Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-08-10 / 62. szám
1952. augusztus 10. »KOMÁROMI LAPOK« 3. oldal. KÉPESLAP HELYETT. A kártya, a borocska és a nagyvilág. Magyar ember szereti a t orocskát, különösen ha olcsón és jól juthat hozzá. Sajnos, idén olyan kevés valutát lehetett kivinni az utazásoknál, hogy úti társaságunk borissza tagjai csak megfelelő meggondolásokkal szánhatták rá magukat a borivás nemes mesterségére. Mert voltak, akik mesterségképpen űzték. Akadt a társaságban két idősebb úr, aki egy levelezőlapot nem irt, egy fényképet nem vett, egy szelet fagylaltot nem evett, csakhogy minél több jusson a borocskára. A borocskát Pesten kezdték, Hévizén folytatták. Itt már kulacsot is kaptak a borhoz, formásat, szalagosat, hogy jobban essék az ivás. Zágrábban karlócai ürmöst kóstoltak, Abbáziában alig várták, hogy végre felbontsák a szalmafonatos chiantit s jót hörpintsenek belőle a tengerparti melegben, hűsítőnek. Bozenben tiroli bort ittak s Ausztriában egy bánatuk volt csak, hogy fogyadozóban a silling. Veronából alig akartak eljönni, mert egy magyarbarát vendéglős ebéd után jó borocskávál vendégelte meg őket. Ennélfogva a veronai vendéglős volt a világ legkedvesebb embere. Másnap még írtak neki s tervezték, hogy minden faluból üdvözölni fogják, de a terv később megmaradt üres tervnek: az egyéb borocskák elfeledtették végül is a kitűnő veronait... A bor azonban nagyobb arányban ivódott, mint ahogy a kassza engedte. Eleinte szinte vidám, gyerekes meggondolatlansággal ömlött a pénz borocskára, később mindenki „elkészült“ s a kedélyek a társaság borkedvelő tagjainál egyre savanyúbbak lettek. Ha kártyát játszottak, mindig a következő ország valutájában játszották s irgalmatlanul bevasalták egymástól a lírákat, sálingeket. Végre ott tartottunk, hogy alig maradt borocskára pénz. A bornak egyik legszakértőbb kedvelője, egy nagyon szeretetreméltó ur, Bajorországban nagy lemondással ráfanyalodott a teára. Gondolta, a bor olyan drága, hogy azt inni nem ajánlatos. Rendelt tehát Berchtesgadenben egy csésze teát egy süteménnyel. Fizet: cseh valutában tizennyolc koronát. Hű, te jó Isten! Nagy haragra gerjed. Tizennyolc korona egy teáért. Milyen lehet akkor itt a bornak ára... ? Meg is leckézteti a pincért. Mondja neki, hogy a fürdővendégek nem nagy örömmel jönnek a Königsee partjára, ha ilyen méregdrága minden s formális rablóbanda keríti körül a gyanútlan utast. A pincér vállat von. — Hja, uram, mi egy tönkrement ország vagyunk. Nagy az adó, sok a jóvátétel. De mért nem iszik uraságod bort? Azt igazán megkaphatná még néhány pfennigért. . . Egyszer akart utitársunk spórolni a boron, akkor sem sikerült... * Másik szenvedélyük volt a kártya. A kártya miatt jóformán semmit sem láttak. A csomag magyar kártya kitűnő alkalmat adott a preferánszra és az alsósra. Ha a kedélyek nyugtalanok voltak, akkor, csillapítóul, megjárta a huszonegy is ... H ába tiltakoztunk az autóban, hogy a látnivalókat szeretnénk látni kártya helyett: mindig akadt egyegy jószivü utas, aki „tartotta a bankot“. Alighogy megérkeztek egy helyre, azonnal nekifogtak hárman a preferánsznak s ütötték a blattot. Abbáziában megérkezés delétől késő estig verték. Akkor jutott eszébe a vezérnek: — Ejnye, affene! Meg kellett volna fürödni a tengerben ... Tökéletesen elfelejtették a nagy lázban, hogy Abbáziában vannak. El bizony, mert alig hogy elhelyezkedtek az asztal mellett, — ahonnét az ebédmaradékokat lesöpörtették, — a szomszéd asztalnál máris felfigyelt két magános idegen. Eleinte csak a nyakukat nyújtogatták, aztán letették az olvasott újságot, közelebb húzódtak, végül átjöttek az asztalhoz. Szinte remegtek a boldogságtól. — Uram, engedje, hogy bemutatkozzam, — mondta mind a kettő. — Egy hete várunk egy becsületes alsóspartira és nincsen partner. Legalább hadd kibiceljünk . .r. Pestiek voltak. Éltek haltak Reding Itellért s a stüszi vadászért. Csillogott a szemük. Végre megragadták a kártyát is Csak, hogy végre tökéletes lett az abbaziai nyaralás! Nem is engedték el a festett lapocskákat estig. Éppen visszajöttünk akkorra