Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-11-09 / 88. szám

1932. november 9. »KOMÁROMI LAPOK« 3. oldal. mutatott az óra, pedig mindnyájan vacsorára hazaigérkeztek, különösen az egyik társ, akinek a felesége az ura kedvenc ételét főzte vacsorára. Amikor elindult, még mondta is az asszony, hogy időben hazakerüljön kend, mert ha elhül a vacsora, ak­kor bizony nem sokat ér. No, de most már megtörtént a baj és szépen fölcihelődtek 'és hazafelé igyekeztek. A borozással csínján bán­va, mindnyájan józanok voltak, egyi­kük se volt Jjccsipve. A szöllőből kikerülvén, mindegyik­nek más felé vezetett az útja és olt barátságos parolázások közben elbú­csúztak egymástól. Szajkó Lajos egyedül ballagott ha­za felé az éjszakai sötétségben. Egy­szerre csak orvtámadás érte. Fején valami hegyes tárggyal, kővel, vagy vasdarabbal olyan erős ütést kapott szegény, hogy azonnal elvesztette az eszméletét. Ä támadói otthagyták a fölhasított koponyájú szerencsétlen embert vérbefagyva és eszméletlen ál­lapotban találtak rá vasárnap reggel az arrajárók. Az életveszélyesen megsérült em­bert hazaszállították és azonnal orvost hívtak. Szajkó Lajos gazda még mindig ön­kívületi állapotban fekszik és csak néha kapja vissza józan esze járását és akkor halkan azt suttogja, hogy: — Bedrus bácsi! Bedrus bácsi! Többet nem tud mondani, de nyil­ván ezzel akarja megnevezni a let­tesek egyikét. Ezek alapján letartóztatták Bedrus Ignác szálkái földmivest, aki állítólag egy, neki nem tetsző tanúvallomása miatt régi haragosa volt Szajkónak és akit most emiatt a gyilkos merény­iéi elkövetésével vádolnak. Letartóztatták még Magyar Péter földmivest is, akit bűnrészességgel vá­dolnak. Beszállították őket a párká­nyi járásbírósághoz. Amint értesülünk, a letartóztatott Magyar Péter beismerő vallomást tett, azonban teltének indító ókát nem árulja el. Letartóztatott társát, Bed­rus Ignácot fölbujtással vádolja. Bed­rus azonban tagad és azt állítja, hogy neki semmi része sem volt a dologban. A nyomozás tovább folyik. t -r^t^rrmtrrrfitTTMi Beszámoló egy képkiállitásról. Pellerné-Feszty Edith képei. A kiállítás kedves és komoly ese­mény. Kedves, mert egy ízléses és ötletes asszony rendezte, komoly, mert egy tehetséges művész alkotása a 257 kép. Az asztalokon színes virágok. A rá­dió linóm bécsi zenét ad, stílusos, meg­kapó minden. Pellerné Feszty Edith a művész, ógyalláról, magyar faluból hozta a képeket, melyek ott készültek a falusi ház békéjében, kertek és titkokat su­sogó fák aljában, messze a várostól, földek szívében, ahol az érzések olyan tisztán és csillogón csobbannak, mint a patak vize. Ott: szépek és elomlók az alko­­nyatok, a virágzó bokrok terhes bol­dogságukban a föld felé hullnak, a halvány rózsák csodálatos szépen tud­nak haldokolni, mert az élet így kí­vánja, ha eljő az ideje, milyen zöld a mező, milyen kék az ég, milyen mesz­­sze van minden ezeken a képeken, távol tőlünk, nem is igaz semmi, nem, ma ezek a képek nem is történtek meg így a valóságban, hiszen otyan tiszták, olyan átlátszók, olyan boldog és megelégedett volt az, aki ezeket megálmodta és megvalósította. Természet. Idő. Két mozgató erő. Ivét kifejezési eszköz és téma. A lé­­lckpaletta mindent visszatükröz a ké­peken. A művész szinezési elgondo­lása, kifejező ereje maradéknélküli. Különösen látjuk ezt a balatoni ké­peken. A csend, a vihar, a nagy szél, eső készül, vihar előtt vihar után, mind-mind a szürkés sötét és piszkos fehér, szürke s rokon árnyalatú szin­­komponálással: beszélő — világosan érzékelhetők. A virágcsendéletek szí­nei melegek. Pellerné Feszty Edith nagyon szeretheti a virágokat, éle­tének nagy része virágok között múl-A gyomrot megtölti, _ de tápláló is-e a leves? A leves többet is teljesítsen, mint­hogy csak megtöltse a gyomrot. Használja az elkészítéshez a táp­láló, ízletes V if ellő-margarint! Kévéséi a világos rántásba és egy keveset a még forrásban lévő levesbe! így minden kanál erőt, egészséget ad. vo T 5 • 32 CSEMEGE MARGARIN hatott és múlik. Az Őszi rózsák enyhe, szótlan érzést rejtegetnek, a Nyári reg­gelben felszabadultság