Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-03-04 / 18. szám
10 Oidai. »KOMÁROMI LAPOK« lbd3. március 4. A GYERMEKEKNEK. A mull számunkban közölt rejtvényünkéi lS-un fejtették meg. Nyertes: ijj. Bakács Béla. Jutalmát a kiadóhivatalban átveheti. Lusta Minka Rengeteg nagy erdő közepén állott egy magányos kunyhó. Abban lakott egy szegény asszony a fiával, aki nagyon lusta és dologkerülő volt. Édesanyja olt görnyedezett, hajladozott naphosszat az erdőben, mig fia, Miska, a bokrok árnyékában szundikált. Gyere, Miska, gyere, segíts öreg édesanyádnak rozsét szedni, — szóit nagyokat nyögve és homlokáról az izzadságot törölve a szegény asszony — Hogyisne! Ha bolond lennék ilyen melegségben hajlongani. Jobb lesz, ha hágy aludni. Éppen azt álmódiam, hogy aranyeső hullott az égből és hogy teknőbe gyűjtöttem, mint az esővizet. Meg azt is álmodtam, hogy sültgalambok röpködtek, aztán a szám előtt mind megállt és kiből melyik rész tetszett, azt haraptam le. Ez kéne neked, te schonnai, dologkerülő! Egész nap a lábad lógatni, a sült galambot várni, meg zacskó aranyakat számlálni. Elhiszem azt. Nem süt ki a szemed, van lelked, hogy ott gunnyasszál. míg szegény édesanyád dolgozik? Magának se parancsolja senki, hát minek csinálja. Azután nyugodtan átfordult a másik oldalára és aludt tovább. Meghallotta ezt a beszédet az erdő tündére és elhatározta, hogy kemény próbára teszi .Miskát. Már erősen alkonyodon, sőt pár csillag is ragyogott az égen, mikor Miska álmából felébredt. — ü, már ilyen sötét van, - mondotta, akkor már nem is érdemes felkelni, okosabb, ha folytatom az alvást. És máris visszafordult, hogy tovább' aludjon, mikor egy csengő hang szólította nevén. — Misk;j! Szeretnéd-e, ha egész életeden át nem kellene többet dolgoznod? Micsoda! Mást se szeretnék! Ki vagy te jó szellem, ki ilyeneket kérdezel? És hogyan lehetséges ez? ú, mondd meg nekem. — Jól figyelj a szavaimra, Miska. Én az erdő tündére vagyok és neked jó tanáccsal szolgálhatok. Ha könynvűszerrel kincset akarsz szerezni, nem kell mást cselekedned, mint három éjszakán keresztül a holdsugár nyomában haladni. A negyedik nap hajnalán elérsz egy arany palotához, mely tele van kincsekkel. Ha sikerül odáig elérned, a palota a benne lévő minden kinccsel a tied. Ha pedig útközben meggondolnád a dolgot, hogy nem érdemes odáig elmenni. hanem inkább hazatérsz és megosztod édesanyáddal nehéz munkáját. akkor itt van ez a síp, fújjál bele és én megjelenek, hogy visszavezesselek. — ó, jó tündér, - mondta Miska,— dehogy" is akarok én visszatérni, mikor ott kényelmesen, dolog nélkül élhetek. Csak. drága jó tündérem, mikor aludjak, ha éjszaka járnom kell? Egész napodat átaludhatod, csak ha a hold feljön, indulj útnak és hajnalhasadáskor térj pihenőre. És mégegvszer figyelmeztetlek, ha megbánnád, csak fújj bele a sípba és én visszavezetlek. A szived igaz érzése legyen vezéred! A tündér eltűnt és feljött a hold — Menjek? Ne menjek? Nem volna-e jobb még ma éjszaka kialudni magamat és csak holnap indulni útnak? — gondolta Miska. — Eh, különben mégis most megyek, legalább egy nappal korábban érek oda. — Nagy nehezen felkászolódott és útnak indult. Ment, mendegélt a holdsugár után. Jó pár órai gyaloglás után egyszerre csak elsötétedik előtte az út és elvéti szeme elől a holdsugarat. Feltekint és egy hatalmas sziklahegyet pillant meg maga előtt, amin keresztül kell, hogy útja vezessen. Tyü-ha, — mondja Miska, — ennek fele se tréfa! Hát most énnekem ezen ál kell másznom? Hej-hej, csak tudnám, hogy mitévő legyek?! Ne menj tovább. hallotta közvetlen közeléből, — eredj vissza édesanyádhoz és munkában, békességben éljetek együtt. Miska nézett jobbra, nézett balra, majd hátra pillantva, egy" törpe körvonalait látta meg.