Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-11-05 / 87. szám

1932 november 5.

»KOMÁROMI LAPOK«

11 oldal

Románc.

Irta Bibi5 Lajos.

Úgy tűzött a nap, hogy valósággal verte a földet. Az ég nehéz, fehér fényben szikrázott, a megszorult hőség megüllepedett a levegőben. Felhő még az ég alján sem mutatkozott, szél nem járt, a rögök hangtalanul hasadoztak.

Pedig még csak május volt. De eső olyan régen esett, hogy a kubikgödrök sara is megrepedezett. A kutyák kifeküdtek az eperfák alá, a rucák prüszkölve tollászkodtak a vályú körül, ott pedig, ahol szik vagy homok borította a földet, a roppant csöndben cicindélék legelésztek.

Az asszony, Zsófi az országúton haladt. Hajnal óta gyalogolt, valamerre Dorozsma felé igyekezett, az urához, Jánoshoz, aki még a tavasz elején elszegődött kubikmunkára.

Nagy terhet vitt. Egyet az ölében, a másikat a szívében. Az ölében karonülő kisded szunyókált, — a másik, a nagyobbik, a kezébe fogódzkodva ballagott mellette, a szívében kétségbeesés és gyász szorongott.

Nagyritkán kocsi jött velük szembe, Zsófi ilyenkor letért az útmenti kemény csapásra, gyengéden maga után rántotta a gyereket.

— Gyere! — mondta.

A fiúcska már zihált a fáradtságtól, vörhenyesre égett arcán a láz fénye csillogott, s hogy az anyja megszólalt, bátorságra kapott és szítt az orrán.

— Meddig mönyünk még? — szakadt ki belőle a gyámoltalan panasz.

Legalább ötödször kérdezte ezt hajnal óta és az anyja most is csak csitításképen felelte:

— Majd mögalszunk valahun, asztán hónap ilyenkor mán ott löszünk.

A gyereknek már kezdett zsibbadni a lába, hát tovább firtatta:

— Hun?

— Apádnál.

— Hun van apám?

— Bákó. Mondtam mán, ott, ahun dogozik.

A gyerek keveset várt, akkor megpróbálta sírásra fogni.

— Üjjünk lé, — huzattá magát.

Zsófi nagyot sóhajtott. Ha nem fog

igyekezni, holnapután hajnal előtt nem érnek Dorozsma alá. A karonülő addig talán el is áléi, aztán úgy lehet hiába is élesztgetik. Később odaszólt a kukoricakapálóknak:

— Ez az út visz Dorozsmának?

— Ez, — felelték vissza. — Hanem amég...

Azt akarták mondani, hogy az még messze van, de látták az asszony arcán a fájdalmas ijedtséget és elharapták a szót.

Valahogy azért leáldozott a nap és megállották egy kiszáradt kanális zsilipjénél. Velük szemben, kis akácos mögött, tanya húzódott meg. Az út mellett gazdaember vizsgálta a szemhatárt. Amikor megpillantotta az idegen asszonyt, áttolta pipáját a szája balsarkába. Zsófi keveset várt, akkor,

— most már szándékkal — föladta a szót:

— Dorozsmára igyeköznénk.

A gazda, Mucsi, pislantott.

— Dorozsmára?

— Oda.

— Hát akkor jól haladnak, mert erre van. Csak ál köll mönni a Tiszán.

Az asszony a nagyobbik gyereket a szoknyájához húzta, a kisebbiket a melléhez ölelte.

— Át. Oszt még onnan is jókora út.

— Jókora. De egy nap alatt azt is mög lőhet tönni.

Az asszony vergődött.

— Mög. Hanemhát nem mindönki bírja.

Mucsi bólintott.

— Nem.

— Mer ez a gyerek mán délóla rí.

Mucsi nem felelt. Szemügyre vette

őket, megnézte mind a hármójukat.

— Hát möghálni mindönütt lőhet,

— mondta csöndesen. — Mer helyet akárki adhat.

— Akárki.

A magasságból már csönd sziláit alá, a földből hangok csendültek.

— Magam is. Mer vackon, mög födél alatt mégis csak jobb.

— Jobb.

Messze felzavart vércse visított. A félős hangra libagágogás felelt a tanyáról.

