Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-03-11 / 20. szám
1933. március 11. 3 oldal. »KOMAROMI LAPOK« telepet házastól, gépestől együtt. Azóta eszi a rozsda és ha valamikor arra vetődik egy kutató, csodálkozni fog, hogy hogyan került oda az az érdekes gép. A forradalmi zűrzavarban nem menekülhetett egy csoportban a magyar kolónia. Búcsút, valószínűleg örökös búcsút vettek egymástól és ki-ki menekült arra, amerre tudott, amerre látott. A mi jobb sorsra érdemes földinket, Darida Zoltánt Panama köztársaságba veb.-tte a sors. A Panama csatorna Csendes óceáni torkolatánál telepedett le. Jelenlegi foglalkozása: házgondnok. Egy többszörös háziúrnak nem kevesebb, mint tizennégy házára ügyel fel. és, ha valahol tatarozni kell, azt ő intézted el. A munkálatoknál szintén magyar munkásokat vesz fel első sorban. És ezért kap szabad lakást és annyi fizetést, hogy abból szerényen megélhet. Az elfoglaltsága nem olyan nagy és van ideje az ottani életet tanulmányozni, hiszen a Panama csatorna valósággal vándorutja a világ mindenféle népségének. A mi kedves földink, Darida Zoltán ott messze, a föld másik oldalán pedig tovább szövi terveit és azok közül bizonyára meg fogja valamelyiket valósítani, mert az ő tetterejét, munkakedvét nem elégíti ki az, hogy tizennégy házmesterrel és vicével veszekedjen naponta, az bizonyos és fogunk mi még Darida Zoltánról sok érdekeset Írni. (bj) Meggyilkolta a lányát s aztán öngyilkos lett egy megháborodott tatai asszony. Borzalmas gyilkosság és öngyilkosság történt Tatán, özvegy Nagy Sándorné varrónő, Erzsébet nevű lányával s két fiával lakott együtt. A két Nagy fiú este jókedvűen ment el otthonról, hogy résztvegyenek egy mulatságon, mikor hajnalban hazatértek, véres látványra nyitottak: huszonkétéves nővérük vértócsában holtan, édesanyjuk pedig haldokolva feküdt ágyában, szintén hatalmas vérveszteségekkel. A nyomozás kiderítette, hogy özv. Nagy Sándornénak régebbtől fogva kisebb elmezavarai jelentkeztek s ugylátszik, egy ilyen pillanatában konyhakést ragadott s gyomron szúrta a mellette alvó leányát. Nagy dulakodás támadt erre, amit a nyomokból következtetni lehet. A leány több vágást kapott a kezén, ami az elkeseredett harcra mutat. Végül is az anya győzött és agyonszurta a leányt. Ezután önmagával végzett: először felvágta a hasát, majd a torkát is elvágta, de még életben maradt néhány óráig, eszméletlenül. A vizsgálat folyik annak megállapítására, milyen körülmények kényszerithették Nagynét véres tette elkövetésére, mert anyagi gondjaik nem voltak. Polgár Lajos napszámos egy nap alatt 4000 Kc-t keres. üCMTMUg; .-síi Tele van a világ nyomorúsággal, bajjal. Különösen érzik ezt a szegény napszámos emberek úgy téli időben. Érezte ezt Polgár Lajos magyarországi illetőségű, Szentpéteren tartózkodó napszámos is és gyakran eltűnődött az élet rút igazságtalanságai fölött. — Nehéz ez a cudar élet — sóhajtotta és ha a kis árendás ház szépszámú gyereklakójára nézett, fájt a szive, igen fájt. Mert hát nagyon köllene már egy kis gúnya ezekre a gyerekekre, egy kis liszt, zsír, fűtő is szükséges a háznál igy ünnepek előtt — morfondírozott Polgár Lajos napszámos, — de hát honnan, mikor munka egyáltalán sehol sincs. — A nyomorúság, a munkanélküliség rossz tanácsadó. S hosszú téli estéken, a homályos, kis szobában, az öreg mestergerenda aiatt furfangos terveket főzögetett Polgár Lajos napszámos. Aztán egy szép napon gondolt egyet, kapta görcsös bunkóját és a csupasz, szomorú akácok között felsántikált Ógyallára. Malovecz dr. közjegyző ajtaján kopognak. Megállt a közjegyzői hivatal előtt, felsóhajtott egy keserveset az ólmos, vigasztalan égre, szorosabbra markolta fütykösét, beljebb