hullámzik. A plein-air vízfestményekben aztán ki­tombolhatja magát a művész, s a Vá­rakozás, Strandon, Vasárnap reggel, Pihenő, Országúton, Parkban képek­ben él is a lehetőséggel. Erdő széle, rousseaui szerelem ez, igazi asszonyi valóság, ahogyan mindent lát a ter­mészetben, ahogyan egyáltalán az élet­letkezik s mindig botrányba fullad. Vasárnap éjjel a Lilovel-szálló nagy­termében táncolt a polgári és a ka­tonai közönség s e tánc alkalmával éles összetűzés támadt egy szakaszve­­zető s egy komáromi polgár közölt, a táncosnő miatt. A szakaszvezető ar­­culütötte a polgárt, aki védekezett s csakhamar olyan parázs vereke­dés keletkezett a dologból, hogy a civilről a szó szoros értelmé­ben letépték a ruháit. A jelenlevő néhány katona s a polgár­ság közötti verekedést a rendőrség megjelenése és egy törzskapitány eré­lyes fellépése szüntette meg. A törzskapitány hazaküldte a ka­tonákat, a civilember pedig va­lóságos testőrséget kapott a rend­őrökből, mert félős volt, hogy az uccán megle­sik s tovább verik. Úgy a katonai, mint a polgári hatóság nyomozást in­dított az ügyben, hogy a verekedés és a nagy botrány miatt melyik részt éri a felelősség. Nem lehetne-e napi­­parancsban kioktatni a katonákat a helyes viselkedésről s arról, hogy még akkor is fékezzék magukat s nyugodt magatartást tanúsítsanak, ha vélt sé­relem éri egyik-másikat? Három és félévi fegyházra ítéltek egy csaló sorsjegyügynököt. Hetvenötrendbeli csalás utján 200.000 koronát keresett ben is. Mindent távlatból. Közelről nagyon keveset. Messziről, mint aho­gyan messze van a nap, a csillagok és az erdő fái, mint ahogyan messze vannak az álmok, melyek után kap­kodunk s ha felébredtünk, már nem érhetjük el őket. Pellerné eléri őket. mert csak álmodozik. Asszony. Az olajfestményeiben már sötétebb szí­nek is vannak. A fasor tömörsége, A fűzfa bánata, a Hegyek között és Hegyvidéki táj, az Est, a reprezentatív Kingyes, ősz, Kanális partján. Kaz­lak, Falu eleje, Nádfedeíes kicsi ház: már esetleg témák, mondanivalók felé ösztönös indulások, emberi beszéd felé lelkiismeret, már a maga hangja is mintha megszólalna, mintha az ógyal­­lai műterem világ felé nyíló ablakain át új ritmus hullámai áradnának. A plein-air Bábi néni különösen mond valamit, az ajtó előtt álló paraszt asszonyka, kosárral és kérő lélekkel, szándékkal. Most tulajdonképen örvendetes: a földön marad a művész, fantáziája nem irreális szépségeket keres s ezért állítjuk eléje a felelősségeket, mint egyik kisebbségi magyar művész elé. Tehetjük bátran, mert tehetsége ha­talmaz erre fel, mert kell, liogy to­vább menjen alkonyatok és virágok hangulata és illúziója mellől az élet leplezetlen és mégis szép valóságainak vállalásához is. A figurális és az anatómiai hiányo­kat, a vonalvezetést mégis elfelejteti velünk az a gazdag színskála, mely a képek maradéknélküli élvezését biz­tosítja. Még az elmélyülés lehetőséget is elfelejteti velünk. Kedves, hangulatos ez a kiállítás. Nem, nem látszik, érzik anakroniz­musnak. Most láttuk a virágokat. Szebbnél szebb, színesebbnél színesebb, illatos­nál illatosabb virágokat. Ezután a mű­vész mélyebbre hatol majd. Be az életbe. Hogy a gyümölcsök is megte­remjenek. Mert a virágok után jön­nek a gyümölcsök. Ez a természet rendje, az élet törvénye. Nem lehet előle kitérni. Erdőházi Hugó. Katonák és civilek harca vasárnap a „Liíovel“ szálló vidám táncestjén Komárom, november 8. A katonai legénység és a városi polgárság között Komáromban szám­talan esetben történik nézeteltérés, amely legtöbbször súlyos testi sér­tésekkel jár. Ennek nincsenek külö­nösebben mélyreható okai: a mindkét részről jelentkező »vir­tus« robbantja ki a temperamen­tumokat. A nézeteltérés vagy a fotballpályán, vagy a táncteremben, vendéglőben ke-HIBBK A jó öreg noteszt előveszi néha az ember s fellapozza a bejegyzéseket. Furcsa, hogy a mai embernek memória-segítőre van állan­dóan szüksége s ceruza-papíros nél­kül cl sem lehet képzelni a csavargó­­embertípust, mint amilyen az újság­író is. Ezer és ezer apró téma, meg­figyelés sodródik az ember elé na­ponta s ezeket