Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-12-24 / 101. szám

2. óidat »KOMÁROMI LAPOK« 1932, decembpr 24 Olyan olcsón árusítom a üi&oi kabátokat,U ® 1 ^ p_ •* r , 1 r /!• . hogy önmagát károsítja meg, ha meg nem győződik nálam. RKertész J. Jenői radivatáruházaKomárno, Nádor-u.25.L __áÉá__MB BHébm Mi „megbízható forrásból“ különböző rész­leteket, Ezé! nek a sajtóközleményeknek írói fantasztikus és kalandos tervekről írnak a békerevizióra vonatkozólag és gén komolyaknak látják a „készülő­déseket“,, am ilyek Olaszországban, Né­metországban, Magyarországon, Ausz­triában, Bulgáriában máris folynak a revízió irányában. A Národni Politika c. lapban Borsky Leo cseh publicista ir hosszú cikket erről, amelyben azt szögezi le, hogy a belgrádi konferencia világosan kimondotta, hogy békét akar, de azt is világosan kifejezte, hogy a békét 'minden eszközzel kész védeni. Valóban ideje volt, hogy szétoszlassák azoknak illúzióit, akik a határok reví­zióját oly könnyű dolognak képzelték ei. Malypetr miniszterelnök lapja, a Veéer értesülése szerint a kisantant legközelebbi konferenciája vagy február második felében, vagy március elején lesz. Ez az ülés nagy jelentőséggel fog bírni, mert nem képez titkot, hogy 1933 tavaszán Magyarország kiterjedt agitációra készül a határok revíziója érdekében Erre az agitációra nézve Ró­mában áüspodtakimeg. Ez a kérdés ter­mészetesen szorosan érinti a kisantant három államát s fokozott figyelmet kell rá forditaniok. A kisantant tavaszi kon­ferenciája azonkívül foglalkozni fog a más középeurópai és keleteurópai ál­lamokkal, főleg Lengyelországgal és Bulgáriával való együttműködésének kérdésével is. Épen ezért hálával kell üdvözölni — Írja a lap — az évente gyakrabban, legalább háromszor össze­illő kisantant tanácsnak, továbbá a kisantant állandó titkárságának életre­­hivását. A* (Ut-r. őrzési bizottság léte »Ménétől, és a költségvetési pro­­víziét', mtu ól szóló javaslatokat elfogadták. A képviselőház szerdai ülésében tár­gyalta a költségvetési provizóriumról valamint a takarékossági és az ellen­őrzési bízott ág létesítéséről szóló törvényjavaslatokat, amelyek fölött kö­zös-vitát indítottak. A vitában résztvett Szüllő Géza dr. keresztényszocialista fképviselő is, aki nagyszabású és cá­­oihatadan érvekkel alátámasztott be­­zédben mondott bírálatot a kormány politikájáról s különösen a cseh agrár­párt hatalmi önzéséről mondott éles kritikát. Foglalkozott a kisantant és Magyarország közötti viszonnyal, rá­mutatott a kormánynak Magyarország­gal szemben folytatott elhibázott poli­tikájára, amely a csehszlovák iparnak eddig is súlyos károkat okozott. Be­széde végén bejelentette, hogy a ma­gyar ellenzéki klubok képviselői a javaslatokat nem fogadják el. A kép­viselőház többsége több felszólalás után mindkét törvényjavaslatot úgy az első, mint második olvasásban elfo­gadta és igy a kormány 1933. január 1-től február 28-ig felhatalmazást ka­pott, hogy az állami háztartást az 1933. évre tervbevett költségvetés keretei között vezethesse. A szenátus elfogadta a végrehajtási javaslatot A szenátus szerdai ülésén a végre­hajtási eljárásról és az árveréseknél olytatott üzelmek megszüntetéséről szóló törvényjavaslattal foglalkoztak. ^ szlovák néppárt részéről Kovalík sze­nátor szólalt föl, aki a törvény további kiegészítését követelte és azt kivánta, hogy szenteljenek nagyobb figyelmet Szlovénszkónak, főként azért, mert Szlovenszkó nem részesül az állami közszállitásokban és beruházásokban. Szlovenszkó lakossága szegény és ön­hibáján kívül adósodott el. Beszédében azt javasolta, hogy a törvényben nyer­jen kifejezést az, hogy tárgyakat árve­rés útján ne lehessen a becslési érték­nek kétharmadán alul eladni. A további felszólalások során az egyik szenátor eseteket hozott föl annak igazolására, hogy lefoglalt tárgyakat nevetséges olcsó áron adtak el. A szenátus a tör­vényjavaslatot mindkét olvasásban el­fogadta. Nem tárgyalják le újév előtt az adóbirságolásról szóló törvény­­javaslatot. Az adóbírságolásról szóló, drákói szigorúsággal megfogalmazott törvény­­javaslatot a képviselőházhoz beter­jesztette a kormány, azonban annak letárgyalásába még eddig nem lehetett belekezdeni. A képviselőház legutóbbi