Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-07-30 / 59. szám

1932. julius 30. »KOMAROMI LAPOK« 5. oldal. Abban az erkélyes szobában aludhattam volna, ahol egy királyné szőtte álmait a nápolyi kék égről. Ezer kilométer a benzinparipán. — A besztercebányai renaissance erkély. — Versenyhorkolás. — Amikor a győztes letagadja, hogy ö horkolt legjobban — Mit és kit szidjanak azok, akik nincsenek megelégedve az én Írásaimmal. — Az ezer ajánlat közül enyém volt a legszebb. — Édes kicsi fruskák, akik vár­iak és hívtak és a meghívásra csak 33 év múlva jelentem meg, de akkor is csak inkognitóban. — Akik már a temetőben álmodnak tovább a trubadúrról és a versiró lovagról. — Amikor elnézik az embert a csendőrök. Saját tudósítónktól. Besztercebányán is megnéztük a ne­vezetességeket. Nagyon tetszett a főté­ren levő egyik háznak a régi XV. szá­zadbeli olasz renaissance erkélye. — Látjátok ezt a csodálatos szép er­kélyt? — mondottam a barátaimnak — én ebben az erkélyes szobában aludhatnék az éjszaka, de van bennem annyi zsiványbecsület, hogy nem hagy­lak el benneteket, hanem együtt alszom veletek a rideg hotelszobában, ahol már ki tudja, hány öngyilkos fejezte be megunt életét! Itt, ebben az erkélyes szobában csendesen aludhatnék, de ki­tartok mellettetek és inkább hallgatom a kettőtök szörnyű horkolását. Pedig tudjátok, hogy valamikor ki lakott eb­ben az erkélyes szobában és ki álmo­dott itt szépeket a nápolyi kék égről? Hát a szépséges Beátrix királyné. — Mit mesélsz itt nekünk, mondot­ták a végre szóhoz jutott barátaim — azt hiszed, ebbe az erkélyes szobába mindenki bemehet. — Mindenki nem,rde én igen, — vágtam én vissza. Én ide hivatalos vagyok! De nehogy sokáig agymunkát adjak ennek a rejtélyes dolognak a megfejtésére, eláruiom, hogy ebben a lakásban lakik Bayer Ferenc, volt ipar­felügyelő, magánmérnök, aki Komárom­ban és környékén is szokott motor­kezelési tanfolyamokat rendezni, hát ő nekem közeli rokonom és jóbarátom, a napokban Komáromban járt és szí­vélyesen meghívott. No lássátok és én kitartok mellettetek. Ekkor aztán hagytam őket is be­szélni. Volt mit hallgatnom tőlük. — Még ő beszél, hogy mi hortyo­­gunk! Hiszen te vagy a világ legna­gyobb horkolója — mondották ők. Lett erre aztán heves vita. Egyikünk se engedett, mindegyikünk azt állította, kogy ő nem hortyog, hanem a többi kettő. A valóság az, hogy mindnyájan hortyogunk és éjszaka ablakunk alatt sokáig figyelt a poszto'.ó rendőr, mert azonnal nem ismerte meg ezeket a ze­nei hangokat és azt hitte, hogy több embert fojtogatnak ott fönn a szobá­ban, mert némelyikünk hortyogás köz­ben úgy kapkodott a levegő után, mintha nyomban megfulladna. Sajnos, nem láthattuk a levéltárban őrzött besztercei szójegyzéket, amely a XV. század első feléből való és 1892-ben fedezték fel a levéltárban. Ezernél több latin szó van benne és fölötte a magyar kifejezés. A Magyar Tudományos Akadémia adta ki hason­mását. Másnap ha nem is olyan korán, amint az utimarshall programba vette de azért elég korán elindultunk. Wág­­ner bácsitól, a szállodástól szívélyes búcsút vévén. Ha nem is álltunk volna meg tény­leg a legközelebbi megállóhelyünkön, Breznóbányán, én azért lelkileg hosz­­szabb ideig ittidőztem volna. Innét Breznyóbányáról indult ki az irői toll­­forgatásom és akik bosszankodnak az írásaim