Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-07-20 / 56. szám

19Ö2. julius 20. »KOMAROMI LAPOKt 3. oldal és itt él az özvegye. Talán el­tévesztetted a nevét? írd meg jól! Csókol szerető Nagynénéd. A kis lány visszairt, hogy nincs té­vedés a dologban, mert ö jól irta meg a tanitó nevét Közben aztán annyira izgatta a kislányt a dolog, hogy el­ment a nagynéniéhez és ott bizony furcsa dolgokra jött rá. Megtudta, hogy Nagy Béla tényleg meghalt és igy az ő kiszemelt férje csak bitorolja azt a nevet. Természetesen, amit egy falusi kis lány tud, azt hamarosan megtudja az egész falu, ha akármilyen diszkréten kezelte is a kislány a titkot, csak az összes barátnőinek mondotta el a dol­got, előzőleg megeskedtetvén őket, hogy senkinek se mondják el a titkot. Természetesen arról bölcsen hallgatott, hogy mi volt a célja, amikor a tanitó iránt érdeklődött. A faluban elkezdődött a suttogás, hogy a tanitó nem lehet az igazi Nagy Béla, mert az meghalt. A suttogás el­jutott a csendőrök fülébe, akik a tan­­felügyelőnek tettek jelentést. A tan­­felügyelő több adatot rögtön be is szerzett és úgy ment ki Bessenyőre, ahol a tanitó erősen állta az ostromot és egyre kitartott állítása mellett, hogy ő az igazi Nagy Béla. Végre, amikor az elhalt Nagy Béla arcképét felmu-Apró olasz város. Benzin kell s az autó befut egy apró városkába. Triesztet elhagytuk már, Velence felé közeledünk s amerre a szem ellát a sik vidéken: csupa ku­korica, szőlő és gyümölcs, az agrikul­­tura magas fokán. A kis városka forró kövei között, szűk városkapu alatt megállapodik a kocsink s a következő pillanatban a fél város uccagyereke vesz körül, cso­dalátni. Már itt a fagyialtos is, aki csinkvante csentézimóért apró ezüst­formából önti ki pompás fagylaltját, itt az idegenvezető és itt bicceg már egy koldus is. Egyébként rend van ebben a város­kában. Szűk főuccáján füllednek a kö­vek a forró júliusi délutánban, senki nincs az uccán, csak a különös autó­busz érthetetlen beszédű utasai láttán nyílik meg egy-egy emeleti ablak-füg­göny s kidugja fejét egy borzas fekete fej. Az egyik ablakból két finomarcu lány nevet ki. Magyarul szólunk fel hozzá. Nevet és int, hogy nem érti. — Bon giorno, signorina! Ungheresi! — Ááá ... — szalad ki a száján és hátrafut a szoba mélyibe: — Ungheresi! Megelevenedik a városka. Innen­­onnan, árkádok alól, üzleteket boritó függöny mögül előbukkannak a kiván­csi segédek, mesterek, borbélyok s a patikus, megtekinteni a nagy rakás magyart. A magyarok népszerűek most Olaszországban. Szűk kis uccák, rácsos ablakok és erkélyek. Apró terecskén hadiemlék és egy drága szökőkút. Üzletek, függöny­nyel elzárva, fasiszták otthona, ahonnan fehérkabátos, feketeinges fasiszta pil­lant ki. Rönesszánsz városháza, egy orditó gyerek s egy apró kávémérés, különös kuglipályával. Befutunk a cafe­­teriába s mindenki nyakalja a frissítő­ket. Fekete, csinos olasz nő főzi a feketét s mosolyog hozzá. Olyan ez a kis város, mint egy me­sebeli kép. Véletlenül találtuk. Hol lehetünk vájjon ? Megkérdezem a kávéfőző hölgyet a magam sántító olaszságával. — Portoguero! — mondja. — Portorikó ? — mosolygok. Bosszankodik: — Portoguero! — hadarja gyorsan. — Szóval Trabucó! — mondja a szomszédom s e pillanatban komor pillantások váltják föl a barátságot. Gyerünk innen. Szép volt, itt is voltunk. Portoguero ... • Nyári nap a tenger mellett. Lovranában el kezdünk sétálni. A motoros itten tett ki bennünket vélet­lenül, van időnk: akár a Chersón is tatták neki, abbahagyta a védekezést és bevallotta, hogy ő nem a Nagy Béla, mert az tényleg meghalt. Elmondta azután, hogy egyszer meg­fordult néhai Nagy Béla falujában és ott megismerkedett Nagy özvegyével, aki valami államsegélyt akart éppen akkor megfolyamodni, erre ő ajánlko­zott, hogy majd segítségére lesz az özvegynek, aki gyanútlanul adta oda elhunyt ura bizonyítványait, iratait. Ezeket az iratokat aztán arra használta föl, hogy tanitói állásokra pályázott és igy nyerte el a bessenyöi állást is. A dolog később amúgy is kitudó­dott volna, mert Nagy Béla özvegye sürgetni kezdte már az államsegélyt a referátusnál. Előbb-utóbb