Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-02-25 / 16. szám
10. oldal, »KOMÁROMI LAPOK« 1933. foferaár 25. 4 GYERMEKEKNEK. Keresztrejtvény. Közli: H. Gy. Megfejtési határidő március 3. A megfejtő szép gyermekkönyvjutalmat kap. fi 2 3 4 6 1 1 6 » !7 8 m 9 W 10 iu 12 I13 m 14 15 1 «16 17 I18 <w> 19 I20 21 22 « 23 24 m Vízszintes, i. Folytatva a függőleges irányban: Így is nevezhetnénk ezt a rovatot. 6. Női név. 7. Állat. 9. Az abc első betűje tárgyesetben. r 10. Vissza: most van. 11. Északi nép. (Ékezethiány.) 12. Becézett női név. 13. Mutató szó. 14. Rossz diák teszi a második félévben. 16. Történetek mesélését kezdik igy. 18. Napszak. 19. Fundamentum. 20 Egyforma betűk. 21. Egyenlő a 13. vizsz. 21. Halak élnek benne. 23. Női ruhadarab. Függőleges. 1. Folytatva a vízszintes irányban: Ézeket senki sem szereti. 2. Ke .. (ilyen sertés is van). 3. Utolsó betű nélkül fényképező gép teszi. 4. Erdélyi folyó (vagy: viz igéje.) 5. = a vizsz. 10. 8. Az utasok ezt keresik a sivatagban. 10. Közlekedési eszköz névelővel. 11. R-rel mezőség. 15 Két szó: Időmérő, Gép teszi 17. Kút mássalhangzói. 21 Nem mögé. 23. Bús eleje és vége. 24. A vizsz. 21. fordítottja. Puki és Múki. Hörcsög Pukit azért neveztek a szülei Pukinak. mert mindig olyan mérges voll, majd meg pukkadt. Ha a kis kerek hálókamrában nem neki adta édesanyja a legpuhább helyet, csak úgy fújt a méregtől. — Tf-fff-fff! Mingyárt megpukkadok! Nem is fért meg sokáig a közös hörcsöglyukban, hanem új, külön otthont készített magának. De ezt sem jókedvvel, örömmel csinálta, hanem morogva, morcosán. Mikor a meredeken lefelé nyúló bejáró folyosóját ásta, ezt morogta: — Tf-fff, ezen csak én fogok lejárni, nem tolakodnak majd rajta a testvéreim. Mikor a kis gömbölyű hálókamrácskát kapargatta, ezt mondogatta: — Ebben csak én fogom aludni a téli álmomat, senki más! Amikor a tágas éléskamrái készítette, ezt dörmögte: — Ebben majd nekem sorakoznak a sárga kukoricaszemek, az ízletes fűmagok, tarka babok, gömbölyű borsószemek. Nekem és senki másnak. És amikor a rézsútos, kényelmesen felfelé vezető kijáró folyosót építette, így gondolkozott: — Nehéz munkával ásom ezt a tágas kijáratot, de magamnak csinálom. Ezen ugyan nem fog kifelé sétálni sem testvérem, sem barátom ,sem vendégem. Mondom, morcos, barátságtalan, irigy, dirmegő-dörmögő urfi volt Hörcsög Puki. Mikor a háza készen volt, az eleség gyűjtéséhez látott. Hajnalonként, esténként a földeket járta. Felágaskodoll két hátulsó lábára, a két elsővel meg megfogta a búza, rozs, vagy len szalmáját, lehúzta, meghajlította, gyorsan leharapta a kalászt vagy bugát,, szájában megforgatta, a kalász bajuszát, a szeme!: pelyváját kiköpte, a tiszta szemel pedig a pofazacskójában elvitte a kamrájába, ahol már szépen sorakozott a télirevaló. Egyszer hajnalban, amint dagadó pofazacskóval hazafelé ballagott, találkozott egyik testvérével, Mukival. Muki örömmel köszöntötte, de Puki mérgelődött, hogy meg kellett állnia, s mivel pofazacskói is tele voltak, nem tudott beszélni, csak barátságtalanul morgott valami köszöntésfélét. De Muki nem törődött ezzel, örült a testvérének, elbeszélte neki, hogy mái' minden testvér kiköltözött a régi otthonból, édesanyjuknak újra kicsinyei vannak, ezek csöppek, vörösek és tehetetlenek és édesanyjuknak sok gondot okoz a