Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-12-17 / 99. szám
2. o'dal. »KOMÁROMI LAPOK« 1932. december 17. 12.794.000, egészségügyi minisztérium 146.382.000, nyugdíjasok 865,893.000, pénzügyminisztérium 2.491,089,000, államszámvevőszék 6,409.000 Ké. A bevételekre következő tételeket vették föl: köztársasági elnökség és iroda 2.271.000, nemzetgyűlés 192.000, miniszterelnökség 13,559.000, külügyminisztérium 10,080.000, nemzetvédelmi minisztérium 11,191.000, belügyminisztériumi 9,403.000,igazságügy 12,760.000, közig, és vál. bíróság 64.000, iskolaügyi minisztérium 28,707.000, földmivelésügyi minisztérium 11.969.000, földhivatal 20,070.000, kereskedelmi minisztérium 18,675.000, munkaügyi minisztérium 152,878.000, posta- és távirdaminisztérium 11,797.000, vasúti minisztérium 21,486.000, népjóléti minisztérium 36,537 000, élelmezés 50.000, igazságügyi minisztérium 35,532.000, nyugdijak 141,174.000, pénzügyminisztérium 8.085,769.000 Kő. Kéthavi költségvetést kér a kormány. A minisztertanács foglalkozott a költségvetési provizóriumra vonatkozó törvényjavaslattal, amelyet elfogadott. E javaslat szerint a kormány fölhatalmazást kap a törvényhozástól arra, hogy az államháztartást 1933. február 28-ig vezethesse a parlament elé már beterjesztett pénzügyi javaslat és az 1933. évi költségvetési előirányzat alapján. Ez lesz az első eset a csehszlovák parlamentárizmusban, hogy egy még el nem fogadott költségvetési előirányzat alapján kapjon meghatalmazást a kormány az államháztartás vezetésére, mert a múltban a provizóriumok mindig a már lejárt költségvetés alapján készültek. Ezidő szerint azonban ez nem lehetséges, mert az 1932. évi költségvetés magasabb keretek között mozog, mint az 1933. évi előirányzat. Még a kormánypártok is állást foglalnak as adóbüntetések terve ellen. A kormány benyújtotta a képviselőházban az egyenes adókról szóló törvény büntető rendelkezéseinek kiegészítéséről szóló törvényjavaslatot. A büntető intézkedések drákói megszigo-«samfmmwmmmsmaumnammmmmammst ritását a kormány az adőerkölcs javításának szükségességével indokolja és az adósikkasztások megtorlására olyan eszközökkel kell felszerelni a pénzügyi igazgatást, amelyek hatásosok. Azonban az adőbüntetésekről szóló eme javaslat nemcsak a közvéleményben, hanem a parlamenti körökben is nagy megütközést keltett és a parlament ezzel a javaslattal karácsony előtt aligha foglalkozik, mert egyes kormánypártok a legélesebben foglalnak állást a szigorú tervek ellen. Elhalasztották a kísantant külügyminisztereinek konferenciáját. A kisantant-államok külügyminiszterei, mint a lapokban jelentették, hirtelen sürgősnek tartották, hogy összeüljenek és kicseréljék egymásnak véleményét a meglehetősen zavaros külpolitikai helyzetről. December 16-ára tűzték ki a konferenciát Belgrcidba, ahol nemrégiben a kisantant három államának vezérkari főnökei beszélték meg a hadi felkészültséget s az egyik szerb hivatalos lap ugyancsak csörtette is kardját különösen a békeezerződések reviziója ellen. Belgrádi jelentés szerint a konferenciát elhalasztották, mert egyrészt Benes dr. csehszlovák külügyminiszter még nem tud Géniből elindulni, mert a külügyminisztert túlságosan igénybeveszi a leszerelési konferencia előkészítésével kapcsolatos munka, Titulescu román külügyminiszternek még szintén halaszthatatlan politikai ügyeket kell elintézni Bukarestben A konferencia legújabb hir szerint december 20-án ü! össze és egy napnál tovább semmiesetre sem fog tartani. Az új költségvetés. Komárom, december 16. Az állami költségvetést benyújtotta a kormány a parlamentnek. A nagy összegszerű leszállítások ellenére tüzetesebb vizsgálat után az derül ki erről a munkálatról, hogy az a mai viszonyok szerint annyira túl van méretezve, ami nem felelhet meg a lakosság mai teherbíró képességének. Az állami költségvetésben egy óriási tévedés érvényesül, az, hogy a közönség, legyen gazdaságilag jó, vagy rossz idő, fényes kereseti lehetőség,! vagy katasztrofális munkanélküliség: mégis egyformán képes fizetni. Ez fizikai és morális lehetetlenség és ez ellen az adózás büntető rendelkezéseivel védekezni a legnagyobb rövidlátásra vall. A költségvetésben a