Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-08-13 / 63. szám

8. oldal. > KOMÁROMI L'APOKc 1932. augusztus 13. Anti gyerek* Irta Majthényi György. Pistinek a negyedi gimnázium előtti vakációban valahogyan kezébe került Arany balladás könyve és egészen belehabarodott a Walesi bárdok-ba. Reggel, délben, este, minden alka­lommal jó volt neki arra, hogy elfuj­­ja: »Edwárd király, angol király lép­tet fakó lován...« Anti, az öccse, olyan négyéves for­ma gyerek volt. Amikor először hal­lotta Pistit olyan vadidegen hangon lármázni, meghökkent. Egy szavát se értette, ennélfogva úgy nézett rá, mint valami megszállottra nézett volna, ha az kerül eléje. Nem tudta elgondolni, hogy mi lelte Pistit? Ki beszél be­lőle? Mert ha ő maga volna az, aki most beszél, nem is beszél, hanem kiabál, akkor egészen másképp szó­lana az. Lám, nem is kapott ki, mégis... Zavarodottan húzódott a sarokba és lecsücsült a zsámolykájára. Hetekig fújta Pisti az Edwárd ki­rályt. Akkor Szilágyi Erzsébet ke­rült sorra. Később meg egyre azt dörögte, hogy: Lélek ez ajtón se be, se ki! — és Anti meghökkenése min­den versnél megismétlődött, mert hát ilyenkor nem ismert rá sose a bátyja hangjára, mozdulataira. Pisti csak ak­kor volt »igazán« Pisti Anti szemé­ben, amikor leült melléje a sarokba és együtt játszottak. — Az ajanytijájt, — mondta Anti. Pisti erre várat épített az építő­kövekből, persze csak úgy sebtiben. — Itt lakik az aranykirály, —■ sut­togta, mert így szebb volt. — De a lányába, akit Liliomnak hívnak, be­leszeretett a gonosz Varga és aszon­­gya az aranykirálynak: Add nekem feleségül Liliomot! A király meg azt feleli... Mikor idáig értek, Anti törpe or­rocskája várakozóan fordult Pisti fe­lé és Pisti diadalmasan mondta: Egy csipiszt! — Ez szörnyen tetszett Anti­nak és mindig megtapsolta. — Megharagudott erre a gonosz Varga, — mesélte tovább Pisti, — bekente magát tetőtől talpig kenőcs­­csel, amitől láthatatlanná vált, aztán így bement a várba és elrabolta Li­liomot és kitette egy szigetre. — Szidetje, — motyogta Anti. Hosszú volt nagyon a mese, Anti nagyon szerette. Pisti meg hűségesen mesélte és játszotta el előtte egy da­rabig, de mióta a balladák motosz­káltak az agyában, nem volt már elég türelme hozzá és felibe-harmadába hagyva fölugrott: Ki viszi levelem ha­marább Prágába? Száz arany... Anti csak nézte, nézte és amikor egyedül maradt, szétdobta a két kis karját, akár Pisti és próbálta utána mondani a szavakat, de azok sehogyse állottak a nyelvére. Mint negyedikes diák, Pisti elke­rült már néhányszor a színházba is. Látta Bánk bánt,»Julius Cézárt és Az ember tragédiáját. Ettől kezdve már sose játszott Antival, de még akkor is szavalt, amikor a könyveit szijazta össze. Anti egyre jobban bá­multa a bátyját, kezdett neki tetszeni a dolog. És délelőttönként, amikor egyedül maradt, ahogy Pistitől látta, magára kapott egy takarót vagy he­verő kötényt, lóbálgatta a két karját, toppantott és érthetetlen szavakat kur­­jantgatott. Ilyenkor valami csodálatosan jót ér­zett. A feje búbjáig mogborzongott, a szeme kitágult, a szoba bútorai, fa­lai szétfolytak előtte és a körülötte heverő játékok mind különös jelentő­séget nyertek. Úgy tetszett neki, mint­ha ő most nem is Anti volna, hanem maga az Aranykirály, aki a gonosz Varga üldözésére indul hétmértföldes csizmáiban, de a másik percben már a gonosz Varga volt, túljárt az Arany­király eszén és vitte magával Lilio­mot hetedhétországon túl. Néha Li­liom is volt, összetette két kezét és roppant vékony madárhangon nyög­­décselte; r 1 1 i 1 ;■ -— Ne bánt éndem, donosz Vajda, mejt halálnat halálával halsz med... Az anyja meglepte egyszer az asz- Üal tetején, — magas hegy volt az Anti képzeletében, — ahol egyrészt Aranykirály, másrészt meg gonosz Varga