Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-07-30 / 59. szám
1932. julius 30. »KOMAROMI LAPOK« 5. oldal. Abban az erkélyes szobában aludhattam volna, ahol egy királyné szőtte álmait a nápolyi kék égről. Ezer kilométer a benzinparipán. — A besztercebányai renaissance erkély. — Versenyhorkolás. — Amikor a győztes letagadja, hogy ö horkolt legjobban — Mit és kit szidjanak azok, akik nincsenek megelégedve az én Írásaimmal. — Az ezer ajánlat közül enyém volt a legszebb. — Édes kicsi fruskák, akik váriak és hívtak és a meghívásra csak 33 év múlva jelentem meg, de akkor is csak inkognitóban. — Akik már a temetőben álmodnak tovább a trubadúrról és a versiró lovagról. — Amikor elnézik az embert a csendőrök. Saját tudósítónktól. Besztercebányán is megnéztük a nevezetességeket. Nagyon tetszett a főtéren levő egyik háznak a régi XV. századbeli olasz renaissance erkélye. — Látjátok ezt a csodálatos szép erkélyt? — mondottam a barátaimnak — én ebben az erkélyes szobában aludhatnék az éjszaka, de van bennem annyi zsiványbecsület, hogy nem hagylak el benneteket, hanem együtt alszom veletek a rideg hotelszobában, ahol már ki tudja, hány öngyilkos fejezte be megunt életét! Itt, ebben az erkélyes szobában csendesen aludhatnék, de kitartok mellettetek és inkább hallgatom a kettőtök szörnyű horkolását. Pedig tudjátok, hogy valamikor ki lakott ebben az erkélyes szobában és ki álmodott itt szépeket a nápolyi kék égről? Hát a szépséges Beátrix királyné. — Mit mesélsz itt nekünk, mondották a végre szóhoz jutott barátaim — azt hiszed, ebbe az erkélyes szobába mindenki bemehet. — Mindenki nem,rde én igen, — vágtam én vissza. Én ide hivatalos vagyok! De nehogy sokáig agymunkát adjak ennek a rejtélyes dolognak a megfejtésére, eláruiom, hogy ebben a lakásban lakik Bayer Ferenc, volt iparfelügyelő, magánmérnök, aki Komáromban és környékén is szokott motorkezelési tanfolyamokat rendezni, hát ő nekem közeli rokonom és jóbarátom, a napokban Komáromban járt és szívélyesen meghívott. No lássátok és én kitartok mellettetek. Ekkor aztán hagytam őket is beszélni. Volt mit hallgatnom tőlük. — Még ő beszél, hogy mi hortyogunk! Hiszen te vagy a világ legnagyobb horkolója — mondották ők. Lett erre aztán heves vita. Egyikünk se engedett, mindegyikünk azt állította, kogy ő nem hortyog, hanem a többi kettő. A valóság az, hogy mindnyájan hortyogunk és éjszaka ablakunk alatt sokáig figyelt a poszto'.ó rendőr, mert azonnal nem ismerte meg ezeket a zenei hangokat és azt hitte, hogy több embert fojtogatnak ott fönn a szobában, mert némelyikünk hortyogás közben úgy kapkodott a levegő után, mintha nyomban megfulladna. Sajnos, nem láthattuk a levéltárban őrzött besztercei szójegyzéket, amely a XV. század első feléből való és 1892-ben fedezték fel a levéltárban. Ezernél több latin szó van benne és fölötte a magyar kifejezés. A Magyar Tudományos Akadémia adta ki hasonmását. Másnap ha nem is olyan korán, amint az utimarshall programba vette de azért elég korán elindultunk. Wágner bácsitól, a szállodástól szívélyes búcsút vévén. Ha nem is álltunk volna meg tényleg a legközelebbi megállóhelyünkön, Breznóbányán, én azért lelkileg hoszszabb ideig ittidőztem volna. Innét Breznyóbányáról indult ki az irői tollforgatásom és akik bosszankodnak az