miatt, akiknek nem tetszenek az én Faun leveleim és egyéb dolgaim, hát ezt a szegény Breznóbányát szid­ják. — Hát hogyan — kérdezik az is­merőseim — Breznóbányán ringott a bölcsője magának, eddig azt tudtuk, hogy Kamocsán, a bezderek, zöldhagy­mák és a „gyükerek“ (sárgarépák) hazájában. Tényleg az én bölcsőm Kamocsán ringott, mert az én időmben még ringó bölcsőben altattak el bennünket és nem gyerekkocsiban ráncigáltak. Irodalmilag azonban Breznóbányát kell a szülővá-Komárom, — július 29. rosomnak tartanom. Jogászkoromban a Budapesti Hírlapban olvastam egy apróhirdetést: „Vidéki hetilap munka­társakat keres“. Ezt a hirdetést elolvasni és elhatá­rozni, hogy oda irok, hogy Beniczkyné szavaival éljek: egy pillanat müve volt. Levelemre gyorsan megjött a válasz: „Uram! A sok ezer ajánlat közül öné volt a legkedvesebb“! Tudniillik azt az elismerő bókot annak köszönhetem, hogy azt Írtam „Én semmiféle irói honoráriumra nem tartok igényt“. Így aztán fő-főmunkatársa lettem a Breznó­bányán meginduló „GARAMV1DÉKE“ cimü hetilapnak, amelynek Paal Sándor polgáriiskolai tanár és Zsemlyey Oszkár pénzügyi tisztviselő voltak a szellemi irányitói. Nem volt olyan száma a Garamvidékének, amelybe én ne Írtam volna valamit, tárcát, vagy Uram bocsá’ verset. A lap olvasói előtt e szorgal­mas munkásságom révén a nevem olyan ismertté lett, hogy a szerkesztő­ség nem egyszer irta, hogy nagyon kiváncsiak magára, ekkor és ekkor lesz nálunk mulatság, okvetlen jöjjön el. Egyszer nagyon megszállt az ihlet és „Garamvidék szépséges leányi“ cím­mel bókokkal teli rakott verset Írtam a „GARAMVlDÉKÉ“-be. Az első pár sorra még emlékszem és elrettentő példaképpen ideirom: Garamvidék szépséges leányi! Bocsánat, de nem tudom megállni, Hogy magukat meg ne énekeljem... Kis méhe is nyiló virágkelyhen Előbb zümmög, aztán rabol mézet,.. Bár nem méhnek teremtett a végzet. Stb. Ha eddig kiváncsiak voltak rám garamvidéki szépek, százszorosán azok lettek ezután a vers után. Rossz volt ugyan, de tele szép jelzőkkel, bókok­kal és az a nőknél hat. A szerkesztő­ség még jobban sürgetett, hogy ruc­canjak el már egyszer hozzájuk. Ennek a meghívásnak csak ellen lehetett állni, de kaptam kedves női sorokat Í6, nem is egy hófehér kacsótól. Hama­rosan három-négy szépséggel álltam levelezésben. Akkor még levélirási dühben szenvedtem, ellentétben a mos­tani súlyos betegségemmel, a levélírás­­iszonnyal. A beküldött fényképek után Ítélve nagyon bájos kis fruskákká! álltam levelezésben. És milyen kedve­sen tudtak hivni, hogy a báljukba, < mulatságukra okvetlen menjek el, de én ellen tudtam állni ezeknek a ked­ves meghívásoknak. Bizonyosan valami csodaszép lovagról álmodoztak, fess trubadúrról és én nem akartam elron­tani az illúziójukat!... És nem men­tem el, csak most sok, sok év után amikor már az akkori kis fruskák ma­mák és nagymamák lettek. Talán talál­koztam is velük az uccán, vagy talán már nem is egy alussza örökös álmát a breznóbányai kakukfüves temetőben... Szerettem volna megkeresni a nyom­dát és megnézni azt a helyet, ahol az én első szellemi termékeimet kiszedték és kinyomták, ahonnét az én Mici, Giza meg a Bőske cimü novellás kö­tetem anyaga először napvilágot látott. Egészen elfogott a régi múltakon rágódó melankólia és szinte bántó ér­zés volt visszazökkenni ebbe a prózai