Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-08-06 / 61. szám
1 »KOMÁROiMI LAPOK< 1952. augusztus 6. Szerencsétlenség1 történi a most épttlö tüdőbeteg paVillonnál. Összedőlt az állvány és hét munkást maga alá temetett. Két súlyos és öt könnyű sebesült.» Kit terhel a felelősség? Saját tudósítónktól. Súlyos szerencsétlenség történt e hó 4-én, csütörtökön a városi közkórház uj pavilonjának építése közben, amelynél hét munkás sérült meg. A városi közkórház tüdőbetegek részére emelendő egyemeletes pavilonjának épitése az utóbbi napokban nagyobb lendületet vett, amennyiben Weisz János épitész-mérnök, az építkezés vállalkozója a héten megkezdte a falak külső vakolását s ehhez a munkához megfelelő számú kőműves munkást alkalmazott, hogy a sokáig húzódó építkezés minél előbb befejezést nyerjen. A vakolást a munkások magas állványokon végezték, amelyek közül az épület keleti oldalán felépített állvány csütörtökön délután háromnegyed 2 órakor, eddig még megállapítást nem nyert okból váratlanul összeomlott és a rajta dolgozó kőművesek és munkások lezuhantak, az állványfák és gerendák alá estek, miközben erős sérüléseket szenvedtek. Juhász István és Pauli/c Ferenc kömivesek súlyos sérüléseket szenvedtek. Juhász Istvánnak eltörött a kulcscsontja, ezenkívül mindkét lábszárán, mindkét karján több sérülése van. Pauliknak két lábszár sérülése van, azonfölül a derekán ütődéstő! nagy fájdalmat érez. Huszlicska Lajos, Szűcs György, Szampel Gyula, Kriszti Gyula és Petöcz Benő kisebb sérüléseket szenvedtek. A sebesülteket a kórházba vitték és akönnyebben sebesült öt munkásnak Waiczner Andor dr. kórházi orvos bekötözte sérülését, mig a súlyosabban megsérült Juhász Istvánt és Pauük Ferencet beszállították a kórházba és ott kezelik őket. Ennek a két betegnek állapota a kórház vezetőségétől nyert értesülés szerint kielégítő, két három hét alatt’meggyógyulnak, amikor egészségesen fogják elhagyni a kórházat. A szerencsétlenség színhelyén megjelent a rendőrség képviseletében Uhrovcsik István rendőrfogalmazó, aki az esetről jegyzőkönyvet vett föl. Az áilamrendőrség a vizsgálatot megindította A Piave és egyéb hadiemlékek. Udine tájékán valaki hirtelen megszólal: — Alattunk van egy folyó. A Piave! A kocsit megállítottuk. Útkereszteződésnél állunk, valami falu határában s alattunk a széles folyó szürke hullámai. íves vashid keresztben a folyón. A part szélén barnára sült olasz gyerekek sütkéreznek, a füzes alján ruhát mosnak asszonyok. Piave... Mennyi véres emlék, ha nevedet kimondom!... Most lustán és lagymatagon folyik sárgás vized, tűröd, hogy fotografáló masinák zápora kattogjon körülötted, olyan békés vagy, mint valami ártatlan, mit sem sejtő patak Szlovenszkó erdeiben. Mit tudnál pedig mesélni! Partjaid s övező dombjaid mennyi emléktől terhesek! Városaidban hadimúzeumok és tizennyolcas emlékek, határaidban katonasirok s partjaidon még ma is düledezik egy-egy rommálőtt falu, kopasszá lett templom, beomlott lövészárok s ha jobban bepillantunk titkaidba: uj betonágyak, frissen épített fedezékek s apró acélváracskák kukkantanak ki a szőlőföldek s a kukoricatáblák mögül. Piave, most sem nyughatsz . ..! Álnokul és lagymatagon folydogálsz, mit sem emlékezve, ravaszul és pajkoskodóan. Komárom, —- aogusztus 5' és a szerencsétlenség okának kiderítése céljából kihallgatást folytat. Megjelent a színhelyen a város képviseletében Füíöp Zsigmond helyettes városbiró, Igó Aladár dr. rendőrkapitánnyal, valamint Gyalókay Miklós árm. társulati igazgató főmérnök, épitőbizottsági szaktanácsadóval és Horváth István tanácstaggal, akik megtekintették a szerencsétlenség helyét és Weisz János épitészmérnök vállalkozótól a szerencsétlenség lefolyására nézve kértek információt Egyben az állványozást vették beható vizsgálat alá, amelynél egyes részek kijavítására és megerősítésére hívták föl a vállalkozót. Az összeomlás oká'a nézve eddig pontos adatot nem sikerült kideríteni. A szerdán készifett állványon, amely csütörtökön összeomlott, aznap kezdtek dolgozni s már délután felmondta a szolgálatot. Állítólag az állvány felépítését nem végezték kellü gondossággal. Az egyik verzió szerint az állvány tartó oszlopai lesülyedtek, aminek következtében a rája nehezedő