Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-03-18 / 22. szám
1983. március 18. 3. oldal. állami tisztségekre, miért kell nemzetiségét feláldoznia, ha egy parányi kis hivatalocskát akar szerezni! Az alkotmány az állampolgári egyenlőséget hirdeti nemzetiségi és vallási külömbség nélkül. Ez szép az alkotmánytól. de hot érvényesül ez az alkotmány? Prágában állítólag összesen 27 vagy 29 szlovák nemzetiségű tisztviselő van alkalmazva az összes minisztériumokban. És magyar? Er- XÄL hallgat a statisztika. Fontos figyelmeztetés az adóközönség részére. A komáromi pénzügyi kivető hatóság eddigi tapasztalatai alapján megállapította a rendelkezésre álló adatokból, hogy az érdekelt adózók legnagyobb része a lakás, vagy lakószobák albérletéből eredő jövedelmét megadóztatás céljából az erre vonatkozó hirdetmények dacára nem vallja be, ámbár e cimen számosán jelentős jövedelemmel birnak. Figyelmeztetjük ezen úton is az adózó közönséget újólag, hogy ezen jövedelmek, nemcsak jövedelmi adó alá, hanem az egyenes adó törvény 172. §-ának 1. pontja alapján járadék adó alá is esnek, kivéve amennyiben az idézett törv. 174. § ának 10. pontjában foglalt adómentesség esete forog fenn. (Vagyis amennyiben elvileg ezen lakás albérletből kifolyólag járadék alá kötelezett adózó a törv. 3. §-a értelmében jövedelemadó mentes.) A komáromi pénzügyi kivető hatóság ezen visszás állapotot meg akarja és meg fogja szüntetni minden rendelkezésre álló törvényes eszköz igénybevételével. Ezt kívánja, nemcsak az államkincstár és az önkormányzati testületek pénzügyi érdeke, amelyek ezen jövedelmek meg nem adóztatása folytán tetemes károsodást szenvednek, de az általános és igazságos megadóztatás elvénél fogva is az adómorál gyakorlati alkalmazásának is érvényt akar szerezni. Mindazok ellen, akik állampolgári kötelezettségüknek nem fognak ez irányban eleget tenni, a törvény teljes szigorával fog a pénzügyi hatóság eljárni és haladék nélkül megteszi a lépéseket a büntető eljárás folyamatba tétele iránt. Mindazok tehát, akik eddig az 1928, nyosan van annak még pulykája. A főjegyző a tokáját vakargatla. — Hiszen van. van ...- No, hát akkor elintézed, kedves. A szolga haza is hozhatja a pulykát. De alkudj ám! Nagyobb Haj nem történt, csak a főjegyző nyúlt mélyebben a bugyellárisábia s a két pulyka idejében megérkezett. A vacsora pompásan sikerült s a társaság a gesztenyés pulykát megéljenezte. A helyettes polgármester megcsókolta a háziasszony kezét s meghatóban mondta: Ez nem pulyka, nagyságos aszszonyom. Ez költemény! A poharak összecsendültek, a főjegyzőm'* pirult, de a nagy csatározás titán ő is boldog voll. Végeredményében ez a vacsora két pengő pénzügyi fölösleggel is záródoll. Már ki is gondolta,. hogy mii vesz a két pengőn. Igen. Két méter etamin kell a nappali függönyéhez. Ez a pénz úgy csöppent a zsebébe, mint mikor álmában talál pénzt az ember. A számvevő, aki pa jkos ember volt, amikor a remek vacsora után a kést, villát végérvényesen letette, vidáman pislantott s odafordult a háziasszonyhoz : — Ne vegye rossz néven, ha megkérdezem, hogy hol vették ezt a pompás pulykát? Az asszony szende pillantást vetett az ura léié s könnyedén mondta: — Ó, én nem is tudom, az uram ... A főjegyző, még birkózott egy pompás darab mellhúsával, nagyot nyelt, megtörülte a száját. — Én vettem. Hát persze, hogy én vettem! Itt a Tűzöl tó-uccában van egy asszony.., A számvevő az asszonyhoz fordulva kérdezte: — Ha nem vagyok indiszkrét, meny->KOMAROMI LAPOK« 1929, 1930, 1931. és 1932. évekre vonatkozólag a fentiek értelmében jövedelmüket be nem vallották, ezt haladék nélkül tegyék meg, miután a járadék adó kivetését a kivető hatóság visszamenőleges hatállyal a fenti évekre is fogja utólag eszközölni. Ámbár a büntető eljárás megindítása eszközölhető volna már most is az eddigi késedelmezőkke! szemben, a kivető hatóság, tekintettel a felek eddigi tájékozatlanságára, most kivételesen el fog tekinteni a büntető eljárás megindításától azoknál, akik pótvallomásaikat a fenti évekre vonatkozólag utólag, de legkésőbb 1933. március hó 31-ig beadják. (Rendes