Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-10-29 / 85. szám

4. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1932. október 29. I_l \~ \ Mindenszentekre 1 fekete női kabátok! erős alalíú hölgyek részére naqyválasz iákban \ Kertész J Jenő áruházában M Komárno, Nátíor-u 25^^ Gondolatok a tudomány­ról és művelőiről. Irta: dr. Kenessey Kálmán, Ógyalla. Folyt, és vége. A tudós azonban »homo socialise a szó legiagzibb értelmében. Mindent azért tesz, hogy embertársainak segít­sen. Megállapításait közkinccsé teszi s boldog, ha életrekelni látja életre­való megállapításait. Az igazi, vér­beli tudós fanatikusa tudományának, de éppoly fanatikusan szereti ember­társait is. Ez a szeretet teszi, hogy a kutató örül a kutatási tárgyának s ez az öröm ad életerőt neki. És ezen a ponton be kell látni, hogy a Természet J'-s a Szellem nem ellentétek, a kutató nem a szelleme dacára szerez isme­reteket, hanem éppen a kiteljesedő természetszemlélet megtermékenyíti az abstract szellemet. Minden világnézet, amely az ember kihagyásával vagy ezek természeti tárgyként való ledegradálásával igyek­szik megmagyarázni a világot, adós marad éppen a világ magyarázatá­val. Mert ne feledjük el: az ember az »epitome mundi«. Edison mondotta — pedig neki iga­zán joga volt mondhatni —: »Lélek­ben érjük utói a technikát.« — Azon­ban a lelketlenség akarja ma kihasz­nálni még a tudós munkáját is. »Pa­­tentírozzák« a munkát, ahelyett, hogy közkinccsé tennék s a »patent« mö­gött mindig ott van a kizsákmányolás gondolata, ha nem a ténye. »És ha találkoznék valaki, aki a tudomány­ban a fejős tehenet keresné, annak csak azt mondhatjuk, hogy eltévesz­tette hivatását: az iparra vagy a ke­reskedelemre kellett volna magát vet­nie.« (R. y. Cajal.) — Itt ezen a vo­nalon igaza van Einstein-nek, amikor így nyilatkozik: »Nem hiszek a tu­domány békítő erejében. A tudomány vívmányai nem képesek pótolni a jóakaratot, az elégtelen felebaráli sze­retetek« Igaz! Még az angyali üdvöz­let is csak a »jóakarat embereinek« hozsannáz a karácsonyi éjszakában békességet. Hazugság az az állítás, hogy a tudomány, különösebben és kizárólag a természettudomány, a szo­cializmus vallása. A tudomány a civi­lizációé és nem a kultúráé. A tudás önmagában véve még nem jelent etlii­­kumot is! »Lélekben érjük utói a technikát.« A lélek itt a szeretet lelke. A világ szíve a szeretet napja. A szív titka a szerelőt és a szeretet titka az egyéni és a társadalmi újjászületés! A tudomány értékét az adja, meny­nyire jutott közelebb a világ szívé­hez! * Lenn a csillagdából itíehallom a íáv­­cső-hajtó motor szabályos berregését, a fotografáló készülék ritmikus zö­rejét, messziről idehallom amint a nemzetközi gyorsvonat kattogva fut át a gyallai váltókon, mellettem za­katol a légsulymérő regisztráló órája s a rádión keresztül halkan szűrődik át egy beethoveni szimfónia nem földi melódiája. Mind a megismerést szol­gáló eszközök, sok rajongó tudós éjt­­napot egybetevő lázas munkájának megszokottá vált, az álomnál is nagy­szerűbb munkateljesítményei csak azért, hogy az ember tanuljon, meg­ismerjen és szeressen! Mert a megis­merésből ered a szeretet. Igazán is­merni annyi, mint igazán szeretni! Tudósokra vár a mi népünk és nem álmodozókra! Jaj annak a népnek, 403 amelyiknek csak álmodozói vannak, — de élete van annak a népnek, ame­lyiknek tudósok még az álmodozóik is! Plafon nak igazsága