formájában viaskodott önma­gával. Lemelte Antit, ölébe vette, ba­busgatni kezdte. Antinak úgy rém­lett, mintha Liliom ölében lenne és azt gondolta: anyja talán igazán Li­liom, apja meg az Aranykirály, go­nosz Varga meg lehet akárki is, a kéményseprő, a mestcrlegények, vagy a suszterinasok, akik az uccán vere­kedtek. — Ne majmold Pistit, — mondta aztán az anyja. — Nem szép az. Anti csodálkozva nézett az anyjára, nem értette azt a szót: majmold. De nem sokat törte a fejét ezen. Neki most az volt a jó, hogy anyja ölé­ben lehetett. Oda is simult hozzá me­legen. — Liliom. Te vagy a Liliom, — sipogta madárhangon. Amikor megint magára maradt, az uccai lármáról eszébe jutott a kis parkban járkáló csősz, aki naphosszat kergette a hancurozó gyerekeket. El­határozta, hogyha nagy lesz, ő is csősz lesz. Menten botot kerített, a ceru­záját a szája sarkába nyomta, mint­ha pipa lenne, hegyeset sercintve pö­­kött és épp olyan lomha mozdulatok­kal járt, mint a csősz. Másokat is egy-kettőre megtanult utánozni: afuf­­nyálva beszélő postást, a hadari sza­kácsnőt, Pistit, amint a könyvei szij­­jazva valami verset szaval, apát, aki szeretett fontoskodva magyarázgatni, anyát, amint kötőtűvel nyulkál a ha­jába, vagy fintorogva mondja min­denre, ami nem tetszik neki: boór­­zasz-tó! Csak éppen szavakban volt szegény: nem tudta alakjait beszél­tetni. Mivel a családbeliek néhányszor megdicsérték, állandó közönséget akart magának teremteni. Szétültette hát babáit, játékait a szobában és hol mint csősz, hol mint postás jelent meg előttük. Az előadás madárnyel­ven folyt le. — Edvájd tijáj, aranytijáj... Vi­­divó, vidivi, vidivittentantij, — mond­ta lendületesen és közben csodálato­san jó borzongás futotta át egész testét. A megszállottság néha annyira a hatalmába kerítette, hogy még ebéd közben is folyton köpködött, mint a csősz és ha apja ráripakodott, ak­kor azt felelte neki: — Egy csipiszt neted, donosz Vajda. Karácsony közeledtével sokat gon­dolt Liliomra. Anyja ugyan Jézus­káról, meg az angyalkákról mesélt neki, de Anti meg volt győződve, hogy minden jó Liliomtól jöhet csak. Ilin­­talovat kért, meg kardot, puskát és sokat ült a kuckójában. A karddal szétaprította a gonosz Vargát, a hinta­ló meg vitte szélsebesen a »szidetje«, Liliomhoz. Szent estén, a karácsonyfa alatt, mindent ott talált, amit kért. A szi­vében olyan nagy volt a gyönyörűség, hogy megszólalni se tudott. Pisti azon­ban kitett magáért, odaállt szülei elé és pompás verset mondott el. Anya meg apa összecsókolgatták Pistit, sze­mükben könny, ragyogott. — Hát te mit mondasz? — kér­dezte anya később Antitól. Anti nem felelt, nem tudott felelni. A boldogság megnémította. Csak felült a hintalóra s ült rajta mozdulatlanul. — Lám, Pisti milyen szép verset mondott, — folytatta anyja. — Te is tanulhattál volna valamit... Anti hallotta is, nem is, anyja sza­vait. Azon tűnődött, hogy huszárt csak képen látott, milyen lehet az valóság­ban? A mozdulatait szerette volna lát­ni, hogy utánozhassa. Lovasrendőrök jutottak az eszébe, azokat többször látta végigkocogni az uccán. De az­tán ez is mindegy volt neki, mert úgy érezte, hogy a ló fölemelkedik vele a levegőbe. Valami gyönyörű szé­dülés volt ez: ijedtében megkapasz­kodott a hintaló nyakában. Amikor leszállt a lóról, tele volt hálával a szíve. Úgy érezte, csinálnia kellene valamit, de nem tudta, hogy mit. Csak rakosgatta a játékait, mint a gyerekszobában, amikor a »közön­séget« ültette el és nyugtalanul tett­vett. Szülei, meg Pisti átmentek az ebédlőbe. Föl-alá járt, mint apja, ha valami komoly dolgot magyarázgatott és lel­kében nagy zavar volt. De egyszerre elébe villant Pisti alakja, amint a karácsonyfa alatt szavalt és akkor ő is odaállt ugyanarra a helyre. Nyi­­togatni kezdte a száját, megmozdí­totta a karját, szakasztott úgy, mint Pisti, csak szava nem volt egy se. Amikor ezt fölérezte, még nagyobb lett a zavara, a szeme elborult s már­­már könnyek szivárogtak a szemébe. Egyezerre aztán derülni kezdett az. arca. Eszébe jutott az egyetlen vers, amit tudott és boldogan, mint valami nagy ajándékot, kiáltotta szét: Aki ételt, italt adott, Annak neve legyen áldott. Ámen. