Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-10-29 / 85. szám
4. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1932. október 29. I_l \~ \ Mindenszentekre 1 fekete női kabátok! erős alalíú hölgyek részére naqyválasz iákban \ Kertész J Jenő áruházában M Komárno, Nátíor-u 25^^ Gondolatok a tudományról és művelőiről. Irta: dr. Kenessey Kálmán, Ógyalla. Folyt, és vége. A tudós azonban »homo socialise a szó legiagzibb értelmében. Mindent azért tesz, hogy embertársainak segítsen. Megállapításait közkinccsé teszi s boldog, ha életrekelni látja életrevaló megállapításait. Az igazi, vérbeli tudós fanatikusa tudományának, de éppoly fanatikusan szereti embertársait is. Ez a szeretet teszi, hogy a kutató örül a kutatási tárgyának s ez az öröm ad életerőt neki. És ezen a ponton be kell látni, hogy a Természet J'-s a Szellem nem ellentétek, a kutató nem a szelleme dacára szerez ismereteket, hanem éppen a kiteljesedő természetszemlélet megtermékenyíti az abstract szellemet. Minden világnézet, amely az ember kihagyásával vagy ezek természeti tárgyként való ledegradálásával igyekszik megmagyarázni a világot, adós marad éppen a világ magyarázatával. Mert ne feledjük el: az ember az »epitome mundi«. Edison mondotta — pedig neki igazán joga volt mondhatni —: »Lélekben érjük utói a technikát.« — Azonban a lelketlenség akarja ma kihasználni még a tudós munkáját is. »Patentírozzák« a munkát, ahelyett, hogy közkinccsé tennék s a »patent« mögött mindig ott van a kizsákmányolás gondolata, ha nem a ténye. »És ha találkoznék valaki, aki a tudományban a fejős tehenet keresné, annak csak azt mondhatjuk, hogy eltévesztette hivatását: az iparra vagy a kereskedelemre kellett volna magát vetnie.« (R. y. Cajal.) — Itt ezen a vonalon igaza van Einstein-nek, amikor így nyilatkozik: »Nem hiszek a tudomány békítő erejében. A tudomány vívmányai nem képesek pótolni a jóakaratot, az elégtelen felebaráli szeretetek« Igaz! Még az angyali üdvözlet is csak a »jóakarat embereinek« hozsannáz a karácsonyi éjszakában békességet. Hazugság az az állítás, hogy a tudomány, különösebben és kizárólag a természettudomány, a szocializmus vallása. A tudomány a civilizációé és nem a kultúráé. A tudás önmagában véve még nem jelent etliikumot is! »Lélekben érjük utói a technikát.« A lélek itt a szeretet lelke. A világ szíve a szeretet napja. A szív titka a szerelőt és a szeretet titka az egyéni és a társadalmi újjászületés! A tudomány értékét az adja, menynyire jutott közelebb a világ szívéhez! * Lenn a csillagdából itíehallom a íávcső-hajtó motor szabályos berregését, a fotografáló készülék ritmikus zörejét, messziről idehallom amint a nemzetközi gyorsvonat kattogva fut át a gyallai váltókon, mellettem zakatol a légsulymérő regisztráló órája s a rádión keresztül halkan szűrődik át egy beethoveni szimfónia nem földi melódiája. Mind a megismerést szolgáló eszközök, sok rajongó tudós éjtnapot egybetevő lázas munkájának megszokottá vált, az álomnál is nagyszerűbb munkateljesítményei csak azért, hogy az ember tanuljon, megismerjen és szeressen! Mert a megismerésből ered a szeretet. Igazán ismerni annyi, mint igazán szeretni! Tudósokra vár a mi népünk és nem álmodozókra! Jaj annak a népnek, 403 amelyiknek csak álmodozói vannak, — de élete van annak a népnek, amelyiknek tudósok még az álmodozóik is! Plafon nak igazsága