rájöttek volna, hogy kinél vannak az iratok. Az ál Nagy Bélának igazi neve Frá­ter István, akinek ügyével most fog­lalkozott a nyiírai bíróság. Fráter Ist­ván beismertete tettét és azzal véde­kezett, hogy tettével nem károsított meg senkit, hiszen működéséért még dicsé­retet is kapott. Bár a tanitói képesítése nem volt meg, mert mindössze négy középiskolát és egy kereskedelmit vég­zett, megfelelt a hivatásának. A bíróság az enyhítő körülmények figyelembe vételével mindössze kétheti elzárásra ítélte a vádlottat, de a vizs­gálati fogsággal ezt is kitöltöttnek vette. Az ügyész megfelebbezte az Ítéletet. kirakhatott s otthagyhatott volna, mint egy lakatlan sziget lakóit. Most azonban éppen Lovranában vagyunk. Rendben van. Erősen tűz a nap s a horizont alján öt-hat vitorla lebeg, mint a pillangók. Lovranában erős a meleg. A sziklás partok alá szórt homokon a pizsamák, fürdőruhák és ernyők ezer színe tob­zódik. Apró vitorlások, komoly moto­rosok s egy gőzös ringanak a sötét­kék vizen. A viz olyan, mintha sűrűn A város képviselőtestülete néhány halaszthatatlanul fontos ügy elintézé­sére július 19-én, kedden délután ren­des nyári közgyűlést tartott, amely nagy érdeklődés mellett folyt le. A nagy érdeklődésnek oka a képviselő­­testület részéről a különböző válasz­tás volt, de meg kell állapítanunk, hogy ezúttal a még fölvett mintegy negyven tárgy is egész végig együtt tartotta a közgyűlés tagjait. A közgyűlést Csizmazia György vá­rosbíró nyitotta meg, aki a szokásos helyettesítések bejelentése és a foga­dalmak lététele után részvéttel emlé­kezett meg Ziskay Rezsőnek, a város katonai ügyosztálya vezetőjének el­hunytéról, akinek emlékét a közgyűlés jegyzőkönyvében megörökítették. A képviselőtestület a városbíró in­dítványára kimondotta, hogy a város­bíró és helyetteseinek illetményei, valamint a képviselőtestületi tagok vi­déki kiküldetése alkalmából megtérí­tendő napidíjak megállapítására vo­natkozó javaslatokat a tárgysorozat végén fogják tárgyalni. Majd áttért a közgyűlés Kendi Zoltán és társai­nak, a szociáldemokrata párti kép­­viselőtestüileti tagoknak a munkanél­küliség enyhítésére készített beadvá­nyára, amelyet Igó Aaladár dr. rend­őrkapitány, előadó terjesztett elő. A terjedelmes beadvány részletesen fog­lalkozik a munkanélküliek sanyarú helyzetével és kritika tárgyává teszi azokat az akciókat, amelyeket a ható­ságok e téren eddig lefolytattak. Éle­sen bírálja a komáromi járási hivatal­nak eljárását és a járási főnöknek magatartását a munkanélküliek ügyé­nek intézésénél és a súlyos helyzet orvoslásánál tapasztalt lassúságát. A öntötték volna teli kékitővel. Csodakék. A lovranai benszülöttek hűsölnek a rozzant vakolatu emeletes házikókban. Szűk sikátorai halszagúak. Köteleken a a fehérnemű békésen szárad, macska hever mindenütt s az egyik ház sar­kán hatalmas erdőbirtok: két egész olajfa zöldéi. Lovrana, mint minden adriai hely s olasz kisváros: naiv idegenek kirablá­sára berendezett vállalat. Emléktárgyak s levelezőlapok, csillogó karkötők, drága fényképek, miniatűr vitorlások, kagylók és gipszszobrok minden üzletben. És üzletük van sok. Egyedüli örömünk a fagylaltos. Ha­talmas, tiszta és gusztusos kocsijaikkal álldogálnak minden sarkon s különös öntő- és vágószerszámok segítségével fordítják ostya közé az ötven centézi­­mós adagot. Vígan nyeljük a kitűnő gyártmányt. A komáromi uccai árusok tanulhatná­nak tisztaságot és fagylaltkészítést ezek­től! Öreg halász áll pipázva egy olean­­derbokor mellett. — Tirolesi! — mondja a szomszéd­ságának, ránk vonatkoztatva. Nem kis undorral mégpedig. Nem szeretik a németeket. A franciákat még kevésbbé! No, ez se hallott még magyar be­szédet! — Tedesco! Német! — kiáltja egy gyerek is és felrúgja a papucsát. — Non! — mondom, — ungheresi! Magyarok! felsőbb hatóságok szükkeblűségét is kritika tárgyává teszi és azzal a kér­déssel fordul a képviselőtestülethez, hogy az ismert szomorú viszonyok kö­zött meddig lesz lehetséges a felelő­séget viselni a súlyos helyzetért, amely nem javul, hanem inkább csak rosz­­szabbodik. A memorandum javasla­tokat terjeszt elő, amelyek a munka­­nélküliség