Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-11-26 / 93. szám

»KOMAROMI LAPOK« 1832. november 26. tudnának felmutatni. Nem engedik terrorizálni magukat. Nincsenek szivacsok Lapunk zártakor vesszük azt a meg­döbbentő hírt, hogy a szivacsok megsemmisítették ön­magukat, azaz minden egyes megcélzott sze­mély kijelentette, hogy sosem ivott bort, sosem járt odaát hasonló célból s az egész vád csak légből kapott koholmány s komáromi ember egyáltalán nem is iszik borocskát. A szivacsok egyszerűen tagadják, hogy volnának... Szervezkednek a kofák is A szervezkedés és a küldöttségek lavinája megindult, azt feltartóztatni nem lehet. Újabb hír szerint a ko­máromi ludpiac libaáruló kofái, a libatömő asszonyok, pecsenye­sütők, vajárusok és tojáskereske­dők is tiltakozni jognak az ellen, hogy a gazdasszonyok ódáéi­ról hozzák a jóöreg kövér libácskákat s kacsácskákat. A szervezkedők ve­zére az Anatolc France utján jólismert Nyársforgató Jakab s a derék Ooig­­nard abbé, akik sírjukból s önmaguk­ból kikelve vállalták a súlyos megbí­zatást. Címer és zászló: a Ludláb királynéé... Ennek is megvan a kontraboníja Az akció reakciót szül, mint a fizika és a logika törvényei mondják. Tudó­sítónk jelentése szerint a magyar-komáromi gazdasszo­nyok szintén szervezkednek s ha­tóságilag fogják megszigoríttatni a csehszlovákiai oldalról átözönlő gazdasszonyok invázióját. A magyar-komáromi gazdasszonyok nem jutnak libapecsenyéhez: a kon­­kurrencia eleszi előlük. Két megállapítás. Lapidárisan, egyszerűen, két pont­ban a rezümé: 1. Nincs olyan kultúrmozgalom Szí o­­venszkón, nincs olyan magyar ügy, amely felérne egy liter zamatos bo­rocska árával. 2. Magyarok háborúja magyarok el­len, késhegyig. Eddig van. Akár humor, akár ko­moly, eddig van. Az országos keresz!én\8zocialisía párt komáromi szervezetének közleményei. 1. A központi titkár minden hétfőn, d. e. 9 órától, d. u. 6 óráig áll a tagok rendelkezésére. 2. A párthelyiség, (Thaly Kálmán u. 7. sz.) minden nap d. e. 9 órától nyitva van. Folyóiratok, újságok állanak a tagok rendelkezésére. 3. A könyvtár nyitva van: hétfőn, csütörtökön és szombaton, este 5 tői 8 óráig. 4. Minden hétfőn, este xftl órától vezetőségi értekezlet. A f ■* «« 9 V* közönség a gőzfürdői árak leszállítását kéri. A komáromi közönségnek már régi panasza, hogy a városi gőzfürdő árai nagyon magasak Egy fürdés borrava­lóval együtt 10 Ké-ba kerül. Ha jogos volt a közönség panasza már évekkel ezelőtt, mennyivel jogosabb most, a gazdasági romlás idején, amikor a viszo­nyok napról-napra rosszabbak lesznek. Kinek van ma arra pénze, hogy heten­ként tiz koronát adjon ki fürdésre? De ez a kérdés csak egyedül álló emberre szól, de a helyzet még szomorúbb, ha több tagú családot veszünk tekintetbe. Három tagú családnál már harminc koronáról van szó. A város úgy tudjuk le is akarta szállítani az árakat, de a járási hivatal ezt törölte, azzal az in­dokolással, hogy a fürdő dijak leszállí­tásával előállható bevételi csökkenésnek a pótlásáról nem gondoskodott a város. A járási hivatal ugyanis úgy gondol­kodott, hogy ha a dijakat felére leszállítják, akkor a gőzfürdő bevétele is felére csökken és akkor e hiányt valamiből pótolni kell. Ez a feltevés azonban téves, mert ha a fürdődíjakat felére leszállítanák, a fürdőzők száma legalább is megkétszereződik és hiány sem lesz. De mi ennél sokkal jobb eredményt várnánk és biztosra vesszük, hogy a fürdőzők száma megháromszo­­rosodnék. Ezen előnyökön kivül arra is számítani kell, hogy a mai magas árak mellett a gőzfürdő forgalma "hétről hétre csökkenni fog és ezen a réven igazán hiány fog majd mutatkozni a