Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)

1933-03-15 / 21. szám

»KOMÁROMI LAPOK«

2 o!chl

mind szép sikerrel működnek. Elismeréssel emlékezeti meg a jelentés a Protestáns Jótékony Nőegyletnek az egyház szegényeinek és árváinak állandó támogatósában kifejteti áldásos munkásságáról, a Leányegylet, az Ifjúsági Egyesület, az egyházi iparos és gazda énekkarok működéséről, a férfiak komoly összejöveteleiről, amelyek egyenként és összevéve üdvös szolgálatokat tesznek az egyház javára. Nagy elismeréssel emlékezett meg a jelentés Fülöp Zsigmond főgondnok, világi elnöknek az egyház anyagi ügyeinek vezetésében kifejteti fáradhatatlan és önzetlen működéséről, valamint az egyház lelki életének erősítésére szolgáló egyházlársadalmi munkásságáról, aki mindenben előljár és példát mutat. Hasonlóképen elismeréssel adózott a jelentés Páti Nagy Sándor algondnoknak készséges és odaadó működéséért, valamint Kelemen Kálmán és Tóth Kálmán segédlelkészek munkásságáért, Ivanics Ilona diakonissza buzgó és lelkes működéséért, a presbitérium és diakónus testület, valamint az egyház tisztikarának fáradhatatlan, kitartó buzgólkodásáért.

Kegyelettel emlékezett meg a jelentés az egyház halottairól, így Török' András presbiterről, aki egyike volt az egyház tanácsa legérdemesebb és legáldozatkészebb tagjainak, valamint a presbitérium köztiszteletben álló Nesztoráról, Csepy Dániel ügyvédről, akiben az egyház egyik leghűségesebb fiát, a presbitérium pedig bölcs tanácsadóját veszítette el. Emléküket a közgyűlés jegyzőkönyvében örökítette meg s részvéttel adózott Bognár József diakónus elhunyta felett is.

Igaz elismerés hangján szólott az elnöki jelentés a templomtorony renoválásának végrehajtó bizottságáról, amelynek tagjai hónapokon át a legnagyobb készséggel és hűséggel végezték a reájuk bízott fontos feladatokat. Kiemeli a jelentés az építkezés ellenőreinek, Ggalókag Miklós egyházmegyei főmérnöknek és Gergely Lajos presbiternek az építkezés ellenőrzése körül kifejtett tevékenységét és munkálkodásukért a leghálásabb köszönetét fejezi ki. Majd a Gondviselés kegyelmét kérte a gyülekezet minden tagjára s ezzel az elnöki jelentés befejezést nyert.

Az elnöki jelentéshez Fülöp Zsigmond főgondnok szólott és amidőn azt egész terjedelmében a közgyűlés jegyzőkönyvébe iktatni kérte, rámutatott arra az eredményes működésre, amelyet az egyház szeretett lelkésze, Galambos Zoltán immár nyolcadik éve az egyház élén kifejt. Munkálkodása egy egészen új korszak kezdetét jelenti, amely az egyház életében maradandó nyomokat hagyott hátra s amely a legnagyobb tiszteletre és a legmélyebb hálára kötelezi a gyülekezet tagjait. A presbitérium az ő példáját igyekszik követni, amidőn teljes odaadással és az egyház iránti igaz szeretettel buzgólkodik abban a hatáskörben, mely részére rendeltetett és hálás szívvel tekint föl az egek Urára, hogy véghetetlen kegyelme olyan lelkészt állított az egyház élére, akinek munkássága az egyház felvirágoztatására szolgál. Mély háláját fejezi ki a gyülekezet nevében és Isten áldását kéri a szeretett lelkipásztor további munkálkodására.

