Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-03-25 / 24. szám
10 oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1933. március 25 4 GYERMEKEKNEK. A naplopö, meg a szakács. — Keleti mese. — Élt egyszer valahol, valamerre egy nap lopó. Igen, naplopó volt, mert naphosszat egyebei sem csinált, mint evett én ivott, meg aludt. Ez a naplopó aztán egy szép reggelen arra ébredt, hogy egyetlen fitying nem sok, annyi sem maradt a Zsebében. Ide s tova lézengett hát az uccákon s erősen gondolkozott, mitévő legyen, mert bizony éhes volt az Isten adta, mint a farkas. Egy szakács boltja elé került. A frissen sült pecsenye illata ugyancsak csiklandozni kezdte az orrát s amikor meglátta fehér kötényében magát a szákácsot, amint fűszertől illatos ételeit kinálgatta, nem birt el- Jenlállni üres gyomra hívogató szavának, betért a boltba. Adj nékem egy fél dirhemért Húst, egy negyed dirhemért gyümölcsöt s ugyanannyiért kenyeret, szólt a naplopó leülve egy asztalhoz. S miután még az utolsó morzsácskát is elfogyasztotta, szemét gondterhelten jártatta körül a boltban, ugyan merre szökhetne el a fizetés elől, mert mint tudjuk, egy garas nem sok, annyi sem volt a zsebében. Egyszerre csak észre veszi, hogy az egyik pult mögül egy még véres lól'ark kandikál elő. No. erről aztán megtudhatta, mivel hamisítja a szakács az ételeit. Újabb vendégek jöttek a tollba s kihasználva a szakács elfoglaltságát, gyorsan kabátja alá rejtve a lófarkat, a kijárat felé tartod. De bizony a szakács se voll ám rest. Észrevette s fülön fogta. Az emberek a szakács, lármájára csakhamar összegyűltek s ki akarták szabadítani a naplopót a felbőszült szakács körmei közül. De az nem hagyta ám a maga igazát! >■? 4| Halljátok csak. emberekI -szólt a tömeghez ez a gazember búst, gyümölcsöt s kenyeret rendelt s most el akart illanni fizetés nélkül. Hál mért nem fizettél? mordullak az emberek a naplopóra. Már hogy én nem fizettem? Ki meri azt mondani? Egy dinárt adtam s vissza is kell kapnom belőle. Hazudik! kiabált a szakács mindem szava hazugság! Mit, hogy én liazudok? Hogy én nem adtam volna neked oda a dinárt ? De még milyen dinárt! Lófarka volt még hozzá, ilyen ni, szólt a náplopó meglóbálva diadalmasan a lófarkot a levegőben. Tyüh, de megijedt erre á' szakács! Megértette őkelme a dolgot azonnal, de még azt is, hogy baj Lesz, ha még tovább beszél a naplopó, azt mondta hát: Csakugyan, mily feledékeny vagyok. Tényleg úgy rémlik, mintha már fizettél volna! Jer, kérlek a boltiba s (visszaadom néked, ami még viszsza jár a pénzedből. Ilyen olcsón ebédeltek keleten hajdanában a naplopók. n Falusi gyermekjátékok. Napok óta szakadt az eső, mintha sajtárból öntenék. A nyughatatlan gyereksereg bizony beszorult a szobába. Most nem lehetett labdái rúgni, tenniszezni. Unatkozva lézengtek a lakásban, mint ázott verebek az ere.sz alatt. Szerencse, hogy eljött látogatóba nagyapó. Az aranyos öregúr, aki anynyi mindenféle mesét, mókát tudott, mint talán senki más, ezen a kerek világon. Persze, hogy nagy nyüzsgéssel fogták körül a kiváncsi