Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-12-24 / 101. szám

1932. december 24.

»KOMÁROMI LAPOK«

5. oldal.

domásul ezeket a bejelentett könyvajándékokat és megkérte a könyvtárost, hogy szakítson alkalomadtán időt arra, hogy Moesz Gézához elutazzék és az ígért folyóiratokat szedje össze és szállítsa el.

Jelenti még a könyvtáros, hogy a könyvtárhelyiségbe egy régebbi határozat értelmében a villanyvilágítást bevezették, mert a téli hónapokban a délelőtti órákban is meg keli gyújtani a lámpákat és a villanyvilágítás, mint tartalék szerepel arra az esetre, ha a gáz nem jól világitana. Amióta a villany is be van vezetve a helyiségbe, a gázviiágitás kifogástalanul működik.

Örömmel jelenti a könyvtáros végül, hogy az olvasók rendszeretők és mind kevesebb késedelmes olvasót kell megsürgetni, meginteni és a mi legjobban mutatja a rendet és a fegyelmezettséget, a folyó évben a nagy forgalom dacára egyetlen egy könyv se veszett el az olvasók kezén.

A könyvtártanács egyhangúlag tudomásul vette a könyvtáros jelentését és neki ügybuzgalmáért köszönetét mondott.

FiilSp Zsigmond a könyvtártanács pénztárosa egyéb elfoglaltsága miatt a gyűlésen nem jelenhetvén meg, helyette a pénztárosi jelentést dr. Baranyay József könyvtáros olvasta fel. Természetesen ez a jelentés még nem foglalhatta magában az évvégi zárlatot. A jelentés 6394 92 Ke bevétel, 5866 Ke kiadás és 528'92 Ké pénztári maradványban tüntette fel a pénztár állapotát. A pénztárosi jelentést tudomásul vették és a pénztárosnak köszönetét mondtak.

Végül pár folyóirat megrendelését mondották ki akkorra, amikor a könyvtár a szükséges előfizetési dijakkal rendelkezik. A folyóirat rendelésnél tekintetbe vette a könyvtártanács, hogy mivel a folyóiratok ki nem kölcsönözhetők és csak a könyvtárban olvashatók, a folyóiratok rendelésénél kellő mértéket kell tartani, mert a könyvtár olvasóinak csak nagyon elenyésző kis részének van ideje a könyvtárban olvasni, az olvasók túlnyomó többsége csak otthon, este, munka után olvashat, tehát elsősorban ennek a nagy többségnek az igénye elégítendő ki azzal, hogy olyan könyveket szerezzen be a könyvtár, amelyek kikölcsönözhetők és otthon olvashatók. A folyóiratok rendelésénél tehát nem lehet túlzásba menni.

Ezzel az ülés véget ért.

Kisebbségi magyar problémák.

Irta: Ifj. Bolyky János.

I.

Államnyelv.

Kisebbségi sorsunkban nem csak jogunk, hogy magyarságunkat nyíltan valljuk meg, de kötelességünk magyarnak maradni. És amily mértékben kötelességünk mind azt megőrizni, ami a lényegünk — a tiszta magyar lelkületűnket — épp oly mértékben tartozunk magyarságunkat úgy önmagunkban, mint utódainkban továbbfejleszteni.

Mert a mi magyarságunk olyan legyen, mint a hit, melyet fanatikusan vallunk és amelynek testamentuma az a magyar múlt, melynek nagyságából erőt, akaratot és öntudatot merítünk ahhoz, hogy kisebbségi helyzetünkben az adott körülményeket felismerő, bátor és cselekvő magyarok legyünk.

A világháborút követő békeszerződések nyomán Csehszlovákia is, mint egyéb más állam, kötelezve lett u. n. kisebbségi törvények meghozatalára. A kisebbségi törvény a békeszerződések következtében más államok kereteibe kisebbséggé sodródott nemzet-tömegeknek nemzeti létjogait van hivatva szabályozni.

Tehát nemcsak a szivünkből és hitünkből fakadó természeti jog, de a kisebbségi törvényeinkben biztosított jog alapján is nyíltan vallhatjuk meg magyarságunkat és kisebbségi életünk magyar faji és nemzeti vonatkozásaiban bátran állhatunk elő, ha nemzeti jelenünk és jövőnk cselekedeteket kíván! *

Az idén ősszel, egy uj tanügyi rendelkezés folytán, a szlovák középiskolákban kötelezöleg bevezették a magyar nyelv tanítását.

