Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-10-22 / 83. szám
4. oldal »KOMÁROMI LAPOK« 1982 október 19. Negyedik napja tart a lévai méreg* keverék e§kttdí§zéki tárgyalása. Sztaakóné vezérletével a többi három vádlott is állhatatosan tagad. Harmincegy tanú vonult fel csütörtökön. — A szakértői vélemény súlyos a vádlottakra nézve. — ítélet csak szombat délutánra várható. Komárom, október 21. Szerdán kezdte meg a komáromi esküdlbiróság a titokzatos, sötét hátterű lévai arzénpör tárgyalását, amint azt már jelentettük is. Szerdai számunkban ismertettük a Sztankóné, Repiszkyné, Szenesiné és Repiszky János ellen emelt nádat. Az ügyészség nem kevesebbel vádolta őket, minthogy Sztankóné mérgei segítségével, amit légypapírról áztatott le, elpusztították járj ükét, apjukat, Sztankóné pedig a leányát, sógorát, házibarátját is. Egy titkos feljelentés folytán jöttek erre rá a csendőrök, akik nyomozni kezdtek az ügyben s fényt derítettek Szlovcnszkó egyik legnagyobb bűnügyére. A nyomozás nehéz volt, a bizonyítás annyi idő után még nehezebb, számos gyanúnak kellett pontosan utánanézni, számos vizsgálatot eredménytelenül lefolytatni, mig végre a vádlottak padjára ültethették Szlankó Mártonnót. Ha a vád igaznak bizonyul, akkor Sztankóné egyike a legördögibb lelkű asszonyoknak, hasonlatos a XIX. századbeli Gesche Margarete Gottfriedhez, aki Brémában mindenkit kipusztított maga körül, akivel csak találkozott. A szerdai tárgyalást roppant érdeklődés előzte meg, de a terembe csak jeggyel lehetett belépni, ami igen üdvös intézkedés volt. A tárgyalást dr. Krizs Ferenc vezette, az államügyész dr. Szellők, az ügyvédek dr. Vajda Andor, dr. Nagy Béla és dr. Fischer. Megjelent azonkívül Buchtala dr. és Prokop dr. tanár is, Pozsonyból, mint szakértő, valamint Mezey János dr. törvényszéki orvos és más orvosszakértők is. A bíróság 31 tanút idézett be. Sztankóné a bírák előtt Összesen huszonnégy férfi szeme szegeződik rá a félkörből Sztankónéra, amikor ismertetik előtte a vádat. Sztankóné egy jól kitanult, minden hájjal megkent asszony benyomását teszi, aki nagy nyugalommal, minden lélekjelenlétét összeszedve védekezik s állhatatosan tagad. Széles, húsos parasztasszony, aranyfogakkal és olyan arccal, ami a ránézőre nem tesz kellemes benyomást még akkor sem, ha nem tudná, hogy a legcsunyább bűnnel van vádolva. Barna fejkendőjét jól a fejére húzza, egyik nap kék blúzban, másik nap fekete blúzban van, az a gondja, hogy jó hatást keltsen. Semmire sem emlékszik, amit valaha vallott volna. Annakidején, amikor felfedték előtte az 1921 óta űzött dolgait, megijedt s vallott. Most mindent viszszavon — Cigány és zsivány, aki mást mond, mint amit én. Mindenki hazudik! — mondogatja, miközben zsebkendőjét gyűri. Csupán ezzel a mozdulattal ad eleijeit magáról, minden idege meg van feszítve, figyel, hogy azonnal cáfolhasson. Cáfolata a legegyszerűbb : mindent letagad. — Mikor a csendőrök vallattak, be voltam rúgva. Olyan cellába tettek a fogházban, ahol patkányok szaladgállak. Meg voltam ijedve s vallottam. Tagad és tagad. A vizsgálati fogság alkalmával annakidején elfoglak cg}- levelet, amelyben a másik vádlott, Repiszky írta neki, hogy jó lesz lakatot tenni a nyelvére, a bíróság semmit sem tud pontosan megállapítani a mérgezési ügyben s valljanak egyöntetűen. Ezt a levelet is letagadja Sztankóné. Végül annyit hajlandó beismerni, hogy Bepiszkvnének egyszer »orvosság« helyett tiszta vizet adott s ezért a tiszta vízért kétezer koronát kért. Szembesítéskor a »gy ógyei járás« honoráriuma körül mindig véleményeltérések vannak az egyes vádlottak között. Az öreg Repiszkyné, aki állítólag a Szlankónétól kapott arzénes vízzel — amit az ifjabb Repiszky szerzett, addig manipulált, mig a vizet beletették pálinkába s elpusztították az öreg Repiszkyt, — vékony, beteges öregasszony. Kendőbe burkolózik, ő sem akar tudni