Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-10-29 / 85. szám

2 oiaai. »KOMÁROMI LAPOK« 19H2 október 29 és a büntető törvény részét képezi. A rendtörvényben foglalt rendelkezések ha más szövegezésben is, nagyobbára a büntetőtörvényben is bentfoglaltat nak. Ezeknél fogva a tanulmányi bi­zottság, amely a büntetőtörvény mó­dosításának kidolgozásával volt meg­bízva, a rendtörvény rendelkezéseit nagyobb változtatások nélkül átvette a novellába, ahova szisztematikusan is tartoznak. Miután még nem érkezett el az a pillanat, hogy a büntető jogot teljes egészében kodifikálni lehessen, a kormánynak nem áll módjában olyan törvényjavaslatot benyújtani, amellyel a rendtörvényt felfüggesztené és nem is támaszthat olyan kezdeményező ja­vaslatokat, amelyek a rendtörvény fel­függesztését célozzák, anélkül, hogy a törvény rendelkezéseit más rendelke" zésekkel pótolná. Újból lehet este fél 9 óráig expressz és ajánlott levelet fel­adni a postán! Az elmúlt három héten keresztül ál­landó problémája volt a komáromi üzleti világnak s mindazoknak, akik levelezésüket a megszokott esti órában akarták postára adni, hogy a posta nem vett föl este 6 óra után expressz és ajánlott le­veleket. Ezügyben mi is többizben cikkeztünk, mert tarthatatlannak találtuk a pozso­nyi postaigazgatóság rendeletét. Öröm­mel jelenthetjük, hogy október 28-tól kezdődőleg a régi postai rend helyreállott. Ezentúl hétköznapokon, vala­mint olyan ünnepnapokon, ami­kor d. e. 11-ig van postai szol­gálat : d. u. 5-től este 1/s.9-ig ismét feladhatók a posta táv­­iró-szobájában közönséges, to­vábbá ajánlott és expressz le­velek, mint eddig Nagy ünne­peken, vasárnap és állami ünnepeken pedig este 7-ig. A postát 3/49-kor viszik ki a vonathoz. Midőn erről a komáromi közönséget szívesen értesítjük, nem hagyhatjuk megemlítés nélkül a komáromi posta­főnökség őszinte előzékenységét s a közönséggel szemben tanúsított jóindu­latát, amelyet már többizben megmu-Komárom, — október 28. A város már évekkel ezelőtt elhatá­rozta, hogy a mostani rozoga vágóhíd helyébe a mai kor higiéniai követel­ményeinek megfelelő modern közvágó­­hidat építtet. A terv a város építkezési programjának képezi egyik kiemelkedő alkotását s noha sok próbálgatás után valahogy sikerült a helyét is kijelölni, egyelőre még csak terv marad a köz­vágóhíd, miután a felépítéshez szüksé-. ges kölcsön folyósítása valahol a ködlő távol homályában késik. De nehogy meglepetésként érje majd a várost a kölcsön jövőbeli folyósítása, már előre gondoskodott, hogy legalább a közvágóhidi szabályrendelet legyen készen s ha egykor elkövetkezik a felépí­tés ideje, mindjárt kéznél legyen a sza­bályrendelet, amely szerint fogják igaz­gatni az uj vágóhidat. 44 szakaszból álló szabályrendeletet dolgozott ki Igó Ala­dár dr. rendőrkapitány, közig, előadó, amelyből az olvasó fogalmat alkothat magának arról az emelendő csarnok­ról, amelyet közvágóhidnak fognak egykor nevezni, — ha ugyan megvaló­sul valaha. tatott. A száraz bürokratizmuson felül­emelkedő szívességért s a gyors elinté­zésért az érdekeltek őszinte köszönetét tolmácsoljuk. A szabályrendelet szerint a város területén akár köz-, akár magánfo­gyasztásra szánt szarvasmarha, juh, kecske, sertés és malac csakis a köz­vágóhídon vágható le. Tehát ha az új közvágóhíd felépül, megszűnnek a házi sertésvágások, ezt a vágóhídon kell végrehajtani. Még a kényszervágásokat is a vágóhídon kell lehetőleg eszkö­zölni. Hogy a közvágóhíd berendezése min­denképen megfelelő lesz, arról a sza­bályrendelet vonatkozó pontjai tanús­kodnak. A levágásra szánt állatok ré­szére a vágóhídon istállók, ólak és akiok lesznek. A levágandó állatokat szigorú vizsgálat útján ellenőrzik és gondoskodnak a közvágóhídon feldol­gozott hús részére hűtőkről is, ame­lyeknek használatát szintén