Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-11-23 / 92. szám

■1932. november 29, »KOMÁROMI LAPOK* 9. odaí. Templomi hangverseny. — 1932. november 20. — A mythos minden művészetet isteni eredetűnek tart. A vasárnap délutáni templomi hang­versenyen úgy éreztük, hogy a zene­művészet eredetének ez a mythiküs magyarázata valóság. A templom magasba emelkedő ará­nyai, áhítatos csöndje, fenséges nyu­galma, tompított világítása s az egész miljő emelte annak a hangulatnak kialakulását, mely egészen csak a zene élvezésére hangolja át a lelkeket és elhárít minden zavaró körülményt, ami egy kivilágított hangversenyte­rem csillogásában elvonja a figyelmet a lényegtől, a művészettől. Minden igazi hangversenynek ilyen környe­zetben kellene lefolyni, hogy igazán élvezhessük a zene isteni adományát. De ez csak a külső kép. Most azon­ban az előadott művekben is és elő­adásukban is olyan zenét kaptunk, ami valóban zene, ami nem fűződik szöveghez, cselekményhez, mozgáshoz, színhez, amelynek nincs más célja, mint csak hangokkal, harmóniával, áriával kifejezni azokat az érzéseket, amik semmi más eszközzel ki nem fejezhetők, ami egyedül zene, kikris­tályosodott zene. Ha valaki, aki még sohasem hallott volna zenét semmilyen alakban sem, azt kérdezné: mi a zene? erre a kér­désre a legtökéletesebb választ ez a hangverseny adná meg. A legtisztább, absolut zene olvadt ki puha-lágyan, finoman, szárnyalón Farkas Márta hegedűjéből, Molecz Margit ajakéról és Schmidthauer La­jos újjai alól és szállt, szállt nemcsak a Szt. András templom gyönyörű íve­lésű boltozatáig, nemcsak a művészi magaslatok nem kevésbe meredek boltíveinek legtetejéig, hanem szivünk mélységéig is. Kár, hogy valamelyik rádió-leadó­állomás mikrofonja nem továbbíthat­ta ezt a minden részletében nagyszerű hangversenyt a helyi érdeklődők kö­rén túl, mert ez nagyon messzire kiemelkedett a lokális arányokból és méltán foglalhatott volna helyet bár­melyik nagyváros stúdiójának komoly műsorában. Régi meggyőződésem, hogy Farkas Márta, a budapesti és pozsonyi stúdi­ókban is szívesen látott és gyakran szereplő kiváló hegedűművésznő el­mélyedni ludó egyéniségének, befeje­zőit művészi tudásának a nagy klasz­­szikasok interpretálása felel meg leg­inkább, ami művészi téren a legérté­kesebb. Most igen szerencsés teret nyert Händel Larghettojában és Bach Airjébcn az ő klasszikus formaérzéké­nek, megértő és a zenei tartalom min­den szépségét pompásan kihangsúlyo­zó meleg tónusának elővarázsolására nagyszerű hegedűjéből, melynek még a lehelletszerű hangjai is betöltötték a hatalmas templom minden részét Igaz áhítatot keltő nagy hatása még fokozódott, mikor Goldmark gyönyö­rű hegedűversenyéből az Andante jel­zésű bámulatosan szép második tételt játszotta el tökéletes interpretálással. Ez a hatás maradandóan bevésődött a hallgatók emlékébe és bizonyára sok tisztelőjét és a zeneművészet minden kedvelőjét ösztönözni fogja arra, hogy a jövő hó 4-én a Kultúrpalota nagy­termében délután 6 órakor tartandó önálló hangversenyén újból élvezhes­sék művészetének kimagasló szépsé­geit. A hegedűszámok közben Molecz Margit, a mi most végzett kitűnő ének­művésznőnk K. Ledermayer Ilona ma­gasztos ihletésű szerzeményét, azAve Mária címűt énekelte