A gazda megfordult, az asszony szó nélkül megindult utánna. Amikor beértek a tanyába, Mucsi az eresz alatt megállóit és az istálló felé kiáltott:

— Hé, Pétör! Gyűjjík kend.

Az istállóból motoszkálás hallatszott. Hajlotthátú, barázdásarcú vén ember kerülközött elő. Mikor megpillantotta a jövevényeket, csodálkozva törülte meg a szemét:

— Na fene? — hitetlenkedett.

Zsófi most már tudta, milyen tanyába került. A bizonyosság kedvéért azért megjegyezte:

— Köszönnék mán, de úgylátom, nincs kinek.

— Nincs.

— Lány sé?

— Asse. Hanem a két ló kanca.

Zsófi egyszerre megkönnyebbült. A

gazda tehát özvegy, nincs a tanyában fehér személy. így azután igazán jó. Legalább nem faggatja, meg nem mustrálja fel senki.

Lezökkentette a batyut a hátáról, nekitámasztotta a falnak, a karonülőt lefektette a vacokra, a másikat leültette s most már boldog lélegzéssel simította ki a haját a homlokából.

— Jaj Istenöm! — mondta hangos szóval, hálás sóhajtással.

Mucsi látta Péterről, az öregről, hogy nem tudja, hányadán állanak! Megmagyarázta:

— Erre a jóasszonyra mög ráestélődött.

Az öreg száraz, szőrös kezével elkente fakó bajuszát.

— More igyekszik?

— Dorozsmának.

Az asszony már mozgott, a szeme, meg a keze már kereste a munkát! Szapora szóval felelt:

— Oda mönnék. Hanemhát én most mán majd csak odaérök valahogy. Iíigyelmetök végezzék a magukét.

Benézett a pitvarba, összecsapta a kezét:

— A hétön tán még nem is öttek meleg ételt?

A gazda felelt:

— Nem ám. Még az azelőtt valón se.

Zsófi futott. Felgyűrte koréba a

szoknyáját, vizet hozott a kútról, begyújtott a katlanba.

Jóillatú meleg járta át egyszerre a levegőt. Tarhonya, szalonna, meg kolbász került elő, az ételszag szétterült. A katlanban lobogott a tűz, a fazékban zuhogott a víz, a serpenyőben pirult a szalonna. Amikor a tarhonya megfőtt, az asszony belefordította a kolbászt, darabig még ropogtatta, akkor föladta az ételt.

— Na, — mondta — most jó lösz ez is. Böggel aztán majd berántok egy kis levest.

A gazda leemelte fejéről a kalapját, leeresztette a szék mellé a földre.

— Előbb a kicsiknek.

Zsófi hátrahúzódott a gyerekekhez. A nagyobbik elé tányért tett le, a karonülőnek pedig maga adott.

Nem hallatszott más, csupán csöndes csámcsogásuk. Az égen felhalványultak a csillagok.

Mire a két ember jóllakott, Zsófi is végzett a gyerekekkel. A nagyobbik még szorította a kanalat, de a feje már félrebillent. A karonülő már elaludt. Zsófi eligazította őket, aztán kiment a kamrába lisztért.

— Sütök mán, ha itt vagyok — mondta.

Jó órát dagasztott. Amikor aztán a tészta már nem ragadt, abbahagyta a munkát. A többi már ködbe veszett előtte is, kezdte meglepni az álom.

Másnap pilypallatkor ébredt, szaladt- szalmáért, meg csutkáért, később pedig bevetette a kenyeret.

Késő estig dolgozott, adott a csirkéknek, elmosta a lábosokat, kitakarította a szobát meg a pitvart, föltámasztotta a kert bedőlt kerítését, az út felől elhúzta kékkel a ház alját.

Mucsi este odaszólt Péternek:

— Dógos asszonynak láccik.

— Annak, — bólintott Péter.

Másnap ragyogói! a tanya, harmadnapra megtisztult az udvar, a negyedik napra már a létra is oda volt támasztva a baromfiól föl járójához. A tyúkok ülőn aludtak; a tehén almon feküdt, a kutya pedig megint kiállt a tanya elé és úgy ugatta az arra elhaladó kocsikat.

Zsófi a negyedik napon még korábban kelt. Amikor később föladta

a két embernek a laskatészta-levest, ott maradt állva az asztal előtt.