kiadások egy részét leszállították ugyan és felemelték a bevételeket, amely művelet matematikailag egyensúlyba hozta a költségvetést, de az élet maga kiegyensúlyozatlan maradt, mert az adózó rétegek teljesítőképessége sülyedt le a normális színvonal alá, amit az állami költségvetés nem vesz figyelembe. Uj adók bevezetése, amikor milliárdok váltak behajthatatlanná, nem csak veszedelmes kísérlet, hanem egyúttal az állami érdekeknek a kockázatát is jelenti. Az új adók megdrágítják az életet és a legszélsőségesebb deflációra vezetnek, amelynek körvonalai máris láthatók. A pénz eltűnik lassan a forgalomból és annak elbúvása a drágaságot idézi elő. Ha pedig ma, amikor egymillió munkanélkülivel számolunk, még drágaság is keletkezik, úgy ez katasztrofális jelentőséget gyakorol a közgazdasági életre. Az állami költségvetésnek rugalmasságát kell megőriznie ezekben a nehéz időkben és annak uj adókkal való megmerevítése nem látszik célravezetőnek. Az kétségtelen tény, hogy az állam kiviteli nehézségeinek következtében az adózás lehetőségei nagy változáson mentek keresztül. A nagyobb iparvállalatok üzemei korlátozásokat szenvedtek és a belföldi fogyasztás is csökkenő tendenciát mutat a defláció következtében. Az állami költségvetés még mindig túlméretezett. Egyes fejezetei, mint a hadügyi is, olyan magas kiadási tételeket tartalmaznak, hogy azokat feltétlenül le kell szállítani. Az állami üzemek, a vasút és a posta túlkiadásokkal zárják mérlegeiket. Ezeket az üzemeket tehát korlátozni kell és adminisztratív kiadásaikat leszállítani, hogy azok túlságosan ne terheljék az állam költségvetését. Viszont a bevételekben az adók hozadékait a tényleges helyzethez szükséges beállítani és semmivel sincsen megokolva az a nyolcvanmilliós adóbüntetési tétel, amelyet a fizetni tudó, de nem akaró »adócsalók« zsebeiből szándékozik az állami pénzügyigazgatás kivenni. Ezt a tételt az adómorál nevében szükséges törölni, mert a mostani adóbehajtási intézkedések túlontúl eredményesen szolgálják az adóbehajtás céljait és semmiféle büntető szankció nem fokozhatja a gazdasági válság okozta gazdasági eltolódásokat és a nehéz pénzügyi helyzetet, amelyet a túlzott adóztatás megmerevíteni szándékozik. A túlméretezett költségvetés keretei a valóságban betarthatók nem lesznek. A realitások és a való élet kritériumai fogják ezt bebizonyítani. A hanyatló közgazdaság nem bírja el, hogy tovább legyen feszítve annak teljesítőképessége. Ennek felismerése most már a kormányzat feladata lenne és nem a parlamenté, amely a kormányzati eszközöket kénytelen a felelős kormány rendelkezésére bocsátani. A csallóközi halászat történetéhez. 30 fogják. Sietve kell felszállítani a halakat Ausztria helytartójához, aki viszont azokat Prágába szállítja.1 Nagyon természetes, hogy a parancsnak eleget is tettek és harmadnapon vitest vitték a kívánt halakat Bécs felé. 1607-ben Farkas Miklós az esztergomi érsek udvarbír áj a, akinek érdekes levelét, amelyben halászat és favágás felől rendelkezik, a bécsi közös pénzügyi levéltár őrzi. A tiszttartó imigyen ír ispánjának: »Csíkot az asszonyemberekkel fogasson«.* 2 A csíkot mocsaras vizekben fogták és a régi magyar konyha egyik kívánatos és közkedvelt étele volt a csíkos káposzta. Csikászni csak a réti halászok szoktak. A dunai halász ezt a mesterséget lenézte, hiszen ő a Duna fejedelmi halait fogta. Más a halászó víz & a csikászó kopolya. A csíkot tapogatóval és versével fogták. A favágás felől i»edig ezeket írja: Uj szigetben, az hol szegi a Duna, talpfát vágasson, (szeg.^szaggat), ahol szegh lábát 25 szálkáról és négy gerendát, Német Péternek is füstös háznak valót stb. Füstös ház, ahol kémény nem volt és a füst a padláson keresztül ment ki a nyitott tűzhelyről. A paraszt halászok vagy réti halászok igen leleményesek voltak abban, hogyan szerezzék meg a zsákmányukat. A folyóvizeken vagy az állóvizeken rekeszeket csináltak, ahol azután annak minden porcikáját ismerték és hol hálóval, hol meg más szerszámmal szedték össze a halat meg a csíkot. Komárom város 1611. évi jegyzőkönyvében írják, hogy a Dudvágon levő rekeszeknek mind neveik vannak, mint Felsőrekesz, Alsórekesz, Misló-torok.3 Minden