Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-11-05 / 87. szám
87. Hseétrxi, Lapnnkmai száma a, Otv.-isIuk-hi jul i k évfolyam. műsort tartalmazza Szombat, 1933. november 5. Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 80 K6, félévre •10 Ké, negyedévre 20 Kfi. - Külföldön 120 Ké. Egyesszám ára 1 borona. Alapította: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAAL GYULA dr. Szerkesztő: BÁRÁNY A Y JÓZSEF dr. Bőmunkatársak: ALAPY GYULA dr. és FOLöP ZSIGMOND. Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor-u. 25. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton sKB&xäismmaammeamami. A víg farsang bús böjtje. Komárom, november 4, Malypetr, az új kormányelnök bemutaikozott a képviselőházban és programot adott. Milyen tehet az a program, ahöl 1150 millió az állami költségvetés hiánya! Takarékosság és másodszor is takarékosság. Mellőzhetjük tehát Malypelr úr programját, melynek már elmondtuk a lényegét és foglalkozzunk inkább a takarékossággal, mellyel a lemondott kormányok nem tartották szükségesnek foglalkozni, olyannyira nem, liogy a krizis virágában kierőszakolták a tizenharmadik hónapot. 1936-ban még igazán nem volt drágaság, ez most sokkal nagyobb mértékben emelkedik és mégis akkor kiosztották a tizenharmadik hónapot, ami nyilt provokációt jelentett azokkal szemben, akiknek akkor már nem volt betevő falatjuk. Most már a Malypetr-íéle bemutatkozó is mond egy bókot a munkanélküliek felé: alkalmas beruházásokat ígér nekik. Ellenben a kormány számot tart a magánosok jótékonyságára is, amit őszintén megvallva, nehezen tudunk megérteni, hiszen épen a kormány volt az, amely felemelte, illetve pótlékolta a jövedelemadót és azt pontosan arra a célra ígérkezett fordítani, a munkanélküliek segítésére, amire most a magánosok adományait is elvárja. Hova fordítják a jövedelemadó pótlékolásából származó háromszáz milliót? Csak nem bankokat szanálnak vele, mint 1930 elején, amikor a pénzügyminiszter, akit Englisnek hívtak, parlament nélkül, háromszáz kerek milliót utalt ki egy vagy két prágai nagybank szanálására, vagy pedig ajándékul. ; íme, a takarékosság nem volt erénye a múlt kormányoknak, amint nem az a mostaninak sem. Nagyon tanulságosak a cseh lapokban most megjelent cikkek, ezekből az állami hivatalnokoknak a kormány elleni felfogását ismerhetjük meg. Olyan tanulságos dolgokat mondanak el a takarékosságról, hogy ezeket a minisztertanácsokon kellene jó hangosan felolvasni. így példának okáért a diétákon nem igen spóroltak. Valahol a Kárpátalján kellett átvenni egy ötszáz méternyi uj állami útdarabkát. Ezt rendszerint átveheti az illető műszaki osztálynak egy mérnöke is egy állami ú!mesterrel. De mit lesz a közmunkaügyi minisztérium: kiküld három magasrangú műszaki főtisztviselőt Prágából Ruszinszkó távoli keletére, akik két nap utaznak oda, két nap vissza, két napig mérik az új utat, kollaudálnak, jegyzőkönyveket iratnak és hatnapi diétában súlyos és számos ezrest vesznek fel az állampénztárból. Ez a műszaki takarékosság. Van politikai takarékosság is, ezt a Benes-féle minisztérium gyakorolja. Ezt is megírta valami külügyi alkalmazott és igen tanulságos dolog. A cseh—német határon valami kis határkiigazítás vált szükségessé. Mivel az ügy nem volt jelentékeny, a német birodalmi külügyminisztérium két tisztviselőt küldött oda, ellenben a prágai külügyminisztérium negyvenkét tisztviselőt rendelt oda a kis határkiigazításra. Vagy ne is menjünk ilyen messze. A stresai konferencia egészen közel van. Erről írták meg a cseh lapok — már amelyek Benes iránt nem viseltetnek nagy tisztelettel —, hogy Stresában az egyes nagy középeurópai államok kéí-három delegátus küldöttel voltak képviselve. A csehszlovák delegáció száma felülmúlta a harmincat, holott elég lett volna, ha maga Pazdderka, a földmivelésügyi minisztérium szakértője ment volna ki Stresába, ahol úgy sem végeztek semmit se. Hát bizony ezek nem takarékos dolgok, még csak nem is mutatnak arra, hogy az állam bevételeivel helyesen gazdálkodni tudnának. Mit költ el Bcnes külföldi sajtópropagandára: ha ezt az őszszeget a munkanélkülieknek adják, vagy a háború szegény hajótöröttéinek a rokkantaknak és hadiözvegyeknek, akiken állandóan spórolnak, úgy azoknak a helyzete egyszerre megjavulhatna. De ha például arra gondolunk, hogy Malypetr kormányelnök még házelnök korában kicserélte nem egészen modern autóját egy modernebb típusra, mely százhatvanezer koronába került, villamos fűtéssel és rádióval felszerelve az újságközlemények szerint: ezen is lehetett volna valamit megtakarítani, mivel az ötvenezer koronás kis autó is épen olyan gyorsan jár, mint a háromszor drágább. A parlament úgynevezett takarékossági bizottságának a figyelmét azonban bátorkodunk felhívni valamire az állami költségvetésben: ez a katonai kiadások fejezete. Tessék a repülőkre, tankokra és a haditechnika más vívmányaira előirányzott kiadásokat könyörtelenül