írásaim miatt, akiknek nem tetszenek az én Faun leveleim és egyéb dolgaim, hát ezt a szegény Breznóbányát szidják. — Hát hogyan — kérdezik az ismerőseim — Breznóbányán ringott a bölcsője magának, eddig azt tudtuk, hogy Kamocsán, a bezderek, zöldhagymák és a „gyükerek“ (sárgarépák) hazájában. Tényleg az én bölcsőm Kamocsán ringott, mert az én időmben még ringó bölcsőben altattak el bennünket és nem gyerekkocsiban ráncigáltak. Irodalmilag azonban Breznóbányát kell a szülővá-Komárom, — július 29. rosomnak tartanom. Jogászkoromban a Budapesti Hírlapban olvastam egy apróhirdetést: „Vidéki hetilap munkatársakat keres“. Ezt a hirdetést elolvasni és elhatározni, hogy oda irok, hogy Beniczkyné szavaival éljek: egy pillanat müve volt. Levelemre gyorsan megjött a válasz: „Uram! A sok ezer ajánlat közül öné volt a legkedvesebb“! Tudniillik azt az elismerő bókot annak köszönhetem, hogy azt Írtam „Én semmiféle irói honoráriumra nem tartok igényt“. Így aztán fő-főmunkatársa lettem a Breznóbányán meginduló „GARAMV1DÉKE“ cimü hetilapnak, amelynek Paal Sándor polgáriiskolai tanár és Zsemlyey Oszkár pénzügyi tisztviselő voltak a szellemi irányitói. Nem volt olyan száma a Garamvidékének, amelybe én ne Írtam volna valamit, tárcát, vagy Uram bocsá’ verset. A lap olvasói előtt e szorgalmas munkásságom révén a nevem olyan ismertté lett, hogy a szerkesztőség nem egyszer irta, hogy nagyon kiváncsiak magára, ekkor és ekkor lesz nálunk mulatság, okvetlen jöjjön el. Egyszer nagyon megszállt az ihlet és „Garamvidék szépséges leányi“ címmel bókokkal teli rakott verset Írtam a „GARAMVlDÉKÉ“-be. Az első pár sorra még emlékszem és elrettentő példaképpen ideirom: Garamvidék szépséges leányi! Bocsánat, de nem tudom megállni, Hogy magukat meg ne énekeljem... Kis méhe is nyiló virágkelyhen Előbb zümmög, aztán rabol mézet,.. Bár nem méhnek teremtett a végzet. Stb. Ha eddig kiváncsiak voltak rám garamvidéki szépek, százszorosán azok lettek ezután a vers után. Rossz volt ugyan, de tele szép jelzőkkel, bókokkal és az a nőknél hat. A szerkesztőség még jobban sürgetett, hogy ruccanjak el már egyszer hozzájuk. Ennek a meghívásnak csak ellen lehetett állni, de kaptam kedves női sorokat Í6, nem is egy hófehér kacsótól. Hamarosan három-négy szépséggel álltam levelezésben. Akkor még levélirási dühben szenvedtem, ellentétben a mostani súlyos betegségemmel, a levélírásiszonnyal. A beküldött fényképek után Ítélve nagyon bájos kis fruskákká! álltam levelezésben. És milyen kedvesen tudtak hivni, hogy a báljukba, < mulatságukra okvetlen menjek el, de én ellen tudtam állni ezeknek a kedves meghívásoknak. Bizonyosan valami csodaszép lovagról álmodoztak, fess trubadúrról és én nem akartam elrontani az illúziójukat!... És nem mentem el, csak most sok, sok év után amikor már az akkori kis fruskák mamák és nagymamák lettek. Talán találkoztam is velük az uccán, vagy talán már nem is egy alussza örökös álmát a breznóbányai kakukfüves temetőben... Szerettem volna megkeresni a nyomdát és megnézni azt a helyet, ahol az én első szellemi termékeimet kiszedték és kinyomták, ahonnét az én Mici, Giza meg a Bőske cimü novellás kötetem anyaga először napvilágot látott. Egészen elfogott a régi múltakon rágódó melankólia és szinte bántó érzés volt visszazökkenni ebbe