komáromban csak a köimunkák haladéktalan megindítása mentheti meg a munkásságot a teljes lezülléstől s ezért a következő javaslatokat terjesztik elő a szakszervezetek: Rendkívüli közgyűlés a Tárosnál a közmunkák mielőbbi megiuditága és a munkanélküli segélyek rendezése tárgyában. Saját tudósítónktól. Komárom, — március 31. Csütör ökön délután rendkívüli közgyűlés volt a városnál, amelyet a városbiró a városi képviselőtestület 15 tagjának írásban benyújtott kérelmére hivott egybe. A rendkívüli közgyűlés a munkanélküliség megszüntetésére teendő mielőbbi intézkedésekre vonatkozó javaslatokkal, a közmunkák megkezdésére, a munkanélküli segélyek általánosításának kieszközlésére irányuló indítvánnyal, valamint az állami szükségmunkák, élelmiszerjegyek elosztására és azok ellenértékének rendezésére vonatkozó beadvánnyal foglalkozott. E kérdésekben a városi tanács kedden tartott ülésében beható táigyalás után állást foglalt és ja aslatait a rendkívüli közgyűlés egyhangúan elfogadta. fanyalodott a kefe-kötésre. Olyan frisssen járt a keze, mint az ördögmotolla. Mondta is a jegyző úr. amikor a rokkantsági díját fizette, hogy szerencséjére szolgált a háború. Szó, ami szó, keresett is Marci a kefe-kötéssel annyit, hogy húsvétra kivakoltatták a ház elejét. Marci ugyan nem látott belőle semmit, de amikor a felesége örömrepesve beszélte neki, hogy sárgára van meszelve, az ablakok fölött meg piros a pingálás; úgy nevetgélt a bajusza alatt, mintha maga is elhinné, amit a jegyző mondott a szerencséjéről. Múllak az évek, mert az időt senki emberfia nem tudja megállítani. A pincebejáró mellett akkorára vastagodott az akácfa törzse, hogy két kézzel se lehetett átérni. Egyik ágát már le is fűrészelték, mert ráhajolt a cserépre és nyomta a tetőt. Sokszor lombba borult, sokszor megvedlett az agárca. Hej, de sok könnyet elsírt mellette az asszony! De az, aki elültette, csak nem nyitotta be a kaput, nem koppintottá meg az ablaküveget. Csoda-e, ha még a hívő anya is elveszítette a bizodalmát? Úgy számított már, hogy fekete selymet köt a fejére, gyászba öltözik és misét szolgáltat a fiáért. Nem áhította már a vörös Kovács mesélő szavát se. Csak ült a spórhed mellett, rátette a könyökét az arcára és hullatta beléje a könnyeit. — Édös gyerököm ... egyetlen Lajoskám... Ezen a tavaszon azonban csoda történt. Az akácfa gyökeréből új hajtás fakadt. Éppen a gang-grádics mellett. Akkora volt már, mint a pipaszár, amikor az asszony észrevette, összecsapta a két kezét. — Hallod-e, embör, új fát hajtott, a fiú agárcája. Az ura megnézte. Csizmazia György városbiró megnyitván az ülést, a törvényes formaságok elintézése után bejelentette a pártok részéről történt helyettesítéseket. A helyettesitő tagok közül Nagy Ferenc iparospárti a fogadalmat letette. Majd az elnöki jelentések során Igó Aladár dr. rendőrkapitány ismertette azokat a beadványokat, amelyek a munkanélküliség megszüntetésére különböző javaslatokat tartalmaztak. A komáromi összes szakszervezetek képviselői terjedelmes memorandumban mutattak reá a mai tarthatatlan helyzetre és „utolsó figyelmeztetéseként hangsúlyozzák azt a nagy felelősséget, amely a rettenetes nyomorúság felidézte elkeseredés következtében bekövetkezhető kirobbanások folytán „az események iránt közömbös és bűnös — Azt ám ... Ennyit mondott csak. Uj fát hajtott, aztán kész, szapora az agárca. Még majd veszkődhetnek az irtásával, mert ellepi az udvart. Az ördög érti az asszony esze-jarását. Mióta kinőtt a grádics mellett az új fa, mukkanással se említette a fekete kendőt, a gyászruhát, a miseszolgáltatást Vénasszony létére nem szégyell dudorászni magában. De még nem is