Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-08-06 / 61. szám
1952. augusztus 6. »KOMAROMI LAPOK« 3. oldal. tapasztaltak, mint akiket egész eddigi életük idekötött, s mert munkást foglalkoztató önálló iparűzők és munkát vállaló ipari és kereskedelmi alkalmazottak kerülnek az előadóteremben egymás mellé, ismerhetik meg és tapasztalhatják is, és a kölcsönös bizalom kifejlődése olyan kérdések nyugodt és javítást célzó megvitatása is lehetségessé válik amelyekben rosszul informáltság, bizalomhiány és vélt ellentétes érdekek a tárgyilagos szemléletet megakadályozták. Nem jártunk kitaposatlan utón, midőn itt Komáromban most egy ipari és kereskedelmi továbbképző tanfolyam szervezését kezdeményeztük. A történelmi országokban számtalan ilyen továbbképző tanfolyam működik már rég óta. S hogy csak néhányat említsünk: a prágai munkásképző, amelyet 1896-ban alapítottak, s melyet az állam, szakszervezeti szövetségek és szövetkezeti vállalkozások támogatnak, — az 1927. évi statisztikai adatok szerint — ebben az évben 5537 tanórában 237945 hallgatónak nyújtott alkalmat továbbképzésre. A prágai népegyetem hallgatóinak száma 1919-től 1927-ig bezárólag 21633 és a tanórák száma 54589, a pilzeni népegyetem hallgatóinak száma 17513 és 36800 tanórát adott, a brünni Komensky iskola 52000 hallgatóval 2133 tanórában nyújtott oktatást. A Deutshe Volkshochschule Brünnben 1920-tól 1927-ig 28538 hallgatóval 13877 tanórát adott s úgy cseh, mint német egyéb hasonló továbbképző tanfolyamok egész sora fejt ki megbecsülhetetlen tevékenységet az iskolán kívül kikerült tanulnivágyók számára s ezek a tanfolyamok az általános ismereti tárgyakon kívül foglalkoznak minden olyan ismereti tárgyak előadásával, amelyek egyes foglalkozás kategóriákat (ipar, kereskedelem, mezőgazdaság, zene, nyelv stb.) érdeklik. A komáromi tanonciskolák felügyelőbizottsága által ipari és kereskedelmi továbbképző tanfolyam címen szervezés alatt álló s már szeptemberben működni remélt tanfolyam kívánja a fennt vázolt rendszeres nép-szakoktatás kérdését megvalósítani. Elsősorban a kereskedő vagy ipari tanonci sorból kikerült ifjak nélkülözték továbbképzésükhöz azt az intézményt, amely anyagi viszonyaikhoz mérten igen alacsony részvételi dij fejében és rendes napi elfoglaltságuk megszakítása nélkül a haladó kor kívánalmaival lépést haladó szabad rendszerűsége mellett is rendszeres oktatást nyújtana a kereskedelmi és ipari pályán működő, vagy arra készülő törekvő egyének számára. A tanfolyam a legszükségesebb és egyetlen iparos vagy kereskedő által sem nélkülözhető ismereti tantárgyak rendszeres oktatása mellett előadássorozatban öleli fel mindazokat a kérdéseket és ismereteket, amelyek iránt ma nemcsak érdeklődni, de amelyekben tájékozottnak lenni a gazdasági pályán működő egyénnek szinte existenciális érdeke. Az előadásoknál gondoskodás történik arról, hogy azok számoljanak a hallgatók előzetes tanulmányaival, érdekesek és népszerűek legyenek s a hallgatókat szükséges önművelésükre serkentse. A tan-Saját tudósítónktól. — Amikor az autónk kirobogott a Tornaija melletti sajókirályi Moesz kúriából, sokáig nem élveztük a táj szépségeit, mert lelkünk még mindig a Moesz kúriában élvezett igazi magyaros vendéglátás napsugaras derűjében ringatódzott. Mintha Vas Gereben egyik kedves regényének