Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-10-15 / 81. szám

Lapunk mai száma a jövő heti teljes Mádié-mfisort tartalmazza Otvenharmadik évfolyam. 81. szám. Szombat, 1933. október 15. «^aa^Ba^^CTMrwOTaarHiwwaawffPrfffi'ffr gwurnwnwr^ wsum m mNgmBKMMmmwmsmtK8*t!^^m&i$mHamfiaawMBasg!S3&SBBBBasBBSt&Biiiamm' i n mini m ■■niimwiiiiiii...... iiiwir«ff KOMAROMI LAPOK POLITIKAI LAP Előfizetést ár csehszlovák értékben! Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 80 Ké, félévre 40 K6, negyed­évre 20 Kö. - Külföldön 120 Ke. Egy esszém ára 1 korona. Alapította: TUBA JANOS. Felelős főszerkesztő: GAAL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAI JÓZSEF dr. Eőmunkatársak: ALAPY GYULA dr. és FÜLöP ZSIGMOND. Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor-u. 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Zsákuccában. Komárom, október 14. A francia politika zsákutcába szorította bele az egész európai politikát önzésével, prepotenciájá­­val és őszinteségének a teljes hiá­nyával. A leszerelési konferencián a németek nem vesznek részt, mert a franciák a békeszerződések meg­kötése óta nem is titkolták egy pillanatig sem azt, hogy ők, a »győztesek« különleges helyzetet kivannak maguknak teremteni. Amig ez a németek ellen ment, Európa ielkiismerete nem tiltako­zóit ellene, hiszen Németország­nak sok ellensége van, de amikor ezt a különleges helyzetet egés2 Európával szemben is arrogáita magának úgy a szépszavú Briand, mint Herriot, Európa gondolkozni kezdett azon, hogy miért meneteljen Franciaország ol­dalán a bizonyos háborúba, ami­kor a béke országútján is halad­hat. Herriot nyíltan vallott szint: nem tárgyal a német egyenjogúság felől, ami annyil jeleni, hogy ha nem érzed magad legyőzöUnek, majd megmutatjuk, hogy az vagy. Ez lenne az európai politika mé­­regíoga, amelyet ki kellene húzni és müven jó az isteni gondvise­lés, hogy gondoskodik a kellő perc­ben államférfiakról, akik ott van­nak, ahol legnagyobb a veszede­lem, mert íme az angol MacDonald azonnal megkeverte az orvosságot, azután beleöntötte a népszövetség tálába, ahol a szükséges prepará­ció után jó! összerázva készen van a medicina, csak az van hátra, hogy bevegye Németország. Köz­ben az izguló francia lelkiismeret, amely mégis mindig mozog a fran­ciában, leült a zöid asztal mellé, összedugták a fejüket ravasz szo­cialisták, dühös radikálisok és de­mokrata republikánusok és elké­szítették a formulát — hányadik ez már az úgynevezett béke-kor­szakban! — és kisütötték az öt nemzetközi egyezmény tervét, a mellyel elakarják sikkasztani az egyetlen főkérdést, amely fel van téve: egyenjoguak-e a németek a fegyverkezés terén is, vagy csak a jó Isten előtt, akit a franciák csak a végső veszedelemben hívnak se­gítségül. Persze Paul Boncour a kereszt­apa, ez a leleménydús szalon szo­cialista, a másik keresztapa pedig MacDonald, a munkásszervezetből kizárt munkásvezér. Mindkettő egy­forma jóbarátja Németországnak, csakhogy Paul Boncour néha nyíl­tan is megmondja gorombaságait, MacDonald pedig csak gondolja azokat és legfeljebb négyszemközt kívánja a világ túlsó parijára. Ez a két jóakaró tehát a paktum-le­lemény dolgában egymásra licitál és az európai közvéleménynek ado­gatja be találmányuknak nagysze­rűségéi. Hiszen mi tisztában va­gyunk azzal, hogy minden cigány a maga lovát dicséri és azt is lát­juk, hogy igen jó cigányok mind­ketten, olyanok, akikkel lehet, sőt