A közgyűlés a főgondnok szavaira lelkes és meleg ünneplésben részesítette Galambos Zoltán lelkészt, majd áttért az 1932. évi zárszámadások tárgyalására, amelyeket Szénái Pál egyházi pénztáros ismertetett. A közgyűlés a pénzügyi bizottság által átvizsgált és a presbitérium által elfogadott zárszámadásokat tudomásul vette és a közpénztár 1932. évi bevételét 123836 K 23 f.-ben, kiadásait 123784 K 90 f.ben, az alapítványi pénztár december 31-iki állagát 260062 K 69 f.-ben, az egyházfentartó alap pénztár állagát 26511 K 27 f.-ben s a temetőpénztár állagát 53432 K 19 f.-ben állapította meg. A közgyűlés a számadásokat jóváhagyás végett felterjeszti az egyházmegyéhez.

E számadások kapcsán röviden jelentést tett Fülöp Zsigmond főgondnok a templomtorony és homlokzat renoválási munkálatairól, amelyeket Petrovszky Menyhért építő-vállalkozó végzett el közmegelégedésre. Az építkezés múlt év július 11-én kezdődött az állványozással, aug. 1-én vették le a toronyról a csillagot és az arany makkot, melyeket aug. 18-án helyeztek vissza a toronyra. A bádogos munkát aug. 5-én kezdte el Bakos Károly aki a rézbádogozást aug. 31-én fejezte be. Augusztusban kezdték meg a vakolási munkálatokat, amelyek november közepéig folytak és a templom lábazatának műkővel való kiképezésével november 18-ig tartottak. Ekkor nyert az építkezés befejezést. Az építkezési végrehajtó bizottság december 19-én tartott ülésében vette ál a munkát a vállalkozótól. Az építkezésnél Petrovszky Menyhért vállalkozón kívül közreműködtek a már említett bádogos mesteren kívül Török András műlakatos, Tóth József festő, Komáromi Viktor kőfaragó és Kincs Mór Fia üveges. Az órát kitisztította és rendbehozta díjmentesen Mórocz László diakónus. A toronyóra üveglapjait, a vörösréz számlapokat Petrovszky vállalkozó adományozta az egyháznak, ezenkívül a Kollégium kistornyának vörösrézzel való bevonását díjmentesen teljesítette. Tóth József festő a kistorony csillagának beara-A Nádor ucca tolvaját

— március 14.

Érdekes tolvajfogási eset történt szombaton éjjel a komáromi Nádor uccán. Szombaton az Otthon kávéház elé érkezett autójával Kleibl Károly bálványszakállasi földbirtokos és társaságával együtt bement a kávéházba.

Az autóját az ablak elé állította s úgy ült, hogy megfigyelhette: nem történik-e kocsijával az uccán valami, mert mostanában számtalanszor előfordult az az eset, hogy a felügyelet nélkül hagyott autót vagy kocsit szemügyre veszik a komáromi alvilág tagjai és alkalmas pillanatban ellopnak róla minden elemelhetőt.

Most is úgy történt. Este háromnegyedtizenegy óra tájban észrevették, hogy egy gyanús férfi járkál az autó körül, majd egy óvatlan pillanatban

benyúl a kocsi ajtaján és egy nagy csomagot húz ki belőle,

amelyben ezerkétszáz korona értékű ruhanemű és egyéb holmi volt. Kleibl Károly és a társaságban lévő Sellák dr. államügyész azonnal kisiettek s üldözőbe vették a tolvajt, aki már rohant a Kórház tér felé. De ekkor már nem egyedül volt a tolvaj, hanem

egy társa is vele sietett.

Látva a nagy üldözést, a csomagot a Kishíd ucca sarkán eldobták s ők

Jazz-e a dob?

Világnézetek, pénzek, erkölcsök válsága van. Mindenben kételkedünk. Pár nap alatt a következő kételkedéseket gyűjtöttük össze:

A Kultúrpalotában néhány hét leforgása alatt kétszer is rendeztek teaestét. A két teaestén más-más cigány működött. A szegény cigány, hogy a korral lépést tartson, beszerzett egy nagydobot, cintányérral együtt s »dzsesszé alakította zenekarát«. Nincs szomorúbb zene, mint a dzsessz-cigány. Hogyan lehet csárdást táncolni, — nagy dobra? Ezt a dobot sem kezeli mindig ügyes ember, hanem aki már nem tud jól más hangszert fújni, vagy húzni, azt megteszik dobosnak. A dzsessz-dobossághoz nagy szakértelem kell pedig! A cigány azonban csak tompán püföli a dobot, azt hiszi, hogy ezzel kimerítette a tudományt.