bevételben és annak pótlásáról megint csak gondoskodni kell. Nem jobb volna, ha az árakat leszállítanák, még akkor is, ha a bevétel csökkenésével számolni kellene, mert akkor legalább sokan fürdenének és az olcsó árakka! szoci­ális és közegészségügyi követelmények­nek is eleget tenne a város. A gőz­fürdőt, mint szükséges közegészségügyi intézményt, bezárni nem lehet, de ha a mai magas árakat fönntartják továbbra is, a fürdőzők számának rohamos csökkenésével nagyon rá fog fizetni erre a város. Tessék, az árakat öt ko­ronában megáilapitani fürdőruhával együtt és meg fogják látni, hogy az eredmény kedvezőbb lesz. A mai árak mellett a komáromi gőzfürdőben való fürdés fényűzés számba megy, pedig a fürdés közszükséglet, amelynek intéz­ményét minél szélesebb rétegben kel­lene elterjeszteni. A közönség szeretné, ha kívánsága, amely jogos és közér­dekű, meghallgatásra találna. Erkel ünnepély a Kultúrpalotában. Vasárnap d. u. 6 órakor nagyszabású zenedélutánt rendez a Jókai Egyesület. A Jókai Egyesület, terveihez híven, vasárnap délután rendezi első zene­­ünnepélyét a Kultúrpalota hangver­senytermében. Erkel Ferenc emléké­nek fog áldozni az Egyesület, a nagy operaszerzőnek, s a Nemzeti Színház első karnagyának. A minden tekintet­ben nívós zenei ünnepélyre felhívjuk a zenekedvelők figyelmét. Az ünnep­ség műsora: 1. Bevezető, tartja K. Ledermayer Ilona. 2. Erkel: Nyitány a Hunyadi László c. operából, zongo­rán előadják Petrogalli Klári és Kő­­váry Mariska, zeneiskolai növendékek. 3. Katona József: Tiborc panasza, sza­valja Riszdorfer Ferenc. 4. Erkel: La Grangc-ária. Zongorán előadja Ráfacl Vilma. 5. Erkel—Petőfi: Elvennélek én, csak adnának, énekli az »Egyet­értés« Munkásdalárda. 6. Tánc, Erkel Bánk bán című dalművéből. (Müller Irén, Römer Magda, Szíjj Daisy, Vö­rös Mariska, Basilides Ábris, Basili­­des Zoltán, Csernay Lajos, Schlaf­fer Ernő.) Betanította Kominek An­tal. Zongorán kisér: if j. Kominek Antal. Belépődíj nincs, csak a műsor meg­vétele kötelező. Felnőtteknek 5 Ke, tanulóknak 2 Ke. A marcelházai „erdei háború“ negyven ember elítélésével végződött. 25.000 korona ára fát hordtak szét in­gyen az „elkommunizált“ erdőből a marcelházaiak, Saját tudósítónktól. Az elmúlt télen az egész Kisalföld érdeklődését felkeltette a marcelházai erdei háborúskodás hire. Ennek epi­lógusa játszódott le most a komáromi törvényszéken. A Kisalföldön kevés az erdej s a falusi nép nehezen szerzi be fűtőanyagját. A téli fa körül nagy harc tört ki Marcelházán s a kurtakeszi er­dőkben. A gazdák nem voltak megelégedve azzal, hogy csak pénzért lehet fái kapni s egy rövid határozattal a kommunisták vették át az erdő kezelését. Attól a pillanattól kezdve valóban mindenki erdeje volt az addig ren­desen gondozott terület. Rövid idő alatt 25.000 korona ér­tékű ingyen fát hurcollak el az erdőből a marcelháziak, akik Takács Ferenc erdőőrt nem is engedték az erdőbe lépni. Takács el­keseredetten látta az erdő pusztítását, végre jelentést tett a csendőrségen, sőt a járásfőnöknek személyesen is ki kellett szállnia, hogy az erdő bir­tokbavétele körüli harcoknak véget vessen. A csendőrök a fatolvajoktól el­kobozták a fát s annak egy részét a községi bíró udvarán, másik részét pedig Takács Ferenc erdő­­őr házánál helyezték el. Ugyanekkor igazoltatták is a bűnösö­ket s az igazoltatás során egy Bélái Lajos nevű egyén nem volt hajlandó megnevezni magát, amire letartóztat­ták. A letartóztatás végleg felizgatta a kedélyeket s körülbelül kétszáz főnyi sereg verődött össze. Marcelházán és Kurtakeszin, amely a kurtakcszi csendőrállomás elé vonult, élet­veszélyes fenyegetéssel arra