Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-07-30 / 59. szám

1932 julius 30.

»KOMÁROMI LAPOK€

7. o dal.

házasságok: 40 százalék, egy gyermekes házasságok: 13 százalék, két gyermekesek : 20 százalék, három gyermekesek: 12 százalék, többgyermekes házasságok 15 százalék.- A MARS HŐMÉRSÉKLETE. A kaliforniai Mount Wilson csillagvizsgáló megállapításai szerint a Mars bolygó hőmérséklete a legnagyobb Naptávolságban az egyenlítő tájékán 6 fok Fahrenheit a fagypont felett 1924-ben, midőn a bolygó közelebb volt a Naphoz, az egyenlítő hőmérséklete 86 fok volt. Ezek a mérések pontosan megerősítik az eddigi elméleteket. A. C. D. Crommelin dr., a híres csillagász kijelentette, hogy ezek az óriási hőmérsékleti különbségek nagyon valószínűtlenné teszik, hogy a Marson emberek élnének, ellenben a növényi élet nincs kizárva, ha a növények a hideg időszak alatt téli álmukat alusszák.- TAKARÉKOSSÁG AZ ANGOL KIRÁLY UDVARÁRAN. A király takarékosságból elhatározta, hogy az idei husvétot a Buckingham palotában tölti. Ennek következtében elkerülhetővé váltak az udvartartás kétszeri költözködésének és a windsori kastély átfűtésének és karbahozásának költségei, ami viszont lehetővé tette a szokásos tavaszi udvari ünnepségek megtartását (négy udvari fogadtatás és egy garden party), melyek törlése a londoni közönségnek súlyos csalódást okozott volna s az előkelő westendi üzleteknek. A folyó évben nem fognak udvari bálokat és diszebédeket adni s nem várják idegen uralkodók látogatásait. Mióta a király civillistáját önként 50.000 fonttal leszállíttatta, az udvartartásban a legmesszebbmenő takarékosságot gyakorolják.- FÖLISMERT HULLA. Pár hétlel ezelőtt Dunamocsnál a Dunából egy férfi hulláját fogták ki. A nyomozás most a hullánál talált tárgyak után megállapította, hogy a hulla Schmidt Károly bécsi vasúti munkással azonos, aki még májusban ugrott a Dunába öngyilkossági szándékkal.- AZ ÖNGYILKOS HULLÁJA. Párkánynál a kikötőnél a Dunába ugrott Tolcsik István szőgyéni cipész, akinek hulláját a napokban fogták ki a Garam és a Duna összefolyásánál.- ANGYALCSINÁLÁS NAGYBAN. A csendőrség letartóztatta Galbava Borbála lelédi asszonyt, akit azzal vádolnak, hogy a magzatelhajtást nagyban űzte. Állítólag tíz ilyen műtétet ismert el. Az asszony azzal védekezik, hogy a nagy nyomora kényszerítette ezekre a tiltott műtétekre. Az asszony férje ellen is megindították az eljárást, mert állítólag ő készítette azokat az eszközöket, amelyekkel a felesége a műtétet végezte.- HAZUG ANEKDOTÁK. Ki nem hallotta hírét annak a kapupénz históriának, mely állítólag Lauka Gusztávval, a múlt század kedves humoristájával esett meg. Lauka amolyan éjjeli bagoly volt. Későn járt haza, de következetesen elfelejtett kapupénzt fizetni a pesti házmesterének. Egyszer az mégis megsokalta a tréfát s mikor Lauka becsengetett, kiszólt neki, hogy nem ereszti be, ha előbb be nem csúsztatja a spergeldet a kapu alatt. Lauka — mit tehetett? — becsusztatta. De alig, hogy a kaput kinyitották, ő került belül és kipenderítette a házmestert az uccára, becsapva orra előtt a kaput és kijelentette, hogy addig be nem ereszti, míg a kapu alatt viszsza nem csúsztatja a sperpeldejét. Az anekdota jó volt, csak éppen, hogy nem volt új. Megírta már a tizennyolcadik század végén megjelent anekdotás könyvében Décsy Sámuel uram. Csakhogy a történet persze nem Laukáról szól, mert az ekkor még meg sem született. Sok hazug anekdotát adnak szájról-szájra már régi időktől fogva. Ilyen az is, hogy az alexandriai híres könyvtárat Omár égette fel. A valóság az, hogy az alexandriai könyvtárnak már kétszáz évvel Omár születése előtt híre-hamva se volt. Ismeretes az anekdota Sullyról, IV. Henrik francia király miniszteréről. Audenciára jelentkezett egyszer, de a király kiüzente, hogy lázas, nem fogadhatja. Sully már ismerhette az efféle betegségeket. Várt és kis idő múlva látta, hogy mélyen lefátyolozott zöldruhás