rendsza­bályozzák. A szabályrendelet a hatósági hús­széket is megfelelőképen szabályozza és rendelkezik a közfogyasztásra idegen községekből való behozatalának felté­teleiről is. Épen igy szabályozza a vágóhid használati díjait s rendelkezik a hús szállításáról, a hús feldolgozá­PBLLBRNÉ Feszty Edith gyűjteményes képkiállitása K omáronibaii, KULTÚRPALOTA, N&dor ucca A kiállítás megtekinthető 1932. november 6-tól november 20>ig, délelőtt 9 órától délután 5 óráig. Belépti jegy 2 Ké. Több festmény kerül kisorsolásra. A belépőjegy sorsjegyül biO is szolgál. wrnirOTITOiBlinilTrWffiMilffTraiMHBaaaMMMBBmBaaBSBWsigsaia^ A városi közvágóhíd szabályrendelete. A szabályrendelet már megvan, csak a modern vágóhid fölépítése késik. sáról és árusításáról. Ez utóbbiaknak különösen a mészárosok és hentesek fognak örülni, mert még a csontnyoma­­tékokról is rendelkezik a szabályzat. A közvágóhíd használatáért és a húsvizsgálatáért a következő díjakat állapítja meg a szabályrendelet: Vágó­hídi dijak: felnőtt és növendék szarvas­­marha után 25 K, borjú után 10 K, sertés után 15 K, juh vagy kecske után 5 K, malac után 3 K, báránygödölye után 1 K. A hűtődíj naponta 5 K, vagy 1000 K évi bér. A szabályrendelet ellen vétők 20 K- tól 500 K-ig terjedhető pénzbüntetéssel, ennek behajthatatlansága esetén pedig megfelelő elzárással büntetendők. A szabályrendeletet a tanács és a pénzügyi bizottság már letárgyalta és el is fogadta, legközelebb a képviselő­­testület elé fog kerülni, amelynek jövő hét közepén tartandó közgyűlése fogja megalkotni a szabályzatot. fehér, fosztásra franko és vámmentesen 36 Ke, pelyhes 70 Ke. Mintát ingyen küldünk. Sachsel, Budapest 5. Dob-u. 3. Rendelésgyűjtőket magas jutalékért 415 keresünk. A csallóközi halászat történetéhez. 23 a Burggraf mentegeti magát, miért nem tud halat küldeni, mint Tatzger írja Miksa főherceghez 1563 június 26-án Komáromból, hogy nagy a víz és azért nem lehet jó halakat fogni, de a koronázásra bizonyo­san fog küldeni. Miksa tudniillik ebben az évben koro­náztatta magát magyar királlyá.1 A királyi halászat nem volt kis esemény Komá­romban, erre alaposan készülődtek. A Burggraf min­dig jelentette őfelségének, hogy mikor kezdődik a halászat, amelyre a kamara rendesen Gegenschreibert (contrascriba, ellenőr) küldött ki. Miksa írja Tatz­­gernek 1565 október 5-én rendeletében, hogy a múlt évi ellenőrt, Schmeltzer Györgyöt küldi ki ezidén is. * 2 Miksának mint fönnebb láttuk, gondja volt, hogy a vi­zákkal, mint fejedelmi csemegével kedveskedjék. 1566- ban pl. udvartartása számára 24 hordó vizát rendel besózva és ugyanekkor meghagyja, hogy a lengyel ki­rálynénak jó halakkal szolgáljanak. Dicomona Vince írja Komáromból 1575-ben Ká­roly főherceghez Grazba, Felséged és mások részére meglehetős olcsón hoztam jó ideig vizákat, tokokat, sőreget és kecsegét Grazba. Hallom, hogy a római császár és király (Miksa) Regensburgba megy. Őfel­sége udvartartása számára Gutáról szállítok majd ki­zárólag élő vizákat, sőreget, tokot és kecsegét. De vám és liarmincadmentes engedélylevélre van szükségem Gútától Regensburgig, hogy fel ne tartóztassanak áru­immal ,mely hamar romlik és döglik.3 Persze a bécsi udvarnak fogalma sem volt arról, hogy mikor milyen halféléket lehet fogni és csak adogatták ki a rendeleteket nyakló nélkül Komáromba különféle halak küldésére, amelyre épen a császár­nak kedve jött. Hirsch János jelentése világosítja fel az udvart, hogy nem lehet egy időben minden féle halat fogni, hanem mindegyiknek be keli várni az idejét. így tokot, vágótokot és sőreget augusztus 15— szeptember 15 között, de elevenen szállítani csak MööS szept. 8. Szilágyi. A magyar nemzet tört. V. 357. 