— Hát akkor én most mán mék.

Péternek a szeme megrebbent. Föltekintett rá:

— Mégy?

— Mék. Aztán köszönöm a jóságukat.

Mucsi nem szólt, hirtelen furcsa fájó üresség támadt a lelkében. Darabig várt, akkor odaszólt Péternek:

— Hát akkor átszólok annak a kőlöknek. Kend meg addig fogjon be.

Zsófi szabadkozott:

— Elmék én a magam lábán is.

Mucsi már ment. Mire visszatért

a gyerekekkel, akkorra az öreg befogott.

— A derékba is betöttem szalmát. Azon jobban esik az ülés — mondta.

Zsófi felhágott. A karonülőt fogta, a másikai pedig leültette maga mellé a szalmára. A szomszéd kölök már fogta a gyeplőt.

— Gyí Szellő! — indította a lovakat.

Zsófi kiszólt a kocsiderékból:

— Isten álgya mög kigyelmetöket.

A két ember nézte. Lassú mozdulattal emelték kezüket a kalapjuk karimájához.

— Isten mögálgyon... — mondták nagyon csöndesen.

A kocsi kizörgött a tanyából, aztán nekifordult az országúinak.

A két ember utánnanézett. Amikor aztán a kocsi eltűnt a kanális hajlata mögött, Péter elmázolta kezefejével az orra alját:

— Elmönt...- El.

S most már a messzeséget nézték, az ég alját, amelyen fehér felhőket hajtott Dorozsma felé a szél.

A szerkesztésért a főszerkesztő a felelős.

Lapkiadó: Spitzer Béla. Nyomatott Spitzer Sándor könyvnyomdájában Komárom.

usrteijBtfBéiü misiiiji

használja.

Rozsdamentes, magas kezdősebesség, legnagyobb ölőerő, normál gáznyomás. Minden puskaművesnél kapható. Egyedüli készítő:

Seifert J. cég Bratislava András u. 5.

A házasság kérdéseit tárgyaló legfontosabb, legértékesebb és legidáUsabb felfogással megírt műi Fontos mindenkinek!

Akár nős, nőtlen, hajadon, vagy elvált!

A modern házasság

Dr. W. Stekel világhírű professzor aktuális uj munkája. Fordította és jegyzetekkel ellátta Dr. Gartner Pál.

A tartalomjegyzékből:

Az otthon érzése a boldog házasság alapja. — A házasság formai alakulásai. — Szabad házasság és nem szabad szerelem. — Vannak-e boldog házasságok? — A férfi és a nő nemi érzéseinek különbözőségeiről. — Lelki szerelem. — A szerelmi ideál. — Normális szexualitás. — A szerelmi párválasztás képessége. — Beleegyezés kizsarolása. — Fehér és vörös házasság. — Régi |6 idők. — Mi a morál? Csalódott szerelmesek házassága. — A boldog szerelem hármas hangzata: Értelem, szenvedély és lelkiség. — A házasság nem gyógyszere az abnormális szexualitásnak. — Meddig mehet az őszinteség a házastársak közölt. — Normális és kóros féltékenység. — Homoszexualitás és féltékenység, stb. stb.

Kapható a Spiízer-féle könyvesboltban Komárno.

Ara 18 Ke.

Milyen idő várható?

A

Sehol olyan szépet, jót és hihetetlenül olcsón csakis nálam.

430

A napokban változó esős, hideg szeles; majd a hőmérséklet csökkenése erős éjjeli fagyokkal, makszimum 25. Mennyire fontos az Ön egészségi állapotának, hogy jó meleg és szép téli kabátja legyen; azért garanciát vállal

CSONKA

női divat terme

Magyar Uriasszonyok Lapja

Szépirodalmi, ismeretterjesztő és háztartási folyóirat. Megjelenik havonta 3-sxor. Ara féS évre ítö1-— Kő.

ÚJ IDŐK

Szépirodalmi, művészeti képes hetilap és kritikai szemle.

Szerkeszti Herczegh Ferenc.

Ára fél évre 80'— Kő

Kaphatók és megrendelhetők a Sp*ta5«2r«‘ff<ák> könyvesboltban Komámo—Komárom Mádosr ccca 29.