Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-07-20 / 56. szám

2. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1932. jnüus 20 de csak az strand­olajtól lesz egyenle­tesen barna Ártalmatlan, hűsítő, fertőtlenítő! Savoy gyógyszertár Bratislava, Mostova 2. Mindenütt kaphatói 307 kor, amikor a közérdeket kellene szol­­gálniok. A koalícióban egybetömörült agrá­rok és nemzeti demokraták állandó harcban állanak a szociáldemokra­tákkal és a többi szocialista pártok­kal. A kompromisszumok egész tö­megét kötötték meg már ezek a pár­tok egymással, azonban vannak kér­dések, amelyek nem hozhatók egy nevezőre. Amig a szocialista pártok szemrebbenés nélkül szavazzák meg az újabb és újabb terheket, addig az agrárok a saját részükre igyekeznek egy-egy adóemelés alkalmával bizo­nyos előnyöket kicsikarni, ami termé­szetesen csak a legnagyobb harcok árán szokott sikerülni. A pártoknak egymással folytatott állandó csalázása lehetetlen helyzeteket teremt és ren­geteg energiát emészt föl, ami az ál­lami konszolidáció szempontjából nagy veszteséget jelent. Elérkezett az idő, hogy valami for­dulat álljon be a végsőkig megfeszí­tett politikai élet szinterén és mivel tett politikai harcok szinterén és mi­vel csakis a választók véleménye lehet rád más hátra a kormánynak sem, mint a választások kiírása. Hogy az ősszel, vagy a reánk következő télen érkezik-e el ideje a választásoknak, az egyelőre nem fontos, mert a hely­zet ma már olyan, hogy előbb vagy utóbb, de az események rohamos fej­lődése a kormányt múlhatatlanul rá fogja kényszeríteni ez ultima rációra. Ötvenkét év óta szolgálja Martinkovics János főerdész a pannonhalmi Bencés Rendet. Vasárnap ünnepelték ezt a ritka embert és átnyújtották részére a köztársasági elnök elismerő oklevelét. Saját tudósítónktól. Martinkovics János 1880. évben ke­rült Füss községbe a pannonhalmi Bencés Rend erdészetéhez, metynek ma is vezető főerdésze. 52 esztendőt töltött itt csendben, munkában, a fia­tal emberből öreg ember lett és ősz hajszálai a becsületben, tisztességben eltöltött élethivatásról tesznek tanú­bizonyságot. Martinkovics János fél­­századot meghaladó szolgálata hiva­talos körökben is feltűnt és erről je­lentés kerüli magának a köztársaság Elnökének kabinetirodájához, amely megbízta a földmivelésügyi minisz­tert, Bradács Bohumil dr.-t, hogy er­ről elismerő oklevelet állíttasson ki és az elnök megbízásából írja alá. Ennek az okiratnak ünnepélyes át­adása folyt le vasárnap ünnepi ke­retekben Komáromfüss községben, me­lyen résztvettek nemcsak a község vezetői, hanem a környék is, a köz­ponti hatóságokat pedig Soltész Pál közigazgatási biztos, az egyházi bir­tokok központi igazgatóságát Viták Ottokár dr. kormánytanácsos alel­­nök és Murgács dr. főtitkár, a Szent Benedek-rendet Gidró Bonifác főg. igazgató, a komáromi konvent főnöke, továbbá Gödör K. János, főg. tanár, elkülönített egyházmegyei esperes és Salg Brúnó füssi plébános képvisel­ték. Megjelentek az ünnepségen No­votny Ferenc uradalmi főintéző és a gazdatiszti kar. Király József csicsói plébános, Rudinsky Lukács csicsói, Lány Jenő kolozsnémai állami jegy­zők és mások számosán. Az ünnepet hálaadó istentisztelet előzte meg, melyet Saly Brúnó ce­lebrált és a füssi énekkar Ilideghéty Nándor igazgató vezetése alatt szép énekszámok előadásával kisért. Az ün­nepi Te Deum után a gazdatiszti lak térés udvarára vonult az ünneplő kö­zönség, ahol zöld gályákkal diszílelt sátor várta a notabilitásokat. Itt je­lent meg az ünnepelt is családjával, három fiával, akik közül a legidősebb az Esterházy hercegi uradalom fő­­erdőmérnöke, a második gazdatiszt és a harmadik főgimnáziumi tanár, ezen­kívül jelenvoltak menyei és három unokája. A szép ünnepet a füssi énekkar hangjai vezették be, amelynek elhang­zása" után Soltész Pál, a komáromi já­rási hivatal képviselője lépett a szó­noki