Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-03-29 / 25. szám
2 uioa . »KOMÁROMI LAPOK« 199 3. március 29. A Komáromi-Járási Kereskedelmi Grémium közgyűlése Üzletmegoyitás! Tisztelettel értesítem a n. é. kö zönséget, hogy a világhírű „Tip-Top“ cipőgyár lerakatát átvettem és Nádor- a utca 15. sz alatt április elején g megnyitom. Tisztelettel Herskovits Jenő „♦*_The gyári lerakata. A huszárlovak fütyültek a vízumra és a vámeljárásra. Két magyarkomáromi ló kalandja egy huszárral s egy törött kocsival hídon, töltésen és a pozsonyi országúton keresztül össujfaluig. Vasárnap délelőtt tartotta rendes évi közgyűlését a Komárom-Járási Kereskedelmi Grémium, melyen a grémium vezetősége tette meg a törvényelőírta jelentését az elmúlt évben kifejtett tevékenységéről és pénzügyi gazdálkodásáról; A délelőtt 10 órára hirdetett közgyűlés — melyre minden egyes tag a nyomtatásban megjelent terjedelmes évi jelentéssel együtt meghívót kapott, — az összehívás időpontjában még határozatképes nem lévén, az alapszabályokban előírt egy órai várakozás letelte után ült össze Fried Jenő gréraiumi elnök vezetése s az elnökség jelenlétében. Az alapszabályszerű formaságok elintézése után Fried Jenő elnök az általános gazdasági helyzetről szólva a közgyűlést megnyitó beszédében a következőket mondta: — Jól tudjuk, hogy a grémium munkája csak visszatükrözheti azt a sivár képet, amelyet mindnyájan saját üzletünkben oly fájdalmasan szemlélünk. Évi jelentésünk bevezető részében megpróbáltuk összefoglalni azokat az általános nagy bajokat, amelyek nemcsak mireánk, komáromi, nemcsak a csehszlovák kereskedőkre, hanem egész Középeurópa, de talán ma már az egész kontinens kereskedelmére agyonnyom asztóan nehezedik. Nagyon is érezzük tehetetlenségünket, hogy egy porszemnyi reményt sem látunk s hogy ilyet hirdetnünk sem szabad. Ha az orvos látja is betege pusztulását, nem válthatja be azt a betegnek, hanem magasabb erőhöz folyamodik; a természet a Mindenható segítségéhez apellál. Mi is csak ezt tehetjük. A magunk erején kívül rajtunk is csak már a Jóisten segít. De a magunk baján és gondjain felül osztoznunk kell az államkincstár gondjaiban is. Nem pihen a kincstár gépezete mostanában. Minden napra juttat valami újat. Belső kölcsön, az értékpapír szelvények 16.5°/o-os megrövidítése, az albérleti szobák jövedelmének 1928. évre való visszamenő megadóztatása, szükségesnek ítélt közmunkák, megtartott versenytárgyalások ki nem vitelezése, mind egyet jelentenek: pénzhiányt, anyagi gondokat. Hosszú éveken át, nehéz milliárdok kiosztása után végre rájön az államhatalom, hogy a munkanélküliek segélyezése ellenében valamelyes ellenszolgáltatást is kell igényelni. Akkor teszi ezt az államhatalom, amikor a segélyre szorultak már annyira elszoktak a munkától és annyira megszokták a segélyt munkanélkül is, amikor már nagy kérdéssé és nehéz problémává válik az nj rendelkezés végrehajtása. Ilyen gondokkal vagyunk mindannyian eltelve és reánk ül a tehetetlenség lidérce, szűk határok közé szorult kereseti lehetőségünk és nemhogy a tőkeképződés — minden gazdasági megmozdulás első alapfeltétele — nem állhat be, hanem a vagyon zsugorodás rákfenéje emészti. Kérem tagtársaimat, ha önök nem így látják, nem így érzik és ha önök között akad valaki, aki a jövőt kedvezőbbnek látja és a jobb jövőhöz vezető utat tudja és megmutatja, az üljön az én helyembe, mert ha a frázisok törvénye a vezető embereknek tiltja is a pesszimizmust, a benső tisztesség a jelen esetben nem enged komoly ecsettel rózsákat festeni. Az elnöki megnyitó után a közgyűlés egymás után tárgyalta Le a tárgysorozat előre meghirdetett pontjait és fogadta el egyhangúlag az évi jelentést, a zárszámadásokat és adta meg a szokásos felmentvényeket, majd betöltötte a választmányból kilépő tagok helyeit. Választmányi tagoknak megválasztattak: Schwarz Béla, Preszler Viktor, Zechmeister Sándor, Braun Andor, Schwabenik János, Taub Márk, László Dezső, Kincs Izidor, Blau Lipót, Hoffmann Simon, Szunyoghy János és Kelemen Jenő, póttagokul: Korai Aladár, Neufeld Jenő, Mórocz Péter, Stark István. A felügyelőbizottságba