kitörülni, akkor nem szükséges az állami alkalmazottak fizetéseit és munkabéreit leszállítáni. Tessék indítványozni, hogy a katonai kiképzés hat hónapig tartson és akkor felesleges lesz a hadsereg mai generálisainak létszáma, de a lisztek és altisztek nagy része is. Azonban, ha a kormány minden úlon hangsúlyozza békés szánl'dékait, akkor mire szükséges a nagy létszámú hadsereg tartása, szállítsa le annak létszámát, ezzel hozzájárul a leszereléshez és Európa többi nemzeteinek és államainak is jó, követésreméltó példát nyújt. A kormányexpozé azonban mindezekről mélyen hallgat, ellenben beszél a tisztviselők fizetéseinek és a tanítók illetményeinek a leszállításáról. Ezt igazán nem tudjuk helyeselni. Az életszínvonal egyre drágul és a kartellek nem jószívűek. Ha a szén ára a békeár fölött mozog 68 százalékkal, a rozs ára pedig a békeár alatt szerénykedik huszonkét százalékkal, ez semmi esetre sem helyes dolog. Azonban ki kellene vizsgálni, mi is az oka annak, hogy a szén ára nem tud leszállani, vájjon a szenet és a kokszot a békében is terhelte-e a szénadó és a szállítási viszonyok mennyivel voltak a múltban kedvezőbbek, mint ma. Komárom, — november 4. Masaryk köztársasági elnök a jelenlegi rendszer megváltoztatását és a korrupció letörését sürgeti. Az állami tisztviselők küldöttsége megjelent a napokhan Masaryk köztársasági elnök előtt, akinek a tisztviselői fizetések leszállítása ellen kérték pártfogását. A köztársaság elnöke válaszában, — mint azt a csehszlovákiai adóhivatalnokok hivatalos lapja írja — többek között ezeket mondotta : — Az állami tisztviselők fizetésleszállitásának kérdését jól ismerem, mert részletesen tanulmányoztam és összehasonlítottam más államok tisztviselői fizetésének kérdésével. A jelenlegi súlyos válság közepette most már az a kérdés, hogy mi történjék ? A múltban súlyos hibákat követtünk el, amelynek megismétlődésétől óvakodnunk kell. Sürgős szükség van a jelenlegi rendszer megváltoztatására, valamint a korrupció kíméletlen letörésére, tekintet nélkül arra, hogy tisztviselői vagy pedig politikai korrupcióról van-e szó. Sokkal nagyobb ez, mint gondoljuk. A korrupciónak mindkét fajtáját a gyökerénél kell megfognunk és első sorban a közalkalmazottaknak legyen a feladatuk, akik ilyen irányban nagyon értékes szolgálatokat tehetnek. Csütörtökön mutatkozott be az új kormány a parlamentben. A nemzetgyűlés mindkét háza ülést tartott november 3-án és az üléseken bemutatkozott a Malypetr-kormány. Malypetr miniszterelnök előterjesztette Az expozé nem emlékezik meg az adóügyről, csak általánosságban mondta, hogy a lakosság megterhelése elérte a legfelsőbb mértékét. De hogy ennek a következményeit is levonná a miniszterelnök, azzal adós marad. Ma pedig az adózás a lét vagy nemlét problémáját jelenti, amikor boltokat pakolnak fel és árvereznek el az értéknek egytizedrészén és a távol keleten az adóalanyok zsebeit motozzák meg a leleményes adóvégrehajtók. Ez gyakorlati baj, amelyen segíteni kellene, de erről hallgat a krónika. Langyos és bátortalan mellékmondatok a külpolitikáról vájjon kit is érdekelhetnek komolyan. Ma a takarékosság a jelszó, tessék ezt minden vonalon betartani. A külügyminisztériumban is. Mindenütt, az egész vonalon. De a takarékosságot ne alul kezdjék, a kishivatalnokokon, hanem fenn, a nagy és magas állások tulajdonosain, akiknek van mellékfoglalkozásuk is épen elég. a kormánynyilatkozatot, amelyet a kommunisták és német nemzetiek állandó közbeszólásokkal kisértek. A miniszterelnök az expozéban megemlékezett az általános világnyomorról és a súlyos teherviselésről, amely a lakosság vállaira nehezedik. Kijelentette, hogy a kormány első kötelességének tartja az államháztartás egyensúlyba hozatalát s miután a lakosság teherviselő képességének legmagasabb fokát elértük, hozzá kell fogni az állami kiadások lényeges és erősmérvű csökkentéséhez. Ennek kapcsán bejelenti az állami alkalmazottak fizetésleszállitásának tervét és rámutat arra, hogy az állami közigazgatás tulajdonképeni kiadásai már a tárgyi és személyi megtakarítások eddigi megvalósítása mellett 9177 millió koronát fognak tenni, ebből a személyi kiadásokra esik körülbelül 4155 millió, a többi 5022 millió pedig tárgyi kiadásokra fordittatik. Ebből az utóbbiból egy 1870 millió koronás tétel az állami adósságok kamatjára fordítandó, marad a személyi kiadásokra 4155 millió, a tárgyi kiadásokra 3152 millió korona. Miután az előrelátható rendes kiadásokkal szemben körülbelül 8027 millió korona lesz a várható rendes bevétel, az állami közigazgatás tulajdonképeni deficitje körülbelül 1150 millió korona lesz, amit a kiadások csökkentésével kell fedezni. A tárgyi kiadások további csökkentése lehetetlen lévén, nem marad más hátra, mint hozzáfogni a személyi kiadások csökkentéséhez. A tisztviselők fizetésének redukálásával legalább hatszázmillió korona évi megtakarítást kell elérni. Bejelenti, hogy a kormány a POLITIKAI SZEMLE
