Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-07-20 / 56. szám
19Ö2. julius 20. »KOMAROMI LAPOKt 3. oldal és itt él az özvegye. Talán eltévesztetted a nevét? írd meg jól! Csókol szerető Nagynénéd. A kis lány visszairt, hogy nincs tévedés a dologban, mert ö jól irta meg a tanitó nevét Közben aztán annyira izgatta a kislányt a dolog, hogy elment a nagynéniéhez és ott bizony furcsa dolgokra jött rá. Megtudta, hogy Nagy Béla tényleg meghalt és igy az ő kiszemelt férje csak bitorolja azt a nevet. Természetesen, amit egy falusi kis lány tud, azt hamarosan megtudja az egész falu, ha akármilyen diszkréten kezelte is a kislány a titkot, csak az összes barátnőinek mondotta el a dolgot, előzőleg megeskedtetvén őket, hogy senkinek se mondják el a titkot. Természetesen arról bölcsen hallgatott, hogy mi volt a célja, amikor a tanitó iránt érdeklődött. A faluban elkezdődött a suttogás, hogy a tanitó nem lehet az igazi Nagy Béla, mert az meghalt. A suttogás eljutott a csendőrök fülébe, akik a tanfelügyelőnek tettek jelentést. A tanfelügyelő több adatot rögtön be is szerzett és úgy ment ki Bessenyőre, ahol a tanitó erősen állta az ostromot és egyre kitartott állítása mellett, hogy ő az igazi Nagy Béla. Végre, amikor az elhalt Nagy Béla arcképét felmu-Apró olasz város. Benzin kell s az autó befut egy apró városkába. Triesztet elhagytuk már, Velence felé közeledünk s amerre a szem ellát a sik vidéken: csupa kukorica, szőlő és gyümölcs, az agrikultura magas fokán. A kis városka forró kövei között, szűk városkapu alatt megállapodik a kocsink s a következő pillanatban a fél város uccagyereke vesz körül, csodalátni. Már itt a fagyialtos is, aki csinkvante csentézimóért apró ezüstformából önti ki pompás fagylaltját, itt az idegenvezető és itt bicceg már egy koldus is. Egyébként rend van ebben a városkában. Szűk főuccáján füllednek a kövek a forró júliusi délutánban, senki nincs az uccán, csak a különös autóbusz érthetetlen beszédű utasai láttán nyílik meg egy-egy emeleti ablak-függöny s kidugja fejét egy borzas fekete fej. Az egyik ablakból két finomarcu lány nevet ki. Magyarul szólunk fel hozzá. Nevet és int, hogy nem érti. — Bon giorno, signorina! Ungheresi! — Ááá ... — szalad ki a száján és hátrafut a szoba mélyibe: — Ungheresi! Megelevenedik a városka. Innenonnan, árkádok alól, üzleteket boritó függöny mögül előbukkannak a kiváncsi segédek, mesterek, borbélyok s a patikus, megtekinteni a nagy rakás magyart. A magyarok népszerűek most Olaszországban. Szűk kis uccák, rácsos ablakok és erkélyek. Apró terecskén hadiemlék és egy drága szökőkút. Üzletek, függönynyel elzárva, fasiszták otthona, ahonnan fehérkabátos, feketeinges fasiszta pillant ki. Rönesszánsz városháza, egy orditó gyerek s egy apró kávémérés, különös kuglipályával. Befutunk a cafeteriába s mindenki nyakalja a frissítőket. Fekete, csinos olasz nő főzi a feketét s mosolyog hozzá. Olyan ez a kis város, mint egy mesebeli kép. Véletlenül találtuk. Hol lehetünk vájjon ? Megkérdezem a kávéfőző hölgyet a magam sántító olaszságával. — Portoguero! — mondja. — Portorikó ? — mosolygok. Bosszankodik: — Portoguero! — hadarja gyorsan. — Szóval Trabucó! — mondja a szomszédom s e pillanatban komor pillantások váltják föl a barátságot. Gyerünk innen. Szép volt, itt is voltunk. Portoguero ... • Nyári nap a tenger mellett. Lovranában el kezdünk sétálni. A motoros itten tett ki bennünket véletlenül, van időnk: akár a Chersón is tatták neki, abbahagyta a védekezést és bevallotta, hogy ő nem a Nagy Béla, mert az tényleg meghalt. Elmondta azután, hogy egyszer megfordult néhai Nagy Béla falujában és ott megismerkedett Nagy özvegyével, aki valami államsegélyt akart éppen akkor megfolyamodni, erre ő ajánlkozott, hogy majd segítségére lesz az özvegynek, aki gyanútlanul adta oda elhunyt ura bizonyítványait, iratait. Ezeket az iratokat aztán arra használta föl, hogy tanitói állásokra pályázott és igy nyerte el a bessenyöi állást is. A dolog később amúgy is kitudódott volna, mert Nagy Béla özvegye sürgetni kezdte már az államsegélyt a