ülésén január 15-ig meghosszabbítot­ták az alkotmányjogi bizottságnak adott tárgyalási határidőt erre a törvény­­javaslatra vonatkozólag, aminek követ­keztében ez a tervezett törvény, amely­nek felette szigorn intézkedései ellen igen éles ellenvetések merültek fel a parlamentben, már január 1-én nem léphet életbe, bár azt igy tervezte a pénzügyminisztérium. A koalíciós pár­tok, hir szerint most arra törekednek, hogy a javaslaton olyan módosítások történjenek, amelyek az adófizetők helyzetét enyhítenék és a törvény ren­delkezéseit elviselhetőbbé tennék. A munkanélküliek segítése ben gség esetén. Az állandóan tartó munkanélküli­ségben súlyos probléma kivánkoTi megoldásra és pedig a megbeteged munkanélküli gyógykezelésének kér­dése. A kérdés épen olyan fontos, mint sürgős, és a minisztériumban már olytak ezirányban tárgyalások, hogy ezt a nehézséget miként lehetne le­küzdeni. A tárgyalások már annyira fejlődtek, hogy a megindítandó eljárás irányvonalait konkretizáltak. Azt tervezik, hogy azok a munkanélküliek, akiknek semmi igényük sincsen már a betegsegélyzőpénztári segélyre, meg­betegedés esetén legalább orvosi se­gélyben és ingyenes gyógyszerekben részesüljenek Ez az akció kiterjedne a munkanélküliek beteg családtagjaira is, már amennyiben azok a kereset­­nélküli családfőtől gazdaságilag függő viszonyban vannak. J t Takáts Sándor I iMErSeüMsSiüSS: 1ÜB2SSS5 1860—1932. Ennek a városnak legnagyobb élő fia hunyt el: Takáts Sándor, a ma­gyar történetírás dísze, a magyar kép­viselőház főlevéltárosa, Komárom sz. kir. megyei város díszpolgára szer­dán délután visszaadta nagy lelkét Teremtőjének. Hetvenkét évet élt és ebből félszázadot a történetírásnak szentelt. Első volt, aki Komárom vá­ros történetének megírásába fogott a nyolcvanas évek elején, mikor meg­jelent első munkája, a Komáromi Lapoktól pályadíjjal megkoszorúzott Lapok egy kisváros múltjából. Az ötvén ‘év alatt hányszor írt ennek a városnak a történelem századaitól el­temetett tragédiáiról! A fiatal kegyesrendi tanár pályafu­tása ragyogóan iveit fel tudása, pá­ratlan munkássága és a magyar tör­ténelem legszomorúbb, de legérdeke­sebb korszakának, a török hódoltság­nak új nézőpontokból való tárgyalása révén. Egy magyar történetíró sem ismerte meg Bécset és a bécsi udvar ártó törekvéseit a magyar nemzettel szemben, mint Takáts Sándor, aki másfél évtizedig bújta a császári, ud­vari és titkos levéltárakat. De egyet­len magyar történetíró sem volt, aki olyan elégtételt szolgáltatott volna a török nemzetnek és magyar földön elesett daliáinak. A csallóközi hölásziit töftérset^lie^. 31 lásszák.1 Ne feledjük el, hogy ezek az idők épen Bethlen Gábor támadásának idejére esnek és így akkor a háborús napokban gyengén állott a vagyon­biztonság. Németh Máté pedig azért tiltakozik, hogy a Dudvág mellett való rétet más bérelje ki, mint őkegyclme, aki ott a Dudvágban is meg-megmerítette hálóját.* 2 Viszont a komáromi halászok sem igen maradtak meg az ő viziterületükön, hanem 'felkalandoztak a Nyitra vizén is. amit a lándori népek nem is késtek az érsek úrnak Nagyszombatba megjelenteni. így azután az esztergomi érsek Komáromvármegye 1646. évi közgyűlésén eltiltja a komáromi halászokat attól, lxogv a Nyitra folyóban halásszanak.3 Várkonyi Amadé Lénárt nádorhelyettes eltiltja az elhagyott Kaim pusz­tán a halászatot 1612. évben.4 Peslhy János ügyvéd a )tári:házi) cslád tiltakozását jelenti be a varmegye színe előtt, akiknek Eötöclhatod nevű mocsarát, mely halban is elég boves volt, meghalászták.5 Ezek a ielsorolt adatok eléggé világos képet adnak az alsócsalióközi halászati viszonyok felől. Komárom­ban van a halászatnak a főpiaca, ahonnét a halat a kalmárok messze földre fuvarozzák. A komáromi ha­lászok számára nem volt elegendő a helybeli halászó­víz, hanem bérelnek az Alsócsallóközben halastava­kat és halászóvizeket, amelyekben mindig akadt jó­féle hal is. A gútai halász is a komáromi piacra igye­kezik behozni áruját, mert a közeli Érsekújvár török­­kézen van. így Szimő és Kamocsa is. A komáromi és a csallóközi halak jó fogyasztója, a bécsi udvar ebben a században is a komáromi piacról fedezte szükségletét. Nem egyszer külön meg­bízottak járnak Komáromban, -hogy a császár vagy a főhercegek asztalára halakat vásároljanak. A szem­>U. o. 286. 