szépen csengő soprán hanggal olyan stílusosan, hogy igen jól illeszkedett bele a nagyigényű műsorba. A hangverseny gerincét Schmidth :uer Lajos hatalmas művészete adta. Az összes szólószámokat ötletesen re­­gistrált, finom orgonakisérettel festet­te alá, önálló számaiban pedig a maga nagy művészi tudásával bizonyította, hogy az orgona igazán a hangszerek királynője, ha olyan szuverén ural­kodója van, mint ő, a mester. Nagy tehetségét régóta ismerjük, bá­muljuk és mindig ünnep számunkra, ha mesteri orgona játékában gyönyör­ködhetünk. A hangverseny bevető számául az orgona nagymesterének, Bach Sebes­tyénnek D-moll toccata (Toccata-bil­lentyűs hangszerre írt zenemű) és fúgáját adta, középső száma Händel variátiói és Haydn Évszakok című oratóriumából egy részlet voltak, be­fejezésül Claude Dagnin Rondóját és Widor Toccatáját választotta. Nem szükséges egyenként elemeznünk já­tékát az egyes előadott zeneművekben. Mindegyik fényes alkalmat szolgálta­tott arra, hogy a mester fölényes technikai készségét, óriási tudását, bá­mulatos muzsikalitását érezzük, amint biztos kézzel és lábbal, boszorkányos művészettel dolgozik manuálokon, pe­dálon, registereken, hogy lehelletsze-Í! Fehér fogak: Chlorodont íS rű, szinte étheri hangoktól a 32 lábas játék félelmetesen mély búgásáig és a nagy templom egész levegőjét meg­remegtető harsonák zengéséig meg­szólaltasson mindent, amit a nagy * szerzők műveiből a saját lelkén át­szűrve oly .gazdagon tárhatott a mi lelkünk elé. Mindahárman elérték céljukat, min­den művészi előadás célját: Megér­tettük, befogadtuk és megőrizzük, umit ajándékul hozott számunkra: nagy ér­tékű, igazán felemelő hatását a szó valódi értelmében vett klasszikus mű­vészetüknek. KELEMEN BÉLA NAGY KÉZI SZÓTÁR I.-II. magyar-német és német-magyar rész, fél bőrkötésben r a 528TM Ke Kapható: SPITZER SÁNDOR könyvkereskedésében, Komárom, Nádor-utca 29. Részletfizeté s i k e d vezmény. A Munkásakadémia megnyitója. Vasárnap Komáromban torlódás volt kultúrában és szórakozásban. A SzMKE tartotta gyűlését, este a cser­készek mutattak be vidám műsort, bezárult Feszty Edith képkiállítása, templomi hangverseny volt. A mozi­ban a Monte Carlo bombázása per­gett, a futballpályán is vad harcok voltak. A kávéházak is tömve voltak és a szőnyi kiskocsmákba is jutott néhány bus magyar... Műélvezet, szórakozás és vigadás mindenütt. Csak a Vigadóban nem vigadtak: ott komoly munka folyt: a Munkásakadémia tartotta megnyitóját. Mindig irigyeltem a komáromi mun­kásságot fegyelmezett dalárdájáért, ahol komolyan veszik az ének kultu­szát, de vasárnap délután óta még egyet irigylek tőle: a művelődni aka­rást. Itt szomjas lelkek néztek a pó­diumra, itt mindenki büszkén érezte: ez a mienk, ezt pártolnunk kell... A műsor tartalmáról csak röviden szólok. Erős forradalmi propaganda volt. Aknákat raktak a polgári társa­dalom bástyái alá, amelynek őrei bol­dog tudatlanságukban talán ép most rendelik odaát a harmadik liter cso­pakit, ... esetleg ép most szidják a bírót a KFC pályán, hogy elnézett egy henszet... esetleg most öltöznek, hogy Bach variációit hallhassák a templomi hangversenyen... esetleg ép most ta­nulják a moziban az Eine Nacht in Monte Carlo-t. A Vigadóban valami más volt. Nem