nő lép ki s tűnik el gyorsan a király lakosztályából. Akkor újra bejelentette magát s a király bosszúsan, érékkel a szavakkal fogadta: Mit akar? Nem hallotta, hogy lázas vagyok? — Hogyne hallottam volna, felség, de az a láz éppen most ment le a lépcsőn zöld ruhájában. Ezt az anekdotát megtalálni némi eltéréssel, már Plutarchosznál. IV. Henrik mondotta állítólag, mikor elhagyta református hitét és katolikussá lett, hogy: »A korona megér egy misét« (vagy Páris megér egy misét.) A valóság az, hogy a protestáns Sully mondotta ezt, amikor királya azt kérdezte tőle, hogy miért nem megy misére úgy mint ő? A hires mondásnak mindjárt más értelme van, tudniillik az, hogy a korona ugyan megérhet egy misét, vagyis vallásváltozást, de az egyszerű minisztert semmi sem ösztönözheti ily áldozatra. XIV. Lajos mondotta állítólag: »L’état c’est moil« (az állam én vagyok). — Valóság szerint nem is mondhatta, mert amikor mondotta volna, még politikai tanítómesterének, Mazarin bíbornoknak gyámsága alatt állt és nem valószínű, hogy kedve vagy bátorsága lett volna olyan önhitt nyilatkozatra.

Törvénykezés,

(§) A szimői bicsak. A komáromi kerületi bíróság egy borgőzös szimői mulatság megzavaróit vonta felelősségre, akik a múlt év szeptemberében egymást baráti szeretetből összeszurkálták. Kovács Alajos és Szabó Géza voltak a per vádlottjai, akik az összeszólalkozás hevében bicskát rántottak. Kovács Alajos pontosan beletalált Szabó barátjának a kezefejébe, mig Szabó Kovács barátjának a combját próbálta ki. A kézsérülés 30 nap alatt, a combseb pedig kilenc nap alatt gyógyult. Jellemző, hogy az egyik a kerületi bíróság előtt úgy tagadott, mint a karikacsapás, a másik vádlott meg sem jelent a tárgyaláson. Kovács beismerte, hogy volt bicskája, de csak hadonászott vele. Szabó már a csendőrök előtt tagadta, hogy bicska lett volna a kezében De mindkettő az önvédelemre hivatkozott. A kerületi bíróság a tanuk meghallgatása után Kovácsot feltételesen egyhónapi fogházra és Szabót 400 korona pénzbüntetésre ítélte. Ezek után felmerül a kérdés, ha Szimőn a mulatságon önvédelemről kell gondoskodni, mi az ördögnek tartanak ott táncmulatságot. Kár, hogy a járási hivatal nincs ezen a véleményen. Ahol igy mulatnak, ott kár alkalmat adni a bicskázásokra.

(§) A tyukpecsenye. Kunka István asztalos a nagy munkanélküliségben megéhezett egy kis tyukhusra és a gondolatot követte a tett. Egy csillagtalan februári éjszakán Tomsa János ólját dézsmálta meg és onnan hat darabot elvitt. Dudás Erzsébet, akivel közös háztartásban élnek, részint megsütötte a tyúkokat, részint eladta. A terheltek nem jelentek meg a biróság előtt, amely feltételesen egy-egy heti fogházra Ítélte őket

(§) FRANCIAORSZÁGBAN KÖLTÖTTE EL A CÉG PÉNZÉT. A komáromi kerületi biróság most tárgyalta dr. Krizs tanácsában Gubics Ferenc komáromi lakos ügyét, aki a »Slovenka« részvénytársaságnak komáromi üzletvezetője volt és a múlt évben 23672 koronával károsította meg cégét sorozatos sikkasztások révén. A terhelt beismerésben volt, de az elsikkasztott összeget csak 14—15000 koronára becsüli. Az összeget a saját szórakozására használta fel, ígyr Franciaországban is ebből tett körutat. A kerületi biróság a szenvedélyes kirándulót 5 hónapi fogházra Ítélte. Az államügyész és a terhelt három nap alatt nyilatkoznak.