világba, amikor az egyik társam azzal ébresztett föl, hogy no gyerekek itt veszünk ostyepka és parenica sajtot. Így estem én le az álomvilágból a prózai földre. Amig a benzinparipát megitatták persze benzinnel, a paripa boldog tu­lajdonosa kiment a közeli temetőbe, ahol egy prépost rokona pihen és igy lerótta a kegyelet adóját. Mi addig az udvari úti marshallal a főtéren sé­táltunk és nagyban beszélgettünk. Egy­szerre csak szembe jön velünk két csendőr és nemcsak, hogy előzékeny meghajlással szalutáltak, hanem még hangosan is köszöntek. Bizonyosan el­néztek bennünket. Faun Kulisszatitkok a jövő komáromi szirti szezonról. Újra megkapta Földes Dezső két esztendőre a dél­­szlovenszkói színi kerületet. — A régi gárdából alig marad valami. — Uj társulatot szervez Földes. — A direktor felesége, Mihályi Líci, végleg megválik a férje társulatától és a Pesti Színház tagja lesz. — Saját tudósítónktól. A most lejárt színi koncessziót újra Földes Dezső színigazgató kapta meg újabb két esztendőre, a kassai kerüle­tet pedig továbbra is Iván igazgató kapta meg, igy tehát a közönségnek az a része, amely abban reménykedett, hogy az Iván-társulatot viszontláthatja Komáromban, csalódott, ellenben a Föl­desék híveinél annál nagyobb az öröm. Két esztendeig ő lesz a szinidirekto­­runk. A két szinikerület szerencsétlen be­osztásával ezúttal nem foglalkozunk. Arról hiába is beszélnénk, csak falra hányt borsó volna. A pozsonyi szezon befejezésével a régi gárda szétoszlott és Földes erősen Ígéri, hogy az eddigieknél erősebb tár­társulatot szervez és már el is kezdte a szervezési munkálatokat. Bizzunk ab­ban, hogy az ígéretet be is fogja vál­tani Földes színigazgató, aki a régi gárdájából alig tart meg valakit A régi gárdából az ismert tagok közül csak Gábor György, Mi­hályi Vilcsi, dr. Honthy, és Rumpel­­mayer Alajos titkár marad meg a tár­sulatnál. Égy darabig úgy volt, hogy Bihary Nándor is megmarad, de idő­közben összeveszett Földessel és Bihary másutt keres elhelyezkedést.MivelBihary elvette feleségül a bájos Őszi Katót, igy-a kedves Kató is elmegy a társu-Komárom, — július 29. lattól. Téglássy Emmi sorsa is bizony­talan, amennyiben menyasszonya Gábor Györgynek, igy valószínűleg ő is meg­marad a társulatnál. Mihályi Lici az eddigi hírek szerint nem fog Szlovenszkón játszani és a társulathoz egy igazi nagystilusu pri­madonnát kell az igazgatónak szerződ­tetnie A primadonna kérdés volt min­dig a legnehezebb problémája a tár­sulatnak. Ha ezt sikeresen tudja megoldani a direktor, és megfelelő bonvivánt is tud szerződtetni, akkor bizonyára jól fog menni a tár­sulatnak még a mai nehéz viszonyok mellett is. Csak is nívós társulattal lehet a mai súlyos körülmények között a siker re­ményével megkezdeni a szezonokat. És mivel éppen a nehéz viszonyok miatt elsőrangú színészek és színésznők jár­nak szerződés nélkül, nem is kell nagy anyagi megerőltetés ahhoz, hogy jó erőket szerződtessen le az igazgató. Minden szezon elején szárnyra ka­pott az a hir, hogy Mihályi Lici nem fog többet itt föllépni, mert pesti szín­házhoz szerződött le. Ezek a hírek azonban mindig csak hírek maradtak és a pesti színházzal a szerződés meg­kötése mindig meghiúsult közbejött akadályok miatt. Az idén is halljuk ugyanezt a hirt, Biztosan lesül de csak az lo o fi/ strand­olajtól lesz egyenle­tesen