öncélú művészkedés és nem idegölő szórakozás, hanem hivő propaganda­­művészet és .tömegnevelés. Az Egyet­értés munkásdalárda gyújtó rapszó­diát énekelt a megszokott precizitás­sal. Kendi Zoltán dr. bevezetőjében kimutatta, hogy a hatalom és kultúra hogy szállott a történelem folyamán mindig alsóbb és szélesebb rétegekre és hogy fogja folytatni ezt az utat a jövőben is. Utána szavalatok következ­tek: egyéniek és kórusok. Am ily gyön­gék voltak az egyéni szavalatok oly hatalmas volt a kórus. A komáromi közönség előtt nem ismeretlen a szavalókórus. Az én kis­diákjaim már két év óla szerepelnek szavalókórusukkal. De mi eddig csak epikus-kórusokat mutattunk be. Az érsekujváriak lírai költeményeket ad­tak elő fegyelmezetten, hatásosan. Ez a fiatal művészeti ág, mely a szovjet­művészetből sarjadt ki, a szociáláis nevelésnek kitűnő eszköze amellett, hogy elsodró, dionisiusi hatást tud tud kifejteni. Ugyanaz a vers a leg­jobb szavalóművész előadásában egész máskép, sokkal gyengébben tud hatni, mint szavalókórusban. Az újvári mun­káskórus előadásában az am úgy is gyújtóhat ásó versek zuhogó szikra­esővé váltak, amelyek perzseltek, éget­tek, máglyákat gyújtottak. A szavala­tok érdekes és hatásos megrendezése a karvezető érdeme. Én sokat tanultam ezen az előadá­son. Megláttam, hogy a lira milyen erős szárnyakat nyer a kórusban és megtanultam, hogy az epikus-műfajok előadásában jók voltak az elgondolá­saim, de főkép rájöttem arra, hogy milyen határtalanul inöolens a polgári társadalom, amikor észre sem veszi vagy ha észreveszi, nem törődik azzal, hogy milyen hatalmas erők gyülekez­nek ostromra a kapuk előtt. Dr. Borka Géza. Árboclámpát kérnek a Megyercsi ucca és a Kertész uccák lakói az ucca bejáratához. Komárom, november 22. Esténként felragyognak a villamos lámpák a város sok uccájában, de í Kossuth téren is. Mikor az ember a Kossuth téren végig megy és a Me­gyercsi ucca elejére érkezik, akkor látja meg a különbséget, hogy a vil­lamos világítás mégis csak sokkal töb­bet ér, mint a nagy távolságokra fel­állított gázlápásoké. Ha pedig egy pil­lantást vetünk és megnézzük a Ker­tész ucca sötétségét, akkor jut eszünk­be Goethe-nek híres mondása: Több világosságot! A Megyercsi ucca és a Kertész uc­cák lakóinak fontos érdeke fűződik épen a téli évszakban, hogy az uccáik jól meg legyenek világítva. A város vezetősége mindenesetre be fogja látni azt, hogy ez elől a kérdés elől nem térhet ki. A lámpást a Megyercsi ucca elején kellene felállítani úgy, hogy az a Kertész ucca tengelyébe essék és a teljesen sötét uccát megvilágítsa. Hogy ez mennyire szükséges, azt igazolják a múlt esztendő téli hó­napnak bűnügyi eredményei. Ezeken a helyeken számos lopást és betörést követtek el a setétség leple alatt. Ki­világítod helyekre nem szívesen men­nek az éjjeli vándorok, mert mégis csak tartanak állói, hogy a világosság rájuk tereli valamely járókelő vagy épen a rendőrség figyelmét is. A Kossuth tér kivilágítása fontos közérdeket jelent, mert azon két útvonal is megy keresztül, de épen ilyen fontos érdek az is, hogy ezt a két forgalmas uccát is meg kell vilá­gítani. Ezt a felismerést a város ve­zetőségének szintén osztania kell és gondot fordítani arra, hogy a lakosság közbiztonsága és