volt. A tudomány valamely népnek öntudattá finomult életöszlöne. így tesz a tudomány életté, pozitív hatalommá. És ez a hatalom, amelyik valóban felemel! A tudomány az a szárny, amelyik az Égbe emel! Magyar ifjúság élj a tudomány égbeemelő szárnyaival! Betörőbandát fogott el a rendőrség, — okt. 28. E hét egyik éjjelén nagyszámú tolvaj fogta körül a dunaparti Hoffmann-féle vendéglő pincéjét, aminek ajtaját felfeszitették. A csoport közveszélyes munkakerülőkből állott, akik rovottmultúak s a rendőrség előtt igen ismeretesek. Hitzer Imre, Bosketti Antal, Gonovics Sándor, Gál István és Kiss Ferenc voltak a tolvajok, akik betörtek a pincébe s javában szállították a szenet zsákokban kihlé, amikor észrevették őket s az őrszemes rendőr éppen akkor „kapcsolta“ le az egyik tolvajt, amikor az egy telt zsákkal cipekedett kifelé. így aztán valamennyi tolvajt elfogta a rendőrség és ügyüket áttette az ügyészségre. Ezzel kapcsolatban egy helybeli fodrász ellen is feljelentést tettek orgazdaság miatt. A NÁDOR UCCÁN fut egy biciklista, gyors irammal. Előtte meg egy munkásasszony ballag, jobbjában ételhordozóval. Alighanem urának visz ebédet. Dél van. Az uccát az öntözőkocsi erősen felöntözte, síkos az aszfalt... A biciklista meglátja az asszonyt. Régi ismerősök lehetnek, mert nagy örömmel üdvözlik egymást. — Hova megy? — kérdi a biciklista és leszáll a gépről illedelmesen. — Ebédet viszek! — dicsekszik az asszony. Fel is emeli a tetőt, jóféle levesgőzök és főzelék-illatok csapnak ki a serpenyőből. — Kihűl, mire a munkahelyre ér — véli a férfi. A nő mosolyog: — Szárnyaim nincsenek, sem pedig biciklim, — hunyorint a kerékpárra. — Annyi baj legyen! — legyint a férfi, — üljön csak fel a gépre, kapaszkodjon meg, majd én elhajtom. Az asszony először vonakodik. Aztán mégis tetszik neki a dolog, némi ideodatáncolás, ügyetlenkedés után felkapaszkodik a gép vázára, megfogódzik a rudban s a férfi is felugrik mögéje... Hajrá! Viszik az ebédet. De, jaj, sikos az út, szemben pedig egy gyerekkocsi közeledik, annak hirtelen ki kell térni ám! Már ki is tért. Már el is csúszott. Már fel is fordult. Vége van. Inkább fel se ült volna. Ott ül az asszony, a főzelék közepében, beletenyerelt a levesbe, az udvarias lovag pedig mellette, hasmánt a galuskában. Akár ott, az aszfalton rögtön fel is lehetne kanalazni az ebédet.., Most jön a vicc! Amilyen udvarias, szolgálatkész volt a kedves szomszéd úr a „felvételnél“, olyan lovagiatlan lett a „letétel“ után. Az asszony még körül sem nézhetett a bablevesből, a megriadt lovag felkapott a biciklijére s usgye, ellovagolt rajta, otthagyott csapot-papot, asszonyt, galuskát s hátra sem fordulva, talán még most is iramodik, ha bele nem szaladt a Dunába ... Így fogadj el máskor hasonló lovagi szolgálatot. * Az egyik este valami mot vetítettek s mutogattak a Kultúrpalota nagytermében. A gyár kibérelte a termet, leküldte egyik mehanikusát, igen ügyes, kofferben hordható vetítőgéppel együtt, megfelelő reklámfilmmel. A filmen kis emberkék ugráltak, akik állandóan mostak s látható volt a piszkos fehérnemű, a tiszta fehérnemű, a mosóteknő és a mosópor. Egyszóval pompás mozielőadás Ígérkezett, ingyen mozi. Este nyolcra volt hirdetve. Este nyolckor nem jött egy lélek se, nem jött negyedkilenckor, nem jött félkilenckor. Utána kellett nézni ennek a nagy közömbösségnek, hiszen, ha Komáromban