volt. A tudomány valamely népnek ön­tudattá finomult életöszlöne. így tesz a tudomány életté, pozitív hatalommá. És ez a hatalom, amelyik valóban felemel! A tudomány az a szárny, amelyik az Égbe emel! Magyar ifjúság élj a tudomány ég­­beemelő szárnyaival! Betörőbandát fogott el a rendőrség, — okt. 28. E hét egyik éjjelén nagyszámú tolvaj fogta körül a dunaparti Hoffmann-féle vendéglő pincéjét, aminek ajtaját fel­­feszitették. A csoport közveszélyes mun­kakerülőkből állott, akik rovottmultúak s a rendőrség előtt igen ismeretesek. Hitzer Imre, Bosketti Antal, Gonovics Sándor, Gál István és Kiss Ferenc vol­tak a tolvajok, akik betörtek a pincébe s javában szállították a szenet zsákok­ban kihlé, amikor észrevették őket s az őrszemes rendőr éppen akkor „kap­csolta“ le az egyik tolvajt, amikor az egy telt zsákkal cipekedett kifelé. így aztán valamennyi tolvajt elfogta a rend­őrség és ügyüket áttette az ügyészségre. Ezzel kapcsolatban egy helybeli fod­rász ellen is feljelentést tettek orgazda­ság miatt. A NÁDOR UCCÁN fut egy biciklista, gyors irammal. Előtte meg egy munkásasszony ballag, jobbjában ételhordozóval. Alighanem urának visz ebédet. Dél van. Az uccát az öntözőkocsi erősen felöntözte, síkos az aszfalt... A biciklista meglátja az asszonyt. Régi ismerősök lehetnek, mert nagy örömmel üdvözlik egymást. — Hova megy? — kérdi a biciklista és leszáll a gépről illedelmesen. — Ebédet viszek! — dicsekszik az asszony. Fel is emeli a tetőt, jóféle levesgő­zök és főzelék-illatok csapnak ki a serpenyőből. — Kihűl, mire a munkahelyre ér — véli a férfi. A nő mosolyog: — Szárnyaim nincsenek, sem pedig biciklim, — hunyorint a kerékpárra. — Annyi baj legyen! — legyint a férfi, — üljön csak fel a gépre, ka­paszkodjon meg, majd én elhajtom. Az asszony először vonakodik. Aztán mégis tetszik neki a dolog, némi ide­­odatáncolás, ügyetlenkedés után felka­paszkodik a gép vázára, megfogódzik a rudban s a férfi is felugrik mögéje... Hajrá! Viszik az ebédet. De, jaj, sikos az út, szemben pedig egy gyerekkocsi közeledik, annak hir­telen ki kell térni ám! Már ki is tért. Már el is csúszott. Már fel is fordult. Vége van. Inkább fel se ült volna. Ott ül az asszony, a főzelék közepében, bele­­tenyerelt a levesbe, az udvarias lovag pedig mellette, hasmánt a galuskában. Akár ott, az aszfalton rögtön fel is lehetne kanalazni az ebédet.., Most jön a vicc! Amilyen udvarias, szolgálatkész volt a kedves szomszéd úr a „felvételnél“, olyan lovagiatlan lett a „letétel“ után. Az asszony még körül sem nézhetett a bablevesből, a meg­riadt lovag felkapott a biciklijére s usgye, ellovagolt rajta, otthagyott csa­­pot-papot, asszonyt, galuskát s hátra sem fordulva, talán még most is ira­modik, ha bele nem szaladt a Duná­ba ... Így fogadj el máskor hasonló lovagi szolgálatot. * Az egyik este valami mot vetítettek s mutogattak a Kultúr­palota nagytermében. A gyár kibérelte a termet, leküldte egyik mehanikusát, igen ügyes, kofferben hordható vetítő­géppel együtt, megfelelő reklámfilmmel. A filmen kis emberkék ugráltak, akik állandóan mostak s látható volt a pisz­kos fehérnemű, a tiszta fehérnemű, a mosóteknő és a mosópor. Egyszóval pompás mozielőadás Ígérkezett, ingyen mozi. Este nyolcra volt hirdetve. Este nyolc­kor nem jött egy lélek se, nem jött negyedkilenckor, nem jött félkilenckor. Utána kellett nézni ennek a nagy közömbösségnek, hiszen, ha Komárom­ban ingyen