Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-10-15 / 81. szám
8. o da'. »KOMÁROMI LAPOK« 1982. október 15. Szerelem. Irta Ujházy György. Tréfálkozva, ahogy bakfisokat szokás faggatni a családban, egy vidám vacsora után édesapám előfogta a nálunk vakációzó két unokahugomat s vallatni kezdte őket, hogy mik akarnak lenni. Tihanyi Évát, az idősebbet, csak hosszú nógatással lehetett szóra bírni. — Apáca... — rebegte végre s finoman kisiklott apám szelíden ölelő karjából. Rebbenten tétovázott picit, aztán nesztelen kisurrant a szobából. A társaság, csupa atyafi az asztal körül, élénk vitába kezdett: kinek tetszett, kinek meg nem Éva válasza. — Legalább lesz valaki, aki leimádkozza a família bűneit... — nevetett Beliczay Feri, aki sok híres, amint mondani szokták az én gyerekkoromban, stiklinek volt a hőse, de a személyének elragadó kedvessége, szépsége, eleganciája a család kedvencévé tették. Szemünkfénye, bálványunk volt. Most is szívesen nevetett vele mindenki. A kis szőke Tihanyi Terka ezalatt minden tréma nélkül várta, hogy rákerüljön a sor, őt is megkérdezzék, annyira nyugodt volt, az abroszon, gondos háziassággal egy frissen cseppent vörösborfoltot, sózott be közben s lehajtott fejjel mosolygott Beliczay Feri élcén. — No, leánykám, hát te csak nem akarsz kolostorba vonulni, mint a nénéd? — fordult hozzája édesanyám. Terka megállt a motozásban, figyelmesen anyámra emelte a tekintetét, pillanatig hallgatott, meggondolt lassan felelt: — Nem, Emmi néni... Olyan határozott, megfontolt modorban válaszolt, hogy elakadt a további tréfálkozás. A társaság, érintve ettől a komoly hangtól, kicsit elnémult. Halkan, hümmögve helyeselt hozzá mindenki: — Bizony, okosabb is... — S gondolatokba feledkezve, elmerengtek. — Férjhez fogok menni... — szólalt meg váratlan a csöndben Terka. Az asztalvégről lopval, remegve ránéztem, sápadt, világító arccal: a kamaszkodó szívem zsendülő hevével szerettem Terkát. Titkon, még magamnak is alig vallva meg. Nagy kacagás támadt Terka kijelentésére, különösen a férfiak hahótáztak. Leghangosabban Beliczay Feri. — Neked, Terka, könnyen elhiszsziik, hogy férjhez fogsz menni... — mondogatták mulattatva. — Majd meglátjuk, milyen legény lesz az urad? — vitte tovább a szót édesapám s becézve megsimogatta a Terka fejét. — Ismerik! — bökte ki kurtán Tihanyi Terka s dacos, lobbanó fényt villant a szeme. Láttam. — No, fene... — szaladt ki a csodálkozás az ajkakon. — Aztán, ki lenne az illető... — kérdezte anyám s könnyedén átsiklott rajtam a tekintete, jóságosán. Kábultan lecsuklott a fejem. Tihanyi Terka kihúzta magát, a szeme gúnyosan csillant, a szája idegesen megvonaglott: — Megmondjam?... — bizonytalankodott kicsit. — Megmondom!... — szánta magát el hirtelen s parányit rántott a vállán. — Halljuk... — biztatta az egyik nagybátyám. — Ki vele. .. Terka arca lángbaborult, remegett a hangja, de érezni lehetett, hogy keményen uralkodik magán s tisztán csendült föl a név: — Beliczay Feri... — Csak parányi szünet után tette hozzá — bácsi... — No, ne... — meredt Terkára Beliczay Feri s elkönyökölt az asztalon, úgy nézte a leányt. Terka vakmerő nyíltan állta a perzselő tekintetet. Megsemmisülve ültem a helyemen. De mindenki, az egész társaság furcsán, kényszeredetten érezte magát. — Elmehetsz kislányom, — vetett véget anyám a különös jelenetnek. — Nézd meg, Éva mit csinál? Terka mély bókba ereszkedett. — Bocsánat... — hebegte, mintha álomból ébredt volna s imbolyogva kiment a nénje után. — Nem lett volna szabad egy tizenöt éves leánnyal így tréfálkoznunk ... — jegyezte meg anyám. — Nem... — szólalt meg Beliczay Feri. Tompa, rekedtes volt a hangja, a szemét még mindég az ajtóra szegezte, mintha most is Terkát nézné. Heves disputa támadt, de én már semmit se hallottam belőle, szivenverve kókadoztam. Lassan