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, leült a zsámolykúra és magáról is. megfeledkezve, elmélyülten nézett a levegőbe. A szerkesztésért a főszerkesztő a felelős. Lapkiadó: Spitzer Béla. Nyomatott Spitzer Sándor könyvnyomdád jóban Komárom. Sebestyén Ferenc fü paprika- és füszermalzna Komárno, piactér! árucsareok. S! a nyomasztó gazdasági helyzet és a nagy pénztelen­ség következtében ez év július hótól kezdödőleg úgy a valódi Szegedi, mint saját őrlésű és kikészílésü paprikakülöniegességeime! a következő előnyös árakon számítom: Szegedi csemegeédes különlegesség 1 kgr. Ke 24'— Komáromi gulyásédes különlegesség „ „ „ 22 — Szegedi édesnemes................................ „ „ 20 — » n » 1^ „ „ „ 16 — „ „ „ 14 — „ » * 12 — 1* H «10 “— Komáromi édesnemes . . . . Szegedi vagy Komáromi félédes Szegedi vagy Komáromi rózsa I. Szegedi vagy Komáromi rózsa II. Szegedi vagy Komáromi király . Szives párlfogást kér 319 teljes liszteleltel: Sebestyén Ferenc 14239/1932. Komárno város t anácsától Versenytárgyalási hirdetmény. Komárno város tanácsa a Deák Ferenc ticcában készítendő eso­­vizlevezető bstoncaaioííia elkészítésére nyilvános versenytárgya­lást hirdet. Az ajánlatok zárt borítékban legkésőbb 1932. évi asa­­gusztus hó 19‘éia délelőtt 11 óráig nyújtandók be a városbirói hivatalba. Ajánlat csak a város által kiadott eredeti ajánlati íven tehető meg. Ajánlatiivek a városi építészeti hivatalban a hivatalos órák alatt darabonként 2 koronáért megkaphatok, ugj^anottt a részletrajz és válla­lati feltétel megtekinthető, lemásolható, illetve megtudható. 1932. augusztus 11-én. 378 Fülöp h. starosta. üljem így! — és akkor egészséges marad! í lg A tuberkulózis jj megelőzése és gyógyítása diétás kezeléssel. Irta: Malier Vilmos dr. kir. tanácsos, főorvos. % 1930 kiadás, 129 oldal, ára csak 18 — Ke A gyakorlatban elért örvendetes eredmények bizonyítják, hogy a legsúlyosabb tuberkuíózismeg­­betegedések bármely formája — még azok az esetek is, hol már minden kezelés csődöt mondott — diétás kezelésre hirtelen és tartós javulás, sőt teljes gyógyulással reagáltak. Ez a kis munka értékes orvosi tanácsok és útbaigazítások formájában biztos segítség m'n­­den tuberkulózisban szenvedőnek. A diétás konyha technikája Irta: Soós Aladár dr. egy. m. tanár. Előszóval ellátta: báré Korányi Sándor dr. egyetemi tanár. Mit és hogyan főzzünk, mit és hogyan együnk, erre lanit ez az orvosi szakácskönyv« Második teljesen átdolgozott kiadás 310 oldal. Ara fűzve 40 80 Kő. Nyerskoszt I A nyers diéta, mint természetes gyégytésiyező Irta: Buesányi Gyula dr. főorvos. Tartalomjegyzék: A nyerskoszt lényege. — A vér megromlása helytelen táplálkozás folytán. — A nyers diéta tudományig kriti­kája. — A táplálékoknak fehérje és kalórián kívüli értékelése. — A nyerskoszt ellenvetései. — Gyü­­mölcskúrák. — Milyen táplálékok használhatók a nyers diétánál.— Nyerskoszt receptek (teljes sza­kácskönyv). Ára 18— Kő. Aki egészségit meg akarja tar­tani, követnie kell ezen kitűnő orvosi tanácsokat. Egészséges a szive ? III. javított és bővített kiadás. Most jelent meg! A szívbetegségek és gyógy­kezelés legjobb könyve! Hogyan éljen a szívbajos ember ? Szívbaj Érelmeszesedés Vérnyomás Irta: Dr. Bodon Károly egyet. m. tanár, esküdtszéki főtanácsos. Ára 15 60 Kő. Kaphatók a SPITZER-féle könyvesboltban Komárom» Nádor-ucca 29. szám. /

Next

/
Thumbnails
Contents