Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-07-30 / 59. szám

2. oldal. »KOMAROMI LAPOK« 1932. julius 30. „Középeurópai tervbábákat nem fogadunk“. Irta: Quidam. Arra a hiteles hírre, hogy Friedrich István volt magyar miniszterelnök stb., Benesnek különös tisztelője, a prágai külügyminisztérium előszobájában vára­kozott kihallgatásra, de Benes Eduárd aktiv külügyminiszter bokros elfoglalt­sága miatt nem állhatott az előkelő idegen rendelkezésére, jónak látnók, ha a külügyminisztérium előszobája előtt való szobában a cimül irt felitratot he­lyeznék el látható helyen és feltűnően, úgy hogy egészen rövidlátó emberek is meglássák. Ez a harmadik Friedrich-járásnak a pozitív eredménye idáig és egy interjú a Reggel cimü kormánylapban, amely­ben Benes nagystílű középeurópai el­gondolásait siet a magáévá tenni a budapesti argonauta, aki Zlata Praha vonzókörébe került és attól nem tud szabadulni. Mi úgy tudjuk, hogy van Csehszlovákiának is, meg Magyaror­szágnak is kereskedelmi delegációja, amely a szerződési ügyekben hol Prá­gában, hol Budapesten tárgyal és azt ‘Jsrolvastuk százszor nyomtatásban, hogy a kereskedelmi szerződés már készen vjn, a valóság pedig az, hogy a ke­reskedelmi szerződés annyira nincs készen, hogy Friedrich István volt magyar miniszterelnöknek nem kiméivé költséget és fáradtságot Prágába kell utaznia egy kész középeurópai tervvel az aktatáskájában. Mikor először jött Friedrich ur Prá­gába, akkor felfigyelt rá mindenki, mert egy ellenzéki pártállásu ur sok minden rendkívülit megengedhet magának, mi­kor harmadszor is megjelenik és a vörös-fehér sajtó hírül adja nagy szen­záció gyanánt, hogy Benessel is tár­gyalt, akkor egy pillanatra felnéztek az emberek újságaikból és mosolyogva lapoztak tovább. Így is el lehet intézni embereket, középeurópai politikusokat, akiket a tervbevett miniszter egyéb nagy elfoglaltságára való tekintettel nem fogadhat. A másik nagy politikus és közgaz­dasági kapacitás, szintén volt minisz­ter, pláne volt külügyminiszter is Prá­gához közel nyaral. Csak egy macska­ugrásra és kívánatra „házhoz jön,,. Gratz Gusztáv elég eszes ember és van politikai ösztöne is, de csodálatos, hogy nem veszi észre a groteszk helyzetet, amelybe került. Tud-e választ adni Gratz Gusztáv arra, hogy kinek, helye­sebben kiknek a nevében beszél. Mert 11 ha csupán középeurópai terv gyártásá­ról volna szó (Made in Hungary), ez ártatlan mulatság és felnőtt politikuso­kat ebben a pasziánsz játékban nem illik megzavarni. Dehát ők politikusok is, párt nélkül, közvélemény nélkül, a logika örök törvényei alapján, amelyek ma tudvalevőleg nem érnek egy vas­hatost sem. így vagyunk ezekkel a nyári politikai szenzációkkal. Az a benyomásunk, hogy a külügyminisztérium is igy van Prá­gában és azt kell hinnünk, hogy a középeurópai tervbábákra most nem jó idők járnak. Az emberek, különösen, Komárom, — julius 29. Komárom város tanácsa csütörtökön délután Fiilöp Zsigmond helyettes vá­­rosbiró elnökletével tartott ülésében foglalkozott a szociáldemokrata párt ismert memorandumával. Kár, hogy a járási hivatal nem ismeri ennek a ta­gadhatatlanul roppant felkészültséggel megirt okmánynak a reávonatkozó tartalmát, amelyet mi is szívesen kö­zölnénk, ha terünk engedné. A járási hivatallal szemben emelt konkrét vá­dakat azonban annak idején ismertetni fogjuk A memorandum egyébként a járási főnök személyével is foglalkozik és azt is kritikája tárgyává teszi, amely ennek a hivatalnak szociális tevékeny­ségét jellemzi. A városi tanács a szociáldemokrata memorandum egyes pontjaira a kö­vetkező határozatokat hozta: 1. A városi népkonyha megnyitása ügyében haladéktalanul államsegélyért folyamodik a város, mivel a költség­­vetési hitel már ki van merülve. 