- Ki kérdezett, te fityfiri tty ? Most már csak azért is tovább megyek. Majd eljön a reggel és akkor megpihenhetek. És szólt a törpe: Csalóka fény a holdsugár. Nem okos, ki utána jár. Fordulj vissza szaporán. Édesanyád otthon vár. f!h, ne papolj nekem annyit, talán le szeretnéd megszerezni a kincseket. már pedig abból nem eszel, mondta mérgesen és nekiindult a sziklahegynek... Alig volt fele-uton, mikor a bakancs már leszakadt a lábáról. Mezítelen lábai kivéreztek, a fáradságtól majd lerogyott és elhatározta, hogy" visszatér. Meg órdult, hogy hazatérjen, de ijedt kiáltással maradt állva, mert mögötte egy" hatalmas szakadék tátongott. .Most ébredt tudatára annak, hogy" nincsen visszatérés, mert ahogy ő ment előre, a sziklahegy úgy" fogyott mögötte. Sípjába nem akart belefujni, restelte volna, hogy már az első éjszaka vissza akar térni. Hát csak vonszolta magát tovább, míg hajnalodott és akkor lepihent az egyik sziklára és aludni akart. Csakhogy nem puha ágy ám a kőszikla. Nagyokat nyögve forgolódott rajta. Már-már elnyomta az álom, mikor erős morgást hallott közelében. Kinyitja szemeit, — hát Uram-fia, - egy hatalmas medvét lát közeledni cammogó léptekkel. Na, Miska, most szedd a lábaidat a nyakad közé, — biztatta sajálmagát. Vérzó lábakkal, nagy keserves kínok közöli megindult. A medve meg utána. Jaj, én Istenem, segíts meg, — fohászkodott, mingyárt utolér és .széltép. A dörmögés hirtelen megszűnt mögötte. Nagy félve hátranéz és a medve helyett a kis törpét pillantja meg. Hát le hogy kerülsz ide? Ki hívott? Nincsen szükségem rád! És szólt a törpe: A hála néked, amint látom, nem erényed. Köszönd meg, hogy elkergettem a medvédet. Én segítek rajtad, és te goromba vagy. Jaj lesz néked, ha a törpe magadra hagy! És még mielőtt Miska válaszolhatott volna, a kis törpe, ahogy ott termett. el is tűnt. Bizony, bizony ismét este lett és Miska még nem hunyta le a szeméi. Feljött a hold és ő ismét útnak indult. Véget ért a sziklahegy és ő, elfeledve minden fáradságot, szenvedést, boldog volt, hogy" síma réten mellet. Hosszú, nehéz menetelés után egyszerre csak egy- nagy", fényes tükröt lát meg maga előtt, amit — mint egy vonalzó — szelt át a holdsugár. Mi lehet ez? — szólt közelebb menve. Odaérve, nagy rémülettel látja egy" hatalmas tó mozdulatlan, fényes tükrét. Na, a legokosabb lesz. ha én innen visszafordulok, — gondolta Miska. — Belefújok a sípba és megkérem a tündért .hogy vezessen haza. Igen ám, de ha haza megyek, otthon megint dolgoznom kell. míg így, ha ezt a kél éjszakát még kibírom, soha míg élek, nem kell többé semmit se csinálnom. Eh mit. megpróbálom átúszni ezt a tavat. Ledobta kabátját és nekiindult. Nem ment valami gyorsan, mert nagyon fáradt volt már. Már a felénél is túl ért, mikor rémülten látja, hogy egy hatalmas hal közeledik feléje. Hej. most azután nagyon megijedt, hogyha a hal utoléri, bizony az szónélkül lenyeli. Mitévő legyen: innen bizony nincsen menekvés, mert a hal mind közelebb került hozzá, ő meg mind fáradtabb lelt. Keserves fohászkodással adta meg magát sorsának. Egyszerre azonban az az érzése támadt, hogy a hal már nem üldözi őt és ugyanakkor valaki a hátára veszi és kiúszik vele a partra. Félájultan terült el a homokban és csak a nap első meleg sugarai térítették magához. Felült és