a magyar vendégszeretetről irt fejezetét éltük volna át. Az a körültekintő, finom lélekre valló figyelmesség, amellyel a ház asszonya és a ház ura fogadott bennünket, kitörölhetetlen emlékeket hagyott a mi leikeinkben. Az egynapi vendéglátásnak mennyi kedves, felejthetetlen epizódja volt. Kikocsikázás a határba a feneketlen kénes tóhoz. Fürdés a Sajóban. Itt régi emlékek újultak fel lelkemben. A jó öreg Verő György Ezer év cimü történelmi revtijében énekelte valamikor, jogászkoromban egy bájos színésznő (akkor ő volt szivemben az uralkodó planéta) a budapesti Népszínházban a Sajó vizéről: Véres lett a Sajó vize, Sok magyar vér ömlött bele, Aki vitéz, aki betyár, Kapjon lóra, jön a tatár. folyam célja nem az, hogy mit sem jelentő bizonyiíványt adjon csak a hallgatók kezébe, hanem az, hogy számukra nélkülözhetetlen ismereteket közöljön, amelyeket gyakorlati életükben gyakorlatilag is hasznosíthatnak. A tantervébe felvett előadássorozatával és rendszeres oktatással kívánja tehát a tanfolyam pótolni azt az igazi hiányt, amelyet nem a fellengző hangzású kereskedelmi akadémia teréD, de a mindennapi életben, s ott, ahol a szaktudásra a kenyérkeresés gondjai közepette is szükség van, tapasztalhattuk. Komárno, — augusztus 6 Sírnak, rinak az özvegyek, Az árvák és a vesztesek. Sírok én is búsan, árván, Siratom az édes mátkám... Milyen kedves volt, amikor a pompás vacsora után a hatalmas ebédlőben táncra perdült az ifjúság. Öröm volt nézni a bájos Harkányi Katót és az aranyos kis Dapsy Máriát. Hát mikor éjszaka, a csendes sajómenti éjszakába belesirt a bájos Katónak adott éjjeli zene, hogyan sirt, zokogott a cigány hegedűjéből ez a nóta: Vadgalamb szállt sajóparti füzesre, Odavárja hü párját a fészkére, Én is odavárom az én galambom, Enyhe szellő vidd el hozzá sóhajom... Amikor az éjjeli zene szerelmes és figyelmes rendezője a mi ablakunk alá is odavezényelte a cigányokat és egyik jóhangu társunk zeneszó mellett beleénekelte a csendes és csak a kis tücskök lágy muzsikájától zavart sajómenti éjszakába a „Krasznahorka büszke vára“ kezdetű dalt, könny szökött a szemeinkbe... És mi robogtunk tovább, az ősi Moesz kúria és annak kendőt lobogtató kedves lakói mind messzebb maradtak tőlünk. Majd Krasznahorka vára bontakozott ki mind tisztábban, mind élesebben. Krasznahorka, a százszor megénekelt büszke vár, amely az asszonyi hűség két nagy mintaképének az emlékét őrzi. Az asszonyi hűség egyik csodálatos mártírja tetemét ott őrzik a krasznahorkai vártemplom melletti sírboltban egy üvegszekrényben. Bár a tetem nincs bebalzsamozva, de azért teste, ruhája és haja csodálatosan épségben megmaradt és dacolt a két évszázaddal. Andrássy István martirsorsu neje, Serédy Zsófia tetemét őrzi az a krasznahorkai üvegszekrény. Szomorú asszonyi sors jutott szegény Zsófia asszonynak. Férjét, Andrássy Istvánt karmai között tartotta a lőcsei démon, a lőcsei fehér asszony, aki — mint ismeretes — Korponay Jánosné, garamszegi Géczy Julianna volt és dúsgazdag családból származott 1690 táján. Amikor Rákóczi Ferenc, a magyarok dicső fejedelme Andrássy Istvánt, Krasznahorka várának tulajdonosát tábornokává és a lőcsei vár parancsnokává nevezte ki, balsejtelmek gyötörték szegény Serédy Zsófia asszonyt, úgy érezte, hogy a dicső fejedelem egy uj tábornokkal lett gazdagabb, de egy hűséges asszony elvesztette a hites urát. A balsejtelmek sajnos be is teljesültek, mert alig kerül Andrássy István Lőcsére, a lőcsei fehér asszony, a csodaszép testű, de ördögi lelkű Géczy Julia behálózza öt és bűnös visszony kezdődik közöttük. Hiába várja haza a krasznahorkai „Ha élve nem kellett a feleségem, holtan már nem adom oda!