táplálásuk. — Szerencse, hogy én közel lakom anyánkhoz és ha látom, hogy nagyon sok a dolga, viszek neki eleséget egy-két pofazsebhel. — 0, le bolond! kiál tolla Puki, megfeledkezve a szájában levő eleségről, — ó, te hétszeres bolond, hisz akkor neked annyival kevesebb lesz! Annyira csodálkozott Puki, hogy a szája is látva maradt és a gabonaszemek szerteszét szóródtak. Ezen méregbe gurult és pukkadozva ment tovább, magános otthona felé. Muki is elballagott ezután, de nem ment rögtön a házacskájába, hanem először leleszedte pofazsebeit gabonával, azután anyja hajlékába tért be. Segített neki a kicsinyek gyér szőréi megkefélni, a hálókamrát kitiszlogatni, azután eléjük öntötte pofazsebei tartalmát. Volt öröm a kicsinyek között. Azután megkérte Hörcsög mamái, sétáljon el a búzaföldre reggelizni, s amíg ő távol volt, vigyázott a kicsikre. Mulattatta őket: két lábra állt, majd összegömbölyödött, fújt, morgott, pofazacskóit mozgatta, mig a kicsik csak úgy gurultak a nevetéstől. Csak akkor indult haza, mikor Hörcsög mama megjött. — No, de most már a magam dolga után látok, gondolta és szaporán szedte a lábait. A kölesföldiv igyekezett, mert tudta, hogy ott rövid idő aialt sok magot tini szedni. Útja egy másik testvére háza előtt vili cl. Ez a testvére éppen éléskamrája tágításával volt elfoglalva, nagy szorgalommal ásla, kaparta a földet első lábaival, a hálulsókkal meg lökte lefelé. Olyan fáradt volt már, hogy alig bírt szuszogni. ülj le, testvér, pihenj egy kicsit, majd én addig dolgozom helyetted, mondta a jó kis Muki és úgy tett. amint mondta. Szerették is Mukit a mezőn. Ha a hörcsögök ellensége, a görény, a közelben járt, vagy ha a fűzfaodu lakója, Bagoly szomszéd éjszakai vadászútra indult, mingyárt hírül vitték azt Makinak. Hörcsög mama rábízta Szél postásra az üzenetet: Bújj el fiam! és Szél-postás egyszeriben a fülébe súgta Mukinak. A lepkék, szitakötők, méhecskék felfelkeresték, elmondták neki, merre talál bab-bokrot a kukoricaföldön, hol érik a legízesebb fűmag és mikor lehet a gazda kertjébe besettenkedni, eg}7 kis hullott gyümölcsért, hogy7 Komondor, a szigorú házőrző meg ne lássa. Ha veszedelemben volt, a lapulevél féltőn betakarta, a fűszálak szeretettel ráhajoltak, hogy senki meg ne lássa. Pukival pedig senki sem törődött. I)e hogy is törődött volna? Tudták a mezőn, hogy a gyíkocskát, mikor egyszer a házába menekült, egyszerűen bekapta, a kis katicabogarat pedig mérgesen el taposta. Tudták azt is, hogy akárki megy feléje, csak morog. Muki néha találkozott vele és figyelmeztette : — Pukikám, meglásd, senki sem fog szeretni, ha ilyen maradsz! — Nem is kell, fff-fff-ff! — Senki sem fog meglátogatni! — Ne is látogasson, fff-fff! Hanem egyszer Puki beteg lelt. Olt feküdt hálókamrájában és úgy didergőit, hogy a foga is vacogott. A hideg rázta. — De jó lenne- kimenni a napra! Jaj, csak segítene ki valaki, mert magam nem bírok kivánszorogni! De bizony nem jött senki. Estére nagyon megszomjazott. — Jaj, csak adna valaki egy ital vizet! De sóhajtását nem hallotta senki. Éjjel nem tudott elaludni. A pelyva összecsomósodott a dereka alatt, a szalmaszálak nyomták, szúrták. — Jaj, anyám, édesanyám, csak igazítanád meg a fejem alját! Ki hallotta volna szavát sötét és magános otthonában? Másnap is láza volt. Gyümölcsre vágyott. ami a szomját