Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-10-22 / 83. szám
! 5*32, október 22 6, oldal. »KOMAROMI LAPOK* hogy Bafáéknál ne legyen ennyi zsidó!« Az üzlet vezetője, Rotter Márk, ezt a kijelentést sérelmesnek találta s telefonon, majd személyesen felkereste Fried Jenőt, a Kereskedelmi Testület elnökét és dr. Krausz Artúrt, az izr. hitközség elnökét, akinek segítségével orvoslást kért. Ezek másnap felkreesték dr. Novotny Richárd járásfőnököt, hogy előadják a panaszt, tárgyalás közben azonban hirtelen berohant a szobába az addig kint várakozó Rotter Márk ezekkel a szavakkal: »Skrak még itt is inzultál.« Aminthogy a sértett után Skrak dr. is belépett a szobába. Amire Fried Jenő így kiáltott: »Ha ez az én hivatalomban történik, akkor először adok neki két pofont s azután kirúgom.« Ezt viszont dr. Skrak érezte magára nézve sértőnek s becsületsértés miatt feljelentette dr. Krausz Artúrt és Fried Jenőt. A pör tárgyalását most tartották meg, amikor is kihallgatták a két vádlottat, akik egybehangzóan adták elő a vallomásukat. Tekintettel azonban arra, hogy dr. Novotny Richárd járásfőnök, akit tanúnak idézett be a bíróság, nem volt hajlandó vallani a hivatalos titoktartásra való tekintetfel, a tárgyalást elnapolták arra a z időre, amikor a járásfőnök a felmentést ez alól megkapja. Pár szó .. . a november hó 6-án megnyíló képkiállításomról. Festményeim minden darabját művészi ihlettel, nagy szeretettel, lelkesedéssel, alkottam. Bemutatom a legújabb műveimet, valamint régebbi festményeimet is. Festek olajban, tájképet, portrai-t, csendéletet. Vízfestményeim jól hatnak modern lakásokban elhelyezve. Egyformán szeretek olajjal és aquarellel dolgozni. A tárlat tartama alatt néhány érdekes komáromi arcképet fogok készíteni. Kerülni akarom a régi, hideg beuyomású képkiállítást, hogy minél gyakrabban felkeresse a kedves közönség, egyéb szórakozásban, élvezetben is lesz része egy-egy napon. Uj irányban haladok, melyet most fogok először itt bemutatni. Ez új irányú festményeimhez, újszerű rámákat készítettem. Minden kép a megfelelő keretet kapta. Üdén hatnak a sárga lécek, a napsütötte aquarel képek körül. A »pár szó« hosszúra ne nyujjon — elköszönök. Meghívom ezúton is az érdeklődőket november 6-tól november 19-ig tartandó gyűjteményes képkiállításomra. Pellerné Feszty Edith. 431 |p|i ^ mérték után is, haskötők orvosi rendeletre, melltartók, női kombiné és háióingek, keztyű, harisnya nagy ra ktára Pollák Juliska Utódánál Komárno, Nádor-u. 17. Kezt\űk és fűzők tisztítása és javítása. Drezdai nevelőintézetéből megszökött egy tizeimégyéves fiú s Csícsónál fogták meg a fináncok. Indulást a fcá?om szekunda után, via Bodenbach, Saját tudósítónktól. Az elmúlt hét egyik napján a csicsói határban egy biciklistát láttak erősen kerekezni a fináncok. Mivel gyanúsnak tűnt előttük az ismeretlen utas fiatalember, akinek nagy hátizsák lógott a hátán, megállították és igazoltatták. A fiú csak németül beszélt és igazolni nem tudta magát. Örsről-őrsre vitték a fiút, egyik járőr átadta a másiknak s igy hivatalos utón végre Komáromba került bicikli nélkül. A biciklijét tudniillik ott fogták zálogba a fináncok, akik 10 korona illetéket róttak ki rá a biciklije miatt. Ezt az illetéket még Csehszlovákiába való belépésekor kellett volna fizetnie, de ott annál is inkább sietett azt elmulasztani, mivel útlevél és minden igazolvány nélkül lépett át a határon Bodenbachnál, összesen négy márkával a zsebében. Hosszas kihallgatás után kiderült a jóképű, jóvágásu, intelligens német fiú sorsa. Werner Fritsche a neve, szülei Drezdában élnek, apja egy nagy gyár mérnöke. A fiú egy előkelő nevelőintézet negyedik osztályának tanulója s az év végét négy szekundával zárta. Németországban ősz elején van az iskolaév