keil is alkudni. Ez meg viszont a németek dolga, akik nem men­tek el Lausanneba leszerelési ko­médiának jelenlétükkel asszisztál­ni, az is tőlük 1'ügg, hogy elmen­jenek Londonba, vagy ne, ahova a páros napokon meghívást kap Németország, a páratlan napokon pedig nem hívják meg, hanem dön­tenek majd nélküle — róla. Azt hisszük, hogy erre mégsem kerül a sor. Tisztán áll mindenki előtt, hogy Németország nélkül nincs leszerelés, nincs paktum, és nincs európai béke. Azt lehet meg nem hívni, de kihagyni már nem sem Herriot urnák, akinek beszé­dére egyáltalán nem volt kiváncsi a német külügyminiszler, sem Mac­Donald, aki jó szocialista létére is belejött az európai becsapások és félmegoldások munkájába. Van lehat már angol terv és van nagy­vonalú — Paul Boncour csak ezek­nek a barátja — francia terv is az elmaradhatatlan francia bizton­sági statútum bűzbombájával sú­lyosbítva. Most tehát lehet lanács-Komárom, — október 14. Miniszterek lemondásáról szólnak a hírek. A belpolitikai helyzetet ismerő kö­rökben ismét azt állítják, hogy vala­mennyi koalíciós párt rakaszkodik a parlamenti kormányhoz, még abban az esetben is, ha a mai kormányban sze­mélyi változások következnének is be. A kormány újraszervezésére nézve több féle hir terjedt el, bár ezek eddig meg­erősítést nem nyertek. Egyesek azt állítják, hogy Trapl pénzügyminiszter múlt heti lemondási kérelmét megis­mételte és utódjaként Novák Ágostont, a nemzeti bank igazgatóját emlegetik. Az a hir is tartja magát, hogy üdrzal miniszterelnök nem tér vissza többé a miniszterelnökségre és helyét Malypetr képviselőházi elnöknek engedi át. — Amennyiben Malypetr megválna a kép­viselőházi elnökségtől, ez újabb bonyo­dalmakra vezetne, mert az elnöki ál­lásra a szociáldemokrata párt pályázik és az agrárok viszont ebben az eset­ben Soukup szenátusi elnöknek helyét követelik a maguk számára. Szó van ezenkívül Matousek kereskedelemügyi miniszter távozásáról, sőt egyesek azt is tudni válik, hogy -Viskovsky nem­kozni és legjobb lenne, ha erre egy lágyfejű némel diplomatát meg lehetne hívni. Sajnos, azon­ban, ez a készlel végleg kifogyott Németországban és diplomáciai ka­ra csupa friss elméből áll, akikben dühöng az egészség. Azt a célt, hogy Franciaország, amelynek la­kossága fele Németországénak, öt­ször akkora hadsereget tartson sa­ját külön biztonsága érdekében, nem lesz olyan agyalágyult diplo­mata Európában, aki természetes­nek találja. Hja, de hát Francia­­országnak gyarmatai is vannak ám! Igen, de nem a német határon vannak az északafrikai, délkínai és a délamerikai gyarmatok. Kvalitatív egyenlőség mellett kvantitatív egyenlőtlenség, ez el­fogadhatatlan üzlet Németország számára. Tegyük hozzá, hogy Eu­rópa annak a részének is, amely nem akarja a háborúi. Legcélsze­rűbb lenne a nyilt színvallás, ezt azonban Franciaország a saját jól felfogott érdekében kerülgeti és az egyenjogúságot jegyzőkönyvben akarja megoldani, amit nagyon szépen köszön neki minden német ember és minden európai ember, aki a bőrét félti. Szíveskedjék az egyenjogúságot ne a papíron, ha­nem a gyakorlatban biztosítani, ak­kor jegyzőkönyv sem szükséges ró­la, mert akkor mindenki tisztában lesz azzal, hogy az egyenjogúság nem a német határoknál végződik. zetvédelmi miniszter is elhagyja helyét. Ezek a hirek egyelőre merő kombiná­ciókon alapulnak és bár a döntés a hét végéig megtörténhetik, de az sincs kizárva, hogy csak a jövő héten kö­vetkezik