2Bécs. Közös p. ü. levéltár. Őst. Denkbuch 99. B. 3Bécs. Közös p. ü. levéltár. Hung. 14367. fasc. ápril közepétől május közepéig lehet. Vizát és kecse­gét október—novemberben lehet fogni. A szállításhoz minden esetben igazolvány szükséges, írja a Burggraf és azzal végzi: többet nem tehetek, mint amire ember képes.1 Vagyis a kívánt vagy megállított halakat nem lehet a szegről leakasztani. Miksa 1576-ban rendele­tet küld Hierschhez, hogy Ferdinánd főherceg részére vizákat küldjön és hozzá teszi: de élve jöjjenek! Hát ez volt a legnagyobb gond és bizony —- különösen meleggel — megesett, hogy a halak nem bírták a szállítást. Ebben az esztendőben a Burggraf kevés halat küldött, amire az udvari kamara elrendeli, hogy azonnal Bécsbe küldje az összes ottlevő és ezután fo­gandó halat! Ezenkívül Ferdinánd főherceg számára 25 vizát sózasson be.2 Miksa Hiersch Hans provisornak 1575 júliusában meghagyja: »még szeptember vége előtt 10 élő vizát, 300 kecsegét, tokot, sőreget és Nestert (vágótokot), amennyit lehet két rátában hajón küldj Bécsbe!« A jó bürokrata aggodalmaskodik válaszában, mert nem érti, hogy miért Bécsbe és miért nem Regensburgba kell vinni a vizákat. Ez költséges dolog és 500 forint­nál is többe kerül a szállítás, mert két hajón kell fel­vontatni!3 1581-ben Kranöder Burggraf december 9-én jelenti az udvari kamarának, hogy az öt szép nagy vizát Aszódon fogták. A halászok része ebből 14 tallér. A többi vizát úgy vették. Most fölötte drágák és azt az ötöt 80 talléron sem lehetett volna megvásárolni. A négy kisebbet vettük 57 talléron! a két kocsisnak BécsiglO tallér a fuvarja.4 A következő, 1582. év janu­árjában jelenti az udvari kamarának, hogy sikerült 9 vizához jutnia és ezeken kívül kecsegéket, tokot és sőreget is kapott. Ebből hat vizát küld a francia királyné részére, a sőregeket és kecsegéket Ernő fő­hercegnek és így őfelségének a császár és királynak !U. o. 14370 fasc. 2U. o. 3U. o. 14367 fasc. 4U. o. csak 3 viza marad.1 A komáromi vizáknak már korábban is nagy volt a becsületük. Még akkor nem is uralkodtak a Habs­burgok Magyarországon, amikor I. Miksa udvari törté­netírója, Suntheim László 1498—1505 között beutazta a Dunavölgyét egészen Tétényig. Ebben a földrajzi munkában2 Suntheim azt írja, hogy Komáromban sok a viza és a tok (Hausen und Dügkh), egyszerre száz­nál is többet fognak és ezeket Bécsbe és más országok­ba is elviszik. Azt is megírja földrajzi munkájában, hogy itt a Duna igen nagy és széles.8 Ez az adat is megerősíti a komáromi halkereskedelemről írottakat. Már 1544-ben azonban nagyon panaszkodnak a komá­­máromi halászok, hogy szabadságuk ellenére minden­féle »aufschlagot« ,»Mauthot« és »Zollt« vesznek raj­tuk. Bizony szegény fejüknek nehezére eshetett ez a sokféle adó, amihez ekkor kezdték Komáromban is hozzászoktatni a szegénységet. A kiviteli engedélyt azonban szívesen megadja, ha kérik, a kamara. így 1551 dec. 16-án Mosner Ferdinánd nevű halkereskedő kap engedélyt 12 vizára, hogy azokat szekéren Inns­bruckba szállíthassa.4 1552-ben György a liegnitzi her­ceg részére utalványoz ki Ferdinánd halat Komárom­ban.5 1556-ban írja Horváth Lőrinc naszádos kapi­tány, hogy "Posgay Zsigmond komáromi naszádos kapi­tány szekéren szállíttatja a halakat a táborba. A ko­máromi városi jegyzőkönyvek is őriznek több pert, amely a halkereskedés körül forog. így 1592 június 28-án Barbély Tamás imigyen teszi meg vallomását: »Barbély Tamás vallja, hogy emberségére izsai em­berséges emberek vizákat adtak neki és azt Bécsbe vitte fel és ott pénzzé tette.«6 Ugyanezen évben augusz­tus 27-én: Zeönyön lakó Revez Benedek perel Mochy íU. o. 2Stutlgarli kir. könyvtár. Cod. hist. tol. No. 250. 3Jahrbuch für vaterländische Geschichte. I. Jahrgang. Wien, 1861. 294-297 1. 4Öst. Denkbuch 63. k. 712. 1. K .p .ü. levéltár, Bécs. 5U. o. 68. k. 6Komárom város jegyzőkönyve. I. kötet.

Next

/
Thumbnails
Contents