Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-12-07 / 96. szám

1932. december 7. »KOMAROMI LAPOK« 5. o da). adó és építkezési ügyben, úgyhogy bátran állíthatjuk, hogy a Ház és Te­lektulajdonosok Szövetkezete az ingat­lannal birő emberek érdekeit a leg­messzebbmenőbben képviseli. Figye­lembe kell azt a körülményt is venni, hogy ez az alakulat szövetkezeti ala­pon működik és tagjainak az év végén a nyereségből osztalékot is juttat. Sa­ját lapot is kiad a szövetkezet, amely­ben az érdekeltek mindent megtud­hatnak, ami az ingatlanra vonatkozik és természetesen ingyen leadja az in­gatlantulajdonosok adásra és vételre vonatkozó közleményeit, azonkívül tel­jes tájékoztatót nyújt az összes telek, ház és adóügyekről is. A szövetkezet további működését az egész országban nagy bizalom kiséri, mert hivatva van az ingatlantulajdonosok mostani sok baján segíteni. Farkas Márta hangversenye. — December 4. — Alig két hete, hogy beszámoltunk Farkas Márta hegedűművésznőnek Schmidthauer Lajos orgonaművésszel együ U: adott templomi hangversenyé­ről és annak nagy hatásáról, ma a nagy tehetségű művésznőnek a Jókai egylet által rendezett önálló koncert­jével kapcsolatban még nagyobb, még elementárisabb hatásáról kell hírt ad­nunk. A Kultúrpalota nagytermében d. u. 6 órai kezdettel tartott hangverseny külsőségeiben is azokra a fényes es­tékre emlékeztetett, amikor a Jókai egylet hangversenyein a város egész társadalmának zeneértői és zeneked­velői adtak egymásnak találkozót, meg­töltve a szép, fehér nagytermet dí­szes közönséggel. Ezeken a mindig diadalmas esté­ken többször jelent meg a dobogón Farkas Márta karcsú, rokonszenves alakja, egyszer kedves tanárjával, Hu­­bay Jenővel is. Minden alkalommal az ő nemes művészegyénisége szólalt meg hegedűjén s a Jókai egyesület sie­tett tiszteleti tagjai sorába választani a kiváló művésznőt, aki ragyogó muzi­kalitásának már oly korán fényes je­lét adta. ! Vasárnapi hangversenye mégis ked­ves meglepetést hozott számunkra és a hallgatóság számára is; azt a nagyon örvendetes meglepetést, hogy Farkas Márta művészete nem állott meg azo­kon a tisztes magaslatokon, ahova már, korábban beérkezett, hanem még to­vább emelkedett, olyan magasba, hogy egy vonalnyival sem maradt cl a vi­lágmárkát jelentő nagy hegedűsök mögött. nyújtó kongeniális zongorakisérettel. A műsor minden száma fokozódóan szuggeráló hatást gyakorolt a szépszá­mú hallgatókra, kiknek sorai közt a helybeli csehszlovák intelligencia és a magyar-komáromi közönség sok elő­kelő tagját láttuk. A lelkes, és fokról­­fokra emelkedő tapsvihar, szokatla­nul sok kihívás, bizonyságai a nagy, átütő sikernek és annak, hogy Farkas Márta olaszországi hangverseny kör­útja csak a legnagyobb siker jegyé­ben folyhat le, amit őszintén kívánunk is neki. Szigma. • Alkalmunk volt megkérdezni dr. Körte Ferencet, Komárom egyik ki­váló zeneszakértőjét is, aki a követke­zőket mondotta: — Farkas Márta egész zenei profil­ját csak most láthattam először, igazi örömömre. Öriási memóriával adta elő két órára terjedő műsorát s éreztette nüanszait a férfias forte-vonásoktól a legfinomabb p ianissimo-staccatoig. Csajkovszky hegedűversenye volt az előadás koronája, egyike: a legnehe­zebb feladatoknak, amit