Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-08-06 / 61. szám

1932 augusztus 6. »KOMÁROMI LAPOKc 7. g dal. — Eszméletlenül esett össze a kihallgatáson. Izgalmas jelenet ját­szódott le a párkányi járásbíróság vizs­­gálóbirája előtt. A vizsgálóbíró a fele­sége elleni gyilkossági kísérlettel vádolt Pál Lajos helembai lakost hallgatta ki, amikor a vizsgálati fogságban levő Pál hirtelen rosszul lett, szivgörcsöket ka­pott és eszméletlenül esett össze. Nyom­ban élesztgetni kezdték, de mivel az élesztési kísérletek nem vezettek ered­ményre, orvost hívtak, aki injekció al­kalmazásával eszméletre téritette Pált. A kihallgatást abbahagyták és Pált visszakisérték cellájába. — Harcias baracktolvaj. Molnár János csatai gazda kérdőre vonta Né­meth András 18 éves legénykét, mert Molnár észrevette, hogy Németh ba­rackot lopott a kertjéből. A harcias legényke erre a kérdőrevonástól any­­nyira dühbe gurult, hogy bicskát rán­tott és Molnárt mellbeszúrta és súlyos san megsebesítette. A bicskázó legényt letartóztatták. — Pusztító villámcsapás. Hatal­mas vihar száguldott végig Kisbéla fölött és több villám lecsapott. Egy ilyen lecsapó villám felgyújtotta Sebek József kisbélai lakos házát és a házon kivül sok gabona, bútor és gazdasági gép esett a tűz martalékául. A kár túl­haladja a százezer koronát. A tűz a szomszédos házakra is átcsapódott és ott is nagy kárt okozott. — Letartóztatás. A csendőrség le­tartóztatta Fukereider Anna 37 éves csehországi illetőságti nőt Nána köz­ségben. A nőt különböző bűncselek­ményekkel vádolják. — Korán kezdik. Bátorkeszin négy kiskorú fiú betört az iskolába és on­nét ellopták az iskolásgyermekek já­tékszereit és a slöjd munkáit. A fiatal tolvajok bíróság elé kerülnek. — Felrobbant a forrasztó lámpa. Danó János kétyi asztalos mester mű­helyében fölrobbant a forrasztó lámpa és az asztalosmestert megégette és a műhely berendezését lángba borította. A kár elég nagy. — Kerékpárt döntögető kutyák. Súlyos baleset érte Kovács Viktória kisujfalusi nőt, aki kerékpárján haladt az országúton, amikor két hatalmas kutya támadta meg és kerékpárjával feldöntötte. Esés közben súlyosan meg­sérült. A veszedelmes kutyák tulajdo­nosai ellen megindították az eljárást. — Meg akart szabadulni őrült feleségétől. Hruska István kétyima­­jori gazdasági munkás furcsa módon akart megszabadulni őrült feleségétől, aki miatt nem igen tudott munkába állni. Folyamodott szegény feje, hogy elmebajos feleségét valamelyik elme­gyógyintézetbe elhelyezhesse, de a vá­lasz csak nem akart megjönni a kér­vényére. A türelme elfogyott és gon­dolt egy merészet és kocsira ültette szerencsétlen feleségét, elvitte Farnadra és a csendőrség őrszobájának ajtaja előtt letette és otthagyta. A csendőrök persze visszavitték a szegény asszonyt és a férj ellen pedig megindították az eljárást. így hát a szegény asszony még mindig nincs elhelyezve. 'Törvénykezés. (§) A SZLOVÁKOKAT SZIDTA. A rendtörvénybe ütköző közbéke megza­varásának és becsületsértés vétségé­vel vádolta az államügyészség Szövő László gútai kisbirtokost, aki a múlt év decemberében a Komáromból Gú­lára haladö vonaton több ember je­lenlétében szlovák iskolásfiúknak nem­zetiségüket sértő kifejezéseket hasz­nált, majd hasonlókép beszélt a vo­natvezető előtt is. A vádlott tagadta a terhére rótt bűncselekményeket, de a tanuk terhelő vallomása alapján a biróság bűnösnek mondotta ki és 8 napi fogházra valamint 200 korona pénzbüntetésre Ítélte. Az ál lám ügyész súlyosbításért, a vádlott és védője dr. Szabó pedig a bűnösség megállapítása miatt felebbeztek. A szerkesztésért