kény­­szerítette a csendőrséget, hogy a foglyot eressze szabadon. A csendőrség a roppant túlerőnek kénytelen volt engedelmeskedni. In-Komárom, november 25. nen a tömeg ujjongva a marcelházai biró és Takács Ferenc udvaráról erőszakkal elcipelte az elkobzott fái. Az ügyből bűnpör lett s a csendőrség negyvenhárom egyént jelentett föl, akiket az ügyészség háromrendbeli ha­tósági közeg elleni erőszak bűntetté­vel. valamint tulajdon elleni kihágás­sal vádolt. A tárgyaláson a bíróság negyven embert ítélt el. A vádlottak mindnyájan beismerik, hogy a támadó csoportban benne vol­tak, csak az erőszakot tagadják. A főcinkosokat: Schulz Istvánt, Budai Jánost, Peller Károlyt, Czihor Mi­hályt, Pécsi Istvánt, Fazekas Kálmánt 21—21 napi fogházra, Lengyel Józse­fet 14 napra, a többieket 2 naptól kezdve 14 napig terjedő fogházra fel­tételesen és 200—200 korona pénz­­büntetésre ítélte. Ál [amúgy ész 3 nap alatt nyilatkozik, terheltek megnyu­godtak. Három vádlottat felmentett a bíróság. Komárom, Prága, Tótmegyer, mint főállomások. A szegény komáromi gyereknek nehéz volt a katonai szolgálat és megszökött katonáéktól. — Tót­­megyeren fogták el éhesen, leron­gyolódva. — Saját tudósítónktól. — Komárom, november 25. A komáromi régi megyeházán, a mostani járási hivatal székhelyén meg­tartott sorozáson Molnár István, komá­romi 23 éves fiatal ember is bevált katonának. Gyöngyélet a legényélet — mondja az egyik régi népdal, de egy régebbi WÄNILUNGUKOR népdal meg azt mondja, hogy gyöngy­élet katonának lenni. Molnár István, komáromi fiatalember is szentül hitte, hogy csak most kez­dődik a gyöngyélete, de berukkolás után mindegyre jobban érezte, hogy ő nem tartja gyöngyáletnek. Nem bírta el a katonai szolgálatot és oithatatlan honvágy is gyötörte. Elhatározta, hogy váltóztat az élete során. Nem lett öngyilkos, mint né­hány bajtársa, hanem elhatározta, hogy megszökik és akárhogyan, de haza­kerül, oda, ahova szive, lelke annyira vágyik, Komáromba. Nem gondolt arra, hogy mi lesz ennek a következménye és hogy az utón is elfoghatják és ha haza kerül, itt se maradhat elrejtve, titokban és előbb, utóbb kitudódik, hogy itthon lappang. Ezeket nem hányta, vetette meg magában kellőleg, elég az hozzá, hogy a szökést végre is hajtotta. Prágából a Stefanik-kaszár­­nyáből, ahol szolgált, megszökött és jegy nélkül fölült a prága—komáromi gyorsra. A gyorsvonaton sikerült addig el­bújnia, amíg a vonat Szlovenszkőra ért. Itt azonban már nem lehetett to­vább utaznia, mint potyautas és leszállt a vonatról és gyalogszerrel igyekezett Érsekújvár felé, hogy onnét aztán haza jöjjön Komáromba. Rendesen a vasúti vágányok mellett haladt. Amikor Tótmegyerre ért, már nagyon látszott rajta az ut fáradalma, fáradt és lerongyolódott volt. Amikor elhaladt a tótmegyeri állo­más épület előtt, Kopeczky József vasúti forgalmi tisztnek föltűnt a fáradt, csak vonszolva haladó, lerongyolódott fiatal­ember. A vasúti tiszt föltartóztatta a halálra fáradt vándort és fölhivta rá a csendőrség figyelmét. A csendőrök hamar megjelentek. Molnár nem tagadta, hogy katonaszö­kevény. Azzal védekezett, hogy nem birta el a nehéz katonai szolgálatot és azért határozta el, hogy megszökik. Molnár Istvánt Tótmegyerről Érsek­újvárra vitték és átadták az ottani ka­tonai parancsnokságnak. Katonai törvényszék elé fogják állí­tani. rtztk mérték után is, kasköiők orvosi rendeletre, melltartók, női kombiné és hálóingek, keztyű, harisnya " nagy raktára Pollák Juliska Utódánál Komárno, Nádor-u. 17. Keztyűk és fűzők tisztítása és Javítása. Olvassa éa krje.me s íegjabb sag;ar lap$t s Komáromi Lapokat

Next

/
Thumbnails
Contents