Azokban, akik magyarok, minden bizonnyal egy olyas-fajta jóleső érzés melegét keltette ez a hír, mint valami nagyrabecsülés, mint valami jóvátétel a 14 év alatt ért sok mellőzésért, lekicsinylésért és semmibevevésért. Pedig mégis csak csalóka kép az egész, amire minden gondolkodó ember rá fog jönni.

Mert egyidejűleg, amikor a szlovák középiskolákban a magyar nyelv tanítását vezették be, — a magyar középiskolákban a szlovák órák heti számát csökkentették! A magyar középiskolák 1. és 11. osztályában heti 4 órára, a III. és IV. osztályban heti 3 órára, a felsőbb osztályokban pedig heti 2 órára csökkentették az döbbeni heti 6, illetve 4 órával szemben.

Az új iskolarendeletben rejlő veszély pedig az, hogy az államnyelvi ismeretek csökkentése által a kisebbségi életküzdelemhez való legszükségesebb eszközt vonják el magyar ifjúságunktól.

Aminek következtében a magyar ifjúság számára egyrészt a szlovák és cseh egyetemeken a továbbtanulás még nehezebbé van téve, másrészt, aki csupán középiskolai végzettséggel kiván az életben elhelyezkedni — az államnyelv tudása nélkül minden közhivatali pályáról már előre ki van rekesztve.

Ezzel szemben a szlovák ifjúság, mely a magyar nyelvet már a középiskolákban sajátítja el, magyar és szlovák nyelvtudással alkalmassá válik arra, hogy a közhivatali állásokat még a legmagyarabb vidékeken is betölthesse.

Egyébként az államnyelvet bírni nem csak ebben a vonatkozásban, hanem a magánéletben is éppen oly mértékben fontos. Minduntalan akadnak szívélyes és kevésbbé szívélyes viszonyaink állami közigazgatási szervekkel, mely esetben kifejezetten hátrányunk, ha érdekeink védelmében nem tudunk kellőleg eljárni azért, mert az államnyelvet nem bírjuk.

És mint ahogy mi anyanyelvűnkön kívül beszélünk németül, franciául, olaszul, vagy angolul csak azért, hogy a nagyvilágban jobban eligazodhassunk, — de mindennek dacára mégis csak magyar nemzetiségű és magyar érzésű magyarok vagyunk, — éppen úgy ifjúságunk, ha a csehszlovák nyelvet elsajátítja, semmivel sem hívatlanabb a magyar kultúra és szellemiség továbbvitelére és fejlesztésére, mint mi, kik e század elején, vagy küszöbén, egy tökéletesen tiszta magyar légkörben születtünk és nőttünk fel.

Mint az Erdélyi Lapok nyomán egy itteni testvéri sajtótermék elmondja:

„A cseheknek nemzedékek hosszú évek során át gyűjtött tapasztalataik vaunak a gyakorlati nemzetiségi politika terén. Történelmi törvényekkel dicsekedhetnek, hogy miként lehet jogállamban bizonyos törvényes elrendezkedéseket akár a többségnek is a hátrányára fordítani, ha a kisebbség szívós és céltudatos. Az osztrák uralom idejében pl. törvény szabályozta, hogy a cseh koronatartományok milyen területein kell a bírói testületek tagjainak a német és a cseh nyelvet egyforma tökéletességgel beszélniük, valamint azt a százalékot is, amely a csupán németül tudó s kétnyelvű bíráknak a számát e szükség eteknek megfelelően meghatározta. Mivel azonban a németi skolák kevés súlyt helyeztek a cseh nyelv tanítására, a csvh iskolák viszont a legnagyobb figyelmet fordították arra, hogy tanulóik a cseh kultúrában és nemzeti öntudatban való tökéletes elmélyülés mellett minél tökéletesebben elsajátítsák a német nyelvet is — az osztrák császárság alkonya Bohemiában azt a furcsa helyzetet világította meg utolsó sugaraival, hogy a bírák német kontingensének legnagyobb részét is cseh nemzetiségű és cseh érzésű, de németül tökéletesen beszélő bírák tartották megszállva.“

Ennek az előzménynek az ismerete szükséges ahhoz, hogy félre ne ismerjük és helyesen ítéljük meg azt az iskolai reformot, melyet a csehszlovák kormányzat a középiskolai tanításban most hajt végre.

*

íme, kisebbségi magyar problémáink egyike, amely cselekedeteket kiván, — tehát: anyák, apák, magyar családi tűzhelyek, szülői szövetségek, vezérek és közlegények munkára fel!