emelvényre, hogy elmondja ma­gasröptű gondolatokkal bőves beszé­dét, amelyben a munka apoteózisát festette le hallgatóinak és beszéde vé­gén átadta az ünnepi oklevelet, melyet a földmivelésügyi miniszter állított ki a köztársasági elnök engedélye alap­ján. Komáromfüss, julius 18. Utána Viták dr., az egyházi birto­kok központi igazgatóságának alelnö­­ke ragadta meg a szót és üdvözölte a jubilánsét az igazgatóság nevében, mely szerencsét kívánt neki hosszú és érdemes szolgálatához. A szép be­szédet Murgas dr. titkár tolmácsolta magyar nyelven. Gödör K. János kerületi esperes mondott ezek elhangzása után igazán szívből jövő szavakat, amelyek nem hangzottak el nyomtalanul, mert to­vább élnek a hallgatóság szivében. A szónok, akit az ünnepelt kedves családjához régi barátság szálai fűz­nek, igazán a szivekbe markolt sza­vaival, amikor egy érdemekben meg­őszült, hivatásának és családjának élő emberi életpályát és annak egyszerű­ségét, de az abból felragyogó köle­­lességtudást vázolta beszédében. Közben az énekkar Hideghéty Nán­dor igazgató vezetése alatt egy vadász­kart adott elő, melynek szövegét és zenéjét Hideghéty Nándorné úrhölgy szerezte. A gyönyörű szerzemény elő­adása után hatalmas tapsvihar hang­zott fel. Majd a Szent Benedek-rend üdvöz­letét Gidró Bonifác főgimn. igazgató tolmácsolta, kiemelve a becsületesség és a munka nagy érdemét, mely az ünnepelt működésének két sarkpontja volt hosszú pályafutása alatt. A pan­nonhalmi rendi központ elismerő ok­levelét nyújtotta át az ünnepeltnek, amely szintén az érdemes munkát és annak eredményeit hangsúlyozza. Az oklevelet Sárközy Pál dr. központi főperjel írta alá a rendfőnökség nevé­­vében. Gidró Bonifác beszéde végén ezüst emléktárgyat nyújtott át Mar­tinkovics főerdésznek, melyre ezüst lap volt erősítve és azon: A becsületes és hűséges munkáért felirat tanúsítja az ünnepeli páratlanul érdemes mű­ködését. Végül a község szónoka következett, aki igen formás beszédben hangsú­lyozta, hogy Martinkovics János 52 esztendő óta él és dolgozik Füss köz­ségben, ahol ellensége soha nem volt és ahol csak tisztelői és jóakarói van­nak. Példás életet élt, segített akin lehetett és jószivvel volt a község minden lakosa iránt, ezért tiszteli is a község apraja-nagyja egyaránt. A község nevében kíván hosszú életet az ünnepeltnek és Istennek bőséges ál­dását. A lelkes beszéd igen nagy ha­tást telt. Az ünnepségnek tanúja volt úgy­szólván az egész község, mert oda felvonultak a gazdák, a zsellérek, a tűzoltóság zászló alatt, az énekkar és az iskolás gyermekek is. A gyö­nyörű ünnepséget az énekkar fejezte be néhány szép énekkel. Utána Novotny Ferenc főintéző há­zában társasebéd volt, melyre har­minckettőn voltak hivatalosak. Itt, a fehér asztalnál is melegen ünnepelték a munka emberét, aki az üdvözlésekre meghatóban válaszolt. Martinkovics János példája egyre jobban ritkul napjainkban, amikor az emberek nem a jó szóért, hanem az anyagi előnyökért keresnek maguk­nak hivatalt. A hűséges munka és a becsületes, szerény élet pedig gaz­dag életformát mutat azoknak, akik látni és tanulni akarnak. Letartóztattak egy hentesmestert, akit azzal vádolnak, hogy vezére volt egy kasszafuró betörő bandának. Amikor feltűnik, hogy a Sántha valamiben sántikál. — A hamis ötkoronások forgalomba hozatala mint előjáték. — A baromfiól titka. — Amikor az elégedetlen cinkostárs árulója lesz a ban­dának. — Titkos tervrajzok. Komárom, július 19. A nyomozó hatóságok figyelme most Búcs község felé irányul, ahol eré­lyesen nyomoznak egy betörő és kasz­­szafúró banda tagjai után. A csend­őrség már előzőleg letartóztatta Sánlha Ernő búcsi hentesmestert, akit azzal vádolnak, hogy feje volt egy jól meg­szervezett betörő bandának. Sántha Ernő búcsi hentesmester ne­ve nem ismeretlen a büntető bírósá­gok előtt. Előzőleg egy nagyobb sza­bású pénzhamisítással