vége. Szeptemberben derült ki, hogy a kitűnő Werner Fritsche négyből bukni fog. Félt az apai pofonoktól és egy szép napon fehérneműt, fogkefét tett a hátizsákjába és világgá indult, maga sem tudta, hová, merre. Zsebében négy márka volt, ezen kivül semmi igazolvány. Sikerült átjutnia a német határon Bodenbachnál, onnan, napi 100—120 kilométert megtéve, a Saját tudósítónktól. A napokban ünnepe volt Nagy megye re n a fiatal ipáros nemzedéknek, a nagymegyeri Iparos Körben tanoncavatás volt. Ekkor szabadították föl nemcsak Nagy megver, hanem a környék iparos tanoncait. Az ifjú iparos nemzedék szívében lángolt a boldogság, az öröm, mert hiszen az életpályájuk egy fontos határkövéhez értek, vége lett az inaséveknek és a legények sorába léphettek. A tanonc-fölszabadítási, illetve a legény-avatási ünnepélyen megjelent Komáromból Bircsák Károly ipartársulati kormánybiztos is, aki közölte a vizsgázó bizottság előtt, hogy a komáromi járási hivatal, mint I. fokú iparhatóság rendelkezése szerint Szabó Károly csicsói hentesiparos tanonc a jelen alkalommal föl nem szabadulhat. Szabó Károly henlestanonc ezt a határozatot tudomásul vette és mindenki azt hitte, hogy ezzel az ügy befejezést nyert. A következmények azonban mást mutattak. A fölszabadulási aktus örömére a csicsóiak az egyik vendéglőben mulatni kezdtek. E mulatságon nyolc csicsói vett részt. Amikor sötétedni kezdett, a csicsóiak kihörpintették a boraikat és cihelődni kezdtek a hazaindulásra. Elő is állt a két csicsói kocsi az indulásra. Szűcs Ferenc hentesiparos és hasonnevű fia is sietett ahhoz a kocsihoz, amely Csicsórói Nagymegyerre hozta őket, hogy fölüljenek rá. Itt azonban nagy meglepetés várt reájuk. A kocsi többi utasa nem engedte őket fölülni, mert Szabó Károly, a föl nem Komárom, — október 22. Csallóközig jutott. Akkor fogták el, amikor Magyarország felé keresett utat, útközben jószivü emberek tartották. Étlen-szomjan, jól lerongyolódva, lázasan és mindenféle rovarok által összecsípve ért Komáromba, ahol először is a kórházba vitték, majd jószivü emberek vették pártfogásba, mindaddig, mig apja érte nem jön. Értesitették a drezdai rendőrséget, a fiú szüleit s Werner Fritsche most nagy szorongások között várja az édesapját. * Az apai pofonok helyett azonban levél érkezett Drezdából, az apa írása, benne 50 kemény márka. Azt írta a Vater, az öreg Fritsche, hogy egyáltalában nem lepődik meg a fia szökésén, mert ez már a fickó negyedik »lógása.« Egyszer Salzburgira, egyszer Berlinbe, egyszer pedig Becsbe szökött. Nem akar tanulni, géplakatos akar a fiú lenni. Az apa arra kéri a hatóságokat, hogy vegyenek jegyet a fiának, fizessék ki adósságait s adjanak neki sokat enni, mert feneketlen gyomrú. Erre az 50 márkából kifizették a 150 korona ápolási díjat, veitek neki egy jegyei Drezdáig, kezébe nyomtak 4 márkáit s a prágai gyorsra felültették. A biciklijét utánaküldik. Azóta meg is érkezett s pénteken minden ismerőse, pártfogója, evangélikus hittestvére ékes német levelezőlapot kapott köszönetül. Legközelebb megint »kirándul.« Komárom, október 22. szabadult hentesiparos tanonc annak a gyanújának adott kifejezést, hogy Szűcs följelentése akadályozta meg az ő legénnyé avatását. Szűcséknek mit volt, mit tenniök, mikor látták, hogy lemaradtak a kocsiról, gyalogszerrel vágtak neki az útnak. Szabó Károlyék kocsival egy más úton haladtak Csicsó felé és természetesen megelőzték a gyalogos Szűcséket. Egyszer valami hiba támadt a lovak szerszámán, meg kellett állmok. Amíg a szerszámmal bíbelődött az egyik, addig a többi utas is leszállt a kocsiról. Ekkor értek oda a gyalogos Szűcsék. Erre ifjú Szabó Károly, a föl nem szabadult tanonc, megtámadta az idősebb Szűcsöt és erősen bottal ütlegelni kezdte. Az ifjú Szűcs látta édes apja