enyhítésére szolgálnak. E javaslatok között szerepel többek kö­zött a népkonyhának már szeptember hóban való megnyitása, a szegény gyermekeknek napközi otthon létesí­tése, az ínséges és segélyre szoruló családokról kataszter fölfektetése, a kataszter szerint minden hó elején az arra rászorultak részére segély ki­adása, tiz millió korona értékű köz­munka megindítása, az ehhez szüksé­ges kölcsön megszerzése, a 8 órai munkaidő szigorú ellenőrzése, a leg­szélesebb társadalmi akció megindí­tása stb., stb. A beadványra nézve az előadó azt javasolta, hogy mivel csakis a tanács és pénzügyi bizottság érdemleges tár­gyalása után lehet a közgyűlésnek tárgyalnia, utasítsa a képviselőtestület sürgős tárgyalás végett a tanácshoz. A javaslathoz többen szóltak hozzá és általában a sürgősség mellett fog­laltak állást. Tarics István szerint az ügy természetesen a tanácshoz kerül, de újabb közgyűlést szükségtelen tar­tani, ha a mostani közgyűlés azt ma­gáévá teszi. Vidák Vince hosszabb fölszólalásában többek között bejelen­tette, hogy amikor nemrégiben a mun­kanélküliek küldöttségével fenljárt Prágában az illetékes minisztérium­ban, ott a város által megindított szük­ségmunkákról csak annyiban tudnak, A vén halász végignéz. Az ő meg­állapítása biztos, abban megingatni, meggyőződésében befolyásolni nem engedi magát. — Tirolesi! — mondja dühösebben. A mindenit! Én csak jobban tudom, mik vagyunk. Hozzáfordulok s meg­rázom a kezét: — Ungheresi! Végignéz. Amit ő egyszer megmon­dott, az meg van mondva mindenkép­pen. Ha ő egyszer a mi beszédünkre azt mondja, hogy az tiroli szózat, akkor finn-ugor nyelvtan ide, török-tatár jelleg oda, a nyelv tiroli marad. S különben is: hogy merik a tiroliak magukat a nagyon szeretett magyaroknak vallani ?! Megdobogtatja botjával a követ: — Tirolesi! — ismétli mérgesen, s utoljára és utána hosszasan morog valamit. Alighanem, valami szelíd ká­romkodás volt, amit már megérteni egyikünk sem tudott. Tirolesi! Tirolesi! — kiáltja végig az uccát. Dohogott még egyideig s elment. így maradtunk mindnyájan tiroliak Lovranában, az öreg halász jóvoltából. Később derítette ki aztán a vidám Demény ügyvéd, hogy alighanem azért, mert a társaság két tagján az ing fö­lött ott volt a nadrágtartó is, a kabát pedig bennmaradt a motorosban. így változtatja meg a nemzeti jelle­get két lila hózentráger ... Szombathy Viktor. hogy 40 ezer korona erejéig kivan a város szükségmunkát. Ügy látszik, hogy a városnak fölterjesztései bizo­nyos hivatalokban megrekednek. Az előterjesztett memorandum teljes egé­szében nem valósítható meg a város által, de ami lehetséges, azt kéri a legsürgősebben megvalósítani. A nép­konyhának szeptember 1-én leendő megnyitása okvetlenül szükséges, hogy legalább a munkanélküliek gyermekei kapjanak ott ebédet. Igó Aladár dr. és Csizmazia György városbíró szol­gálnak fölvilágosítással a város ed­digi akcióiról és a szükség- és köz­munkák megindítása iránti fölterjesz­téseiről, amelyeknek elintézését állan­dóan sürgetik. Kollányi Miklós és Trencsik János felszólalása után a közgyűlés egyhan­gúlag elfogadta az előadói javaslatot, amelynek a tanács és pénzügyi bi­zottság előtt való sürgős letárgyalását mondották ki. A közgyűlés ezután áttért a válasz­tásokra. Elsősorban a város jogi képviselő­jének — a tiszti főügyésznek — állá­sát töltötték be, amelyre két pályázó volt: Ghyczy János dr. eddigi főügyész és Kendi Zoltán dr. ügyvéd. A város­bíró titkos szavazást rendelt el, amely­hez a közgyűlés Dosztál Jakab, Stern Bernát és Lax Dániel tagokból álló választó bizottságot küldött ki. A titkos választást megejtve, a bi­zottság megállapította, hogy 43 sza­vazólapot adtak be. Ebből Ghyczy János dr.-ra 28 szavazat esett, Kendi Zoltán dr. pedig 15 szavazatot nyert és így a közgyűlés a város főügyészé­vé újabb négy évre ismét Ghyczy János dr.-t választotta meg. A válasz-KfiPESLAF HELYETT. A városi képviselőtestület nyári közgyűlése Sürgős intézkedések a munkanélküliek ügyében. A közgyűlés Ghyczy János dr.-t választotta meg újra tiszti főügyésznek. Saját tudósítónktól. Komárom, július 19.

Next

/
Thumbnails
Contents