referátusnál. Előbb-utóbb rájöttek volna, hogy kinél vannak az iratok. Az ál Nagy Bélának igazi neve Fráter István, akinek ügyével most foglalkozott a nyiírai bíróság. Fráter István beismertete tettét és azzal védekezett, hogy tettével nem károsított meg senkit, hiszen működéséért még dicséretet is kapott. Bár a tanitói képesítése nem volt meg, mert mindössze négy középiskolát és egy kereskedelmit végzett, megfelelt a hivatásának. A bíróság az enyhítő körülmények figyelembe vételével mindössze kétheti elzárásra ítélte a vádlottat, de a vizsgálati fogsággal ezt is kitöltöttnek vette. Az ügyész megfelebbezte az Ítéletet. kirakhatott s otthagyhatott volna, mint egy lakatlan sziget lakóit. Most azonban éppen Lovranában vagyunk. Rendben van. Erősen tűz a nap s a horizont alján öt-hat vitorla lebeg, mint a pillangók. Lovranában erős a meleg. A sziklás partok alá szórt homokon a pizsamák, fürdőruhák és ernyők ezer színe tobzódik. Apró vitorlások, komoly motorosok s egy gőzös ringanak a sötétkék vizen. A viz olyan, mintha sűrűn A város képviselőtestülete néhány halaszthatatlanul fontos ügy elintézésére július 19-én, kedden délután rendes nyári közgyűlést tartott, amely nagy érdeklődés mellett folyt le. A nagy érdeklődésnek oka a képviselőtestület részéről a különböző választás volt, de meg kell állapítanunk, hogy ezúttal a még fölvett mintegy negyven tárgy is egész végig együtt tartotta a közgyűlés tagjait. A közgyűlést Csizmazia György városbíró nyitotta meg, aki a szokásos helyettesítések bejelentése és a fogadalmak lététele után részvéttel emlékezett meg Ziskay Rezsőnek, a város katonai ügyosztálya vezetőjének elhunytéról, akinek emlékét a közgyűlés jegyzőkönyvében megörökítették. A képviselőtestület a városbíró indítványára kimondotta, hogy a városbíró és helyetteseinek illetményei, valamint a képviselőtestületi tagok vidéki kiküldetése alkalmából megtérítendő napidíjak megállapítására vonatkozó javaslatokat a tárgysorozat végén fogják tárgyalni. Majd áttért a közgyűlés Kendi Zoltán és társainak, a szociáldemokrata párti képviselőtestüileti tagoknak a munkanélküliség enyhítésére készített beadványára, amelyet Igó Aaladár dr. rendőrkapitány, előadó terjesztett elő. A terjedelmes beadvány részletesen foglalkozik a munkanélküliek sanyarú helyzetével és kritika tárgyává teszi azokat az akciókat, amelyeket a hatóságok e téren eddig lefolytattak. Élesen bírálja a komáromi járási hivatalnak eljárását és a járási főnöknek magatartását a munkanélküliek ügyének intézésénél és a súlyos helyzet orvoslásánál tapasztalt lassúságát. A öntötték volna teli kékitővel. Csodakék. A lovranai benszülöttek hűsölnek a rozzant vakolatu emeletes házikókban. Szűk sikátorai halszagúak. Köteleken a a fehérnemű békésen szárad, macska hever mindenütt s az egyik ház sarkán hatalmas erdőbirtok: két egész olajfa zöldéi. Lovrana, mint minden adriai hely s olasz kisváros: naiv idegenek kirablására berendezett vállalat. Emléktárgyak s levelezőlapok, csillogó karkötők, drága fényképek, miniatűr vitorlások, kagylók és gipszszobrok minden üzletben. És üzletük van sok. Egyedüli örömünk a fagylaltos. Hatalmas, tiszta és gusztusos kocsijaikkal álldogálnak minden sarkon s különös öntő- és vágószerszámok segítségével fordítják ostya közé az ötven centézimós adagot. Vígan nyeljük a kitűnő gyártmányt. A komáromi uccai árusok tanulhatnának tisztaságot és fagylaltkészítést ezektől! Öreg halász áll pipázva egy oleanderbokor mellett. — Tirolesi! — mondja a szomszédságának, ránk vonatkoztatva. Nem kis undorral mégpedig. Nem szeretik a németeket. A franciákat még kevésbbé! No, ez se hallott még magyar beszédet! — Tedesco! Német! — kiáltja egy gyerek is és felrúgja a papucsát. — Non! — mondom, — ungheresi! Magyarok! felsőbb hatóságok szükkeblűségét is kritika tárgyává teszi és azzal a kérdéssel fordul a képviselőtestülethez, hogy az ismert szomorú viszonyok között meddig lesz lehetséges a felelőséget viselni a súlyos helyzetért, amely nem javul, hanem inkább csak roszszabbodik. A memorandum javaslatokat terjeszt elő, amelyek