2. Az iskolás gyermekek tejakcióját 10—15 000 korona kereteiben meg­valósítja az 1933. évi költségvetés ter­hére. 3. A munkanélküliekről összeállítandó kataszter elkészítésével Igó Aladár dr. ügyosztályát bízta meg a városi tanács. 4. Ugyancsak Igó Aladár dr. fel­ügyelete alatt fog elkészülni a munka­­nélküliek közt kiosztott élelmiszer­jegyek, városi tűzifa és más termé­szetben nyújtott segélyek nyilvántartása is. 5. A memorandum legfontosabb pontját alkotó tízmilliós kölcsön fel­vétele ügyében lépéseket tesz a városi tanács. ha külügyminiszterek (aktiv állomány­ban), nagyon el vannak a maguk sok dolgával foglalva és nem érnek rá a fogadatlan prókátorok fogadására. Pe­dig igen kár, hogy a páneurópai ala­pokon nyugovó és Európamentő nagy tervek az aktatáskákban maradnak, pedig hallatlanul nagy értéket képvi­selnek és mégis minden vámhivatal úgy kezeli, mint árumintákat érték nél­kül. Tulajdonosaikat pedig nem fogad­ják a tervgyárakban, amelyek a kereslet hiánya miatt szintén kénytelenek le­csökkenteti üzemmel dolgozni. 6. A rendkívüli városi segélyezésekre vonatkozólag pótköltségvetést kellett volna elkészíteni, amelyben a pótadó emelésével lett volna az előirányzat biztosítva. Mivel azonban a tanács tagjai kizártnak látják a mai városi közterhek emelését, ezt elejtik. 7. A rendkívüli építkezések: köz­vágóhíd, dohánybeváltó és más áliami munkák ügyében a városi tanácsfeltétlen A Deák Ferenc ucca aszfaltozási munkálatait tavaly ősszel kezdték el, befejezni pedig a beállott tél miatt már nem tudták. Az idén kinyílt a szép tavasz és az időjárás nem aka­dályozta már, hogy az ucca közepét és másik oldalát is kiaszfaltozzák. Azonban a vállalkozó a munkát nem kezdte meg. E miatt levelezés indult meg a város és a vállalkozó között, aki azt írta, hogy a Slovenska Banka, amelyre engedményezte a vállalkozó cég a várostól járó követelését, ezt nem honorálta, mert tudomása van arról, hogy a város eddig a szociális biz­kőzbelép és az illetékes állami hiva­tali szerveknél megsürgeti ezek kiadását. 8. A városi tanács teljes számmal keresi fel a járási hivatal főnökét s informálni fogja a munkanélküliség viszonyairól és felkéri, hogy a munka­­nélküliség leküzdésére szolgáló akció­ban hivatali súlyának teljes erejével részt vegyen. 9. Ugyancsak a járási hivatal figyel­mét fogja felhívni azokra a vissza­élésekre, melyek a létminimum alatti munkabérek fizetése révén a munkáso­kat károsítják 10. A járási hivatalt informálni fogja a tanács a munkanélküliség aggasztó helyzetéről és ennek következményei­ről 11. A nyolcórai munkaidőnek szi­gorú betartását az állami rendőrséggel ellenőrizteti a városi tanács és fegyelmi eljárást kér az ellen, aki e rendelkezé­seknek szerezni elmulasztja. 