(§) SZABÓHOZ TÖRT BE. Tóth Vilmos deáki lakos munkás Komáromba vetődött és a múlt hónapban feltörte Weisz Hermann vásárcsarnoki szabó üzletét, ahonnét 2181 korona értékű árut zsákmányolt. A vádlott a Krizstanács előtt munkanélküliségével védekezett, de már büntetett előéletű lévén hasonló cselekmények miatt, félévre ítélte a biróság. ,

(§) A SZETEI HIRES CIGÁNYLE-1 GÉNYEK. A komáromi kerületi bíróság sorozatos lopások ügyében tartott főtárgyalást, melynek vádlottai voltak Tomkara Bartos József, Kakara Béla és B. S. fiatalkorú, valamenynyien cigány suhancok. Bartos és a fiatalkorú Ipolyságon hatrendbeli lopást követtek el a múlt év őszén és a zsákmányon megosztoztak, mert az részint készpénz, részben pedig ruhanemű volt. Kakara Béla pedig az ipolysági kápolnában próbált szerencsét és annak perselyét fosztotta ki. A kár összegszerűen megállapítható nem volt. A vádlottak a Krizs-tanács előtt beismerésben voltak és azzal okolták meg tettüket, hogy azt tréfás csínyből követték el. A kerületi biróság ezt a hangulatot megzavarta és komolyra fordítván a dolgot, Tomkara Bartos Józsefet 3 hónapi, Kakara Bélát 1 hónapi, B. S. fiatalkorút pedig kéthónapi fogházra ítélte és az ítélet jogerőssé vált.

Helytállók. ..

Irta Losonczy Zoltán.

Kaszás bement a játékba. Nem volt Ízlése szerint való. de a szegény kis Hedvigen mindenáron segíteni akart. Pihenni jött ide, a faluba, nem pedig áldozatokat hozni, de most már beleesett a jó rokon szerepébe. Tulajdonképpen nem is tudta volna megmondani, honnan indultak ki azok a rokoni szálak, amelyek Cseresznyésékhez fűzték, arról sem volt fogalma, hogy itt gazdálkodnak eladósodott birtokukon, de amikor találkozott velük, kellemes melegséggel támadtak fel benne a régi emlékek, a kedves vasárnapok, amikor a kollégiumból kikérték Cseresznyésék és a sok jótól napokra elrontotta a gyomrát. Hedvig akkor még csak egy lekváros szájú kis pont volt, akire az eltelt tizennyolc év alatt talán sohasem gondolt. Most, hogy meglátta, szinte ellenségesen nézett rajta végig, olyan nagy lett és olyan szép, nem a folytatása a kis pontocskának, hanem felvirult és sugárzó valaki, az ismerős családban Kaszás számára egy idegen, aki feszélyezi az embert, ha itt a régi meleget és a vasárnapi rántott csirkék és turósgombócok feléledő hangulatát keresi. Viszont tagadhatatlan, hogy ez az idegen itt a családban egy új varázszsal tölti be a régi szép holmikkal bútorozott szobákat.

— Pompás gyerek lett a kis Hedvigből — mondta Kaszás a Cseresznyésmamának, akit vasárnap — a patinás emlékű turósgombóook megúj rázására hívták meg erre a vasárnapra — egyedül talált otthon.

— Szép lány, mindenki mondja, — sóhajtotta Cseresznyés-mama, — de nincsen szerencséje. Magának, Pista, megmondom, már huszonnégy éves. Mindig körülvették, de nem kérte meg senki. A legkomolyabbnak látszó eseteknél is mindig közbejött valami. Az öreg doktorunk a minap jegyezte meg, hogy ez a Hedvig túlságosan szép. Nem vagyunk elég gazdagok ahhoz, hogy ilyen szép legyen. Kisjövedelmű ember nem meri elvenni, nagyjövedelmű ember pedig, Istenem, olyan ritkán akad manapság. Éppen ezért kell nagyon résen lennünk, hogy a Kovács urat el ne szalasszuk.

— Ki az a Kovács úr?

— Az új malomtulajdonos. Nagyon derék ember, Pesten is van egy bérháza, a bányánál és a banknál igazgatósági tag, már nem egészen fiatal, de mindenből pénzt csinál. Egészen bizonyos, hogy nagyon tetszik neki Hedvig, mert különben nem sürgölődne körülötte, ő tudniillik hiába semmire se pazarolja az idejét, még egy szép lányra sem. Csak egy a baj, még nem nyilatkozott, s attól félek, megint közbejött valami átkozott pech és valahogyan abbanmarad az egész. Pedig ezt is megmondhatom magának, Pista, a kis birtokunk már nagyon túl van terhelve.

— Tehát?

— Tehát nyilatkozatra kellene hangolni.

— Hiszen a Hedvig olyan szép és

kedves. 1

— De Kovács úrhoz nem elég kedves ... Másképpen kellene itt segíteni s éppen ezért örülök, hogy maga váratlanul belénk botlott, kedves Pista.