a főszerkesztő a felelős. Lapkiadó: Spitzer Béla. Nyomatott Spitzer Sándor könyvnyomdá­jában Komárom. — Dr. Bucsányi Gyula főorvos, eü. főtanácsos, ismert fővárosi szakor­vos életjontossdgú, népszerűén megírt müve! Tavasz, a szervezet ujjáéledésés nek ideje! A hústalan táplálkozás iro­dalmának elismerten legjobb szak­könyve! Nyerskoszt, a nyers diéta mint természetes gyógytényezö. A tar­talomjegyzékből: A nyerskoszt lényege. — A vér megromlása helytelen táplál­kozás folytán. — A nyers diéta tudo­mányos kritikája. — A helyes és ész­szerű táplálkozás rendkívüli fontossága és befolyása egészségünkre. — A ve­­getáriánás táplálkozás előnyei. — A gyümölcskúrák nagy eredményei. — Milyen táplálékok használhatók a nyers diétánál. — Receptek, teljes szakács­­könyv stb. — Ára 18— Kő. Most jelent meg ! Az érelmeszese­dés természetes megelőzése, gyógyí­tása és kezelése. A mű kiváló szer­zője részletesen foglalkozik az érelme­szesedés lényegével, az érelmeszesedés tüneteivel, természetes gyógykezelésé­vel, mit szabad és mit nem szabad enni és inni stb. — Ez a nagyszerű kis könyv értékes tanácsaival részletes utasításokat ad korunk e veszélyes be­tegségének megelőzésére, elkerülésére és a már meglevő betegség gyógyítá­sára. Ára csak 9-— Kő. Hangos Mozi Péter Voss, a milliók tolvaja. Willy Forst. A. E. Dupont mestermüve. Willy Forst a legnépszerűbb ope­rettsztár új énekes és zenés kalandor­filmje Péter Voss, a milliók tolvaja. A könnyű operettek után jól esik Willy Forstot egy izig-vérig kalandorfilmben felismerni, ahol épen annyit táncol és énekel, mint az operettekben, de amel­lett szédületes kalandokat visz végbe. A kivételes sikerű filmet A. E. Dupont, az Atlantic alkotója rendezte. Péter Voss, a milliók tolvaja szombat és va­sárnap táblás házat fog vonzani a Modern moziban. A parancsnoki magaslaton. Der Feldherrnhügel Iván Petrovits Petrovits Iván játsza a főszerepet a legjobb k. u. k. hangos katonafilmben: A parancsnoki magaslaton (Feldherrn­hügel), melyet hétfőtől kezdve mutat be a Modern mozi. mmmmmmmmmammmmmmmmmmt* Pique Dame. Irta Berkes Imre. 1. — Nyisd ki az ablakot! — mondta Osztrovics ebéd után és leheveredett a széles kerevetre. Leánya kitárta az ablakot. Künn zsongott az izgatott ta­vasz, madarak röpködlek és egy hatal­mas repülőgép zúgott a Duna felől. — Ez a bécsi légi posta, — gondolta Osztrovics — sűrű füstöt fújt maga elé és leánya édes, fehér arcát és lágy, finom szőkeségét nézte néhány pilla­natig. — Aztán, ha sétálni mégy, el ne feledd a rádiót földelni, — suttogta később — mert tegnap is villámlott és dörgött. — Igen, apus, — felelte a kislány — csendesen becsukta az ajtót s bekapcsolta a rádiót. — Igaz — kiál­totta utána gyengéden és ásílozó han­gon Osztrovics — vigyázz az uccán, sok az autó, sok a villamos, s ne járj arra amerre a repülőgép, hátha lezu­han. Megértetted? — Halk nevetés szűrődött be hozzá. — Megértettem, apus. — Ebben a pillanatban megszó­lalt a rádió. 2. Zavarban volt, nem értette, hogyan került a vidéki városka gyönyörű bál­termébe. Pedig kétségtelen, hogy ott volt. A terem közepén a tanárok álltak s figyelték a kipirult, lengő párokat. — Én már öreg vagyok, nem tudok már mazurkát táncolni, — viaskodott magában Osztrovics, s ez az ifjú — azt hiszem — nem is én vagyok. — Meg akarta borostás arcát simogatni, ujjai lassan az arcához értek, de az arc friss, égő és sima volt; lábán lakk­cipő feszült, karcsú termetén frakk, s mohón nézte a polgárista kisasz­­szonyokat s azokat, akik már kikerül­tek az iskolából. Keresztes Irén kék­szemű volt és feketehajú s az arca, mint