súly alatt esett össze az állvány. Más verzió szerint bosszú művének tartják a szerencsétlenséget s azt gondolják, hogy valami gonoszindulatu ember meglazította a kapcsokat s ezzel előidézte az állvány összeomlását. A szerencsétlenség okozóját súlyos felelősség terheli és ennek kiderítése végett az államrendőrség szigorú vizsgálatot indított. A városi épitőbizottság pénteken délután kiszállt a kórházépitkezés színhelyére és megvizsgálta az állásokat, megtette kifogásait és nehogy hasonló eset forduljon elő, felszólította Weisz János vállalkozót, hogy az összes állványokat megfelelő szakmunkásokkal erősítse meg, illetve ahol szükséges, építse újra. A szerencsétlenség a városban nagy izgalmat keltett és a tömegrémület olyan fantasztikusan túlzott formában vitte szét a hirt, amely nem felelt meg a valóságnak. Három-négy halottról és nyolc sebesültről beszéltek ezek a hírek, szerencsére azonban csak sérülések történtek, a megsérültek állapota a legkielégitőbb. Vérrel itatott folyó. Fölötted levett kalappal állunk. Egy nemzet történetét jelented. Olyan békés, ártatlan és semmitmondó vagy igy. Apró városkák, búzatáblák, benzinkutak, füzesek és országutak unatkoznak körülötted. Piave ... * A Garda tó fölött húzódik a pompás, uj országút. Hetvenhét kilóméteren nyolcvan, sziklába robbantott alagúttal. Az útépítés csodája. Az egyik utitárs, látva a sziklákat, a tavat, a Dolomitokat, fokozottan izgatottabb lesz. Alig várja, hogy Rivában szállodát érjünk s lemossuk az ut porát: már veszi is fotografáló masináját s a szemergélő esőben — amely mindennapos délutáni vendég a Garda tó fölött —- útnak indul az uj úton. — Jöjjenek csak, mutatok valamit! Megyünk vele. Jó kilóméterre Rivától megáll egy sziklafal tövében. Akkor látjuk csak, hogy a szikla oldalában apró lyukak vannak szabályos sorban s a lyukakhoz vasajtó vezet. — Tizennyolcban kavernák voltak. Olasz kavernák az osztrák—magyarok ellen! — magyarázza az utitárs. Gyufát gyújtunk s bemászunk egy kavernába. Nyirkos, sötét lyuk. Villanydrótok kapcsai lógnak, kövek görögnek alattunk, apró, acéllal bélelt nyílásokon kukkantunk ki a tóra. Ágyuk és gépfegyverek helyei. Ruhafogasok. Gázmentes kamrák. Vaskapcsok. Az emberi öldöklés roppant technikája. Minden sziklahajlatban, kiálló csúcsban egy ilyen kaverna-sor. Egész szakaszok fértek el benne. Botorkálunk a kavernákban. Az utitárs magyaráz. Pontosan tudja a helyeket, honnan hová ágyúztak, melyik sziklafoknak mi a neve, hol állottak az osztrákok, hol a magyarok s merre rejtőzködtek az olaszok. Most felcsillan a kései nap, beragyogja a tavat, a pénzen mutogatott vízesést, a kavernákat, az alagutakat s a Dolomitok tetejét. Minden oly békés fényben úszik. Az utitárs magyaráz tovább. Végre megkérdem: — Honnan tudja ezt ilyen jól? — Tizennyolcban repülő voltam az osztrák—magyar hadseregben. Amott, a túlsó oldal mögött voltak az állásaink. Majd minden nap erre repültünk földeríteni. Ismerem felülről ezt a vidéket ma is, mint a tenyeremet. Csak éppen, hogy soha nem tapostam a földjét. Ma történt meg, hogy a jólismert helyeket tulajdon lábaimmal is bejárom Higyje el, nagyon különös! Tizennégy év múltán eljött megnézni alulról, amit eddig csak felülről látott. Meg is mutatta azt a helyet, ahová ledobta az első bombát. Most alpesi virágok nőinek azon a helyen. Szombathy Viktor. Tarba krónika Saljapin egy híres audencláról. Egy újságíró meglátogatta Fedor Saljapint Párizsban, aki többek között ezt a történetet mesélte el: II. Miklós cár briliiánsokkal kirakott aranyórát ajándékozott nekem. Udvari bál volt a téli palotában. A cár cercle-t tart, A cercle folyamán, amikor a cár minden meghívotthoz néhány szót intéz, végre én kerülök sorra. Átnyújtja a briliiánsokkal diszitett órát. Én megköszönöm a megtiszteltetést. — Hogy van az, kedves Saljapin, — hogy az operában, de egyáltalában a színpadon a közönség jobban szereti a tenorénekeseket a basszistáknál. — Ennek nagyon egyszerű a magyarázata, felség, — válaszoltam — a tenoristák mindig szerelmes hősöket játszanak, fiatal lovagokat, tehát népszerű szerepeket, trig mi, basszisták, a kevésbé népszerű szerepeket kapjuk, mint például Mefisztókat, királyokat, császárokat. A cár elmosolyodott. — Igaza