“ Ezer kilométer a benzinparipán. — Véres lett a Sajó vize. — Az éjjeli zene. — Kis tücskök lágy muzsikája. — „Krasznahorka büszke vára.u — A krasznahorkai üvegkoporsó titka. — A lőcsei fehér asszony. — Amikor a szép fejet leüti a hóhér pallosa. — Két földre szállt angyal — Franciska grófnő. — Ami szépséget öt világrész magába rejt... — A szerelem márványba vésett éposza. tokát milyen alaposan kihasználták, arra nézve elég utalnunk azokra a panaszokra, amelyek velük szemben felmerültek. Donch mester fiai még foglalgattak is hozzá, többek közt a nyulakszigeti apácák egyházas-szakállasi birtokát és halászóhelyeit is. A gazdagnak sohasem elég, amije van, mindig többet kíván. Laczkfi István nádor a vártarLományban a következő falukat vette át: Romáron, Tholdvár, Halas, Kezin, Wrswyfalw, Bük, Alsóchichou, Harazth, Eketh, Eghazaszakalus, Bogia, Eurke, Wyurke, Megierch, Revkomaron, Zyun, Merche, ezen kívül a vámokat Assuantheu, Felsewzakalus, Boghia és Bana községekben. A tributum-et magyarul lugur-nak (lögör), nevezték. Ma is van egy község, mely e nevet fenlarlotta Csallóközben: Lögörpatony. Laczkfi István nádor adomány levelében ki van emelve az ős idők óta a várhoz tartozó halászat joga úgy a Duna, mint a Vág folyamokban és más vizekben és vizek lefolyásaiban. A halászóvizeket és helyeket Tonya, Weiz és Zegye néven nevezi az adománylevél, mely 1387-ben kelt.1 Laczkfi István nádor és unokaöccse 8000 arany forintot adtak Zsigmond királynak, aki ezért a várat és tartományát adományozta. Mikor Garai Miklós nádor kapja meg, 1432-ben, 6810 arany forintot fizet Zsigmondnak. Széchi Dénes esztergomi érsek pedig 8040 arany forintot térít a vár és tartománya átírásáért V. László királynak. A bíboros érsek Romáron, Zewn, Nezmel, Thayn (Tany) mezővárosokat (oppidum) és Rew-Romaron, Fyzeghtew, Almas, Halas, Tholdvár, Warkezew, Megyyercz, Bogdija, Eghazaszakalos, Ekecz, Megjer, Izap, Felsewchicho, Alsochicho, Bewk, Wyfalu és Wrkyn falukat, az Asswanthew, Dudwag és Azolth (ma Aszód puszta) falukban szedett vámot kapta a vártartományban, melyek közül Romárom, Szőny és Neszmély mezővárosok, Rév-Romárom, Füzitő, Almás, Halas, Toldvár, Várkesző, Megyercs, Bogya, Ekecs, Megyer, Izsap, a két Csicsó, Bök, Újfalu és örke népei közül sokan halászattal foglalkoztak, Aszód Budapest. Orsz. It. Dipl. 7259. pedig a leghíresebb vizafogója lett a komáromi várnak. Mikor a komáromi vár ismét visszakerült a király tulajdonába, a fogott halak szinejavát a királyi udvar kapja. Ez erősíti meg Erzsébet királyasszonynak 1438 dec. 18. a komáromi várnagyhoz írott levele: .. .Comaron városunkban az elmúlt őszön halastavakat és vizafogókat, melyeket közönségesen Zegge (Cége) néven neveznek, állítottunk a várhoz tartozó Dunán a királyi és királynői halászat céljaira...1 Világos bizonyítéka ez annak, hogy a jövedelmező vizafogás céljaira szolgáló beruházásoktól sem zárkózott el a vártartomány birtokosa. Nincsen semmi kétség sem az