kisomfordáltam. Bevettem magam a holdvilágos kertbe. Ismeretlen szenvedések gyötörtek. Kimerültén lerogylam az egyik padra. Keservesen sírtam sokáig. Ma is, ha sírok, talán ezt a sírásomat folytatom csak. De elmúlt ez az este is és a következő nap: is s a hetek, hónapok, évek is elmúltak. De az nem igaz, hogy elfeledtem Tihanyi Terkát. Élt bennem. Reménytelen messzeségben. Sohase beszéltem róla. Ha valaki említette, szóba hozta, én nem kérdezősködtem, némán hallgattam felőle. Vártam. Vártam a himenhírt, hogy mikor megy Beliczay Ferihez. Teltek az esztendők, erről a házasságról szó nem esett. Különben is szétvert mindanynyionkat a háború fergetege. Egyszer újságolták, hogy Beliczay Ferit elfogták a muszkák. Egész századával. Felőle semmi bizonyosat nem lehetett tudni. Félév múlva én is fogságba estem. Hosszú és rémületekkel teli kalandok után megérkeztem Krasznojarszkba, a fogolytáborba. Testbenlélekben fel voltam őrölve. Valami elmondhatatlan ködben éltem: minden összefolyt ebben a tompa szürkeségben, a gyerekkorom, a tegnap, a ma és csak annyi volt a jelen, hogy fáztam, a velőmig remegve fáztam. Naphosszat a kályha mellett kucorogtam didergősen, félig eszmélet nélkül. Senkivel sem beszéltem. Eleinte próbálkoztak szóra bírni, de lassan mindenki beleunt a hasztalan kísérletezésbe s magamra hagytak. — Meggügyült... — mondta ki rám a szentenciát az egyik öreg népfölkelő főhadnagy s attól fogva jóakaratuan akkorákat trombitált a fülembe, ha menázsihoz hívott, mintha süket lennék. Egy nap új transzport érkezett. A mi szobánk is kapott belőle három tisztet. Rájuk se hederítettem. Mereven a tűzbe bámultam. A jövevények sorba bemutatkoztak, felém is indultak, de az öreg főhadnagy megállította őket: — Hagyjátok, az szegény meggügyült! Hagytak. A többiekkel nagy barátkozás kezdődött. Jöttek az élettörténetek. Monoton duruzsolt a szó. — Terkának hívják — ütötte meg egyszer a fülemet egy érdes, rekedt hang. Felfigyeltem. Ébredező érdeklődéssel feléjük fordultam. Gomolyagban ülve beszélgettek a rőtfényű gyertya mellett. Az egyik tiszt fölállt, széles vállának az árnyéka, mint valami furcsa, fekete tömb, ráfeküdt a vakolata máílott falra. Pillanatra belebámult a pislákoló lángba, aztán vontatottan, merengőn megismételte: — Terka... — Ez is finom asszonyhistória lesz! — derült az öreg főhadnagy s a többiek is csillogó szemmel várták a történetet. Valami pikáns esetet. Akkor már megismertem Beliczay Ferit. Keményen megvont szemmel nézett körül: — Ö más! Terka a menyasszonyom — mondta tiszteletet parancsoló hangon, ideges rángás vonaglott át az arcán. — És holnap ... hazaszököm hozzá... Együtt szöktünk. Közel egy évig tartott a kóborlásunk, amig hazakerültünk. Amikor végre Pestre érkeztünk s Beliczay Feri elérzékenyülve ballagott mellettem a körúton, minden bevezetés nélkül csak azt mondotta: — Hát, engem a Terka hozott haza. Pedig én teljesen elfeledtem már azt a leányt, csak az a bolond zászlós juttatta eszembe ott... akkor... tudod-e? Nem válaszoltam. Tihanyi Terka mégsem lett Beliczayné. Apáca lett. Nem győzte hazavárni Ferit. Csatangoló életemben néha meglátogattam a kolostorban. Halkan, nagy zongora,; pianino ; f vSr Mindenkor tartós í®**”" értékű hangszer. Az ár a tényleges értékhez mérten oly kedvező, hogy ön is, kényelmes részletfizetés mellett tulajdonosa /ehet egy valódi „Försternek“ ■ 3 . Szíveskedjék alacsony áraimról meggyőződést szerzni. A gyár« GEORGSWALDE C. S. R. szüneteket tartva beszélgetünk. ő azért még nem tudja, hogy öszszetartoztunk. — Páneurópa még nem jött létre, de egy kérdésben már egyetértenek a népek, hogy a jónevü Schmollpaszta tényleg kiváló cipőápolószer! A évben öt országban 36 millió skatulya Schmollpaszta fogyott el. Apré hirdetések. Egy jókarban lévS üveges 2 szárnyas uccai ajtó eladó. Eötvös-u. 48 b. Révay Nagy Lexikon I.