kapcsolatban emlegették a nevét és annak idején hamis ötkoronások forgalombahozata- Iával vádolták és több évi szabad­ságvesztésre ítélte őt a bíróság. Ami­kor büntetését leülte a hentesmester, visszatért falujába, Búcs községbe, és látszólag rendes polgári életet élt. Búcs községben és a környékén az utóbbi hónapokban igen gyakoriak lettek a betörések és a kasszafúrások. Sok esetben a nyomozás szálai a hen­tesmesterhez vezettek, akit nem egy­szer őrizetbe is vettek, de mindig sikerült neki a gyanút elhárítani ma­gáról. Legutóbb az érsekujvári zsidó szövetkezetnél történt betörés alkal­mával terelődött megint rája a gya­nú, de ez alkalommal is sikerült ma­gát tisztáznia és megint szabadlábra helyezték. Nemrégiben egy érdekes tervrajz került a csendőrség kezéhez, ame­lyet valószínűleg valamelyik mellő­zött vagy kijátszott cinkostárs jutta­tott el a csendőrséghez. E tervrajz Sántha Ernő házát és udvarát tünteti föl és az udvarnak az a része, amely a trágyadomb és a tyúkól között terül el, erősen meg­van jelölve, mint ahol a betörő szer­számok el vannak rejtve. A csendőrség e tervrajz alapján át is kutatta az udvart és a megjelölt helyen meg is találta a betörő szer­számokat. Ezenkívül házkutatást is tartottak a hentesmesternél és igen sok pénzt találtak nála. Az udvaron a megjelölt helyen ta­lált betörő szerszámok a legmoder­nebbek voltak. A megtalált betörő szerszámok és a nagyobb összegű pénz dacára Sántha erősen tagad. A csendőrségnek az a feltevése, hogy; a hentesmester egy nagyobb szabású betörő bandának volt a feje, amely, banda követte el a vidéken olyan gyakori betöréseket és kasszafúráso­kat. Most a cinkostársakat keresik, Sán­tha Ernőt pedig letartóztatta a csend­őrség. KÉTHETI FOGHÁZAT KAPOTT, MERT TANÍTÓ AKART LENNI. Az áltanitó, aki lelkiismeretesen végzi a dolgát. — A szerelem, mint veszedelem. — A menyasszonyjelöltek, akik érdeklődnek. Saját tudósítónktól. A komáromvidéki községek iskola­székei előtt nem ismeretlen név Nagy Béla neve, aki a megüresedett tanítói állásokra adott be pályázatot. Minden­hol rokonszenvvel fogadták a jó képe­sített tanító iratait, csak mindenütt az volt a baj, hogy a helyi jelöltek miatt háttérbe szorult és nem választották meg tanítónak. Végre azonban kedve­zett neki a szerencse és a közeli Bes­­senyő községben megválasztották ta­nítónak. Hosszú hónapokon keresztül műkö­dött Bessenyőn az uj tanító, ahol a szorgalmas fiatal ember hamarosan népszerű lett és kedvelt tagja volt az ottani társaságnak. De nemcsak mint társaságbeli embert szerelték Bes­senyőn, hanem mint hivatásának élő és azt szerető tanítót is. Ottani műkö­désével nemcsak a falubeliek, a szü­lők, a kollégái, a tanfelügyelő, hanem az iskolai referátus is meg voltak elé­gedve. Talán, ha nem ilyen jó tanító és nem ilyen népszerű ember, hanem egy szürke alak, még most is Bessenyőn tanithat, de hát az volt a veszte, hogy Komárom, — július 19# szerették és becsülték és igy nem egy lányos anya és férjhezmenő leány vetettek rá ibolyakék vagy más színű szemeket. Egyik ilyen menyasszony ön­jelöltnek aztán az a gondolata támadt, hogy a szimpatikus tanító előző állo­máshelyén lakó rokonának irt, hogy egyetmást megtudjon a kijelölt áldo­zatról, mint férjjelöltről, mert a tanító ur ismert szerénységéből nem igen szívesen beszélt magáról, előző helyé­ről és a tanítóra aspiráló kis leány arra volt módfelett kiváncsi, hogy nem „besetzt“-e már a tanító, nincs-e ott neki titkos arája, Kund Abigélje, mert ha nincs, majd ő kiveti rá a férjhalászó rózsaszínű hálót. A kis menyasszony önjelölt sziv­­szorongva várta a választ, amelyet mohó kíváncsisággal bontott föl. A kis lánynak ugyancsak elszorult a szive, amikor az alábbi választ el­olvasta: Kedvesem! Nem tudom, miféle Nagy Béláról beszélsz, mert aki itt volt tanító nálunk, az már pár éve meghalt

Next

/
Thumbnails
Contents