valiomási nyomtatványon ) Útmutatásul közöljük, hogy a háztulajdonosok, akik házuk egy részét bútorozottan is bérbeadják lakóknak, mint főbérlőknek, ezen bérletből eredő jövedelmüket nem tartoznak járadék adóval való megadóztatás céljából bevallani, miután e cimen elért jövedelmük már házbér adóval megterheltetek. Ugyancsak nem tartoznak járadék adó alá azon lakásbérlők, akiknek a akás albérletéből származó jövedelme, más jövedelemmel együttvéve, esetleg a családfő jövedelmével együtt nem haladja meg az egyenes adó törv. 3. §-ában foglalt adóköteles minimumot. (A törvény 20. §-ának alkalmazása esetén létrejött adómentesség nem jön figyelembe.) Az adózó felek érdeke tehát, hogy az esetleges büntető következményeket elkerüljék, eleget téve a törvényben előirt kötelezettségüknek, amit annál is inkább megtehetnek, mert az esetek legnagyobb részében egy csekélyebb adóösszeg fizetéséről van szó. Az érdekelt felek szükség esetén bővebb felvilágosítást kaphatnak az illetékes előadóknál. A pü. kirendeltség főnöke: Dr. Singer s. k. púi. főtanácsos. A gyakori ruhaváltás megóvja a gyermeket a betegségtől. Ezt az anya jól tudja s azért mindent a kiadós és tiszta Szarvas-szappannal mos. így a mosás könnyen és gyorsan megy — és ami a legfontosabb: a ruha ápolt marad és kétszer oly soká eltart. SCHICHT-SZAPPAN A SZARVAS (2) VÉDJEGGYEL HS T1 - 33 VLS „Európa helyzete megjavul és óriási fellendülés lesz — ha két éven belül nincs új háború“ Beszélgetés Svájc egyik legelőkelőbb bankigazgatójával Svájc leghíresebb és legfinomabb magánbankháza: a Blankart let Co. cég, és leghíresebb és legtekintélyesebb bankigazgatója ennek a cégnek az egyik tulajdonosa, dr. Somary Felix. Ez a bankigazgató ismert is, tekintélyes is, mert nem csak olyan helyen áll, ahonnan messzire elláthat, Európa gazdasági, pénzügyi, sót politikai területeire is, — hanem azért is, mert kitűnő közgazdasági iró is, akinek szakművű sok kiadást érnek meg és akinek éppen néhány hónappal ezelőtt jelent meg és keltett nagy feltűnést legutolsó munkája, amelyben feltétlen optimizmust és Európa helyzetének feltétlen megjavuiását hirdeti és ezt a felfogását bő-éges érvekkel támogatja is. — Fenntartja doktor ur a könyvében hirdetett elméletet? — kérdezzük tőle, mikor szemben ülünk vele a finom kis bankház fogadószobájában, a zürichi belváros egyik elegáns mellékutcájában. nyi volt darabja? Az asszony az urára pillantott, de már mondta is: Nem volt drága. Marci tud alkudni. ti áronmegy ven volt egy pulyka. Kellemes dörmögés hallatszott az asztal körül. A helyettes polgármester finoman a bajuszába mosolyogva mondta: Hallatlan olcsó! Ilyen pompás pecsenye! Aztán a főjegyző felé fordult: — Ejnye, kedves Marci. Megkérnélek valamire. Ha már úgy is összeköttetésben állsz azzal az asszonnyal... meglehetnéd, kedves pajtikám ... Száilíttass nekem vagy hat darab pulykái haza, háromhúszával darabját. A főjegyző pupillája kitágult, de máris előkényen jegyezte egy papírlapra. Kérlek alássan. Szóval neked hat darab pulyka. Aztán kedvesen a többi felé fordult: — Ti nem parancsoltok? Kérlek. Neked is, Tamás? Igen. Marjay Tamás főszámvevő úrnak négy darab. No, Pista? Három darab. Kérlek, csak parancsoljatok! Mikor a vendégek hazamentek s a lakás elcsendesedett, a főjegyzőm'* még ide-exia futkosott egy darabig s az ablakokat nyi toga l la, hogy a füstöt kieressze, aztán az ura felé fordult, aki kivörösödött arccal, dudorászva töltögetett még magának. Az asszony odaállt etibe és mosolyogva, várakozással nézett a szemébe. — No? Elszállíttatja nekik a pulykát? A főjegyző gyengéden végigsímította a felesége vállát és vidáman mondta: — Hogyne, drágám, hogyne. Az asszony kihívón tartotta elibe a kezét. Akkor kérek, huszonkét pengőt. A főjegyző értelmetlenül dadogta:- Mennyit, drágám? Miért? Hogy miért? Hát nem vertem fel a pulyka árát? Hiszen maga kettőnegyvenért kapja darabját?