A teaest előtt azt mondta az egyik szomorúképű zenész:

— Itt hozzuk a dzseszt! — és a nagydobra mutatott.

nyozását végezte díjmentesen. A fuvarozást 26 gazda szintén adományképen végezték az egyháznak. Az építkezéssel fölmerült kiadások kereken 139000 koronát tesznek ki, amelyet az egyház a hívek adományaiból, a rendes bevételekből és az alapítványoktól fölvett 24756 K kölcsönből fedezett. A főgondnok előterjesztését a közgyűlés egyhangúlag tudomásul vette és indítványára a ncmeslelkű adományozóknak az önkéntes adományokért, a díjmentesen végzett munkákért és az ellenőrzést teljesítő Gyalókay Miklós egyházmegyei főmérnöknek, Gergely Lajos presbiternek és az építésvégrehajtó bizottság tagjainak elismerő, hálás köszönetét fejezte ki.

Végül az 1933. évre szóló költségvetést fogadta cl a közgyűlés 120168 K előirányzott összegben, melyet jóváhagyás végett fölterjeszteni rendelt az egyházmegyei számszékhez. Hálás elismeréssel és köszönettel adózott az egyház közgyűlése Igó Endre egyházi főszámvevőnek és Szénái Pál pénztárosnak rendkívül buzgó és eredményes szolgálatáért, akik példás hűséggel munkálkodnak az egyház javára.

személyleirás alapján

maguk jól a nyakuk közé szedték a lábukat, természetesen nem állottak meg amikor megállásra szólították fel őket. Kleibl Károly az államügyész társaságában visszajött, a kávéházban szerencsére ott tartózkodott a rendőrfogalmazó s egy detektív. Ezeknek elmondották az esetet s dr. Sellák államügyész pontos személyleírást adott. A leírás alapján rögtön ismerősnek tűnt a 'rendőrség emberei előtt a két tolvaj

s félóra múlva elő is kerítették őket, a lakásukon, ahová éppen akkor érkeztek haza.

Az egyik, Matyus Kálmán éppen átöltözködött, hogy rá ne ismerjenek s a »színhelyet« akarta újra felkeresni a tolvajok szokása szerint, hogy tiszta-e a levegő. Szerencsére időben elfogták. Matyus Kálmán a komáromi széntolvaj-világ ismert alakja s éppen most van eljárás ellene folyamatban amiatt, hogy egy felügyelet nélkül hagyott kocsiról trafikárut emelt le s azt eladta.

Újabban a kocsik kirablására specializálta magát. A másik segítőtárs egy ismert, jómódú komáromi fiatalember,

aki azonban azt mondotta, hogy csak véletlenül találkozott Matyussal s elkísérte őt. Matyus azonban úgy vallott, hogy a fiatalember »falazott« neki. Matyus t átadták az ügyészségnek, a másik ellen is eljárás indult.

Egy félreértést kell ezennel kiküszöbölnünk. Nem célunk itt a jazzmuzsika származásával, jelentőségével és zenei rangjával foglalkozni, de meg kell állapítanunk, hogy a nagydob nem egyenlő a dzsesszel, a cintányér nem jelenti a cigánymuzsikának dzsesszé-alakítását. Hiszen nagydob van az operai zenekarban, a szalonzenekar is használja és a katonabanda is. A dzsessznek egész mások az ismérvei: a szaxofon, a zongora a bendzsó a jellemző szerszáma. Sokamerika dzsessz-zenész tagadja azt, hogy a dzsesszben hegedű is helyet foglalhat.