iránt, hogy a várbirtok minden vizmeníi faluja halászattal foglalkozik. Ha már ilyen elterjedt ez a foglalkozás, amely után olyan sokan éltek, erre szemet vetett az amúgy is állandó pénzzavarokkal küzködő királyi kincstár. Már Zsigmond uralkodása alatt behozzák a hal-adót, amely a halak nemei szerint változott, általában azonban a fogott hal negyedét tette ki. Ez az adó V. László alatt már tekintélyes összeget tett ki, 2000 forintra rúgott. A halász tehát már nemcsak a földesurának adózik a halfogásnak bizonyos részével, hanem a királya kincstárnak is. Az apró halnak, a nagy halnak adója változó. Talán épen ez a hal-adó volt az a lökés, amely a városokban lakó és így a földesúri hatalom alá nem tartozó halászok egyesülését megindította. A pozsonyi halászok két céhet alkottak, az egyikbe tartoztak azok, akik hálóval halászták a vizet, a másikba pedig a rekcsztő halászok felekezete, akik a vizek elrekesztésével fogták a halat.* 2 Ezeknek első rendszabályait még Zsigmond király' adja ki, később pedig Sárkány’ Ambrus országbíró erősíti meg a pozsonyi halászok szabadalmait.3 A két halászcéh főemberei az oklevél szavai szerint a pozsonyi gróf JC. D. X. 1. p. 141. 2Takáts Sándor. Emlékezzünk eleinkről. (A gyalrnos és réli halászokról.) 206. 3De modo et ordine piscacionis. Takáts i. m. — az idő szerint Bornemisza János-házánál jöttek össze, hogy megegyezzenek egymás között. A két céh szabályait később Miksa király is megerősítette 1569 old. 27-én.1 Pozsony halászainak is rendelkezésére álltak a Dunán kívül Csallóköz vizei, hiszen említettük ,hogy gazdag pozsonyi polgárok dunai szigeteket vásároltak a hozzájuk tartozó halászattal együtt, amit bizonyára nem maguk, hanem céhbeli és hozzáértő emberek űztek. Ugyanez sokkal szerencsésebb viszonyok közt Romárom városában a halászat mesterségét sokkalta jobban felvirágoztatta. A komáromi halászok céhben nem egyesültek érdekeik védelmére, még a középkorban, mivel földesúri hatalom alatt álltak. De mivel Romáromban, ahova a környéken fogott halakat is eladás végett szállították, amely már — mint azt tárgyaltuk — a XÍV. század elején virágzó halpiacot teremtett, itt szükségképen ki kellett fejlődnie a halkereskedésnek is, amelynek első nyomait szintén megtaláltuk a bakonybéli apátnak a domonkosrendiek komáromi új kolostora ellen folytatott perében. A szentmártoni konvent jelenti Iíároly királynak 1316- ban, hogy a peres vám ügyében a vizsgálatot Komárom Pál mesterrel, a vár és megyéje főispánjával teljesítette. 2 A v&rtartománynak nemcsak Romárom városában, az itteni királyi vizeken volt halászati joga, hanem összes dunamenti falvaiban, melyek hozzá tartoztak. Ezeken kívül az esztergomi érseknek volt Nándor, Gúla és Naszvad faluiban virágzó halászata, amelyről röviden bar, de megemlékezik a Hippolit codex is, amely Mátyás király sógorának, a szinte gyermeki korban esztergomi érsekké és egri püspökké tett és Mátyás halála után hazájába visszaköltözött főpap tisztjeinek gazdasági feljegyzéseit foglalja magában. Az érsekség jövedelmei között felemlíti a halászatot is. Az érseki gazdaság számtartója, az olasz Pincharello Péter azokat a bevételeket jegyezte fel, amelye-1Takáts i. m. zAnj. Okrn. I. 399-400. Beretvás pasztilla a legmakacsabb fejfájási is elmulasztja! Sitiiden gyógyszertárban kapható !