a vakító márvány. Pálfy Sári kicsiny volt és kövéres és finom de­koltázsa elárulta fejlő ifjúsága gyen­géd szépségét. Sermonette Mary pedig nyúlánk, mint az őz s szerelem-gödröcs­­kéje úgy remegett az arcán, mintha eltitkolt láz gyötörte volna. — Klári, Klárika — sóhajtotta kétségbeesetten Osztrovics János, itthon öreg ember és most valami kábulatban, újra nyolca­dikos gimnazista, de Klárikát, kicsiny leányát nem látta itt a bálteremben, mert Klárika otthon a pesti lakás má­sik szobájában rádiót hallgatott és Oszrovics János nyolcadikos gimna­zistának a vidéki bálteremben nem is volt Klárika nevű leánya, aki mazur­kát táncolhatott volna valamelyik sze­relmes diák remegő karjához simulva. A terem sarkában játszott Barcza József híres bandája, amely már meg­járta Párizst is és Londont is. Osztro­vics viziós képzelődésében tangót akart rendelni vagy rumbát, de a keringők, polkák és csárdások szédítő ütemei­ből mindig csak a mazurka könnyű, elegáns ritmusait hallotta kicsendülni, mint a tavaszi lehelletett, a serkedő virág fakadását és Sermonette Mary drága kacagását, amely annyira fel­tüzelte, hogy zavarában egyik lábát folyton a másikra rakta. Mérges volt, haragudott Barcza Jóskára, elrontot­ták a világhírű városokban, folyton mazurkát játszik tangó helyett. Intett a táncrendezőnek. Az olyan izgatott volt, hogy a feje búbján min­dig felágaskodott egy hajcsomója, mint a rugón járó baba. — Mit akarsz? — kérdezte tőle. — Mondd, hogy hagyják abba a ma­zurkát. — Nem táncolsz? — Lehet, hogy táncolok. De Sermonette Mary nem volt sza­bad. Rűger Pista udvarolt néki, aki a megyénél szolgált, magas, kötekedő és fölényes fickó volt, akit utáltak a diá­kok. Osztrovics szíve kalapált, mint amikor az üllőt érik a tüzes csapások. A melle égett és kemény inge kife­szült. Marj mamája is szép asszony volt. Egy kertaljai villában laktak, ott serdült fel a kislány a ragyogó vi­rágok között. Sokat lebzseltek arra a diákok, hónuk alatt elrongyolt köny­veikkel és szívükben kamasz érzések­kel. De legtöbbet Osztrovics csatan­golt a villa előtt, akkor is arra látták, amikor már kihunyt a kisváros szíve és Mary selyempaplanai között álmo­dozott a jövendő nap boldogságáról. Rűger a szép lány arcát legyezte. Olyan volt a legyező, mint a pillangó szárnya. Mary nevetett. A kacagás beleosont Osztrovics szívébe s végre elsodorta a terem legszéléről. — Most megteszem, megteszem, ha addig élek is! — határozza el magá­ban. — De vájjon, — és megállt a forgatagban, — mit szól majd Klárika, ha ezt megteszem! — Kicsit szédült, sokan integettek feléje, Mary mamája is mosolygott, de kissé rosszalóan, is­merte a haszontalan diákot a villa kö­zeléből, — milyen kitűnő tanuló, a legjobb tanuló, — védte egy másik mama, akinek a leánykája rút és szeplős volt jés keveset táncolt, — ah, — mormolta Sermonettené, ezredes •özvegye, — igen, a kéményseprő fia az, Osztrovics, miért nem maradt az atyja pályáján? — És a haladás, a fejlődés és a talentum? — vágott visz­­sza a másik hölgy és megsímította a leányka elhalványult szeplőit, — ugy e. Gizi? Igen, mama, — mondta Gizi és nevetett Osztrovicsra, mert azt hitte, hogy őt akarja felkérni. Ä mazurka hangjai. Rűger megha­jolt. Maga sem tudta miért, egy lépést hátrált, Mary nevetett s finom kezét Osztrovics vállára tette. — Ah, — bosszankodott Rűger Pista, — a diák megelőzött. És nem vette le a szemét Mary arcáról, csillogó szeméről s szi­matolva figyelt, hátha elkap egy han­got a diák suttogó beszédéből. — Szem­telen, tolakodó fickó, — dörmögte ma­gában s a kóválygó, ringó párok kö­zött ügyesen