szorult helyzetét, segítségére ment. Kést rántott elő és a támadója balkarját fölhasította. Később többen is belekeveredtek a küzdelembe. Amikor aztán vége lett a csatának, mindnyájan visszamentek Nagymegyerre, hogy az orvos bekötözze a sebeiket. Ilyen szomorú vége lett a nagymegyeri lanoncavalási ünnepélynek. i'iHiíimwffiiwriiiiiHr n, iiMnnwiimBwrru'r — „Legyen szüret“ cim alatt jelenik meg november elejére Erdőházi Hugónak húsz válogatott verse. A népies kiadású füzetet eddig is már igen sokan rendelték meg. A versfüzet ára 5 Kő s levelezőlapon lehet megrendelni a szerzőnél (Komárom, Klapkatér). Megnyúzott lopok láthatók még ma is a sok pesti újságon. Nincsen egy magyarországi’ újság széles Komáromban forgalomban, amit ki ne végeztek volna néhány szerencsétlen sorsjegyhirdetés miatt. Nem lehet egy riportot elolvasni, egy jelentést kibetűzni, egy novellát bevégezni az újságokban: már a hídon kivégzik, kitépik a legérdekesebb oldalakat. Egyideig még nyírták. Most már szaggatják. Mit kell azokon a sorsjegyeken úgy félteni? Így a figyelem még jobban jel van híva, — úgy pedig vájjon kinek van pénze sorsjegyért átmászkálni a határon? Aki venni akar, az vásárol úgyis. Felesleges a buzgalom. Párkányban, Pozsonyban nincs ilyen kitépett magyar újság. Hogy miért kell ezzel felhívni az újságolvasó kíváncsiságát s neheztelését, azt nehéz volna megoldani. S mért épen Komáromban?!... A titokzatos komáromi G. IC. E. nevének ezennel felfedjük rejtélyét A komáromi rendőrség havi krónikájában a legtöbbet szereplő „egyéniség“ egy Gulyás Kefei Endre nevezetű foglalkozásnélküli fiatalember. Nem múlik el hét, hogy a derék „magánzó“ ne kerülne a rendőrség elé. Az elmúlt hetekben mint nők üldözője működött a külvárosban, kedden pedig két társával szövetkezetei alkotott s a vasúti állomáson szénlopáson érték. A rendőrök ezt észrevették s utánaeredtek a tolvajoknak. Ezek azonban kőzáporral fogadták a rendőröket s olyan támadólag léptek föl, hogy a rendőrök kénytelenek voltak revolverüket használni a tolvaj társaság ellen. Gulyás Kefei Endrét elfogták, két társát azonban nem nevezte meg. A nevezett fiatalember szökésétől csak akkor kell taríani, ha a rendőrség személyesen kiséri be. Szabályos idézésre, mint jól nevelt dologkerülőhöz illik, mindig magától jön be s hűségesen leüli a kimért heteket. Dr. Túlóvatos János és dr. Elővigyázó Péter a körültekintők. Két kis szlovenszkói eset 1932-bőt. Egyik szepesi laptársunk közli az alábbi két izes esetet. Az eset szereplőiről azt állítja, hogy cipszerek Mi azonban hozzátehetjük, hogy Szepességtől sokkal délebbre is megtörténhetnek hasonló „ijedelmek“ s nemcsak a cipszer annyira „circumspectus“, hanem sokszor a csallóközi magyar is. A személy általánossá vált * A zipser embert mindig „circumspectus“ jelzővel illették. Ez a circumspectus-ság a mai viszonyok között sokszor mulatságos túlovatosságig fokozódik. Egy vasárnap este zsúfolásig megtelik a törzsvendéglőm Fehérasszony-terme. A zuhogó őszi eső kergeti be a korzó közönségét. Minden asztal foglalt. Csak a mi törzsasztalunknál van egy üres szék. Egyszerre belép barátunk, Túlóvatos János dr. Csuromvizes a kabátja. Hely után néz és nem talál helyet. Nem veszi észre az üres széket a mi asztalunknál. Rászólok jó hangosan, az üres székre rámutatva: „A nagy világon e kivül nincsen számúdra hely!“ Ettől a barátságos invitálástól úgy megijedt, bogyósak azt dadogja: — Pardon! Én csak egy ismerősömet keresem! — s azzal már szalad ki újra a zuhogó esőbe, mert hátha baja lenne a költői idézetből... * Máskor meg régi adomát ismételtet meg a túlóvatosság. (Mindenki ismeri bizonyára annak a Tanoncszabadítással kezdődött és éjjeli verekedés lett a vége. Akiket nem vettek föl a kocsira. Támadás a sötét éjszakában.