ingyen mutogatnak valamit, legyen az akár hastáncos, akár indiai fakir, vagy Mocsányi—Lakos: annak rögtön akad publikuma nálunk. Erre az ingyen mozira pedig csak nem jelentkezett senki. Akkor derült aztán ki, hogy valaki, alighanem titkos ellensége a mosópornak: bedrótozta a Kultúrpalota minden uccai kapuját s a népek nem jöhettek beljebb, csak vártak nagy türelmesen tésitáfot és nem tudták mire vélni a dolgot, hogy a nagy reklamirozás, kivilágítás ellenére bedrótozott kapuk fogadják. Talán valami konkurrens ötlet volt ez, avagy a mosónők tisztes céhe hirdetett ádáz háborút az „önmaga mos“ című tisztitópornak? Ki tudná ezt... Úgy kellett visszadrótozni a kapukat, a sötét estében ... (thy) eeeeeefíé Feszty Edith & y űj teményes K o m A r om bau, KULTÚRPALOTA, Nádor ucca. A kiállítás megtekinthető 1932, november 6 161 november 20-ig, délelőtt 9 órától délután 5 óráig. Belépti jegy 2 Kő. Több festmény kerül kisorsolásra. A belépő jegy sorsjegyül 540 is szolgál. Kalauzok udvariassága. Szeretjük gyűjteni azokat az adatokat, amelyek a közalkalmazottaknak a közönséggel való bánásmódját tárgyalják. Mindig felderül az ember szivelelke, ha egy udvarias hivatalnokról, barátságos kalauzról, vagy szívélyes altisztről hall, Ámde annál jobban nekikeseredünk, ha ugyanennek az ellenkezőjét tapasztaljuk. S mennyi ilyen „ellenkező“ esetet tudnánk felsorolni kapásból. Múltkor már gyűjtöttünk egy csokorra valót. Hadd tüzzük hozzá a legfrissebb virágot. A legfrissebb virág tulajdonosa azon a derék motoros vonaton van állami alkalmazásban, amely motoros éjjel féltizenkettő előtt érkezik Újvárból. Ennek a motorosnak utasközönsége szeszélyes. Néha sokan vannak, máskor pedig még többen vannak. Az, hogy tulkevesen lennének, nem igen szokott előfordulni a fürge motoros gyakorlatában, különösen pedig vasárnap este nem. Megjegyezzük, hogy ez a motoros legalább megérdemli a modern „vonat“ elnevezést, mig társa, a „csallóközi lélekrázó“ a köztársaság legpogányabb indulatu motorosa. Aki azzal utazik Pozsonyba, rögtön jelentkezhet a belgyógyászati klinikán. Nos, tehát, az újvári motorosról van szó, amely a demokratikus eszméknek megfelelőleg csak egyetlen osztályt foglal magában, de ide aztán vasárnapi éjjeleken osztálykülömbség nélkül gyűrik be az embereket. A múlt egyik ilyen tömeges vasárnapon szintén kétséges volt az utasoknak elhelyezkedési lehetősége. Nem is annyira a civilek, mint inkább a derék katonák nyomakodtak befelé a kocsiba. Hogy nyomakodtak, az érthető, hiszen a „prés cas“ vagy a „dovolenka“ nevű kimaradási engedélyek nem igen tűrik, hogy a katona másnap reggel ballagjon be a kaszárnyába. A katonák mellett sok civil is dulakodott, egyszóval a kocsi pótkocsira szorult. Pótkocsi azonban nem volt s a nagy lármában, nyüzsgésben, tolakodásban még hely sem. Egy szerény hölgyet is felsodort nagynehezen a tömeg. A hölgy szabályosan másodosztályú jegyet váltott, hogy kényelmesen utazhasson. Már nem is bánta volna a hölgy, hogy nem utazik kényelmesen, csupán ülni szeretettvolna, fáradságára való tekintettel Az ülőhely átadásának gesztusa azonban még hiányzik társadalmunk néhány Elsőrangú minőséget és kiváló hangot jelentenek Kérjen díjmentes árjegyzéket Kényelmes fizetési feltételek Használt hangszerek creréláse Gyári lerakat: FLEISCHMANN én STEEN Komárno, Jókai utca 22, 498 Bútoráruházában.