— Talán én szóljak Hedvignek?... Ez, ez valahogyan stílustalan lenne.

— Óh, dehogy, én egészen más szerepet szántam magának.

Kaszás most már nagyon kiváncsi volt, hogy másfélnapos ittléte után micsoda szerepet játszhatik ebben a dologban.

— Látom, hogy érdekli, — örvendezett Cseresznyés-mama — s azt is tudom, hogy megteszi. Tehát ide hallgasson. Maga itt váratlanul megjelenti s ma már az egész falu tudja, hogy itt van és csupán velünk érintkezett. Senki sem sejti, hogy rokonunk, s azt sem tudják, hogy véletlenül találkoztunk. Magának semmi egyebet nem kell tenni, csak a rokonságot ne árulja el és viselkedjék úgy, mintha egyenesen a mi kedvünkért jött volna ide.

— A rokonságot nem szívesen tagadom le, de a második felét a kívánságnak annál nagyobb örömmel teljesítem.

— Tudtam, hogy megteszi. Ám még valamit kérek. Engedje, hogy úgy mutassuk be, mint bárót.

— Ezt már nem — szólt belepirulva és energikusan Kaszás.

— Akkor talán, mint nagybirtokost.

— De mi szükség van ilyen tréfákra? Nekem van becsületes foglalkozásom. Az ügyvédi irodám a mai viszonyok között is elég jól megy, magántanár vagyok, de ha írnok lennék az irodámban, akkor is csak annak váltanám magamat.

— Bocsásson meg, Pista, csak a Hedvig kedvéért kértem. De belátom, igaza van; s a döntő körülmény úgyis az, hogy maga nagyon szép fiúvá emberesedett, s mindenkinél különb, aki itt lélegzik.

Kaszás most megint elpirult, s kedvetlenül értette meg a szerepet, amelyet Cseresznyés-mama szánt neki. A jelenlétével kell Kovács urat sietős nyilatkozatra rávenni. Nem Ízlése szerint való szerep, de a Cseresznyésbirtok túl van terhelve és ez a szegény Hedvig...

A szegény Hedvig most jött haza a templomból s mintha függönyt húztak volna fel, hogy besüssön a nap, úgy sugárzott a szoba tavaszi lánypompájától. Kaszás most már nem nézte idegenül a háta mögött felvirágzott kis rokont, bemelegítette a gondolat, hogy őt azért hozta ide a sors, hogy segítsen rajta. Az ellenvetési kísérletet, amely még küzködött benne, lenyelte és melegen megrázta Hedvig finom kezét. Hirtelen arra gondolt, hogy kezet is lehetne csókolni neki. De nem, a hajdani kis lekvárosszájúnak nem jár ki kézcsók, sőt az is sok, hogy őt egyszerűen Pistának szólítja, minden bácsi nélkül.

így lett a Cseresznyés-család reménységévé Kaszás, akinek a falusi semmittevés helyett estére ruhát kellett változtatnia, hogy a lövészegyesület nyári bálján Cseresznyésékkel megjelenhessen. Még ez csak hagyján, de tudta, hogy ezúttal szerencséje lesz Kovács úrhoz.

Mikor belépett a lampionos kerthelyiségbe, már vidáman zajlott az élet. A dzsezzé fejlesztett banda éppen tussra zendített. Egy nagyszakállas öregúr, aki bizonyára az elnök lehetett, a kitüntetéseket osztotta ki a lövészek között, zöld szalagon nagy medáliákat. Szerencsére éppen akkor végződött az ünnepi aktus és odamehetett Cseresznyésékhez, akik a főasztalnál ültek. Cseresznyés-mama kitörő örömmel üdvözölte.

— Gondoltunk magára — mondta — s vigyáztunk a helyére.

Az üres szék, amelyre mutatott, Hedvig mellett állott. Aranysárga ruhájában hódítóan szép volt ez a Hedvig s ezt — most először — meg is akarta mondani neki. De nem jutott el odáig, mert Cseresznyés-mama balra-jobra mutogatta. Az asztal túlsó oldalán került a sor Kovács úrra, aki violásan piros, kövér arcához felfelé fésült szőke hajat vis^t, a fekete kabátjára zöld szalagon, nagy medália volt tűzve.

— Kaszás István doktor ügyvéd úr, Pestről, aki minket itt, falusi magányunkban felkeresett — mondta Cseresznyésné jelentősen. — ö az a rejtélyes idegen, akinek a helyét fenntartottuk Hedvig mellett. Ugy-e nem haragszik, Kovács úr, hiszen a doktor itt csak pünkösdi király.