került és elszánt szívvel keményen kopogott s ott állt Malovecz dr. előtt. — Gerendás János szentpéteri gazda vagyok — mondta — 6000 Kő-t kérnék kölcsön a közjegyző úrtól. Tehermentes földjeim vannak, meg lehet nézni a telekkönyvi hivatalban. — Mig ezeket mondta, sárgásbarna góbéarcán egy izom sem rándult és nagy becsületesség, józan tisztesség áradt minden porcikájából. Malovecz dr. megnézte a telekkönyvet és úgy találta, hogy nagyon rendes, tisztességes gazdaember ez a Gerendás János. Kifizetett azon melegében 4000 Kő-t s azzal, hogy a hiányzó 2000 Kő-t majd Gerendás gazda után küldi, szívélyesen elbúcsúzott vendégétől. Az igazi Gerendás János módfelett elcsodálkozik. Pár nap múlva Gerendás János gazduram felszólítást kap dr. Malovecztől, hogy a hátralévő 2000 Kc-ért baktasson föl Gyallára. Tiszta szivéből elcsodálkozott ezen az érthetetlen felszólításon Gerendás János gazda, és sehogy sem tudta kiokoskodni a dolgot, de hát azért csak felcihelődött Ógyallára. Kölcsönös magyarázkodások után minden kivilágosodott s Malovecz dr. látta, hogy ármányos furfang áldozata lett. Minden sánta ember jöjjön le a községházához. Dr. Malovecz nem vesztegette az időt. Autón szaladt ki Szentpéterre s a községházához lecitáltatták a község összes sántáit, mely esemény humoros epizódokban bővelkedett. Malovecz dr. azonnal felismerte Gerendás Jánost — alias Polgár Lajost. Hiába volt minden tagadás, Polgár Lajosnak be kellett rukkolni a fogházba, hogy ott várja be a bíróság ítéletét. Nem rajta múlott, hogy a történet nem happy enddel végződik,mint ahogy ő azt hosszú téli estéken, az alacsony mestergerenda alatt főzte ki, furfangos, nagy cselekedetek végrehajtására fölötte alkalmas eszével ... Szentpéteri. Irodahelyiség utcára nyiló legjobb helyen teljes berendezéssel azonnal átadó. Ajánlatok „Modern“ 83 jeligére a kiadóhivatalhoz. KÉT KÖLTÖ. — Falusi költők Akinek már nyomtatásban is megjelent. Két költő is járkált ezen a héten a komáromi uccukon, mindaketlő úgynevezett falusi költő-ember, — a véletlenek sosem járnak egyedül. Ezek is kettesben jelentkeztek. Az első: szerdán délután kopogott be a Kultúrpalota hűvösébe, szomorú szemű falusi költő, huszonnégyéves és katonai felülvizsgálatra jött Komáromba a falujából. Bejött tehát egy kis ismerkedésre, mert írtunk róla annakidején mi is. Amig a katonai irodákban sorsa felett döntenek, bejárja a várost. A kötele tavaly jeleni meg: »Barátaim kényszerítésére« — mint annyi sok százan mondani szokták, de a nyomdának még most is tartozik ezer koronájával, ami arra mutat, hogy hogy a világ nem nagy érdeklődéssel viseltetik a lírikusok iránt. A költőnek öt elemije van és feltűnően intelligens fiatalember, jó megjelenésű, rendes fiú, nem olyan zilált, mint általában a falusi költőket elképzelni szokták. Iparos foglalkozása van a 'költőnek, de nem megy az ipar, nem csináltatnak az emberek semmit, igy hát mi marad hátra? Verset írni a ládafia számára. Minden este nekibúsul és versel ír, aztán gondosan elteszi a ládába. Nehéz az élei! — mondja bánatosan, - legalább a négy polgárit letehettem volna, de sose volt rá pénzem. Most, nagy unalmamban letenném, de nincsen pénzem könyvekre. Nem különös jáléka-e a sorsnak? Könyvet írni tud, könyvből tanulni már nem. A könyvekkel gyűlt meg a baja, most közibük került, fojtogatják a könyvek, amikből tanulni szerelne s amit írni szeretne: se előre, se hátra, nyakonragadta őt a betű. Nem aktiv ember: mint a legtöbb költő, bánatos passzivitás él benne, ez a passzivitás készteti arra, hogy csak elmélkedjen a dolgokon, de nem vegyül közéjük. Látom élete vonalát, nagyot akarva indul, csalódások érik, önmagába zárkózik, bánatos lesz, — vájjon tovább