fiatalok: alig is hagyták időt neki. hogy leüljön, már kérlelni kezdték: Nagyapó, kedves, meséljen valamit! — Ugy-e, hogy unatkoztok, ti kényes városi virágszálak? Ti csak akkor tudtok játszani, ha kiméricskélt pálya, meg drága bolti játékszerek állnak rendelkezéslekre: futball-labda, meg tenniszverő. Bezzeg a falusi vadvirág-palánták nem szorulnak ilyen parádés készségekre. Elég nekik a maguk fürge lába, izmos karja, dalos szája. Ne meg az örökös jókedv!... Elmondjam-e, hogy s mit játszottunk az én gyermekkoromban, a falusi kispajtásokkal, parasztfiúkkal, leányokkal? — Jaj. mondja el. nagyapó! lelkendezel! a sok csiribiri unoka. Mi még úgysem hallottunk ilyesmit. Meghiszem azt. hogy nem hallottatok! Meri hál éu nem a niétázásról, pilinckézésről, golyózásról akarok ám beszélni, hanem azokról az egyszerű gyermeki társasjátékokról, amelyekkel ősidők óla, századokról századokra hagyományosan szórakoznak a kis magyarok. Ilyen például a kapus-játék. A gyerekek sorba állva, egymás kezét megfogják, láncot képeznek. A legelső köztük a vezér. Kél másik gyerek előttük áll, összefogott kezét föllarlja. Ez a kapu. Aztán elkezdik a párbeszédes mondókát. Vezér: Kakas, Isten jónapot! Kapus: Réce-ruca fogadja... Ki s ki népei vagytok? Vezér: LengyelLá szló jó királyaink. Kapus: Az is nekünk ellenségünk. Vezér: Miről való ellenségtek? Kapus: Minapában itt járátok, Hidunk lábát eltörtelek. Meg se csináltátok. Vezér: Ácsok vagyunk, ácsorogunk. Fenyőfából kifaragjuk. Ingyen aranyozzuk. Kapus: Hol vettétek az ingyenaranyat? Vezér: Fölmentünk Boldogasszonyhoz, Kérvén kértük, adván adta. Kapus: Hazudtok meri loptátok! Vezér: Se nem csaltuk, se nem loptuk, Maga jószántából adta. Mi a kapu váltsága? Kapus: Egy aranyalma. Ekkor megindul az egész sereg és egyébként átbújnak a kapun, miközben ezt dalolják: — Nyissad asszony, kapudat, Hadd kerüljem váradat. A leghátsó ajtó előtt azonban a kapusok leeresztik a sorompói, mármint a két karjukat és elvámolják. Akkor a játék újra kezdődik, mindaddig, míg a vezérnek minden népét elfogják. Ekkor a magáramaradt vezért körülveszik és kitapsolják. No, tapsoltak ám a gyerekek is, akár mindgyárt meg is kezdték volna a kapus-játékot. De nagyapó tovább folytatta a játékmondást: — Olt volt aztán a pásztor-kecskejáték. A gyerekek körbe álltak, öszszefogóztak. Egyikük a körön belül állt, ez a kecske; másikuk a körön kívül, ez a pásztor. Aztán így kezdték a mondókat: Pásztor: Kecske, kecske. Mit keresel a szőlőbe? Kecske: Szőlőt ennék, ha volna. Pásztor: Hátha kikergetlek? Kecske: III is egy lyuk, ott is egy lyuk, Amott is egy lyuk. Akkor a pásztor kergetni kezdte a kecskét, az pedig ügyesen ide-odabujkált a gyerekek föltarlolt kezei alatt, akik a kecskét szabadon álbocsátják, de a pásztort mindenképpen akadályozni igyekeznek. Ha végre mégis sikerült elfognia a kecskét, ők is beálltak a körbe és másik két gyerek állt ki pásztornak és kecskének. Hasonlít ehhez a libás játék is. Annál meg egy leány a gazdasszony, másik a libapásztor: egy fiú ineg a farkas. A többiek a libák. Akkor