1. *U. o. 1621. évi 309. 1. SU. o. 1616. évi jegyzőkönyv 427. 1. 4 l-'ényes Elek. Komáromvármegye. "Pozsony. Orsz. levélt. Komáromvárm. közgy. jegyző­könyve. 1630. évi 316 1. füles harmincadosok természetesen minden kivitt áru után behajtották a harmincadot. 1654-ben Wenighoffer Mátyás udvari halászmestert is hoppon vették és keményen megharmincadolták. De jött is utána a fekete leves szigorú rendelet alakjában, hogy a be­szedett harmincadot azonnal adja vissza és az udvari halászmestert, ha Magyarországon halakat vásárol, sem ő (a komáromi harmincados) se más ne meré­szelje megharmincadolni vagyis megvámolni.1 Pár év múlva, 1659-ben, megint felhangzanak a régi panaszok a v ár német és magyar helyőrsége ellen, hogy azok szabadon halásznak a város vizeiben.?­­Nem tudjuk, csak sejtjük, hogy ez azzal a nagy válto­zással van összefüggésben, amely a vártartomány bir­toklásában beállott. Eddig ezt a vár főkapitányainak rendszerint bizonyos zálogösszegben adományozta a király egészen 1659. évág, amikor I. Lipót azt 57518 forinton Zichy István grófnak, a magyar kamara elnökének és örököseinek adományozza. Az adomány­levél szerint Zichy István megkapta a következő halászóhelyeket: Ekecset, ahol elhagyott birtokok van­nak, Aszódot vagyis Királyföldét a vizahalászattal,; továbbá Kécs, Bök, Alsó- és Felsőaranyos, Füzektő, Monostor jószágokat. Ezenkívül a Komárom alatti vizahalászatot Harcsás vagy Jázos vizein és a követ­kező halászóhelyeket: Belleslég, Sebestanya, Felső és Alsó Görbetanya, Csikkentő, Kigyós a Duna balpartján, Komárom környékén, a jobbparton a Neszmélyi ta­nyát. Ezeken kívül a következő hódolt és csaknem mind a török területen levő községeket: Tök, Buda­keszi, Óbuda, Szentendre, Bogdány, Tótfaln és Pilis­megyében Monostor, Torda, Váci rév, Szent-Péter, Várad elhagyott falvakat. Innen vékony haszna lehe­tett Zichy Istvánnak, mert ezek a községek csak úgy adózhattak neki, ha a török azt meg nem tudta.3 Ezeket a birtokokat előbb Puchaim Kristóf János FBécs. Közös p. ü. levéltár. Hung. fasc. 14533. 2Takáts Sándor. Lapok egy kisváros múltjából. 92 1. 3Fényes Elek: Magyarország geográfiái szótára. II. Pest, 1851. 241—242. főkapitány vette meg a császártól 54118 forinton, de rövid időn bekövetkezett halála után utódára,. Puchaim Adolf Ernő várparancsnokra maradtak. Zichy István, az atyja, Zichy Pál alezredes, Győr vicekapitánya állal korábban megszerzett birtokok közül Újfalut, Neszmélyt, Almást és Szent-Pétert, valamint 'Komáromvárosában bírt telkeit és Szent- Pál pusztát ingyen adta át Puchaim Adolf Ernő grófnak, ezért kapta meg Lipót királytól a komá­romi vártartományból Nagy megy er mezővárost, Izsap, Ekecs, Nagytany ,Csicsó, Megyercs, Bogya és Szőny falukat, a Komáromban kőházat, majorsági földet és kertet, a fentebb elősorolt birtokokon és halászójogo­kon kivid. így tehát a komáromi várban szolgáló vitézi rendnek, főleg a naszádosoknak koppant az álla a halászattól, mert azt már Zichy István gróf emberei űzték és így értjük, hogy a katonák most már a városi vizeket látogatták meg és azokba merítették meg hálóikat. Több, mint valószínű, hogy ezeket a jó halászóhe­lyeket a komáromi halászok vették bérbe a Zichy uradalomtól. Azonban később egy sokkal nagyobb ra­gadozó bukkant föl. aki a szép hasznothajtó vizafogó­kat nem eresztette ki a kezéből. Ez volt Hoffkirchen Lajos gróf, a későbbi komáromi főparancsnok, erő­szakos és gonosz ember, aki nem elégedett meg a magáéval, hanem mindig a máséra kacsintott. 1682 ápril 6-án ifjabb Zichy István, tehát a birtokszerző István fia, panasszal fordul az udvarhoz, hogy Hoff­kirchen az összes vizafogókat a kezén tartja, bár ezeket a király apjának adományozta. Ennek a Hoffkirchcnnek a műve volt az, hogy Komáromba német halászokat telepített és az eddigi magyar halászmesterek köze most már németek is kerültek. A XVII. százait végén és később annyira elszaporodtak ezek a német halászok, hogy külön céharlikulusokat és német esküszöveget kellett készí­teni szamukra.1 Holott a magyar halászok mester-1 Takáts Sándor. A komáromi vizahalászat. Gazdaság­­tört. Szemle. IV: 489.

Next

/
Thumbnails
Contents