barna Ártalmatlan, hQsttö. fertőtleníts! Savoy gyógyszertár Bratislava, Mostova2. Mindenütt kaphatói 307 sőt ha a pozsonyi sajtó híradásának hinni lehet, Mihályi Lici már alá is irta a legújabb budapesti színház, a Pesti Színház igazgatójával, Bródy Istvánnal kötött szerződést. E szerint Mihályi Lici 150 fellépésre szerződött le. Ha ezek a fellépések megtörténnek, Mihályi Licinek módjában lesz sokol­dalú tehetségét egy nagyváros közön­ségének bemutatni és az itteni közön­ség előtt is módfelett meg fog nőni a a tekintélye és ha később itt is föllép, a közönség a pesti színházak kedven­cét is látja benne Mondanunk se kell, hogy a szezón előtti és a pesti leszerződtetésről szóló hírek meghiúsulása mindig sokat ártott Mihályi Licinek, mert ellenlábasai azt szokták mondani, hogy ime még sem kell a pesti közönségnek. Nagy hiba volna, hogy a mostani híresztelést se váltaná be a tény és valóság. Itt említjük meg, hogy Földes Dezső színigazgató ujjonnan szervezett társu­latával a szlovenszkói szezont szep­tember 15-én fogja megkezdeni Léván. LéváróJ vagy hozzánk jön a társulat, vagy Érsekújvárra, és onnét ide, Ko­máromba. Segítsünk a vidéki szegény tanulókon! A komáromi szentbenedekrendi fő­gimnázium ez évi értesítője az intézet kultúrtörténetét tárja szemünk elé. Csupa élet, csupa elevenség nyilatkozik meg benne. így is kell lenni. Az intézet magas nívóját arra hivatottak már ki­emelték. Azonban két hiányra fel kell figyelnünk. Az egyik az a körülmény, hogy a főgimnáziumban nincsenek párhuzamos osztályok. Amikor az első osztályra 140-en jelentkeznek s csak 70-et lehet felvenni, ez nemcsak a magyar ifjúság tanulásvágyát igazolja, hanem annak kielégítését parancsolja is. A tanulás­vágy élni, érvényesülni akarást jelent, amelyet a Gondviselés öntött a lélekbe. Ebből a szempontból tehát az nem ki­fogásolható. A tudás mindig nagy fegy­ver. Igaz, hogy a gonoszok kezében is az, de ez visszaélés, amely azonban semmiképen sem teheti indokolté a magyar ifjúság tanulásvágyának eset­leges letörését vagy a tanulás lehető­ségének megtagadását. Az sohasem baj, ha az ifjúság sokat és tényleg tanulni akar. A másik a vidéki szegénysorsu s jó­­tehetségü diákok S. 0. S. kiáltása a tár­sadalomhoz. Az intézetben működő Vörös Kereszt Egyesületnek ifjúsági sarjadéka Gödör Kap. János tanár ur vezetése alatt meghatóan szép munkát végzett a vidéki szegény tanulók segé­lyezésével és élelmezési akciójával, amelyben a város közönsége hatható­san támogatta. Az Értesítő szerint 78-an vettek részt a jótékony akcióban és 17 tanuló részesült ellátásban egyes csa­­ádoknál. Komárom városának lakos­sága 23,600. Kérdem, több jótékony szív nem volna Komáromban ? Sokan, igen sokan hiányoznak a jótevők névsorá­ban. Hiszen igaz, hogy a gazdasági krízis sok mindent, még a jótékonyságot, jó­akaratot is, felborította. De azért mégis igazság marad, hogy ahol többen ét­keznek, ott még egy diákgyomornak is jut valami. A vidéki szegény diák nem nagy igényű, mert hiszen otthon sem bővelkedett a jóban. Ha a gazda­sági krízis mindenkit nyom, százszoro­sán nyomja a szegény diákot s ha hozzávesszük a lelki kínos tudatot, hogy szegénysége miatt nem tanulhat, elkép-H Beretvás pasztilla a legmakacsabb fejfájást is elmulasztja! Minden gyógyszertárban kapható! T I

Next

/
Thumbnails
Contents