Quarneróból, még a gyomrunkban is só volt. Azok ott verték a blattot. Sót izzadtak ők is. * Útközben elveszett a kártya. Volt nagy szomorúság. Bozenben helyüket nem találták és lírájuk is alig volt, hogy borban keressenek vigasztalást. Keresték az egész autóban, csomagok közt, motorban és csomagtartóban: a kártya ott maradt Rivában, az asztalon. Mi lesz most? Kedvetlen volt a kompánia. Végre a fővezér-ur megszólítja a pápaszemes főpincért. — Mester, volna-e magyar kártyájuk? A pincér vállat von. — Semmilyen sincs, uram. Nem játszunk Itt a trafikban sem kaphatni, csak negyvenlapost, vagy römikártyát. — Süsse meg! Most eszébe jut a pincérnek valami. — Hopp! De volt itt a múlt héten egy magyar társaság. Rettentően kopogtak a kártyájukkal az asztalon. A kártyát itt felejtették, benn van a fiókban ... A vezér felkiáltott: — Rettentően kopogtak? Az csak Piatnik kártya lehet Azonnal ide! Már hozza is a pincér a harminckétievelet. Óvatosan teszi le. A fővezér felkapja a bibliát s olyat kiáltott, hogy a szomszéd szobában békésen ebédelgető tiroliak mind összerezzentek. — Evviva! Habemus kártyám! Itt a Piatnik! A pincér soha ily kitörést nem látott. Zavartan pislogott. A kártya már kézben volt. Fennen lobogtatták, csattogtatták. Ebéd után azonnal neki ültek ingujjra vetkőzve s estig verték az asztalt. Mire mi viszszaérkeztünk a bozeni sétából, ők már el is intézték a differenciákat. Eredmény: négy sillinget vesztett a kis doktor. Rögtön be is hajtották rajta s holnap elhelyezik Ausztriában, borba. — Kitünően mulattunk Bozenben, — mondták másnap, — mikor mi is beszámoltunk a látottakról. — Megharcoltunk a négy siliingért... * Velencében volt mégis a legkitűnőbb. Mikor mindenki kicsomagolta a holmiját s útnak indult a lagúnák mesevárosában felfedező útra s alig várta, hogy a Szent Márk térre kijusson, a kártya hadvezére boldogan elnyujtózott a széken: — No, ma jó napot fogok magamnak szerezni. Kitünően akarok mulatni Velencében. — Ki tetszik menni a Lidóra? Megbotránkozva nézett végig: — Hova gondol? Elmegyek egy kávéházba, keresek magyarokat s kibicelni fogok egész délután. Egyszer már én is jól akarok mulatni . .. Szombathy Viktor. Az életmentő a vízbe fűlt, a fuldoklót kimentették. Az önfeláldozás mártírja. Saját tudósítónk lói. Virágerdő a hős életmentő sírján. Komárom, — aug. 9. Megrendítő szerencsétlenségről számol be alábbi tudósításunk. Negyeden a 22 éves Anti Margit sógorának két gyermekével kiment a Vágra fürödni. Éürdés közben a kis Lengyel Esztit elkapta a folyó sodra és a mélybe ragadta. Mikor ezt Anti Margit észrevette, a fuldokló gyermek segítségére sietett. Szerencsétlenségére a folyó sodrával ő sem tudott megküzdeni és ő is fuldokolni kezdett. A parton álló legények észrevették a ké-Fogyasszunk több gyümölcsöt! Rendszeresen, minden étkezésnél fogyasszunk gyümölcsöt is. — Nemcsak azért, mert Ízletesek, de azért is, mert igen fontosak. Nézzük csak meg, mit mond Charles Grey, az élelmezés szaktudósa 1926-ban Japánban végzett tanulmányai eredményekép. Húsz japán szakemberrel arra a szomorú megállapodásra jutottak, hogy a 60 milliót kitevő japán lakosság legnagyobb része rosszul táplált, mégpedig nem a táplálék hiánya, de a helytelen kiválasztás és elkészítés tekintetében. Valami ehhez hasonló folyik nálunk is. — Fogyasszunk ezért olyan táplálékot, amelyek testi és lelki állapotunkra oly nagy fontosságú vitaminokat, enzyneket és növényi sókat tartalmaznak, vagyis elsősorban gyümölcsöt és zöldségeket. A praktikus amerikaiak, angolok és hollandusok már régen áttértek a helyes táplálkozásra és eszerint rendezték konyhájukat is. Egy étkezésüknél sem hiányzik a friss gyümölcs. Ezzel is magyarázhatjuk — miután a modern tudomány felismerte a táplálkozás hatását az ember testi és lelki képességeire — e nemzetek energiáját és egészségét. Kövessük ezért mi is példájukat és együnk nap-nap után gyümölcsöt és zöldséget. szülő szerencsétlenséget és a bajbajutottak segítségére siettek. A kis Esztit sikerült is kimenteniük, azonban Anti Margit elmerült a hullámokban s a bátor leány jótettének áldozata lett. Holttestét