enyhítse. Keserves sírásra fakadt. ö, jaj! Szomjas vagyok és nincs italom! Fázom és nem takar lie senki! Ki szeretnék menni és nem támogat* ki senki! Szomorú vagyok és nem vigasztal senki! Ekkor a bejárófolyosó szájánál lekiáltott egy hang: Jövök már, Pukikám! Muki volt, aki meghallotta Puki sírását és lesietett hozzá. Megetette, megitatta, elhívta anyjukat, és ketten felváltva ápolgatták. Mikor meggyógyult. Hörcsög mama így szólt hozzá: Látod, fiam, milyen elhagyatott az, aki soha mással nem törődik, csak sajátmagával. Légy olyan, mint Muki. akkor szeretni fog az egész mező! Puki megfogadta édesanyja szavát és ezentúl kedves, nyájas, szolgálatkész volt mindenkihez. Nem azt nézte, hogy neki mi esik jól. hanem azt, hogy mi jól lehel másoknak. Lassan épügy megszerette mindenki, mint Mukit. A lusta suszter. A tenger közelében lakott egy suszter, aki arról volt híres, hogy a munkáját sohasem végezte pontosan. Mikor jöttek a megrendelt cipőkért, a leghall atl an abb meséket találta ki, hogy lustaságát némikép palástolni tudja. Egyszer a messze idegenből egy hajó vetődött oda, melynek kapitánya nem hallott még a suszter pontatlanságáról és csizmát rendelt nála. A suszter felvette az előleget és nagyon iogadkozoft, hogy kél napon belül meglesz a csizma. Mikor két nap uiulva eljött a kapitány, a suszter azt füllentette, hogy nagyon beteg volt és megígérte, hogy újabb két nap múlva kész lesz a csizma. De másodszor is hiába jött a kapitány, a suszter azt mondta, hogy azért nincs még kész, mert tudva azt, hogy a kapitány mindig ki van téve a tenger veszedelmeinek, olyan csizmát csinál neki, mely nem engedi a vízben elmerülni. És újra kétnapi haladékot kért. A kapitány most már látta, hogy kivel van dolga, összeráncolta homlokát és haragosan mondta: Jól van. de ha kél nap múlva sem lesz meg. a hajó mögé kötlek s a vízbelógatva viszlek magammal. A lusta suszter nagyon megijedt, mert ez sehogyan sem fért volna üszsze az ő kényelemszeretetével. Megemberelte hát magát és csődák-csődájára két nap múlva elkészült a csizma. Igen ám, de a kapitány nem felejtette cl a sok hosszúságot, amit a suszter okozott neki s így szóit hozzá:. Szóval ez olyan csizma, mely nem enged elmerülni? Igenis, kapitány uram. felelte készségesen a suszter. Magában meg ezl gondolta: Ha jól tudsz úszni. A kapitány intett, hogy kövesse őt s a hajóhoz érve ráparancsoll, hogy huzza fel a csizmát. A suszter mit sem sejtve engedelmeskedett. A kapitány kötelet vett elő,, az egyik végét a hajó korlátjához, a másikai pedig a suszter derekára kötötte és két matrózt hívott oda. A suszter ekkor már tudta, hogy mi vár rá és kétségbeesetten kapálódzni kezdett. A kapitány nevelve mondta: — Ne félj semmit, hisz a csizma nem enged elmerülni! — És intett a matrózoknak, hogy dobják a tengerbe., A lusta suszter nem tudott úszni s mire a matrózok felhúzták a kötelet. annyi vizet ivott, hogy örökre elment a kedve a hazudozáslól és attól a naptól kezdve pontosságban nem akadt párja sehol a világon. Állami lobogók előírás szerinti kivitelben kaphatók Spitzer Sándor könyv- és papirkereskedésében Komárom, Nádor utca 29. sz. alatt ERDOS RENEE: ŐRÖK^PAPOK 2 kötetben. Ára Ke 40 80 lg Kapható a SPITZER-íéle könyvesboltban Komárom. Hl Ugyanott Erdős Renée összes művei beszerezhetők. Részletfizetési kedvezményi