a kis törpét látta maga mellett. Na te is mindig akkor jelensz meg, mikor már semmi szükség a segítségre. Jobb lesz, ha tüstént ellakarodsz innen, - mondta Miska. Szemében haraggal felelt a törpe: Még mindig nem látod, te ostoba. Hogy sorsod vezessen bárhova, Minden bajban melletted állok. És látatlanul veled járok. Fogsz te még engem visszahívni. Könyörögve, sírva kérni. Én most léged magadra hagylak, És rossz sorsodnak által adlak! — Jobb is, ha továbbadsz innen, legalább nyugodtan altiatok. Melegen sütött a nap és Miska árnyékos hely után nézett, ahol lepihenhetne. De egy fát, vagy 1 Kikről sem látott a környéken, csak a víz partját fedte sűrű nádas. Bemegyek a nádasba és végre alszom egyet. Ma lesz még az utolsó éjszaka és holnap hajnalra elérek a kincsekkel teli kastélyhoz és azután még azt a szót sem ejtem ki többé, hogy »munka«. Nagy ásítozással lépett be a nádasba, de tálva is maradt a szája ijedtében, bokáig süllyedt a fekete lében. Rémült erőlködéssel igyekezett lábát visszahúzni az ingoványból, de az csak merült lejjebb, lejjebb. — Na, Uram Teremtőm, most aztán nincs menekvés! Ó, én ostoba! Kellett ez nekem, a békés otthonomat és öreg édesanyámat elhagynom. Megvert a jó Isten, hiszen ha eszembe jutnak az utóbbi napok szenvedései, mi akkor ezekhez képest egy kis munka! Belefutok hamar a sípba és a jó tündérmajd hamar segít. Igen ám, de a kabátja zsebében volt a síp kis ő a kabátját a tó túlsó partján hagyta és. jaj, az iszap már a derekáig ért. Jaj nekem, jaj! Csak jönne legalább a- kis törpe segítségemre?! Hívtál és máris itt vagyok. A sípba bele fujhatok, Erdők tündére, jöjj ide, Segítsél Miskán izibe! És a lörpe belefojt a nyakán lógó sípba. Megjelent az erdők tündére és kezét odanyujtva Miskának, kihúzta a mocsárból. Miska lélhoilan borult lábai elé, így szólván: Belátom, jó lündér. hogy eddigi életem nem volt élet. dologkerülő és lusta voltam. Kérlek, vezérelj vissza jó anyámhoz. ígérem neked, hogy becsületes. dolgos ember lesz belőlem. Ezt is akartam elérni, Miska fiam. — szólt a tündér. — Én most kemény próbára teltelek. Tudd meg, hogy az a kastély, amit én neked telekincsckkel Ígértem, nincsen sehol, csak rá akartalak vezetni arra, hogy mennyivel könnyebb az életed otthon, kevés munka mellett, nyugodt békésségben. Most pedig a kis törpe gondjaira bizlak, aki majd hazavezet. Szegény öreg asszony boldogan zárta karjaiba elveszettnek hitt fiát. llonyyos f iú Rongyos fiú megy az úton. Ü keres most kenyeret. .1 forgóit klnálgatja: Forgéd... forgó!... vegyenek! Kezeiben díszes forgók Tarka színe incsel cg. Meg is nézi vágyakozva Sok sétáló kisgyerek. Amerre jár, cseng az élet, De fí vidám nem lehel. Mert bizony az édesanyja Odahaza nagy beteg... A kis rongyos lába fáradt. Hangja lassan bereked. De csak fürgén kínálhatja: Forgót... forgói... vegyenek! mm Uzletáthelyezés I I Tisztelettel értesítem a mélyen tisztelt Hölgyközönséget, hogy folyó év április hó 1-én lillillllí.UJ (Lenhardt-ház) helyezem át. Törekvésem a jövőben is odairányul, hogy bizalmukat és megelégedésüket pontos s szakszerű munkámmal továbbra is kiérdemeljem Szives pártfogást kérve, vagyok teljes tisztelettel: CSILLAG VENCEL 6o angol női szabó ezidőszerint Széchenyi ucca 9. sz. alatt, TÁBORTŰZ KOMÁRNO — KOMAROM, NÁDOR-U. 29. a legjobb szíovenszkói ifjúsági folyóirat. Szerkeszti: MRENNA JÓZSEF. — Főmunkatársak: BÍRÓ LUCIÁN, Dr. BORKA GÉZA, SZOMBATHY VIKTOR. — Cikkeit a középiskolások állandóan szívesen olvassák. Egész évi előfizetés 20 — korona.