csak Szimö alatt sikerült másnap a Vágből kifogni. A szerencsétlen leányt szerdán temették el általános részvét mellett. A bátor, áldozatkész leány sírját valóságos virágerdő borította. HL I B K K Az ötletes pék. Szeretem az ötletes embereket. Az ötletekben friss lendület, élni akarás és sokszor finom humor van. Az ötleteket legtöbbször a pillanat hevíti valósággá. Néha a kényszer viszi rá az ötlet gazdáját, hogy az ötletet elindítsa. A múltkori nagy kommunista tüntetések idején, amikor a tüntetők a külvárosokban s a város belsőbb uccáin is felkiáltásokkal és falra-irásokkal fejezték ki nemtetszésüket a mai világ állapota fölött, vörös festékkel sokminden került a falakra. Legtöbb helyen ezt irtálc föl az emberiség okulására: KENYERET! Mindenfelé felírták, mint követelést s az egyik ilyen felirat véletlenül éppen egy magyar-uccai pék házának falára került, az üzletajtó szomszédságába. Ott diszelgett a felirat néhány napig, mignem a rendőrség elrendelte a házak gazdáinak, akiknek falára ilyen felirat került, hogy a feliratokat tüntessék el, vagy vakarják le, mázolják be. Egyszóval: nyoma se maradjon. Az ám, de az ilyen levakarás költséges dolog. A kommunisták felírták ugyan a falra, de a visszamázolás FLY-TOX a modern rovarirtószerek királya megöl legyet, molyt, szúnyogot, poloskát, sváítbogarat, hangyát, bolhát, tetűt stb. , és azok petéit, illetve lárváit. Nem hagy foltot I Nem méreg I védjegyre I Mindenütt kapható! Prospektust kívánatra küld a csehszlovákiai vezérképviselet: Praha XII., Fochova 129, Telefon; 549-37 költségeit már ki fedezné közülük? Ilyen feliratok eltakarítására nem igen van mindig pénz. A sütöde tulajdonosa erre gondolt egy kitűnőt. Meghagyta a feliratot s elől hátul szöveget irt hozzá. Mivel a szót éppen megfelelő üzlethelyiség mellett Írták, az meg is maradt, de a következő módosítással: Házi KENYERET 2 Kő kg. Azaz: egy kilogramm friss házi kenyeret kapni két koronáért. így lett a tüntető feliratból házireklám. Ötletnek nem utolsó... (tby) — Kinevezés. Magyarország kormányzója a kereskedelemügyi minisztérium ideiglenes vezetésével megbízott földmivelésügyi miniszter előterjesztésére Ghyczy Aurél vasúti és hajózási főfelügyelőt, jeles földinket, osztálytanácsossá nevezte ki. — Ref. Leánykonferencia Hetényen. A hetényi református keresztyén egyház buzgó lelkipásztorának Zsemlye Lajos ref. lelkésznek kezdeményezésére augusztus 20-án, szombaton, református leánykonferencia lesz Ffetényen a következő programmal: 8—9 óráig: Bibliakörök. Tárgy: A magvető. Márk 4: 1—8. 9—7210 óráig: Templomi áhitat. VílO—10 óráig: A konferencia megalakulása, üdvözlések. 10—V2II óráig: I. előadás. Németh Erzsébet, főisk. hallgató: „Kálvinista vagyok.“ x/211—11 óráig: Hozzászólások. 11—l!*\2 óráig: II. előadás. Dr. Kenessey Kálmán meteorológus: „A lélek értéke.“ 7212—12 óráig. Hozzászólások. 12—2 óráig: Ebédidő. Délután: 2—723 óráig: 111. előadás. Szekeres Erzsébet ref. tanítónő: „A ref. leány lelki élete.“ 723—3 óráig: Hozzászólások. 3—7y4: IV. előadás. Kiss Gyula pozsonyi ref. s. lelkész: „Mit jelent nékem az egyház?“ 7,4—4 óráig: Hozzászólások. 4 óra után a konferencia bezárása. Érkezés Hetényre: Komáromból a Kossuth térről autóbusz indul reggel fél 7 órakor. Vonat érkezik Komárom felől a hetényi állomásra 6 óra 49 perckor és 8 óra 44 perckor. Érsekújvár felől vonat érkezik 5 25 és 8'21 órakor. — Megkezdték a Deák Ferencutcai munkálatokat. Még az elmúlt héten járt itt városunkban Menzei Károly, a Menzel K. C. pozsonyi neves cégnek tulajdonosa és Ígéretet tett, hogy a Deák Ferenc uccán megkezdett aszfaltozási munkálatokat újra felveszi. Időközben levélben is értesítette a cég a várost a munka ujrafelvételéről és augusztus 8-án, hétfőn megjelent a városbirói hivatalban a cég mérnöke, aki bejelentette, hogy az ucca rendezéshez szükséges nivellálási munkát megkezdi. És tényleg hétfőn délelőtt Schleiss Géza a városi építészeti iroda vezetőjének közbenjöttével a lejtméretezést megkezdték. Ez a munka e héten el fog tartani s a jövő héten azután folytatni fogják a tényleges rendezési munkálatokat.