be a teljes kibontakozás. Jövő héten egybe kell hívni a parlamentet. A belpolitikai helyzet kritikus volta mind élesebb alakban jut kifejezésre és ma már egész nyíltan beszélnek arról az eshetőségről, hogy Udríal mi­niszterelnök és kormánya rövidesen be fogja nyújtani lemondását a köz­­társasági elnöknek. Hogy a kormány­­válság miként fog megoldódni, egyelőre bizonytalan, azonban igen fontos, hogy a parlament végre összeüljön és a leg­sürgősebb, terminushoz kötött ügyeket elintézze. Ezek között elsősorban a fizetés csökkentésének ügye vár elin­tézésre, amelyet november 1-én már hatályba akarnak léptetni, amihez nem­csak Trapl dr. pénzügyminiszter ra­gaszkodik, hanem azt maga a kormány is el akarja intézni. De ezenkívül még egy fontos kérdésben kell határoznia a törvényhozásnak. Október 31-én jár le a lakásprovizórium is, amelyet akár a mai, akár módosított alakjában leg­alább is meg kell hosszabbítani. Evég­­ből elkerülhetetlen, hogy a parlamen­tet már a jövő héten, október 20 és 25-ike közötti időben összehívják. A képviselőház elnöksége pénteken tar­tott ülésében határozott a parlament összehívásáról. TJdrzal miniszterelnök kihallga­táson jelent meg a köztársasági elnöknél. A miniszterelnököt csütörtökön ki­hallgatáson fogadta a köztársaság el­nöke Lanában. A kihallgatás az aktu­ális politikai kérdésekre terjedt ki s kihallgatás után a miniszterelnök visz­­szatért Karlsbadba. A kiadott hivatalos jelentésből a beavatottak azt a követ­keztetést vonják le, hogy Udrzal mi­niszterelnök ezúttal még nem terjesz­tette elő lemondását az elnöknek, amit egyébként a minisztertanács elé sem erjesztett eddig a kormányelnök. A miniszterelnök a köztársasági elnöknek Trapl dr. pénzügyminiszter lemondá­sát sem nyújthatta át, mert hiszen a miniszterelnök ezidö szerint nem hi­­vataloskodik, szabadságon van és az ügyeket hivatalos helyettese, Bechyne miniszter végzi. A pénzügyminiszter­nek lemondását tehát a helyettes mi­niszterelnöknek kell közvetítenie a kor­mány elnökéhez. Ebből a tényállásból arra lehet következtetni, hogy a mi­niszterelnök a köztársasági elnöknél lefolyt kihallgatása alatt semmiféle fel­mentés iránti kérvényt nem terjesz­tett elő. Ka nem a pártpolitika domi­nálna a vasutat, 1279 millió megtakarítást lehetne elérni. A vasutügyi minisztérium kebeléből Machal mérnök, osztályvezető előadást tartott a vonatokról Pozsonyban és előadásában kimutatta, hogy az állam­vasutak helyzete nem olyan kilátásta­lan, hogy ne lehessen kibontakozást találni. Ehhez azonban szükséges lenne a takarékosság elvének az államvas­utaknál leendő megnyilvánulása, mert csak takarékossággal lehet itt segíteni. Az előadó szerint több állás eltörlésé­vel nagyobb személyi megtakarításo­kat lehetne elérni éspedig 17.000 fe­lesleges vasúti tisztviselő nyugdíjazá­sával 280 millió koronát, áru- és anyagbeszerzésnél 300 millió koronát, a racionális anyagfelhasználással 143 millió koronát lehetne megtakarítani, a vasúti jövedelmek emelésével, illetve a kereskedelmi vezetés átszervezésével 100 millió korona többletre lehetne számítani s végül az adóterhek csök­kentésével 450 millió koronát lehetne megtakarítani. Ezek a takarítások vég­összegben 1279 millió koronát tesznek ki. Természetes azonban, hogy az ilyen megtakarításoknál minden erővel meg kellene akadályozni, hogy a pártpoli­tika a vasutak vezetésében is éreztesse hatását. POLITIKAI SZEMLE T

Next

/
Thumbnails
Contents