művész vál­lal, — ez a legnagyobb sztárok állan­dó műsorszáma. Gyönyörű melodikus vonalai és szimfonikus felépítése mi­att nagyon hálás szám is. Farkas Már­ta itt mutatta meg mély lelki felfo­gását, a technikai oldalt pedig művé-Minden gyerek szereti... Pompás kalács-porhanyós tészta, csá­bító torta ... tudja az anya,, mivel teheti boldoggá gyermekeit. És azt is tudja, hogy: mindenkor Viíellót használ, ezt a felségesen ízletes cse­mege tej-margarint 1 A sütemény min­dig pompásan sikerűi. Nem csoda! szicn, brilliáns virtuozitással fejtvén meg, a legfinomabb nüanszokat is ki­emelte, úgy, hogy előadása semmiben sem maradt hátra a sztárok előadá­sa mögött. Különösen a flazsolelt­­passzázsokban csodálatosan biztos. Ép­pen úgy nagyon meg kell dicsérnünk a G-huron kihozott gyönyörű széles tónusát, amelyet különösen a Bach: »Air«-j énéi lehetett volna könnyen gordonkával összetéveszteni. A műsor úgy klasszikusokat (Paganini, Gold­­mark, Hubay, Ries), mint moderne­ket tartalmazjott (Bloch, 'Kreisler, Francois Schubert) és a művésznő mindig bámulatosan megtalálta a meg­felelő stílust. A terem, sajnos, még mindig hagy maga után kívánnivalót akusztikai tekintetben s ez a zongora­­kiséretnél volt érezhető. Mert bár ezt nagynevű zenész, Németh István Lász­ló látta el, sok helyen elhomályoso­dott. Ismerem a kisérő szólamokat s mondhatom, a kisérő precízen ját­szott. Nem lett volna azonban hiba, ha játékába a Farkas Márta melegsé­géből legalább egy kis részt vitt vol­na bele. Színház. mesmssmm. hynak nem volt megfelelő ez a szerep tulfiatalos édességgel játszotta a nyu­godt bankigazgatót. Kissé több fölényt ebbe a szerepbe! R. Mihályi Vilcsit minden mondásánál szeretettel kisérjük a színpadon: nemcsak nagyon jó játé­­ku, nemcsak brilliáns beszédtehnikája, de igen lelkiismeretes színésznő is, — ezt hangsúlyoznunk kell, mert a szerep­­nemtudás réme itt ott kisérteni kezdett már egyeseknél. (A színésznek tudni kell, kivel beszél a színpadon. A bank­­igazgatót egyszer nagyságosnak, más­kor méítóságosnak, később kegyelmes­nek szólították. Úgy röpködött azon a buta cimlétrán, mint egy kanári.) Na­gyon jó volt Hortobágyi Artur Jácintja, Ütő Endre át „ütő“ erejű pompás epizód volt és elsőrangú maszk, Tanka Dóra ismét megmutatta, hogy nagyon sokat fejlődött, Ross József orgánuma, önfegyelme kiváló, kis szerepében Re­ményi adott jó figurát, Csorba Klára megmutatta, túlzott készsége van a groteszk iránt s örömmel láttuk Jancer Annust ezúttal nagyobb szerepben: kedvesen, szívvel, finom tónusban ját­szott. Amilyen rendes volt az első és harmadik felvonás díszlete, olyan snassz a másodiké, kifordított takaróival s félrecsuszott térítőivel. Igazán nem lett volna nagy dolog: egy helyes kis bankszobát berendezni. (sz. v.) Ezt a nagy haladást legjobban lát­hatóvá tette műsorának második szá­ma: Csajkovszky hegedűversenye, mely a hegedű igazán virtuóz kezelé­sének minden megnyilvánítására bő­ven nyújt alkalmat. Nem szabad felej­tenünk, hogy ez a szövevényes szer­kezetű, változatos hangulatú, gyönyö­rű mestermű nehézségeivel a legki­­műveltebb technikai készséget, félórás időtartamával fizikai erőt és igen tisz­teletreméltó memóriát követel meg az előadó művésztől. Ezért programra