Rendje minden kö­rülmények közt megóvassék. A SZMKE országos vezetőbizoítságának ülése Komáromban. Komárom, november 22. A Szlovenszkói Magyar Kultur Egy­let szükebb országos vezetőbizottsága vasárnap délelőtt tartotta ülését a Kul­túrpalota képtártermében. Jelen vol­tak: dr. Jankovics Marcell elnök, dr. Alapy Gyula főtitkár, dr. Szijj Ferenc egyesületi főpénztáros, Galam­bos Zoltán, Majer Imre, Gidró Boni­fác, dr. Förster Lajos (Igló), Sárossy Etele, Dcsztál Jakab, Fülöp Zsigmond, Vaskó Imre, Vásárhelyi Károly, Har­­mos Károly, Szombathy Viktor. A gyűlésen a SzMKE aktuális ügyeiről, teljesített munkájáról, célkitűzéseiről volt szó. Dr. Jankovics Marcell elnök lelkes szavakkal üdvözölte a gyűlést s fel­hívta minden magyar kulturember fi­gyelmét az erők összefogásának szük­séges voltára. Ezekben a nehéz időkben, — mondotta, — szükség van a ma­gyarság lelki állományának meg­mentésére. Dr. Alapy Gyula főtitkár beszámolt a SzMKE központjának és fiókegyesü­leteinek ezévi munkásságáról. Az elmúlt évben a gazdasági vál­ság a SzMKE munkáját is nagy nehézségek elé állította ugyan, de a szervezetek legtöbbje nemlan­kadó buzgalommal dolgozott. A központ Mécs Lászlóval szavaló kör­utat is rendezett, azonkívül erős pro­pagandát csinált a martosi népművé­szeti munkáknak kiállításokkal. Ahol mód volt rá, mezőgazdasági előadá­sokat is rendezett, azonkívül számos kulturális és műkedvelő előadást tar­tott. Idén az őszi előadásokat Arany János nevével kapcsolja össze elsősor­ban. Számos falusi könyvtárat segé­lyezett könyvvel, több fiókszervezet­ben, így elsősorban az ógyallaiban erős karitativ munka folyt a szegény iskolásgyermekek felruházásával kap­csolatban. Majd tárgyalta a gyűlés az egyes kerületi központok felállítását s elhatározta, hogy mihelyst az anyagi viszonyok en­gedik, Léván, Losoncon, Rima­szombatban, Kassán és Királyhel­­mecen, valamint Nyitrán kerületi központokat állít föl s arra törek­szik, hogy először a fiókszerveze­tek megszervezőit képezi ki s nyeri meg a kulturmunkának. 1932. év folyamán is számos szerve­zet alakult, amelyeknek alakításánál dr. Alapy Gyula illetve Szombathy Viktor voltak jelen. Mihelyst a viszo­nyok javulása megengedi, a Magyar Vasárnap című népszerű havi folyó­irat újból megjelenik, míg a régebben tervbevett tudo­mányos folyóirat, a Nemzeti Kul­túra 1933. évtől való megindítását bejelentette a főtitkár. A Nemzeti Kultúra komoly tudomá­nyos célokat szolgál s negyedévenként fog megjelenni. A SzMKE központja a szlovenszkói magyar községekről kul­turális katasztert fog készíteni, azon­­kivül érintkezésbe lép a községi köz­könyvtárakkal is. A bejelentéseket s a terveket elfogadta s magáévá tette a vezetőségi gyűlés. Dr. Szijj Ferenc a pénztári helyzetről tett jelentést, dr. Förster Lajos, az iglói csoport ki­küldötte a szepesiek üdvözletét tolmá­csolta s az iglóiak köszönetét fejezte ki a központ kulturális támogatásá­ért. Záróbeszédben dr. Jankovics Mar­cell elnök széles kulturprogramot vá­zolt föl s kérte, a magyar kultúra min­den önzetlen munkását, hogy szere­tettel s meggyőződéssel álljanak a kul­turális továbbfejlődés ügye mellé. 1 120 tojásos melegvíz rendszerű költőgép olcsón eladó. Cims S? a kiadóban.

Next

/
Thumbnails
Contents