a következők választattak: ellenőr: Laky Nándor, rendes tagok: Gold Benő, Fried Frigyes, Riesdorfer Károly, Laky Ignác, Wcisz Pál, Waldhauser József, Reichenthal Károly és Mórocz Zsigmond. A tárgysorozat 5. pontjának tárgyalásánál a közben eltávozott Fried Jenő helyett 1 púbitz Jenő alel nők vette ál az elnöklést és terjesztette a közgyűlés elé a grémium választmányának ez -évi február hó 26-án tartott díszközgyűlésének javaslatát egy Fried Jenő Emlékalapítvány létesítésére vonatkozólag. Kovács Ferenc titkár ismertette a határozati javaslatot, mely szerint a grémium Fried Jenő elnök 60 éves születési évfordulója alkalmából »Fried Jenő Emlékalapítvány« címen 5000 ckoronás alapítványt létesít oly rendelkezéssel, hogy ennek kulturális, vagy jótékony célra leendő felhasználása tekintetében mindenkor Fried Jenő diszponál. A javaslat egyhangú megszavazása után tért vissza Fried Jenő az érle küldött küldöttség kíséretében és akii azután Ipovitz alelnök köszöntött rövid, meleghangú beszédben és adta tudomására a közgyűlés elhatározását. Fried elnök köszönő szavai fejezték be ezután a közgyűlést. Dr.Vécsey Zoltán előadása a modern újságírásról. A Jókai Egyesület tavaszi kulturciklusa során igen érdekes, gazdag tartalmú előadást rendezett vasárnap este a Kultúrpalota nagytermében. Dr. Vécsey Zoltán, a Prágai Magyar Hírlap szerkesztője volt az egyesület vendége, aki a modern sajtóról, a régi és a mai újságírásról beszélt a kiváló előadó rátermettségével, a szakember hozzáértésével. Dr. Vécsey Zoltán előadása első részében általában az újságírás elméleti részét fejtegette a laikus előtt is teljesen hozzáférhető módon. Elmondotta, hogyan alakult a régi, kezdetleges kis krónikákból, verses hírekből a mai hatalmas sajtószervezet, amely behálózza az egész világot. Az előadó külömbséget vont az európai és az amerikai sajtó között, a politikai és az üzleti sajtó mibenlétét magyarázta, szinesen irta le azt a küzdelmet, amit az újságírás a gyors ás pontos hírszolgáltatásért folytat, szólt a bulvárdlapokról és az információs sajtóról, majd a lapkészítés technikáját ismertette, a szerkesztőségek lázas életét, a nyomda munkáját, a tördelés titkait, az expediálást: igy a hallgatóságot végigvezette azon az utón, amely az első telefonértesítés megérkezésétől a kész lappéldányig s az olvasóig vezet. Különösen érdekes volt az amerikai újságírásról szóló ismertetése: egy gigantikus arányokban dolgozó sajtót mutatott be az amerikai újságírásban s összehasonlította az egészen más alapokra épült európaival. Mig azelőtt a sajtó csak egyes kalandorok, utazók, hajóskapitányok és kóbor katonák „bemondásait“ vette alapul, addig ma a rádió, kábel, motor, repülőgép minden uj vívmányát felhasználja a gyors és precíz hírszolgáltatásra s ezek a híradások hatalmas konszernek kezében vannak. Dr. Vécsey Zoltán előadása egyike volt a Kultúrpalotában elhangzott előadások legértékesebbjeinek, a megjelent közönség hálás tapsokkal fejezte ki elismerését és köszönetét. Az előadás előtt, kellemes fűszerül a dr. Borka-féle szavalókórus adta elő az „Egyszeri királyfi“ cimü népballadát, ismét újszerű felfogásban, nagy tetszés mellett s a gimnáziumi zenekar is szerepelt, Krizsán József zenetanár vezetésével, két szépen kidolgozott darabot adva elő, amely közül az egyik, a hangulatos „Valse Napolitaine“ Krizsán József saját, szép szerzeménye.— * Dr. Vécsey Zoltán vasárnap délután a Központi kávéház éttermében igen érdekes sakkszimultánt játszott a komáromi sakkozókkal s húsz partijából kettőt vesztett, kettő pedig remis-ben végződött. (Játékosok dr. Körte, Kathona S., dr. Borka, Baross, dr. Kendi, Weinberger, KoSinár, dr. Hoczmann.) Komárom, március 28. Könnyen diplomáciai bonyodalmakra vezetett volna két megbokrosodott ló sorsa hétfőn a komáromi gvaloghidnál. Ezúttal azonban eltekintettek a hatóságok a bürokratikus bonyodalmaktól s mindenki megelégedésére rövid utón intézték el a históriát. A magyarkomáromi állomásra igyekezett könnyű kocsival, amely elé két nyugtalanvérű ló volt fogva, egy közhuszár, aki a lovakat hajtotta, természeteién