van, háládatlan szerep királyokat, császárokat játszani a színpadon... Aztán tovább ment. A gyémánttal kirakott óra ketyegését túlharsogta a szivem dobogása. Ereztem, hogy valami nagy ügyetlenséget követtem el. A cár már a tőlem jobbra álló harmadik meghívottal váltott néhány szót, amikor megint felém fordult: — Monsieur Saljapin! Bennem megfagyott a vér. Mi következhetik ezután. A cár csak most fejezte be előbbi mondatát. — ... de nemcsak a színpadon hálátlan szerep, hanem az életben is. * Carnegie gyanús ötvendollárosa. Carnegie egy vasárnap délután egy álmos déli kisvárosban volt és unalmában bement egy néger templomba. Az istentisztelet javában folyt, így hát az utolsó padban ült le. Amikor az öreg néger sekrestyés előtte is elhaladt a tálcával, Carnegie belenyúlt a zsebébe, kivett egy ötvendollárost és beletette a tálcába. Az öreg néger azonnal letette a tálcát, kezébe vette az ötvendollárost, mindkét oldalán alaposan megvizsgálta, aztán megszámlálta a tálcán lévő aprópénzt, végül pedig ünnepélyes léptekkel vitte a gyűjtést a papnak. A pénz átadásakor izgatottan suttogott valamit a papnak, aztán fejével intett először az ötvendolláros, aztán Carnegie felé. A pap letette a tálcát a szószékre, megtapogatta az ötvendollárost, hunyorított egyet-kettőt és aztán mondta: — Testvéreim, az Űr ma különösen kegyes volt hozzánk. Gyűjtésűnk egy dollárt és 24 centet tesz ki és ha ez KÉPESLAP HELYETT. 5. oldal. lWs«an roVarirt°s«r-Élelmiszerekre is permetezhető, mert izf maga Btán R e m itag? Gyártja a FLY-TOX r. t az ötvendolláros bankjegy, amelyet az a szürke hajú és szakállú ember adott az utolsó padban, jó, van 51 dollárunk és 24 centünk. Most pedig imádkozzunk az Űrhöz, hogy a bankjegy jó legyen. * A kutya és az eskü. Sir Joseph Byrne, Kenya kormányzója, a Kakamega kerület benszülöttei között aranykutatmányi jogok körül kitört viszályt azzal az Ígérettel simította el, hogy a hatóságok tiszteletben fogják tartani a szerzett jogokat. Egy agg törzsfőnök felkérte a kormányzót, hogy pecsételje meg Ígéretét ünnepélyes esküvel s egy eleven kutyát és egy éles kardot helyezett Sir Joseph elé, akit felszólított, hogy szelje ketté a kutyát, mert enélkül a benszülöttek nem tekintik érvényesnek esküjét. A kormányzó erre tapintatosan megjegyezte, hogy az angol benszülöttek szemében viszont csak akkor érvényes az eskü, ha kezüket az ég elé emelik, ami lehetetlenné tenné a kutya kivégzését. Röntgen-csók. Egy német magazinban illusztrált cikk jelent meg a röntgen csodáiról. A cikk arról beszél, hogy milyen idealisták vagyunk mi, emberek, alapjábanvéve — a röntgengéphez képest. Mi azt mondjuk, például, hogy szép látvány, amikor egy fiatalasszony kaktuszai fölé hajol és fémkancsójáből öntözi kedvenc szobanövényeit. Ugy-e szép ez fotográfián — mondja a magazin — és a kép mellé, amely az öntöző fiatalasszonyt ábrázolja, odateszi ugyanennek a jelenetnek röntgenképét, amelyen egy csontvázkéz a csonton lötyögő gyűrűvel és korsófüllel valami szörnyű növényzet felé nyúlik. Pedig a dolog ilyen — mondja a magazin Az ember úgy, ahogy belenyugszik ebbe a két felvételbe, de a magazin most tovább megy. Á következő oldalon egy gyönyörű szép fiatal leány feje szemben egy ritka szép férfiéval. A szem önkéntelenül is megakad ezen a klisén, oly szép ez a fiatal pár, amint a szemük összenevet, ahogy a szájuk finoman egymáshoz hajol. Hohó, — mondja gyorsan a magazin — félre ezzel az álromantikával, ezzel a tavaszi tévhittel, mert a dolog úgy áll, hogy: s a következő kép két ijesztő csontvázfej, fekete szemüreg-gödrökkel; borzalmas látvány, ezek az előre nyúlt állkapcsok, az iszonytató fogsor, az ember szinte hallja, hogy összekoccannak, olyan, mint egy rémületes álom valami lidércnyomásos éjszakán. Bohó emberek, oktat a magazin ezzel a félelmetes csók-röntgengéppel, mit akartok, mit szavaltok fiatalságról, szépségről, örömről és boldogságról, amikor ilyenek vagytok a bőr, a hús, az izomréteg alatt, vigyorgó halálfejek, sírtöltelékek, vagy legjobb esetben preparált díszek a cinizmus íróasztalán. Az ember kiváncsi, vájjon igaza van-e a magazinnak, kedve volna arra, hogy legközelebb megmutassa ezt a röntgencsókot egy szerelmespárnak, hogy mit szólnak hozzá?...