vétele már magában is márkát jelent s aki lezt a nagy feladatot oly tökélete­sen oldja meg, mint Farkas Márta tette ezúttal, az előtt nincs elérhetet­len művészi cél. Előadásában az érzés és az instrumentális kifejezés olyan tökéletes egységbe forrott össze, hogy játéka elragadó, szinte lenyűgöző ha­tással volt a közönségre. Maga ez a szám igazán nagyértékű művészi munka volt, mely körül, mint a diadém nagy gyémántja mellett a kisebb, de nem kevésbé értékes éksze­rek, brilliáns zeneművek csoporto­sultak. Bevezetőül Goldmark hegedű­hangversenyének közkívánatra ismé­telt gyönyörű andantejében és Paga­nini Capric-ében oldódott fel a mű­vésznő egyénisége s olvadt bele teljes megértéssel a nagy szerzők lelkűidé­­be, majd a szünet után Bloch »Niguna című, óhéber motívumokból szőtt szer­zeménye, Ries boszorkányos frissesé­­gű örökmozgója, azután Kreizler két szerzeménye, melyek közül különö­sen a Schön Rozmarin gyöngyöző stac­­catói keltettek nagy hatást. Rimsky- Korzakov: A dongó és Schubert: A méh című hangulatképei, Hubay egyik csárdás-feldolgozása és ráadásul Bach Air-je voltak a gazdag műsor befeje­ző számai, melyek mind a művésznő sokoldalú tehetségének jeleit viselték magukon. Az összes műsorszámokat Németh István László pozsonyi tanár és orsz. karnagy, az ismert nevű, ki­váló zongoraművész látta el pompás és szintén nagy művészi készséget Az első napok mérlege. A komáromi magyarság a mai, anya­gilag nehéz idők dacára is, szinte fel­tűnő módon kitett magáért s nagy sze­retettel karolta fel megjövetelük első pár napján a színészeket. Ez bizony­sága annak, hogy színészetre szüksé­günk van s Komárom impozánsan dokumentálta, hogy nem tekinti a ki­csinyes politikai manővereket akkor, amikor magyar színészetről van szó. Itt volt az alkalom: magyar kulturügyet pártfogolni s ezt Komárom városi di­­cséretreméltó lelkesedéssel tette. Né­hány telt házat s ebben lelkes közönséget látunk. Meg kell azonban állapítanunk azt, hogy a társulat összetétele is jó, az előadások ellen netn merült kifogás s örülünk, hogy bebizonyítva látjuk, amit sokszor hangoztattunk: jó elő­adások még a válságos időkben is vonzani tudnak közönséget. Vőlegényem a gazember. Szombaton és vasárnap Uray Dezső és Szlatinay Sándor átlagoperettje, a Vőlegényem a gazember ment, telt ház, lelkesen tapsoló közönség előtt. Az operett meséje sovány, tartalmában a félreértések sorozata, nagyon kell eről­ködniük az operettgyárosoknak, hogy épkézláb mesét tudjanak kitalálni. A zene behízelgő, de slágerekben sze­gény. A darab azonban alkalmat adott néhány jó szerep eljátszására s ha há­rom órán át a közönség gondtalanul tud ma mulatni, akkor az operett el­érte célját. Lendvay Erzsi temperamen­tumosán, kedvesen játszott, Horváth István kellemeshangu, jómozgásu bon­­viván, — mind a kettő hamar behíze­legte magát a közönség szivébe s meg­érdemelten. A Gábor György—Csorba Klára együttes mókáit, pompás táncait sokszor megujráztatta a közönség, mindakettő lelkesen, tehetséggel ját­szik. Hortobágyi Artúrról már megír­tuk, hogy nagy nyeresége a társulat­nak, Sas Imre, Korándy Sári, R. Mi­hályi Vilcsi, Honthy Sándor jó játé­kukkal szépen illeszkedtek bele a já­ték iramába. Az operett előadása, egé­szében is jó volt, az