szenténeket, akit a gyűdi búcsúra menet tanult. Nóta volt ez. Igaz, csak úgy döngicsélve mondogatta magában, de kiösmerszett, hogy olyanféle az áriája, mint amelyiket a Tüskés Verőn lakodalmán muzsikált a rezesbanda. Ezen a tavaszon kitett magáért az agárca. Csak úgy húzta le a sok virág. A gyökeréből nőtt hajtás is vastagodott, települt és már nyújtogatta első ágait. Pünkösdi litániára készült az aszszony. Kezében a kapcsos imádságos könyv. Kilátszik belőle a szagos-menta levele. Lelép a grádicson, hát látja ám, hogy nyílik a kapu. Ünneplő-ruhás, nagybaj úszó ember jön be rajta. Megáll előtte. Jólmegtermett, erős ember. De nem lát már belőle mást, csak a szemét, a rásugárzó két barna szemét ... Úristen ... kegyes Jóisten ... Azt gondolja, az álom bolondozik vele megint. Félénken nyújtja a karját és csöndesen verődik ki száján a szó. — Lajoska... Amikor a két erős kar szorításában érzi magát, amikor hallja, hogy: »Meggyütbem, édesanyám,« akkor hiszi csak el, hogy élő valóság ez. — Te vagy az, Lajoska? — kérdi és forró tenyere simítja a sovány férfiarcot. 1. A kikötő kiépítése és az ezzel kapcsolatos munkálatok a legnagyobb erővel, haladéktalanul meginditandök. 2. A vasútállomás kibővítési munkálatai a tervezet teljes mértékében megépítendő, a vámvizsgálat céljait szolgáló épület, valamint állati vesztegzár stb. megépítése haladéktalanul megkezdendő. 3. A Vág folyó hajózhatóvá tételére tervbevett munkálatok, nevezetesen az Apályi sziget átvágása, védőgát megépítése, a partok kikővezése stb. haladéktalanul meginditandök. 4. A helybeli hajógyár (Skoda) a közmunkaügyi minisztérium költségvetésében felvett összegekerejéig hajóépitési munkákkal ellátandó. Egyben a komáromi munkásság a hajógyár tervbevett leépítése ellen a leghatározottabban tiltakozik. 5. A dohánybeváltó megépítése a Komárom város által felajánlott és elfogadott telken. 6. Végül Komárom városának megfelelő^l ölesönök nyújtásával módot és lehetőséget adni, hogy régen tervbevett közmunkáit, nevezetesen a szegényház, a vágóhid megépítését, a csatorna- és vízvezeték-hálózat teljes kiépítését, uccaburkolatok és utak építését, a Kisér lecsapolását és a városi kislakások további építését sürgősen végrehajthassa. — Én vagyok, édesanyám ... Mást nem tud mondani. Nehezen érik beszéddé ilyenkor a gondolat, csak nézik egymást. Nézik, amíg az asszony szeme meg nem harmatosodik. Lajcsi arcán is végigfut a rángás. Aligha közel nem áll az elpertyedéshez. Szégyen volna az, hát harsogóvá erőlteti a hangját. — Nem magam gyűltem ám! Idenézzen, édesanyám. Asszonyt is, gyereket is hoztam ... Észreveszi mindjárt az asszonyt is, de akinek a látása megdobogtatta a szívét, az a kisgyerek. Akárha a Lajoska állna előtte süldő-korán. Mintha angyalszárny suhanna a levegőben, úgy motoszkál a májusi szellő. Sohase sziporkázott még így a napsugár, de még az eresz alatt a fecskék se cseviteltek ilyen lármásan, örömösen. Megtárul az öregasszony karja. Mint a bársonyos simogatás, úgy száll a szava. — Kisonokám... A gyerek csak áll. Ijedten, földresütött szemmel. A Lajcsi muzsikaszóval biztatgatja, mire magbátorodva lép előre. Nincs az a húsvéti harang, akinek a szava különbül szólna: — Dícsértessék ... öregszülém ... Az öregasszony kifakadó, újjongó kiállására megnyílik a konyhaajtó. Kijön az ember. Ünnepi pipa a szájában. Fújja a hármasdohány füstjét, mintha egyebet se tehetne. De a feLesége már taszigálja, tolja feléje a fiát, az unokáját, a menyét. A bazsarózsa se pirosabb, mint az öregasszony ráncos arca, a nótázás se vidámabb, mint a hangoskodó szava. — Megmondtam, ugye? Tudtam én! Gyökerébű hajtott az agárca... Gyökeréből hajtott...