semmiről, de ő a legnyugtalanabb. Mindig közbeszól. Ez a közbeszólás azonban olyan, mint egy vergődő veréb csipogása. Sohasem a lényeg ellen tiltakozik, hanem a részleteken akad meg. Az ifjabb Repiszky János, aki a vád szerint az apját pusztította el az »ártalmatlan« vízzel, ravasz parasztlegény, ő is állandóan menti magát, semmire sem emlékszik s minden tanút megcáfol, ő a legindulatosabb, de fékezi magát. Mikor az egyik csendőrőrmester ellene vallott, dühében nem tudott egyébbel felelni, mint azzal, hogy megvádolta a csendőrőrmestert: — Maga el akarta csábítani a feleségemet, azért haragszik rám! — mondta élénk derültség közben. A csendőr mosolygott: — De hiszen házasember vagyok, elég nekem a magam asszonya is. Repiszky egy pillanatig gondolkozott, aztán replikázott: — De akkor még nem volt házas! Szenesi Bonaventurné a legfiatalabb asszony hármuk közül. Vékony arcú, elkeseredett képű. Tornyos fejkendője, kackiás csizmája van. Mozdulatlanul ül. Mikor ellene vallanak, méltatlankodik. A keresztneve szép: Viktória. Győzelem. Harmincegy tanú vonult föl csütörtökön, ’ akik reggel kilenctől, az ebédidő megszakításával este hétig vallottak. Sok lényegeset nem tudtak mondani. A bíróság az első kihallgatások jegyzőkönyveire támaszkodik : a felfedeztetés első napjaiban a vádlottak mindent bevallottak. Most természetesen tagadnak s közvetlenül bizonyítani nehéz. A csendőrök hallomás utján jutottak az ügy nyomára, a feljelentőt a csendőrfőhadnagy nem nevezi meg. Kutatni kezdtek, találtak valóban légypapírt, amit egy lévai drogériában vásárolt mindig Sztankóné, — de a beidézett droguista erre nézve is határozatlan feleletet adott, — megtalálták az arzénes üveget a lisztben s mikor a csendőrök hirtelen azt kérdezték, miért mérgeztek arzénnel, akkor Sztankóné elszólta magát s azt felelte, hogy pesti újságokban olvaslak hasonlót: egy néhány évvel ezelőtt megtörtént szatmárnémeti mérgezés esete hívta fel a figyelmét erre a lehetőségre. A védelem azt firtatja, volt-e az exhumációkor koszorú is a sírban. A védelem ugyanis arra a feltevésre támaszkodik, hogy esetleg a sírba dobott koszorú vagy egyéb zöldre festett anyag szívódott be rothadás alatt a holttestekbe. Az első két tanú Sztankóné leánya lett volna, de azok nem akartak vallani. Hamalják Zsuzsannával Sztankóné a lévai fogházban találkozott egyszer, azzal beszélt Sztankóné a morfiummérgezés lehetőségeiről. — Az volt az érzésem, hogy eszelős asszonnyal beszélek — mondta a tanú. Sztankóné mindent letagad. Azt is, amit szerdán beismert. Kihallgatták Dick András lévai droguistát, akinél Sztankóné az arzénes légyfogót vásárolta. A tanú nagyon óvatosan vall, nem emlékszik pontosan semmire. Majd Mandalik Sarolta bábaasszony elmondja, hogy egyszer Sztankóné morfiumot kért tőle a lánya számára, akit állítólag gyógyítani akart. A bába 500 koronát kért a méregért, morfium helyett azonban tiszta vizet adott neki. Beszélgettek a mérgezésiről s mikor a tanú kétségét fejezte ki a fölött, hogy a mérgezést az orvos ne venné észre, Sztankóné azt felelte, hogy azt a doktor úgy sem veszi észre. A vádlott ezt a mondását is tagadja. Gyógyszerészt, orvosokat hallgat ki a bíróság, de a bizonyítás természetesen nehéz, mert a mérgezések tanú nélkül folytak s csak közvetve lehet adatokat szerezni. Egy mentőtanu, Tolnainé Prey Teréz, aki az egyik áldozatnál, Berkes Andrásnál szolgált nem sokkal azután, hogy Sztankóné elhagyta Berkest, azt állítja, hogy Berkes hastífuszban halt meg. Miskó József né előtt Berkes András egyszer kifakadt azzal, hogy ■»ez a Sztankóné a megrontására tör, mióta a házában van, nem érzi jól magát. Olyan bort adott, amitől nem marad meg a hasában semmi!