a prózai világba, amikor az egyik társam azzal ébresztett föl, hogy no gyerekek itt veszünk ostyepka és parenica sajtot. Így estem én le az álomvilágból a prózai földre. Amig a benzinparipát megitatták persze benzinnel, a paripa boldog tulajdonosa kiment a közeli temetőbe, ahol egy prépost rokona pihen és igy lerótta a kegyelet adóját. Mi addig az udvari úti marshallal a főtéren sétáltunk és nagyban beszélgettünk. Egyszerre csak szembe jön velünk két csendőr és nemcsak, hogy előzékeny meghajlással szalutáltak, hanem még hangosan is köszöntek. Bizonyosan elnéztek bennünket. Faun Kulisszatitkok a jövő komáromi szirti szezonról. Újra megkapta Földes Dezső két esztendőre a délszlovenszkói színi kerületet. — A régi gárdából alig marad valami. — Uj társulatot szervez Földes. — A direktor felesége, Mihályi Líci, végleg megválik a férje társulatától és a Pesti Színház tagja lesz. — Saját tudósítónktól. A most lejárt színi koncessziót újra Földes Dezső színigazgató kapta meg újabb két esztendőre, a kassai kerületet pedig továbbra is Iván igazgató kapta meg, igy tehát a közönségnek az a része, amely abban reménykedett, hogy az Iván-társulatot viszontláthatja Komáromban, csalódott, ellenben a Földesék híveinél annál nagyobb az öröm. Két esztendeig ő lesz a szinidirektorunk. A két szinikerület szerencsétlen beosztásával ezúttal nem foglalkozunk. Arról hiába is beszélnénk, csak falra hányt borsó volna. A pozsonyi szezon befejezésével a régi gárda szétoszlott és Földes erősen Ígéri, hogy az eddigieknél erősebb tártársulatot szervez és már el is kezdte a szervezési munkálatokat. Bizzunk abban, hogy az ígéretet be is fogja váltani Földes színigazgató, aki a régi gárdájából alig tart meg valakit A régi gárdából az ismert tagok közül csak Gábor György, Mihályi Vilcsi, dr. Honthy, és Rumpelmayer Alajos titkár marad meg a társulatnál. Égy darabig úgy volt, hogy Bihary Nándor is megmarad, de időközben összeveszett Földessel és Bihary másutt keres elhelyezkedést.MivelBihary elvette feleségül a bájos Őszi Katót, igy-a kedves Kató is elmegy a társu-Komárom, — július 29. lattól. Téglássy Emmi sorsa is bizonytalan, amennyiben menyasszonya Gábor Györgynek, igy valószínűleg ő is megmarad a társulatnál. Mihályi Lici az eddigi hírek szerint nem fog Szlovenszkón játszani és a társulathoz egy igazi nagystilusu primadonnát kell az igazgatónak szerződtetnie A primadonna kérdés volt mindig a legnehezebb problémája a társulatnak. Ha ezt sikeresen tudja megoldani a direktor, és megfelelő bonvivánt is tud szerződtetni, akkor bizonyára jól fog menni a társulatnak még a mai nehéz viszonyok mellett is. Csak is nívós társulattal lehet a mai súlyos körülmények között a siker reményével megkezdeni a szezonokat. És mivel éppen a nehéz viszonyok miatt elsőrangú színészek és színésznők járnak szerződés nélkül, nem is kell nagy anyagi megerőltetés ahhoz, hogy jó erőket szerződtessen le az igazgató. Minden szezon elején szárnyra kapott az a hir, hogy Mihályi Lici nem fog többet itt föllépni, mert pesti színházhoz szerződött le. Ezek a hírek azonban mindig csak hírek maradtak és a pesti színházzal a szerződés megkötése mindig meghiúsult közbejött akadályok miatt. Az idén is halljuk ugyanezt a hirt, Biztosan lesül de csak az lo o fi/ strandolajtól