Mary felé közeledett. — Már megint itt van, — gondolta — Osz­trovics, — forró vér lüktetett a halán­tékában, szeme szerelmesen tapadt a leányka lelkes arcára s úgy mondta: — Mary, tudja, hogy én szeretem ma­gát, s ma már nem táncolhat többé Rűgerrel. Eleget táncolt vele. ígérje meg! — Mary nevetett. — ígérje meg! Megígéri? — és szálltak, imbolyogtak a mazurka édes szárnyain, mint a virágszirom a nyári szél sodró mele­gében. — Gyönyörű pár! — mondták az ezredesné közelében az eljövendő frigyek könnyelmű és irigy jósnői. - Szabad kérnem — erőlködött Rűger Pisla. A szeme villámlott. — Szabad kérnem! És nem tágított a láncoló pár mellől. — Mary arcát a meglepetés iápadt izgalma fátyolozta be. Kissé fá­radtan szedegette apró lábát s kérőn, könyörgőn bámult a diák arcába. — Ne, ne ,ne, — suttogta elhalón, — de Osztrovics ebben a pillanatban már kétszer megcsókolta az arcán a piciny szerelem-gödr öcskét. A mazurKa elszállt. A teremben vad lárma. Az ezredes özvegye meredten és tehetetlenül feszengett helyén. A szeplős leányka mamája hangosan ne­vetett. Mary elájult. Botrány. Rűger Pista ellökte a diákot s udvariasan, bátran a megbántott leány védelmére kelt. Egy tanár közeledett Osztrovics felé. — Kérem, azonnal, hagyja el a termet! — Osztrovics állt és nevetett. Rűger Pista megfordult, öklét fölemel­te, hogy a diák arcába sújtson. A diák sokat tornászott és ügyesen vívott. Ki­védte az ütést s orron vágta Rűgert. Rűger elesett a fényes parketten. És orrából szivárgott a vér. Mary anyjá­val eltűnt. És sokan követték az ezre­desnél haragjukban és szülői elkesere­dettségükben. A táncrendező észbe kapott. — Ma­zurka, mazurka! — kiáltotta. A zene felcsendült. És a párok zsibongva lej­tettek. Osztrovics észbe kapott. — Mit tettem? És boldogan és nevetve sietett a kertaljai villa felé. Nemsokára Osztrovics János nyolca­­dikas gimnazistát kicsapták az isko­lából. 3. Osztrovics kinyitotta a szeméi. Fel­könyökölt s a homlokát megtörölte. Apró verejték gyöngyözött a homlo­kán. Ámulva bámult maga elé, körül­nézett, a szobájában volt. A nyitott ablakon beragyogott a tavasz. Zenét hallott. A másik szoba felé figyelt. Onnan szűrődött feléje a zene. A kerevet szélén olt hevert a dél­utáni lap. Kinyitotta s a címeket el­olvasta. »Botrány a ... kerületi isko­lában«, »Diákok összeesküvése«, »Meg akarták buktatni a kormányt«, »Éret­len csínytevés«, »A főkolompos diákot kicsapták«. — Úgy, — gondolta magában — s letette az újságot. — Akkor egy csók miatt. És most »összeesküvés« miatt. És mélyen elgondolkodott. A múlt kárpitjait nyitogatta s onnan újra rá­­mosolygott egy csodaszép arc: Sermo­nette Mary arca. — Mégis én voltam? Én voltam? Hogy tehettem ezt? Klá­rika! Klárika! Az ajtó kinyílt. A rádió most nem szólt. — Ülj ide, mellém! A kislány a kerevet szélére ült. Az apja elmeregve és gyengéden simo­gatta selymes haját. — Aludtál, apus ?— kérdezte. — Azt hiszem, elaludtam. És egy régi-régi mazurkát hallottam álmom­ban. És a mazurka hangjai elvittek messzire, nagyon messzire, egy régi­régi bálterembe. Harminc éve nem hallottam ezt a mazurkát. A leányka nevetett. — A rádiót hallottad, apus. — A rádiót? — Igen. — És mit hallottam? Kezébe vette a rádió-műsort és elol­vasta : — Lehár: Egyveleg, Rimszky—Kor­­zakov: Hindu dal, Suppé: Pique Dame. — Pique Dame? Suppé? Mazurka? —Igen. Mazurka. — Ó, ez a mazurka! Ez a mazurka valamikor feldúlta az életemet. Majd egyszer elmesélem. Pedig olyan ár­tatlan, tiszta dolog volt. Most össze­esküsznek. Olyan boldog vagyok, hogy újra hallhattam. Tetszett neked? t

Next

/
Thumbnails
Contents