« Egyszerű gazdaemberek, mezőőrök, parasztasszonyok vonulnak fel, akik mind hallottak valamit, de semmit sem láttak biztosan. Sorra kerüllek azok a férfiak is, akik a hullák exhumációinál jelen voltak s felismerték a halottakat. Majd a njmmozó csendőrséget szólította a bíróság maga elé, akik előadták a nyomozás részleteit. Az egyik arzénes üveget a csendőrök a lisztben találták meg. A jó példa ragadós. — Honnan jöttek rá, hogy arzénnel mérgezni is lehet? — kérdezte egyizben a csendőrfőhadnagy tőlük. — Pesti lapokban olvastuk — szólta el magát az asszony. Sztankóné tagadja, hogy ezt mondta volna valaha. — Be voltam rúgva, nem tudtam, mit beszélek. A cellában patkányok jártak... A szembesítésnek ezt a részét a közönség derűje kiséri. Sztankóné dühösen replikázik, de mindig tudja, mit mondjon. Ami be van bizonyítva, azt mindig elismeri ő is. Amit nem lehet bizonyítani, azt tagadja. Érdekes a csendőrök vallomásában az, hogy Sztankónét általában erényes, vallásos asszonynak ismerték a faluban, aki még a fogházban is énekelt és rózsafüzérrel imádkozott. A kihallgatott lévai vizsgálóbírónak erre az volt a véleménye, hogy szimulál. Sztankóné azzal vádolja viszont a csendőröket, hogy azok ezer koronát kínáltak neki a vallomáséiért s ő belement. A csendőrök s a közönség is, ezt szintén nevetéssel fogadják. Repiszky pedig azzal replikázik, hogy az egyik csendőr el akarta csábítani a feleségét. Errevonatkozólag kihallgatták pénteken í'eggel Repiszkynét, aki azzal védte a férjét, hogy a csendőr háromszor kérte meg a kezét, de ő azért is Repiszkyhez ment. Pénteken délelőtt még néhány tanul hallgatnak ki, köz-ÄV MOS * liiKSCUbitiailli íiisSSE tűk dr. Nagy Géza vizsgálóbírót is, aki az exhumációnál volt jelen. A vizsgálóbíró bemutatta azt a bádogedényt, amiben a holttest részeit s a vizsgálandó anyagokat szokták küldeni a vegyyjzsgálóintézetbe. Szenesi Bonaventurné a bádogedényről azt hitte, hogy abból ismét hullarészek kerülnek elő s észrevehetően összerázkódott. Több terhelő jegyzőkönyvet olvas föl a bíróság a Tárnyik-ügyben, az öreg Repiszky ügyében, valamint ismerteti annak a német gyárnak közlését, amelyben a gyár az arzénes légypapírra vonatkozólag közöl adatokat, felolvassa néhány biztosítási intézet értesítését, amely intézeteknél az elhunytak életbiztosítását kötötték. A szakértő vallomása a vádlottak ellen bizonyít Most dr. Buchtala tanár, orvosszakértő terjedelmes jelentése következett. A pozsonyi professzor az exhumáció után megvizsgálta a hullarészeket s olyan adag arzént talált bennük, amely adagok halálosak voltak. A professzor egész kis tanulmányt ad elő, hogy az esküdteket felvilágosítsa az egyes mérgezési fajták felől. Sztanko Márton holttestében 0A2 gramm, Sztanko Jánoséban 0.27 gramm, Repiszky Jánoséban 1.03 gramm arzént találtak, Berkes Andrásnál rézgálic volt kimutatható. A szakértő az ügyvédek pergőtüzébe került, akik kérdésekkel ostromolták. Buchtala szakértői véleménye határozottan arra mutat, hogy az elhunytakat szándékosan mérgezték meg arzénnal és rézgáliccal. Volt-e hastífusz Léván? A bíróság felolvasott egy jegyzőkönyvet, amely szerint Jjéván a kérdéses időben nem volt hastifuszeset, csak kettő s azok közül egyik sem volt Berkes András. (Az asszonyok t. i. azt állítják, hogy Berkes hastífuszban halt meg.) Dr. Mezey János és dr. Chvapif orvosok a vádlottak elmeállapotát egészségeseknek jelentik ki. Ezekután a kérdések megszövegezése következett, melyeket az esküdtekhez fognak intézni. Pénteken délután állandóan zsúfoltig volt a bírósági nagyterem hallgatóközönséggel s az esküdtek is felkészülve várták a kérdéseket, amiket a bíróság az ügyészi indítvány után s a védelem meghallgatásával szövegezett meg. Tekintve azonban azt, hogy maga az ügyész tizennyolc kérdést indítványozott több csoportban s ehhez hozzájöttek az ügyvédek védelmi kérdései, a bíróság a kérdések szövegezését egész délután gondosan mérlegelte s a hallgatóközönség, amely el volt szánva arra, hogy akár éjfél utánig is várni fog, ítélet meghallgatása nélkül távozott.