- Annyiért... Persze, hogy anyuéiért ... Ok meg háromnegyvenet fizetnek ... Szóval nekem jár darabonként egy pengő. Vagyis huszonkét pulyka után huszonkét pengő. A főjegyző most egy kicsit kelletlenül, elkomorodva dünnyögött: Hogy tudsz le számolni! Az asszony dadogó kebellel felelte: Bizony tudok! Spórolni és számolni csak én tudok! Éppen ezért megérdemlem azt a huszonkét pengőt. Meg is szolgáltam. A főjegyző előkotorászta a tárcáját, kikaparta belőle szomorúan a pengőket. — Nesze, drágám. Jó szívvel adom. Az asszony szeme megcsillant. — Tudom, drágám. Perdült egyet, mint leánykorában, csörgette a pénzt s már imbolygóit előtte egy gyönyörű slafrok, amit ott látott a piactéren, a Weisz kirakatában. Mikor másnap délben a főjegyző úr alakja megjelent a kaszinó éttermében hangos kacagással fogadták. Leült, kortyantott egyet az elibe tolt sörből s enyhe, megbocsátó hangon szólt: Vigyen el az ördög benneteket azzal a pulykával. De amikor hazament, a dolog kezdett lendületet nyerni. A felesége elibe tolt egy cédulát s boldogan mondta: — Még negyvenkét pulyka kell. Délelőtt a nőegyletben választmányi ülés volt s megkértek az asszonyok. Aztán ahogy csak kövérkés arcától tellett, édesen mosolygott az urára. két évben nem lesz háború, akkor Európa helyzete lényegesen megjavul és én óriási fellendülést várok. — Mi a nézete doktor urnák a pillanatnyi helyzetről? — Európa nagy részét, )a közép- és a keleteurópai államokat a moratórium falai veszik körűi és mi, innen, nem láthatunk e faiak mögé. Hogy a mi keleti határainkon tál (Ausztriában) és azoknál még messzibbre mi történik, azt mi innen nem tudjuk megítélni. A helyzetet különben nem Ítélem meg rosszul. — Franciaország?!... A francia deficit?!. . . „La erise“ . .. ahogy ők nevezik ?!... — Ugyan kérem, ezek nevetséges dolgok. Franciaország rettenetes gazdag és egy francia parasztnak ma is több pénze van otthon, mint Bécsben egy osztrák milliomosnak. A francia államháztartás deficitje?! .. . Azzal is hamar készen lesznek. Az a néhány milliárd?! Mi az nekik?! ... A francia nem szeret adót fizetni, az úgynevezett „adómorál“ Franciaországban nem valami kifogástalan, —- hát majd jobban rá fogják szorítani a francia polgárokat az adófizetésre és nem lesz több deficit. A valóság az, hogy Franciaországnak az idén is kitűnő éve volt, a — Kérek negyvenkét pengőt! A főjegyző kivörösödött. Az asztalra eresztette a kezét, mint Napoleon, kihúzta feszesen magát s a hangja erélyesen harsant: — Nem! Az asszony riadtan nézett rá. — De ydoís lelkem! A főjegyző a fejét csóválta.- Itt nincs több pulyka! — De miéri... Hát megelégszem darabonként ötven fillérrel. Az asszony elsápadt. A főjegyző szeme szikrázott.- Itt nincs spekuláció! Hogy képzeled, hogy én, mint városi főjegyző, az ipartestület díszelnöke, pulykaüzletekkel foglalkozzam? Vagy akár te? Sülyfalvy Sárosi Mária! Csak gondold meg! — De, drágám!- Vége! — harsogta a főjegyző.— Inkább az érdekel, hogy mi lesz ebédre? Az asszony félénken, lesújtva felelte: — Marhahús ... daráskocka... Darrás-kocka! — ropogtatta az r-reket a főjegyző. — Az is fegyházat érdemel, aki kitalálta! Az asszony pillája rebegelt. — De lelkem ... A főjegyző lecsendcsedve mondta:- Még jó, hogy vettem ezt az izét... Ezzel a kabátja zsebéből egy kis csomagot húzott ki s az asszony felé nyújtotta. Egy kis libamáj, — folytatta most már enyhültén. — Tálaljátok a marhahús után, Mariskám. Az asszony fürgén libbent a konyha felé. amikor a főjegyző még utána kiáltott emelkedő kedvvel az ajtóból: — Tejjel pirítsátok, szívem! — Nincs semmi okom, hogy változtassak rajta, — feleli dr. Somary. — De természetesen fentartom azt, amit könyvemben írtam: az okoknak, amelyek a mai helyzetet előidézték, meg kell szűnniük, politikai bonyodalmaknak nem szabad beállaniok és mindenekelőtt és főleg: nem szabad háborúnak: kitörnie. — Ön Európában mindenüvé ellát. Elképzelhetőnek tartja, hogy háború üt ki ? — Miért ne?! . . . — hangzik a válasz. Az ellentétek nagyok és az utolsó időben különösen kiéleződtek. — Sokan vannak, akik azt hiszik, hogy egy kor, amely a világháborút végigé te, nem fog újabb háborút előidézni. — E pillanatban három'háború folyik ebben a korban — felelte dr. Somary szárazon. Ha azonban az ellentétek letompulnak és a legközelebbi