— II. kötet olcsón eladó. Cim a kiadóban. ÉpitökI Friss darabos mész olcsó árban kapható, hazaszállítva is, Szarvas fakereskedőnél, Komárno, Rákóczi-ucca. 630 építési és gazdasági közösség kori. fel. Böhm.-Leipa, fiók : Reichenbarg, Gablonzerstr. 8.1. Fiókigazg. Bratislava, Stefaniková 39/11. az összes gazdasági szakértők által mint a legjobban megalapozott és tudományosan felépített intézmény, építési takarékpénzlár lett elismerve, mely kiküszöbölte hasonló intézmények hibáit. Jelzálogos biztosíték ellenében fel nem mondható, 100 százalékban kifizeiésre kerülő, kamatmentes törlési kölcsönt nyújt, mely halálesetben a kijelölt tagra száll át. — Ingyenes prospektus. — Alapszabályok 5 korona beküldése ellenében, vagy bélyegben. Mai fagállomány 5000. 1932 július 25-ig kereken 2*/4 millió Kö lett kifizetve. Minden képviselőnk fényképes igazolvánnyal bir, amelyen jogai és kötelességei fel vannak tüntetve. Kérjük feleinket, szíveskedjenek salát érdekükben az igazolványokba betekinteni. Eddigi folyósítás 23/4 millió Eő, Telefon Í82. 299 Komárno városától 18049/1932. Pályázati hirdetmény. Komárno város tanácsa pályázatot hirdet a városnál elhalálozás íoiytán megüresedett katonai ügyosztály nyilvántartói állásra. A pályázathoz melléklendők: Állampolgársági bizonyitvány Erkölcsi bizonyitvány. 4 középiskola vagy ezzel egyenjogú iskola elvégzését igazoló okmány. Curiculum vitae. Az állam és a magyar nyelv tudása Írásban és szóban feltétlenül megkivántatik. A megválasztandó illetménye az 1926. évi 103. évszámu törvény szerinti illetmény. A fenti okmányokkal felszerelt kérvény Komárno városnál adandó be 1932. évi november 12-ének déli 12 órájáig. A később beérkező vagy nem kellőképen fölszerelt kérvények figyelembe vétetni nem fognak. Komárno, 1932. okt 13. Csizmazia 526 starosta. Komárno városától. 18046/1932. Pályázati hirdetmény. Komárno város tanácsa pályázatot hirdet a városnál egy ideiglenes napidijas szolgai állásra. A pályázathoz melléklendők: Állampolgársági bizonyitvány Erkölcsi bizonyitvány. Curiculum vitae. Elemi iskola elvégzését igazoló okmány. Az állam és magyar nyelv tudása Írásban és szóban feltétlenül megkivántatik. A megválasztandó illetménye napi 20 Ke. A fenti okmányokkal felszerelt kérvény a városnál 1932. november 12-ének déli 12 órájáig adandó be. A később beérkező vagy nem kellőképen felszerelt kérvények figyelembe vétetni nem fognak. Komárno, 1932. okt. 13. Csizmazia 628 starosta. Komárno városától. 18047/1932. Pályázati hirdetmény. Komárno város tanácsa pályázatot hirdet egy ideiglenes napidijas állásra. A pályázathoz melléklendők: Állampolgársági bizonyitvány Erkölcsi bizonyítvány. Négy középiskola elvégzését vagy ezzel egyenjogú iskola elvégzését igazoló okmány. Curiculum vitae. Az állam és magyar nyelv tudása Írásban és szóban feltétlenül megkivántatik. A megválasztandó illetménye napi 25 Ke. A fenti okmányokkal felszerelt kérvény Komárno városánál adandó be 1932. évi november 12-ének déli 12 órájáig. A később beérkező vagy nem kellőképen felszerelt kérvények figyelembe vétetni nem fognak. Komárno, 1932. okt. 13. Csizmazia 627 starosta. Komárno városától. 18048/1932. Pályázati hirdetmény. Komárno város tanácsa pályázatot hirdet a város számvevőségénél egy ideiglenes napidijasi állásra. A pályázathoz melléklendők: Állampolgársági bizonyitvány Erkölcsi bizonyitvány. Érettségi bisonyitvány. Curiculum vitae. Az állam és a magyar nyelv tudása Írásban és szóban feltétlenül megkivántatik. A megválasztandó illetménye napi 25 Ke. A fenti okmányokkal felszerelt kérvény Komárno városnál adandó be 1932. év november hó 12-ének déli 12 órájáig. A később beérkező vagy nem kellőképen fölszerelt kérvények figyelembe vétetni nem fognak. Komárno, 1932. okt. 13. Csizmazia 529 starosta.