12. A város társadalmából bizottsá­got alakit a társadalmi segélyezés ér­dekében. A városi tanács ezen kívül tárgyalta a kereskedelmi testület beadványát, amely rámutat a városi adózó réteg teljes összeroppanására és óva inti a város vezetőségét, hogy a közteher­viselőkre újabb terheket ne kénysze­rítsenek, mert ezt viselni nem képe­sek. tosító intézetek központjától kölcsönt még nem kapott. Időközben a város elvégeztette a katonai kórház kerítésének a faiazási munkálatait is és most már igazán nem lenne semmi akadálya az aszfal­tozás befejezésének, — azonban rezig­­náltan állapíthatjuk meg, hogy erre nem sok kilátás van. Ugyanis a hely­zet úgy áll, hogy a vállalkozó, aki már 300.000 koronát befektetett a mun­kába, nem szívesen hajlandó további 800.000 korona befektetésére, amikor, sejti, hogy abból egyhamar nem lesz készpénz. A városi tanács csütörtöki ülése fog­c^aüóközi halászat történetéhez. A városi tanács határozata a munkanélküliség ügyében beadott memorandumra. A DeákFerencutca aszfaltja A városi tanács felhívja a vállalkozó Menzel cégei, hogya munkái három nap alaíí kezdje meg. Komárom, július 29. szigeti apácáké (a mai Apácaszakállas) és itt keletre elhagyva a tavat, a határ megfelelő jelekkel van el­látva a keleti részen fekvő, náddal bőves Igys nevű tóig, ahol szintén határjeleket emeltek a nádasig és a tó partjáig terjedő föld az érseki nemeseket illeti. Ezek a nemesek négy hold földet a Guren nevű tóval együtt a magukénak mondtak és ezt bizonyították. Végezetül a határjárás Eketh (Ekecs) falut az érseki Zylas falutól határjelekkel választotta el. Felső Zaka­­lus határát is megjárták, ahol a régi határjeltől nyu­gat felé fordulva és átkelve egy nádas tavon, majd mezőn és egy újabb nádas tavon, azután nyugat felé kocsikázva egy harmadik kis tó mellett haladva a szántóföldeken elérkezik a határ a király folyójáig, a Myller-ig, ahol a hetedik határjelet emelték. Ezzel a határjárás végétért.1 Az 1268. évi nagy diploma újabb kiadása ez a határjárás, mely az abban határozatlan részekre vetít világosságot. A núndori halászat, mint azt látni fogjuk, a legfontosabbak egyike volt. Ennek bizonyítéka az is, hogy 1438-ban Mária királyné az esztergomi érsek kérelmére megparancsolja a komáromi királyi vár­nagyoknak, hogy a nándori, gadóczi, naszvadi érseki nemesek vizafogó cégéit hatalmasul elfoglalni ne mer­jék.2 1452-ben Radványi László, Komáromvármegye al­ispánja bizonyítja, hogy a nándori érseki népeket bizonyos birtokokra nézve Kávái Posár János özvegye javára tilalmazta.3 Tehát nemcsak a toldvári, hanem a nándori népek is szívesen nyúltak a más széná­jához. Mint láttuk a nándori érseki birtokok határjárá­sában, a Vág és a Nyitra folyókban elég tanya volt, ahol cégét és vejszéket állítottak nemcsak az érsek úrnak, de magának a királynak is, hiszen a komáromi vár a király birtokában volt, aki időről időre egyik­hívének adományozta, azonban nem ritkán zálog alak-1Esztergom, Primási lt. Hevenessy Gyűjt. Tom. R. No. 6. 2C. D. XI. 141. 