a munkanélküliség enyhítésére szolgálnak. E javaslatok között szerepel többek között a népkonyhának már szeptember hóban való megnyitása, a szegény gyermekeknek napközi otthon létesítése, az ínséges és segélyre szoruló családokról kataszter fölfektetése, a kataszter szerint minden hó elején az arra rászorultak részére segély kiadása, tiz millió korona értékű közmunka megindítása, az ehhez szükséges kölcsön megszerzése, a 8 órai munkaidő szigorú ellenőrzése, a legszélesebb társadalmi akció megindítása stb., stb. A beadványra nézve az előadó azt javasolta, hogy mivel csakis a tanács és pénzügyi bizottság érdemleges tárgyalása után lehet a közgyűlésnek tárgyalnia, utasítsa a képviselőtestület sürgős tárgyalás végett a tanácshoz. A javaslathoz többen szóltak hozzá és általában a sürgősség mellett foglaltak állást. Tarics István szerint az ügy természetesen a tanácshoz kerül, de újabb közgyűlést szükségtelen tartani, ha a mostani közgyűlés azt magáévá teszi. Vidák Vince hosszabb fölszólalásában többek között bejelentette, hogy amikor nemrégiben a munkanélküliek küldöttségével fenljárt Prágában az illetékes minisztériumban, ott a város által megindított szükségmunkákról csak annyiban tudnak, A vén halász végignéz. Az ő megállapítása biztos, abban megingatni, meggyőződésében befolyásolni nem engedi magát. — Tirolesi! — mondja dühösebben. A mindenit! Én csak jobban tudom, mik vagyunk. Hozzáfordulok s megrázom a kezét: — Ungheresi! Végignéz. Amit ő egyszer megmondott, az meg van mondva mindenképpen. Ha ő egyszer a mi beszédünkre azt mondja, hogy az tiroli szózat, akkor finn-ugor nyelvtan ide, török-tatár jelleg oda, a nyelv tiroli marad. S különben is: hogy merik a tiroliak magukat a nagyon szeretett magyaroknak vallani ?! Megdobogtatja botjával a követ: — Tirolesi! — ismétli mérgesen, s utoljára és utána hosszasan morog valamit. Alighanem, valami szelíd káromkodás volt, amit már megérteni egyikünk sem tudott. Tirolesi! Tirolesi! — kiáltja végig az uccát. Dohogott még egyideig s elment. így maradtunk mindnyájan tiroliak Lovranában, az öreg halász jóvoltából. Később derítette ki aztán a vidám Demény ügyvéd, hogy alighanem azért, mert a társaság két tagján az ing fölött ott volt a nadrágtartó is, a kabát pedig bennmaradt a motorosban. így változtatja meg a nemzeti jelleget két lila hózentráger ... Szombathy Viktor. hogy 40 ezer korona erejéig kivan a város szükségmunkát. Ügy látszik, hogy a városnak fölterjesztései bizonyos hivatalokban megrekednek. Az előterjesztett memorandum teljes egészében nem valósítható meg a város által, de ami lehetséges, azt kéri a legsürgősebben megvalósítani. A népkonyhának szeptember 1-én leendő megnyitása okvetlenül szükséges, hogy legalább a munkanélküliek gyermekei kapjanak ott ebédet. Igó Aladár dr. és Csizmazia György városbíró szolgálnak fölvilágosítással a város eddigi akcióiról és a szükség- és közmunkák megindítása iránti fölterjesztéseiről, amelyeknek elintézését állandóan sürgetik. Kollányi Miklós és Trencsik János felszólalása után a közgyűlés egyhangúlag elfogadta az előadói javaslatot, amelynek a tanács és pénzügyi bizottság előtt való sürgős letárgyalását mondották ki. A közgyűlés ezután áttért a választásokra. Elsősorban a város jogi képviselőjének — a tiszti főügyésznek — állását töltötték be, amelyre két pályázó volt: Ghyczy János dr. eddigi főügyész és Kendi Zoltán dr. ügyvéd. A városbíró titkos szavazást rendelt el, amelyhez a közgyűlés Dosztál Jakab, Stern Bernát és Lax Dániel tagokból álló választó bizottságot küldött ki. A titkos választást megejtve, a bizottság megállapította, hogy 43 szavazólapot adtak be. Ebből Ghyczy János dr.-ra 28 szavazat esett, Kendi Zoltán dr. pedig 15 szavazatot nyert és így a közgyűlés a város főügyészévé újabb négy évre ismét Ghyczy János dr.-t választotta meg. A válasz-KfiPESLAF HELYETT. A városi képviselőtestület nyári közgyűlése Sürgős intézkedések a munkanélküliek ügyében. A közgyűlés Ghyczy János dr.-t választotta meg újra tiszti főügyésznek. Saját tudósítónktól. Komárom, július 19.