A kétkedés így szól: dzsessz-bend-e az, ahol a nagydob is szerepek? Felelet: az még nem dzsessz. Különösen Komáromban, a cigányzenekarban nem. Maradjanak meg a cigányok csak a jó cigányzene mellett, és tanuljanak be új nótákat is.

Vonat-e a csallóközi motoros?

A csallóközi motorossal számos nekikeseredett komáromi utas van döcögősre ítélve Pozsonyig. Többször felfélórán belül elfogták.

Amikor károsult, államügyész, rendőrtiszt és detektív együtt indulnak tolvajfogásra.

Komáromi ember kételkedései tavasz elején.

1933. március 15

Komáromban,

szép utcában, modern,

több lakásból álló

kerttel

eladó.

emeltük szavunkat már ez ellen a középkorbeli kínzóeszköz ellen. Nincs ruganya, de van élénk rázása, nincsenek mellékhelyiségei, de van benzinszaga. Szlovenszkón nincs több olyan lassújárású, rázós, fejfájdító közlekedési eszköz, mint a csallóközi motoros, amely nem megy sürgősebben úgy sem. ha csak minden második állomáson áll is meg, — inkább kapna Csallóköz végre egy jó menetrendet és állana meg ez a motoros minden állomáson, de legalább ne lenne ilyen rázós, rossz megépítésű, szemétdombra való alkotmány. Aki ezen a vonaton Pozsonyba utazik, aznap nem jut szóhoz, úgy agyonrázza a motor. A csallóközi közlekedés lassú, rossz és a motoros csak minden második állomást tüntet ki bizalmával. Állana meg mindenütt, de menne gyorsabban és simábban. A mérnököt, aki tervezte, hetenkinl egyszer bele kellene ültetni.

A kétkedés így szól: vonat-e a csallóközi motoros? A felelet: távol van attól, hogy a modern vonat címét viselni is merészelje.

Jól járnak-e a komáromi köz-órák?

Ezt a kérdést röviden elintézhetjük. E sorok írója naponta hat időmérőt figyel meg. Valahány óra, annyiféleképen jár. A Szent András templom és a református templom tornya lehetőleg szimpatizál egymással, alig van köztük öt perc eltérés. Ha .az ember elindul, a Nádor uccáról a posta felé, örömmel állapítja meg, hogy áll az idő: a Nádoron is öt perccel mull tiz, a Jókai uccában is. EzL az öt perc külömbséget a két toronyóra udvariasságból engedi át egymásnak. Nagyobb a baj az újdonsült villanyórával, amelyik következetesen egy negyedórával előreszalad. Ezt az órát úgylátszik, a hivatalnokok és a vasútra igyekvők számára építették. Ne adj Isten, hogy pontosan jár jon. A negyedik időmulató a rádió, amelynek szintén egyéni véleménye van ebben a tekintetben, az ötödik pedig az egyik komáromi órásüzlet kirakatában elhelyezett hiteles kronométer. Ez sem hagyja magát. A hatodik végül a saját óránk, amely szintén individuális alapokon forog. De errőL legalább hitelesen tudom, hogy megcsal.

Kérdés: jól járnak-e a komáromi órák? Felelet: inkább bízz meg egy nőben, aki azzal áltat, hogy őszinte

hozzád, mint a komáromi órákban.

*

Utóirat: Pénteken és szombaton mindennek tetejébe a Klapka-téri villanyóra 2—2 ellentétes oldala között 4 perc eltérés volt. Ez azonban a családban maradt!

Olcsóbb-e az odaáti vacsora?

Hosszú magyarázkodás helyett inkább a puszta tényállás, azok számára. akik esténként szívesen átjárnak az olcsóság kedvéért. Többszöri, saját tapasztalat és beszerzett felvilágosítás :

Helyben: előfizettük a vacsorát, nem játszunk cirkuszt az evéssel, nem képzeljük azt magunkról, hogy borban találjuk meg az igazságot, törzsvendéglőnkkel szerződésben vagyunk s summasummárum a vacsora, borra-