3C. D. P. V. 250. jában, amelyre az adományozott főispán és várnagy jelentékeny összeget fizet a király kincstárába. Az is elég érdekes tény, hogy' a mai Lándor puszta — a régi két Nándor falu —, melyet még III. Endre adományozott az esztergomi érseknek1 1291-ben, több, mint hat évszázadon át megtartotta régi gazdáját. Mielőtt áttérnénk a csallóközi halászat legfonto­sabb részére, a komáromi vártartomány területének viszonyaira, szükséges még a Szent Benedek-Rend felsőcsallóközi birtokaival röviden foglalkozni. Ezek közé tartozott első sorban Dénesd, a mai Dénesdi, melynek birtokát még Favus apát szerzi meg Miklós­­fia Elek comestől 1258-ban a birtokhoz tartozó dunai szigetekkel és így a halászati jogokkal is.1 2 A határleírás megemlíti a dunai szigetet Dénesd mögött, Dénesfalwa további határai a Posomvth — vagyis a pozsonyi országút —, majd Zemmaryawth, a szentmáriai vagyis somorjai út, ezeken kívül Tarch (ma Tores), Bechke, Kozmafelde, Kisgutor, Zenth­­marya (Somorja), Nagygutor, Udvar nők, Semeth és Sylaza határai.3 IV. Béla kedvezni akarván a Rend­nek, kiveszi Pozsonymegye joghatósága alól és a földesúri hatalom alá helyezi Dénesd falut, mint az oklevél is írja: Dyemes in Chylloukuz községet.4 A bencés rendnek először a pozsonyi káptalan­nal gyűlik meg a baja, 1302-ben, amely Ármin pan­nonhalmi apáttal vitába bocsátkozott a dénesdi ká­polna építése miatt,5 mert ebben egyházi hatóságá­nak megsértését látta. Azonban Allegrad, a pápai kö­vet titkára előtt az apát kiegyezik Szerafin pozsonyi préposttal és biztosítja, hogy a misérdi Szent Márton tiszteletére emelt anyatemplom jogai a dénesdi új templom miatt semmi néven nevezendő csorbulást sem szenvednek. 1366-ban Jakab, volt pozsonyi bíró 1C. D. VI. 1. p. 113. 2ÁUO. (Wenzel) VII. 433. 3U. o. 441-443. 4ÁUO. II. 307—308. 5Anjoukori Okm. I. 21—22. fiai, István és Pál e templom és a hozzá tartozó & mansio (kb. 160 hold föld) birtokáért pereskednek, de ítéletre, mely a pannonhalmi rend javára szól, csak 1392. évben kerül a sor.1 A dénesdi jobbágyok 1306-ban a szomszédos gu~ tori nemeseket támadták meg hatalmasul és a rajta­ütésnek — sajnos — Jenslin apród személyében ha­lottja is lett.2 Ötven év múlva Szigfrid apát kérelmére új határjárásban állapítják meg a dénesdi birtok határait. Ezek a határok azonban nem voltaic valami nagy biztonságban. 1406-ban a Szerdalielyi-ek törnek a birtokra, pár év múlva pedig a hatalmas György és. Miklós bazini grófok uszítják rájuk szemeli jobbágyai­kat. 1420-ban Garai Miklós nádor újabb határt járatni kénytelen. Különösen Péter szenígyörgyi és bazini gróf, or­szágbíró és erdélyi vajda jár elől rossz példával, aki a dénesdi jobbágyokat elfogatja, 1519-ben a dénesdi aratókat visszavereti az ő jobbágyaival a dénesdi szántóföldekről. A nagyurak úgy cselekedtek, mint a senki jószágával. Pedig megy ellenük a panasz sere­gestül. Sárkány Ambrus (Ákosházi), akinek híres csallóközi kastélyában nem egyszer vendége volt ma­ga a király is, jobbágyaival a szénát rabol tat ja el a. dénesdi földekről 1525-ben, hogyisne, mikor maga Chelley Márton pozsonyi alispán sem átallja a dénesdi, uraság állatait megdézsmálni és erővel elhajtatni a> füvelő gulyából! A nagyurak így élik önző életüket, amikor már­­már lehull a sötét kárpit, hogy eltakarja a mohácsi véres áldozatot, melyben életük áldozásával vezekel­tek valamennyien az elkövetett bűnökért. Másik dunamelléki birtoka a pannonhalmi bencés, rendnek a Dénesdivel határos Misérd, melyet 1394-ben szerez meg. Azonban itt sem volt sokáig békesség, mert a bazini és szentgyörgvi grófok, Themmel és Péter csakhamar perekkel támadják meg az új birto­kost. De 1406-ban mégis birtokba vezetést mond ki Pannonhalmi Rendtört. II. 144—146. Pannonhalmi Rendtört. II. (89. oki.) Anj. Okm. I. 116.

Next

/
Thumbnails
Contents