valahová el kell raktá­rozni. Az ősember esze friss volt, nem volt szüksége széndarabra, ami­vel a barlang oldalára felírta volna a napi feladatokat, hogy kit kell agyon­ütnie, melyik állatot kell megsütnie, ezt nem egykönnyen felejtette cl. Az újságíró már erre is külön kataló­gust tart, s ismertem kollégát, aki­nek noteszében szószerint ezek a rub­rikák voltak: »Agyonvágandó«, — »Könnyedén megpörkölni«, — »Földi­csérni«, — »Kikészíteni;: — mintha valami szakácskönyvben lapoznánk. Jó öreg noteszeimben tartok néha nagytakarítást. A pillanat hevében tör­tént feljegyzések milyen sutának lát­szanak az idők múlásával. A mull héten nyugdíjba teltben pél­dául ez van: »írni a kucséberről. Ezek minden éjjel megjelennek s állhatatosan som­­fórdálnak körülötted. Komárom a ku­­cséberek hazája. Egymást üldözik. Kellemetlen lehel nekik, jóarcot vágni akkor, ha a vendég nyer s örülni akkor, amikor legjobban fejbe sze­relne vágni. Az üzlet hazugságokra kényszeríti. Az egyiknek igen avas a holmija. A másiknak nagy füle van. Felírtuk, elmúlt. Közvetlen alatta új élmény: »A kutya gazdái engedjék be az ajtón a kutyát. Figyelmeztetendők a jópofa kutyák gazdái, hogy novem­berben ne hagyják dideregni állatai­kat. Tegnap becsengettünk egy la­kásba, amely előtt foxi didergett, ké­sőbb kiderült, hogy a kutya nem is oda tartozik.« Oldalt firkálva, gyorsan ez: »A kanáriról és Jancsi bácsiról.« Hogy mit akartam a kanáriról, Jan­csi bácsival kapcsolatban, sajnos, nem tudom. Át kell adnom a gondolatot az enyészetnek. Továbbá; egész zavaros egymásután­ban: "Szobagolf — nagy hülyeség. A he­lyes fiatal pár a miskolci gyorsban, Hatvannál. — Német kocsikból a ha­láron kiszedik a toalett-törülközőt, nem bíznak a magyar Balkánban, Szegeden nagy pálmák vannak a kor­zón, jó nekik.« Ez úgylátszik, utiemlék volt. Vi­déki eredmény ez is: »Kávéházi barbárok, kivágják német képeslapokból a képeket. — írni kell a két komáromi rivális kávéházról s arról, hogy a Nádor ucca alsó s felső vége, valamint jobb és baloldala va­lami belső törvénynél fogva rivalizál, ha például a korzóról van szó.« »Nők utaznak a határon át, telebe­szélik az ember fejét, mindig rémül­döznek s hi indent dugnak. Végin, amit kofferbe eldugtak alulra, az felülre kerül.« »Hivatalnok legyen jómodorú. Szi­gorúan!« »Az a rengeteg kifejezés, kezdőbetű, amit meg kell tanulni. Keep smi-Saját tudósítónktól. Nagyszabású szélhámos manipulá­cióra tett pecsétet a komáromi kerü­leti bíróság dr. /érízs-tanácsa. Ridzi Mihály nevű szélhámos ügyét tárgyal­ta a bíróság s csinos bűnlistát állított össze Ridzi Mihály pénzcsináló kőr­útjairól. Nem kevesebb, mint hetvenöt rendbeli csalással vádol­ta az államügyészség a gályád születésű Ridzi Mihályt, aki egy év leforgása alatt hamis úton mintegy kétszázezer koronát szedett össze magának. Az voll a trükkje, hogy Dél­­szlovenszkó községeiben a brünni ál­lami építészeti sorsjegyek főellenőré­­nek adta ki magát s hamisított blankettával, valamint hamis bélyegzővel úgy megtévesz­tette az »ügyfeleket«, hogy rövid idő alatt összeszedhette a hatal­mas összeget. Hetvenöt ízben szedte rá a hiszékeny embereket ,amíg végre rájöttek üzel­­meire s feljelentették. Ugyanekkor há-Komárom, november 8. rom rendbeli sikkasztásért is felelnie kellett s így vizsgálati fogságba ke­rült. A tárgyalás alkalmával bűnösnek érezte ugyan magát, de azt hozta fel mentségül, hogy nem volt keresete. Keresethez pedig azért nem juthatott, mert mér hasonló szédelgések miatt el volt ítélve s nem akarták felven­ni új állásba. Egyizben, mint tisztviselőnek, sikerült bejutnia a Kárpáthia biztosító inté­zethez, de egy névtelen levél figyel­meztetésére hamar felmondtak neki. Erre eladta kabátját, annak árá­ból bélyegzőt csináltatott s hogy adósságaitól megszabaduljon, sorsjegy üzleteket csinált hamisan. Hetvenegyrendbeli csalást vallott be, de a sikkasztásokat tagadta. A felol­vasott iratok terhelőek voltak. A vád­lott végszavában enyhe ítéletet kért és megfogadta, hogy soha hasonló csele­kedetet nem művel. Három és félévi fegyházra ítélték.

Next

/
Thumbnails
Contents