Magyarkomáromban. Azon a helyen azonban, ahol az állomásra kelleti volna letérniök, a lovak hirtelen megvadullak egy szembejövő autótól és nem engedelmeskedtek a kocsisnak, hanem egyenes irányban rárohantak a .határhidra s vadul végigdübörögtek rajta. A katona elvesztette uralmát a lovak fölött, amelyek ide-oda rángatták a kocsit s a könnyű kocsi odaverődötl a vasoszlopokhoz. Mikor a katona látta, hogy veszedelmesen közelednek Csehszlovákiába, nehogy jogtalan határátlépésért elfogják, az utolsó pillanatban kiugrott a kocsiból s visszaszaladt Magyarországba, ahol jelentette az esetet. A lovak továbbrohantak s Ibiivel, — hétfő lévén, a hídnál éppen nagy tömegben állottak a bevásárló asszonyok, a finánccal intézvén a vámokat, — érthető riadalmat keltett a kö-Egy naszvadi kúriái] nagyértékü régi bélyegekre bukkantak. Néha jó kutatni a régi Írások között. — Nagy érték a régi levelek között. — Ki kapta azt a régi levelet? Komárom, március 28. A bélyeggyűjtés szenvedélye mindjobban terjed, mint téli időben az influenza járvány. Ezt a tömegepidémiát aztán az egyes államok nagyon is jól értékesítik és egyre-másra változtatják a bélyegeiket és alkalmi, jubileumi postabélyegeket is kiadnak, amelyek érvényessége rövid ideig tart, hogy annál nagyobb értéket jelentsen a levél bélyeg-gyüj tők szemében. A délamerikai államoknak egyik főjövedelemforrása a bélyeggyűjtőkkel való kereskedés. De nemcsak a most forgalomban lévő, vagy nemrég a forgalomból kiment bélyegeket keresik a gyűjtők, hanem a régi bélyegeket is. Sőt! A régi bélyegek közül nem egy egész vagyont ér. Ezek után aztán lázasan megy a keresés. A régi magyar bélyegek között is nem egy van, amely igen nagy értékű. így különösen azok, amelyeket még nem nyomdai úton, hanem lizéjük rohanó két ló. Mindenki menekült a lovak elől, amelyek lerohantak a szigetre s innen kezdve csodálatos utat tettek meg, a legérdekesebb kanyargásokkal. A Szigeten nem folytatták az utat egyenesen, — amely esetben könnyen emberéletben is kárt tehettek volna, ha lejutnak a Baross ucca vonalába ,— hanem egy rántással balra tértek, kidöntötték a kerítéist s végigrohantak az Erzsébet szigeten a vízművekig, ott ismét jobbirafordultdk s a Vakdunát elzáró töltésen vágtattak ki a pozsongi •országúira. Ekkor azonban a kocsit már nem húzták magukkal, mert az összetörve ott maradt a (sziget elején. A pozsonyi útnál ismét balra tértek s megindultak a nyílt pozsonyi országúton. Csak Örsujfalunál álltak meg, a Darányi birtokon, ahol Ágh István sofjőr fékezte meg a lovakat. A két ló nyomában azonban már kerékpáros fináncok és rendőrök is voltak. akik mindenütt üldözték a megvadult állatokat s Örsujfalunál utóL is érték, örsujfalusiak hozták vissza a két lovat Komáromba, ahol minden további nélkül áteresztették őket a hídon s átadták Magyarországon az aggódó huszárnak, aki ott várta a lovakat a hídon s igen örült, hogy nem lett a kalandból nagyobb hivatalos bonyodalom. Valószínűleg kevés dicséretet kapott a katona. tografátás utján sokszorosítottak. Régi padlásokon, öreg lim-lomok leveles ládákban, fiókokban megy is a lázas keresés, hogy hátha találnak értékes régi bélyeget. Ma már mind kevesebb lesz az ilyen szerencsés emberek száma, meri hiszen már alig van elrejtett hely, ahol még ne kutatlak volna régi bélyegek után. Mészáros Mihály érsekujvári ötvös azon szerencsés emberek közül való, akiknek még most is sikerült régi és értékes bélyeghez jutnia. A dolog úgy esett, hogy kiment Naszvadra egyik ismerőséhez és olt egy régi fiókban keresgélvén, egy ritka régi magyar levélbélyeget találtak. Régi magyar 25 krajcáros kőnyomatos levélbélyegek ezek, amelyek még rajta vannak a régi borítékon. Ez a körülmény emeli a bélyegek értékét. Hogy a levélen ilyen nagy krajcár értékű bélyegek vannak, annak az az oka, hogy a levél nagyon sürgős volt és ajánlott-expressznek adták föl és pedig ezelőtt 57 éve, 1876-ban. A sürgős levél Hoffbauer Mariska nevére Érsekújváron ál Anyala pusztára érkezeit. A bélyegek katalógus értéke megközelíti az ezer márkát. Szóval érdemes a régi fiókokban régi levelek és borítékok után kutatni.