A Járási Kereskedelmi Grémium közgyűlése.

Komárom, december 23.

A Komárom-Járási Kereskedelmi Grémium az elmúlt vasárnapon, december 18-án tartotta rendes őszi közgyűlését az 1933. évi költségvetés megállapítása céljából.

A délétől t 10 órára meghirdetett közgyűlés határozatképes nem lévén, Fried Jenő, a Grémium elnöke az elnökség és a tisztikar tagjainak, valamint Soltész Pál közig, biztos, iparhatóság ibiztosnak a jelenlétében 11 órakor nyitotta meg a közgyűlést. A formaságok elintézése és Soltész Pál iparhatásági biztos üdvözlése után Fried Jenő elnök a közgyűlést megnvitó beszédében a következőket mondotta:

»Költségvetésünk az elmúlt 2 esztendő tapasztalatai alapján készült, lényegesebb eltérés ezen esztendőkkel szemben nem mutatkozik, a bevéielek és szükségletek között mutatkozó hiány mint minden esztendőben. most is tagsági díj címén rovatott ki a grémium közel 1000 tagjára} Hogy az 1933. évi tagsági díjak ki ve lése meglehetősen eltalálta a helyes elosztási, igazolja, hogy alig 80 felebbezés adatott be a kivetések ellen, vagyis a tagok számának körülbelül csak 8 o/o-ka felebbezell.« Majd kitért az egész világon uralkodó gazdasági válságra:

»Egy világhatalom, Európa leggazdagabb állama megtagadja egyik adósságának megfizetését, amely adósságát nem leszi vitássá, elismeri a váltó aláírását, még azt sem mondja, hogy nincs miből fizetni, nem mondja, hogy nem tud eleget tenni fizetési kötelezettségének, hanem a népének küldöttjeiből álló testület nagy többsége tagadja meg se fizetés teljesítését. Elérkezett tehát az az idő, amikor a non possumus helyeit a »nem akarok lép életbe. Most • erről a nagyhatalomról vegyen példát a kereskedő is? És még akkor se teljesítse hitelezőivel szemben obligóját. amikor erre képes?

Az a pangás, amely azelőtt az egyes társadalmi osztályoknál, vagy inkább szakmánként mutatkozott, az megüli most egész Szlovenszkót oly hihetetlen mértékben, hogy arra még a legöregebb kereskedőnek sincs emléke, vagy följegyzése. Még vigasztalanabb a helyzet azérí, mert amit mi érzünk, azt érzi a köztársaság teljes mértékben, érzi az állam egész szervezete. Hogy az -a mód, amellyel a kiadásokat csökkenteni kívánja az állam, különösen az állami tisztviselők dotációját illetően, helyes-e, ezen nagyon sokat lehetne pró és kontra vitatkozni, bizonyos azonban, hogy a jövedelmében csökkentett köztisztviselő vásárló képessége, fogyasztó-ereje is erősen megcsappant s ez a takarékosság nem fog gazdasági javulást eredményezni. Mégis legdöbbenetesebb, hogy az államháztartás bevételi forrásai között ott látjuk kiemelkedni azon 80 milliót, amelyet a pénzügyi kincstár az adóbüntetésekből kiván bevételezni az 1933-as esztendőben. Az adócsavar olyan erős, a közterhek olyan nagyok, hogy a pangás következtében meggyengült jövedelmű kereskedők osztálya vagy nem fog eleget tenni tudni az állammal szembeni köztartozásának törlesztését illetőleg, vagy ha ezt megteszi, bizonyos, hogj’- évek hosszú során át őszszegy iij tölt tőkéjét fogyasztja, törpíti, s ez is végeredményben tőke-nélkülivé teszi a kereskedőket, ami a bajokat csak növelni fogja.

Azok a kísérletezések, amelyek az országok között kompenzációs alapon árut cserélnek ki, nem vezetnek a megoldás felé. Lokálisan még sötétebben lesi a kép. mert határszélre szorított város vagyunk, ahol Európa legszebb közlekedési eszköze, a Duna ugyan mély medrében elfolyik, azonban nem hoz munkát, nem nyújt keresetet, nem biztosít megélhetést. Az a sok remény és ennek következményeképen beépített rengeteg sok milliónyi csehszlovák ko oaa összeg, amelyet az államhatalom a komáromi kikötőre szánt és fordított, sajnos, teljesen parlagon hever, nem gyümölcsözik. Bizonyára az, hogy ha legalább a szomszéd államokkal való kereskedelmi szerződés életben volna és hatályba lépne, némi javulás feltétlenül beállana.