lesz egyenletesen barna Ártalmatlan, hQsttö. fertőtleníts! Savoy gyógyszertár Bratislava, Mostova2. Mindenütt kaphatói 307 sőt ha a pozsonyi sajtó híradásának hinni lehet, Mihályi Lici már alá is irta a legújabb budapesti színház, a Pesti Színház igazgatójával, Bródy Istvánnal kötött szerződést. E szerint Mihályi Lici 150 fellépésre szerződött le. Ha ezek a fellépések megtörténnek, Mihályi Licinek módjában lesz sokoldalú tehetségét egy nagyváros közönségének bemutatni és az itteni közönség előtt is módfelett meg fog nőni a a tekintélye és ha később itt is föllép, a közönség a pesti színházak kedvencét is látja benne Mondanunk se kell, hogy a szezón előtti és a pesti leszerződtetésről szóló hírek meghiúsulása mindig sokat ártott Mihályi Licinek, mert ellenlábasai azt szokták mondani, hogy ime még sem kell a pesti közönségnek. Nagy hiba volna, hogy a mostani híresztelést se váltaná be a tény és valóság. Itt említjük meg, hogy Földes Dezső színigazgató ujjonnan szervezett társulatával a szlovenszkói szezont szeptember 15-én fogja megkezdeni Léván. LéváróJ vagy hozzánk jön a társulat, vagy Érsekújvárra, és onnét ide, Komáromba. Segítsünk a vidéki szegény tanulókon! A komáromi szentbenedekrendi főgimnázium ez évi értesítője az intézet kultúrtörténetét tárja szemünk elé. Csupa élet, csupa elevenség nyilatkozik meg benne. így is kell lenni. Az intézet magas nívóját arra hivatottak már kiemelték. Azonban két hiányra fel kell figyelnünk. Az egyik az a körülmény, hogy a főgimnáziumban nincsenek párhuzamos osztályok. Amikor az első osztályra 140-en jelentkeznek s csak 70-et lehet felvenni, ez nemcsak a magyar ifjúság tanulásvágyát igazolja, hanem annak kielégítését parancsolja is. A tanulásvágy élni, érvényesülni akarást jelent, amelyet a Gondviselés öntött a lélekbe. Ebből a szempontból tehát az nem kifogásolható. A tudás mindig nagy fegyver. Igaz, hogy a gonoszok kezében is az, de ez visszaélés, amely azonban semmiképen sem teheti indokolté a magyar ifjúság tanulásvágyának esetleges letörését vagy a tanulás lehetőségének megtagadását. Az sohasem baj, ha az ifjúság sokat és tényleg tanulni akar. A másik a vidéki szegénysorsu s jótehetségü diákok S. 0. S. kiáltása a társadalomhoz. Az intézetben működő Vörös Kereszt Egyesületnek ifjúsági sarjadéka Gödör Kap. János tanár ur vezetése alatt meghatóan szép munkát végzett a vidéki szegény tanulók segélyezésével és élelmezési akciójával, amelyben a város közönsége hathatósan támogatta. Az Értesítő szerint 78-an vettek részt a jótékony akcióban és 17 tanuló részesült ellátásban egyes csaádoknál. Komárom városának lakossága 23,600. Kérdem, több jótékony szív nem volna Komáromban ? Sokan, igen sokan hiányoznak a jótevők névsorában. Hiszen igaz, hogy a gazdasági krízis sok mindent, még a jótékonyságot, jóakaratot is, felborította. De azért mégis igazság marad, hogy ahol többen étkeznek, ott még egy diákgyomornak is jut valami. A vidéki szegény diák nem nagy igényű, mert hiszen otthon sem bővelkedett a jóban. Ha a gazdasági krízis mindenkit nyom, százszorosán nyomja a szegény diákot s ha hozzávesszük a lelki kínos tudatot, hogy szegénysége miatt nem tanulhat, elkép-H Beretvás pasztilla a legmakacsabb fejfájást is elmulasztja! Minden gyógyszertárban kapható! T I