község, hacsak szerét tehette, halászóvizet szerzett a Duna mentén. Ezek a halastavak féltett birtokai voltak a falvaknak. mert szívesen tette azokra rá a kezét a földesúr,' mint azt már korábban láthattuk főleg a komáromi vártartomány területén. Persze ezek a halastavak »U. o. 14427 fasc. 2U. o. 14433 fasc. 8Komárom város 1611. évi jegyzőkönyve. sohasem voltak mesterségesen készült tavak, amelyekkel a Dunántúlon gyakran találkozunk, hanem a Duna kiöntései után a mélyebben fekvő laposokon megállott vizek és a mélyebb vízmosások után megmaradt kopolyákat nevezték ennek a Csallóközben. Duna pedig ekkor még bőkezű volt mindenkivel szemben és halait megosztotta szegény és gazdag között. Árvizek után rendesen sok hal maradt a kiöntésekl>en, a kopolyákban, amelyeket azután rendesen meghalásztak. Az apró hal azonban a háló szemein ki tudott surranni és ottmaradt a vízben és néhány év alatt ez is szépen kifejlődhetett. Az adó abban az időben, a nagy török háború alatt, mely pusztasággá változtatta a habsburgi Magyarország nyugati peremét, nagyon fontos dologgá vált és udvari kamara, magyar kamara résen állott minden vonalon, ahol arról volt szó, hogy kapni lehetett. A XVII. század elején újból elkészítik Komárom város urbáriumát, amely megállapította a város szó Igái mányait. Erre a kamara alá tartozó harmincadhivatal természetesen megkapja utasításait. Ezekből nem felejtik ki a halászatból várható jövedelmet sem, mert az utasítás meghagyja a kamara emberének, a harmincadosnak, hogy abba pontosan vegye fel, menynyi vizet halásznak vagy halászhatnának a komáromi halászok.1 A halászat jogát főleg a papi és szerzetesi birtokok tulajdonosai védik ebben a korban, ahol az erőszak és az ököljog talán erősebben uralkodott, mint maga a jog. Reiffenberg Tódor komáromi főkapitány is egyike volt azoknak az embereknek, aki az anyagi érdeket feltétlenül a közérdek elébe helyezte. Komárom lakosai sokat szenvedtek ettől az erőszakos német embertől, aki Csicsó községben is elfoglalta a pannonhalmi apátságot illető halászóvizeket és az apátság vizafogóját. A pannonhalmi apát azonban nem hagyta annyiban a dolgot és 1617- ben panaszt tett az udvari kamarához Reiffenberg ellen, amelyben kifejti, hogy Gsicsón a Duna balpartjához tartozó viz a folyó feléig a vártartományt illeti ugyan, de a jobbparthoz tartozó folyórész szintén a Duna feléig az apátság tulajdona.1 A Szent Klára rendjének pozsonyi apátnője (abbatissa) 1617-ben folyamodik a királyhoz, hogy a komáromi várbirtok tulajdonában levő Folio (Folyó) nevű halastavat engedje át konventjük használatára.2 A király ebben az iigyl>en az udvari kamara utján információt kér a vagyontárgy felől (1617 jul. 29). A sokat emlegetett Posár Lukács, aki Bocskay járásakor, amikor az alispáni tisztséget viselte, a felkelők pártjára állott és már a javait foglalgatták, 1619. esztendőben Komáromvármegye gyűlésén tiltakozik az ellen, hogy a Boncséré nevű vizet valaki elzárta, mely az ő halastavát táplálta.8 Posár Lukácsnak Keszegfalván, Szőllősön és Vízváron volt bővesen halászóvize, de ezekhez még a Zsitva halászatát is bérelte. Path község lakosai, közbirtokos nemesség, jobbágyság elegyest tiltakoznak ugyancsak Komáromvármegye 1622-ben tartott közgyűlésén a komáromi főkapitány emberei ellen, akik a Zsitvát meghalászszák.4 Bizonyosan a fizetetten naszádosok cselekményeiről van ismét szó, akiket most sem fizettek a bécsi kamara hatalmasai valami pontosan. De olvashatjuk a halászok kárvallásait is Komáromvármegye közgyűlésein. így Pál János halászmester tiltakozását jelenti be bizonyos Kesztőczy Mihály elten, aki alsóaranyosi halatsvaát, amelyet bizonyosan bérben bírt, meghalászta.5 6 De Pál János uram Gadócz, Alsó-Beök, Vythelek (Újtelek) és Fölső-Gellér határaiban tevő halászóvizek ügyében is tiltakozását jelenti be a vármegye rendei előtt, mert idegenek ha>U. o. Hoffinanz. 13274 fasc. 2U. o. k. p. ü. levélt. 14453 fasc. 3Pozsony. Orsz. levéltár. Komáromvármegye közgy. jegyzőkönyve. 1619 évi 214 1. 4Pozsony. Orsz. levéltár. Komáromvármegye 1622. évi közgy. jegyzőkönyve 242 1. 6U. o. 1623. évi jegyzőkönyv. 282 1. 4B0cs. Volt közös p. ü. levéltár. Hung. 14451 false.