Én a közeledő karácsonyi napok ünnepi hangulatával és a küszöbön lévő újévre a komáromi kereskedőknek nyugodt megélhetést, egy a mostaninál könnyebb, kevesebb gondu esztendőt, fellendülést, fokozatos és állandóvá váló javulást kívánok; adja a Mindenható, hogy kívánságom teljesüljön is.«

Az elnöki bevezető beszéd után került sor a grémium 1933. évi költségvetésének tárgyalására, melyet Kovács Ferenc grémiumi titkár ismertetett. Az előterjesztett költségvetés-tervezet szerint az előirányzott szükséglet 70.300 csehszlovák korona, mely a különböző bevételeknek az 1933. évre már kivételi tagsági díjakkal való kiegészítésével ugyancsak 70.300 csehszlovák korona összbevétellel nyer fedezetet.

A költségvetés tételeinek ismertetése után Soltész Pál közig, biztos, iparhalósági biztos szól a tárgyhoz és kijelenti, hogy a költségvetés tervezetét néhány nappal előbb hivatalból felülvizsgálta és megállapította, hogy az a törvényes feltételeknek megfelel, teljesen reális alapokon nyugszik.

A közgyűlés az előterjesztett 1933. évi grémiumi költségvetést részleteiben és egészében egyhangúlag elfogadta és megszavazta.

A költségvetés letárgyal ása után Ivánig Géza grémiumi tag szólal fel és fűz néhány megjegyzést az elnök megnyitó bőszéhez, melyben arról szó), hogy néhány komáromi kereskedő panasz tárgyává tett, hogy a helyi lakosság Magyar-Komáromban szerzi be fontos élelmicikkeit. Fájó dolog ez a helyi piacnak és veszteség anyagiakban a forgalomnak ez az áttolódása. De memento és semmiféle teóriával meg nem cáfolható bizonysága c jejelenség annak, hogy a szétválasztott gazdasági egységek mindenen licitévé magukat, egymás közölt a természetes kapcsolatok felvételére minden kínálkozó alkalmat megragadnak. A grémium vezetősége nem használtaki a kínálkozó alkalmat olcsó népszerűség hajhászáásra és olyan véleményt adott ebben az ügyben, hogy az átmenti i veszteség, mely a grémium tagjait érinti, nem késztetheti a grémium vezetőségét arra. hogy a kis határközi forgalom korlátozására lépéseket tegyen. mert meg van győződve arról, hogy ez természetes, szinte elfojthatatlan megnyilvánulása annak a törekvésnek. hogy a szomszéd piac akadálytalanul megközelíthető legyen.

A grémiumnak az ezen kérdésben elfoglalt dicséretes, emelkedett álláspontja bíztatás kell, hogy legyen a többi ipari és kereskedelmi érdekképviselet számára, hogy együttes követeléssel hívják fel a kormányzat figyelmét arra a soká el nem ódázható kérdésre, hogy az egészséges és természetes gazdasági élet legfontosabb követelménye a szabad árucsere és a szabad áruforgalom.

De addig is, amig a kereskedelmi szerződés tárgyalásai folynak, kivezető utat kell találni a mi határszéli forgalmunk kölcsönösségének biztosítására. A helyi kereskedelem szempontjából Ivánfy Géza a kis határközi forgalomban a kompenzációs áruforgalom rendszeresítését kívánja.

Fried Jenő válaszában kifejtette, hogy a gondolat igen tetszetős, azonban annak keresztülvitele óriási adminisztrációs akadályokba ütközik. A gondolat azonban mindazonáltal megérdemli, hogy az illetékesek foglalkozzanak vele.

Mivel a tárgysorozat kimerült, a közgyűlés 12 óra után véget ért.

— Berger F. Vilmos csemegeüzletében Komárom, Városház-u. állandóan friss zsámbokréíi teavaj. Sajtkülönlegességek. Dessert bonbonok. Torta- és ostyalapok. Rák, kaviár, olajos és pácolt halak, valamint a legfinomabb francia Oliva olaj. Hornimans angol és orosz teák. Bel- és külföldi rum, likőrkülönlegességek. Asztali fajborok,Mumm és Pommery francia pezsgők. Graham kenyér és Karlsbadi kétszersült. A legfinomabb fajkávék naponta frissen pörkölve, valamint Hág coffeinmentes kávé kapható.