itt-ott előfordulni szokott fennakadásokat most nem ta­pasztaltuk, lendülettel ment a játék, a zene is jó. Gödöket is láttunk, táncuk nem volt nehéz ahhoz, hogy ne tud­ják betanulni. A görlök további sze­repléseire érthetően kiváncsiak va­gyunk. A Mucsa itt ütközhet ki leg­először, ha nem vigyáznak. A kis szinpad s a vidéki adottság az oka, hogy nem lehet méltóképen szinre­­hozni a darabot s a „megcsináltság“, a látvány, a viharjelenet s a mozizás hálás alkalmai elsikkadtak. Egy kis senki. A színpadi irók leleménye ugyiát­­szik, kifogyott, hogy a szinrekerülő darabok nyolcvan százalékában egye­bet nem tudnak témául felhasználni, mint a félreértéseket. Mióta a társulat Komáromban játszik, egyéb darab alig került színre, mint olyan, amelyet fél­reértésekből építenek föl. Ez persze, nem a színház hibája, hanem az íróké. A hétfőn szinrekerült vígjáték, az „Egy kis senki“ szintén ilyen régi trükkel dolgozott s ehhez a trükkhöz egy még régibb is járult: a gépirókisasszony s a gazdag bankár olcsó romantikája. Ismerjük ezt a főztet, rég bevált, unt recept. Itt már csak a feltalálás módja segíthet s a feltálalásban volt is néhány ujitás, friss iz. Mulatságos kis darab, amit azonban az ember másnapra el­felejt. Bónyi Adorján irta. Korándy Sá­rinak és Benedikt Tibornak hozta meg várt sikerét. Korándy Sári finoman, bá­josan játszott, nem túlzott, amely hi­bába beleeshetett volna enné! a sze­repnél, a nyugodt vonalat mindig meg­tartotta, jó színésznő. Benedikt Tibor szintén jó prózai színész, őszinte sikert könyvelhet el: a kedves, „felvágó“, üres zsebű, de aranyos szivü pesti bankfiut tehetségesen alakította. Hont-Szinháii műsor. Földes Dezső színigazgató előadásai Komáromban, a Legényegylet szín­padán. Szerdán este: Őfelsége frakkja, operett 3 felvonásban. Csütörtök délután: A cigány. Szigligeti Ede örökbecsű zenés népszínműve. Csütörtök este: Vőlegényem, a gazem­ber, nagy operett 2—7 koronás hely­árakkal. Pénteken: Pusztai szél, hatalmas erejű drámai újdonság 3 felvonásban, 2—7 koronás helyárakkal. Szombaton: Főhadnagy úr, a feleségem (Csókos regiment), nagy filmoperett­­sláger. * (Vőlegényem^ gazember) olcsó hely­árakkal. Két telt esti házat vonzott már a Vőlegényem a gazember cimü nép­szerű operett, amely holnap, csütörtök este olcsó helyárakkal (2—7 korona) kerül színre. Annyi fordulat, ötlet, hu­mor, dallamos zene van összezsúfolva ebben az operettben, hogy még az is megnézi, aki már látta, mert nehéz betelni az operett kedvességeivel. Aki pedig még nem látta, siessen megra­gadni az alkalmat, hogy egy pompásan eltöltött este emlékeivel legyen gazda­gabb (A pusztai szél.) Kevés olyan nagy­sikerű drámát Írtak mostanában, mint aminő Hunyady Sándor, A feketeszáru cseresznye szerzőjének hatalmas alko­tása, A pusztai szél, amely a betyár­világ romantikus korában játszik, a szép csaplárnék idejében, amikor a száz szál gyeriya és a száz icce bor járta. A drámai jelenetek hosszú lán­colata ez a kitűnő darab, amelyeket lélekzetvisszafojtva hallgat a közön­ség. Aki szereti az abszolút sikerű da­rabokat, nézze meg péntek este Hu­nyady Pusztai szél cimü darabját, a melyet olcsó helyárakkal mutatnak be. Jegyek 2—-7 koronáig kaphatók. ! T

Next

/
Thumbnails
Contents