mutogatnak valamit, legyen az akár hastáncos, akár indiai fakir, vagy Mocsányi—Lakos: annak rögtön akad publikuma nálunk. Erre az ingyen mozira pedig csak nem jelentkezett senki. Akkor derült aztán ki, hogy valaki, alighanem titkos ellensége a mosópor­nak: bedrótozta a Kultúrpalota minden uccai kapuját s a népek nem jöhettek beljebb, csak vártak nagy türelmesen tésitáfot és nem tudták mire vélni a dolgot, hogy a nagy reklamirozás, kivilágítás ellenére bedrótozott kapuk fogadják. Talán valami konkurrens ötlet volt ez, avagy a mosónők tisztes céhe hir­detett ádáz háborút az „önmaga mos“ című tisztitópornak? Ki tudná ezt... Úgy kellett visszadrótozni a kapukat, a sötét estében ... (thy) eeeeeefíé Feszty Edith & y űj teményes K o m A r om bau, KULTÚRPALOTA, Nádor ucca. A kiállítás megtekinthető 1932, november 6 161 november 20-ig, délelőtt 9 órától délután 5 óráig. Belépti jegy 2 Kő. Több festmény kerül kisorsolásra. A belépő jegy sorsjegyül 540 is szolgál. Kalauzok udvariassága. Szeretjük gyűjteni azokat az adato­kat, amelyek a közalkalmazottaknak a közönséggel való bánásmódját tárgyal­ják. Mindig felderül az ember szive­­lelke, ha egy udvarias hivatalnokról, barátságos kalauzról, vagy szívélyes altisztről hall, Ámde annál jobban nekikeseredünk, ha ugyanennek az ellenkezőjét tapasztaljuk. S mennyi ilyen „ellenkező“ esetet tudnánk fel­sorolni kapásból. Múltkor már gyűj­töttünk egy csokorra valót. Hadd tüzzük hozzá a legfrissebb virágot. A legfrissebb virág tulajdonosa azon a derék motoros vonaton van állami alkalmazásban, amely motoros éjjel féltizenkettő előtt érkezik Újvárból. Ennek a motorosnak utasközönsége szeszélyes. Néha sokan vannak, más­kor pedig még többen vannak. Az, hogy tulkevesen lennének, nem igen szokott előfordulni a fürge motoros gyakorlatában, különösen pedig vasár­nap este nem. Megjegyezzük, hogy ez a motoros legalább megérdemli a modern „vonat“ elnevezést, mig társa, a „csallóközi lélekrázó“ a köztársaság legpogányabb indulatu motorosa. Aki azzal utazik Pozsonyba, rögtön jelent­kezhet a belgyógyászati klinikán. Nos, tehát, az újvári motorosról van szó, amely a demokratikus eszméknek megfelelőleg csak egyetlen osztályt foglal magában, de ide aztán vasárnapi éjjeleken osztálykülömbség nélkül gyű­rik be az embereket. A múlt egyik ilyen tömeges vasárnapon szintén két­séges volt az utasoknak elhelyezke­dési lehetősége. Nem is annyira a ci­vilek, mint inkább a derék katonák nyomakodtak befelé a kocsiba. Hogy nyomakodtak, az érthető, hiszen a „prés cas“ vagy a „dovolenka“ nevű kimaradási engedélyek nem igen tűrik, hogy a katona másnap reggel ballag­jon be a kaszárnyába. A katonák mellett sok civil is dulakodott, egy­szóval a kocsi pótkocsira szorult. Pót­kocsi azonban nem volt s a nagy lár­mában, nyüzsgésben, tolakodásban még hely sem. Egy szerény hölgyet is felsodort nagynehezen a tömeg. A hölgy sza­bályosan másodosztályú jegyet váltott, hogy kényelmesen utazhasson. Már nem is bánta volna a hölgy, hogy nem utazik kényelmesen, csupán ülni sze­retettvolna, fáradságára való tekintettel Az ülőhely átadásának gesztusa azon­ban még hiányzik társadalmunk néhány Elsőrangú minőséget és kiváló hangot jelentenek Kérjen díjmentes árjegyzéket Kényelmes fizetési feltételek Használt hangszerek creréláse Gyári lerakat: FLEISCHMANN én STEEN Komárno, Jókai utca 22, 498 Bútoráruházában.

Next

/
Thumbnails
Contents