így kezdik: Gazdasszony: Gyere haza szolgáló! Libapásztor: Nem mehetek: Kertem alatt Fias farkas Megeszi libámat. Gazdasszony: Mibe mosdik? Libapásztor: Aranyos teknőbe. Gazdasszony: Mibe törülközik? Libapásztor: Selyem keszkenőbe. — Hess, hess haza libuskáim! Erre a libák szanaszét szaladnak, a farkas utánuk és akiket elfog, azokat eidogja. A gazdasszony pedig, megolvasván a libákat, a hiányzók keresésére indul. Gazdasszony: Hol vannak a libáim? Farkas: Tüske-ulra mentek. Gazdasszony: Tüskc-uton nincsenek. Farkas: Köves-ulra mentek. Erre a libuskák, akiket a farkas eldugott, gágogni kezdenek. Gazdasszony: Mi van a padláson? Ft rkas: öreganyám diót adott, A macskák azt zörgetik. Most a libák mind előszaladnak, a farkas elfut ,a gazdasszony utána és lia beéri, jól megcsipkedi. Aztán újrakezdik a játékot, más farkassal és gazdasszonnyal. Kedves fogócska az utas-játék is. A gyerekek összefogóznak körben, a kör közepén áll a király, kívül az utas. Az kezdi a mondókát: Utas: Hajlik az erdő, Zöldül a “mező. Járok magam egyedül, Félek magam egyedül. Király uram, király uram. Kit adsz nékem. Kit haza kisérjek? Király: Odaadom a Juliskát. Erre Juliska kiválik a körből és bujkálni kezd az utas elől. A király maga is bujtatja. Ha az utas nem tudja elfogni, azt énekli: — Nem szeretem én azt. Nem kedvelem én azt, Rút ő maya, rút ruhája. Rongyos a bundája. Akkor a király más leányt nevez meg utitársnak, mindaddig, míg az utasnak sikerül megfognia egyet. Akkor azt énekli: Szeretem én azt. Kedvelem én azt, Szép ő maga, szép ruhája. Patyolat ing válla ... : De már ezt a szép játékot meg kellett próbálniuk a gyermekeknek! Perc se telt belé, már zengett az egész ház vidám éneküktől: — Hajlik az erdő. Zöldül a mező . . . Azt is elfelejtették, hogy futballlabda, meg tenniszverő is van a világon ... Imádság. Irta: Pasa-néni. • Édes jó Istenem! Fohászom ha fölér, Hallgasd meg a mennyből: Jóságos kezedből Fogytán van a kenyér! Szegény jó anyácskám -Olyan gyönge, fárad/... . Akármennyit keres, , Soh’se elég nekünk: Mindig gondja támad. Nekem kéne kabát. Józsikának cipő... György is a ruhából Maholnap már kinő... S ha van egy-két jittér w Úgy vivődik rajta: Kenyérre, cipőre, Vagy ruhára adja? Nőjjön ki a szárnya E szálló fohásznak ... Hogyha fordul hozzád: Könnyítsd meg a gondját Atyám! - jó anyámnak. Múlt számunkbtan közölt rejtvényünket helyesen megfejtették Ji-cn. .1 nyertes: Szabó Ernő tanuló, Komárom, Akácfa-uccu. Könyvjutalmát a kiadóhivatalban átveheti. ADY összes versei Harmadik kiadás 572 oldal 1044 vers Egészvászonkötés Olcsó, propaganda ára csak 60 KC. Kapható a Spitzer-féle könyvesboltban Komárno—Komárom. TÁBORTŰZ KOMARNO — KOMAROM, NÁDOR-U. 29. a legjobb sztovemzkói ifjúsági folyóirat. Szerkeszti: MRENNA JÓZSEF. — Főmunkatársak: BÍRÓ LUCIÁN, Dr. BORKA GÉZA, SZOMBATHY VIKTOR. — Cikkeit a középiskolások állandóan szívesen olvassák. Egész évi előfizetés 20'— korona. Tavaszi és nyári Divatlapok megérkeztek és nagy választékban kaphatók Spr ier Sándor könyvkereskedésében Komárom, Nádor-n. 29.