merre visz az útja? Ki tudna kölcsönözni a költőnek polgári iskolába szóló tankönyveket? Most huszonnégyéves, még van benne ambíció. Később, ha sok minden nem sikerül neki, úgyis a gonosz világot fogja okolni. Nem tudja még, hogy a világ: mindig önmagunk vagyunk. Csakhogy ez nagy titok, sok szenvedés után jön rá az ember. A krizis-oldó költő. Csütörtökön következett be a szímői költő, akiről szintén megemlékeztünk már, mert házihasználatra igen talpraesett versezeteket szokott faragni. Vidám arccal kopogtatott. Módosabb paraszti ember, füle mögött egy kis huncutsággal. Pénzt szerető, pénzt megtartó, szorgalmas gazda, tavaly elhaatározta, hogy a téli időket versírással fogja átmulatni s kanyarított is olyan verseket, hogy a szomszédok csudájára jártak. — Csak a feleségem nem tudott róla sokideig! — hunyorogja ravaszul, — mert a feleségemet is megírtam, hogy milyen szigorú egy asszony, volt a fiatalabb időkben. De így van az, ha ember birtokba házasodik. Nem tud beletörődni az asszony a kisebba láthatáron. — ségbe, ha az ember beleházasodák a birtokba... Most mi szél hozta Komáromba? Jöttünk elintézni a krízist! — nevetgél a bajusza alatt, — egy kis adóhivatali krízisünk volt. Nem megy ki a bajból a falusi nép soha! Tele van mindenki adóssággal, veszedelemmel.- Hát verset ír-e még? Most nem igen! Nem volt rá idő a télen. Havat kellett hányni, fát kellett ásni, az állatok körül lenni, hát nem tudtam az idén egy verset se költeni. Csak egy szlovák verset költöttem, mert a katonaságnál megtanultam szlovákul, azt elküldöm Hlinkának. Hát ilyen okos ember ez! A felesége tudja-e már. hogy verset ír? Már tudja. De, hogy róla is írtam valaha, azt nem tudja. Most is azt kérdezte: Ugy-e, verseket viszel be Komáromba? No, ha ilyen nagyon bántja, újra fogok írni. Megírom versben, hogyan kell megoldani a világválságot. Ha ezt meg tudja csinálni, millió koronát kereshet. Hát én meg is írom, — mondja bizonytalanabbul, — ha leközlik az újságba. Csak még azt nem tudom, mi az a próza, meg mi a líra, meg a vers? Rövid, de szakszerű magyarázat következik a prózáról és a líráról. Rendben van, — bólint, — megírom lírában. A közeli napokban tehát lírai vers fenyegeti az emberiséget, a válságról. Mi hír egyébként? — Köszönöm, a dalárda is működik, szövetkezeteket is alakítják. A világ gondjához meg azt szólom, hogy sajnálom Hitlert! — Sajnálja? — No, hallja! Mennyi gondja lehet és igen haragszanak ám rá Szímőn a komenisták! Szegény Hiller, még ez kellett neki: Szímőn is haragszanak rá. — Mi lesz ebből a világból! (thyvi) Hamis aláírása volta a váltónak, vagy eredeti? — március 8. Bonyolult váltóhamisitási port tárgyalt a komáromi kerületi bíróság. Magánokirathamisitás vádjával vádolta az ügyészség Haber Lajos volt kétyi kereskedőt, aki jelenleg Komáromban lakik, hogy Suba János gazdálkodó nevét irta alá egy 7000 koronás váltóra, le is számitoltatta a Hontmegyei Népbanknál Párkányban. A vádlott azonban nem érezte magát bűnösnek s azt állította, hogy az aláírás Subától származik. Suba János azért nyilvánította hamisnak saját aláírását, mert közben Haber fizetésképtelen lett. Suba viszont azt állítja, hogy bár sok váltót irt alá Habernek, a 7000 koronásat nem s akkor értesült csak a hamis váltóról, amikor Haber Palesztinába ment. Erre azonnal gyermekeire ruháztatta át összes ingatlanait. A kihallgatott Harmos Károly Írásszakértő valószínűnek tartotta, hogy az aláírás Haber kezétől származik, de a tanuk a vádlott javára vallottak s a vádlottat a bíróság fel is mentette azzal, hogy valósziniileg Suba János maga irta alá a váltót és hogy a felelősség alól kibújjon, gyermekeire ruháztatta át ingatlanait. Az államügyész felebbezett.
