Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-10-08 / 79. szám

1932. október 8. »KOMAROMI LAPOK« 3. oldak meg kellett fizetnünk az utat, ezt a prágai potyautazást sérelmesnek tart­juk a jogegyenlőség alapján. Nem mintha pont Prágába kívánkoznánk, hanem ránk férne egy kis vakáció, — mondjuk — a Magas Tátrában, ahol szép az ősz melankóliája és egye­nesen pompás a tél. Reméljük, hogy Stunda képviselő más számlát nem kapott. A pilzeni korsók és a jó virslik számlái ki van­nak egyenlítve. Bár Gutának akkor rossz hírét költötték egy-két fegyelme­zetlen magyarral kapcsolatban, de ez kicsiben hasonlít a szentgáli kaland­hoz, amikor még magyar őseink nye­reg alatt puhított rostélyosokkal ruc­cantak át Svájcba egy kis akkori jó valutáért és így a szentgáli apátságot is meglátogatták, mintázta kolostor króni­kája megőrizte a jámborés együgyü He­­ribáld f átér elbeszélése alapján. De hát vitézlő őseink nem kaptak erről szám­lát, hanem ellenkezőleg, maguk nyúj­tották be és azonnal le is számítolták nekik. Ebben a gazdasági válságos világban ekkora számla feltűnést kelt, de ha azt az agrárpárt címére küldik meg, ott ez icipici kis bagateli összeg, mivelhogy ez a pártkassza kimeríthe­tetlen. Tehát reméljük Hula úrral együtt, hogy fizet is. Költségvetési provizórium terve merült föl a politika horizontján, mert a képviselőház egybehivásának ideje még mindig bizonytalan és ha a törvényhozást össze is hívják, már nem marad annyi idő, hogy az állam költ­ségvetését törvényes határidő alatt tető alá hozzák. Mikor a képviselőház jú­lius hóban sok eredménytelen párt­közi tárgyalás után hirtelen bezárult, akkor mindenki arra gondolt, hogy majd szeptember elején folytatják a törvényhozói munkát és a pártok kö­zött áthidalhatatlannak látszó ellenté­teket felidéző súlyos kérdések meg­oldást nyernek. A kormány azt hir­dette, hogy legkésőbb szeptember kö­zepén összeül a képviselőház, azonban még ma sem tudják biztosan, hogy mikor kezdik meg a munkát a képvi­selők, akik különben sem igen erőlte­tik meg magukat a törvényhozói mun­kában, Az idő múlik és a kormány nem tud az őt támogató koalíciós pártok között harmóniát teremteni, sőt minél tovább halasztgatjaja képviselőház ösz­­szehivását, annál bonyolultabbá válik a helyzet, amiből azután egyáltalában lehetetlen lesz a kibontakozás. A függő kérdésekhez most a mindenek előtt legaktuálisabb kérdés, az állami al­kalmazottak fizetésleszállitási kérdése csatlakozott, aminek megoldása szét­eséssel fenyegeti a koaliciót, mert a külömböző pártérdekek ebben a kér­désben is legyőzhetetlen akadályokat emelnek. A pénzügyminiszter az 1933. évi költségvetés kiegyensúlyozására elkerülhetetlenül szükségesnek tartja a fizetések csökkentését és ahelyett, hogy más irányban keresne fedezetet a defi­cit pótlására és ahelyett, hogy az ál­lamnak különböző holt beruházásainál érvényesítené radikális módon a taka­rékosság elvét s azokat a költségeket szüntetné be, amelyek a semmi hasz­not sem hajtó külügyi reprezentálás fe­dezetére szolgálnak, a t'sztviselők'.verej­­tékes kenyeréből akar letörni egy da­rabot, hogy a költségvetés deficitét eltüntesse. A pénzügyminiszter e terve nagy felháborodást vált ki az összes pártok­ban, polgári és szocialista pártok egy­aránt lehetetlennek tartják annak ke­resztülvitelét s mégis arra törekszik a kormány, hogy ezt a tervet ráoktroál­­ja a pártokra. A kérdés miatt máris a koalíció bomlása mutatkozik. Egyes pártok a legridegebben elzárkóznak a Megérkeztek az új ^ |iéi és lányba télibabátob | az eddiginél sokkal nagyobb választékban. Kötött áruk, bőröndök ésférfi divatcikkek szin- II íén nagy választékban. "Kertész J Jenő ^%l~Bai Ei~ szerencsétlen terv elfogadása elől s úgy látszik, hogy hiába kísérli meg a miniszterelnök a pártok vezéreivel való tárgyalást, igyekezete meddő marad és a kérdés megoldást nem nyer. A pár­tok között nem sikerül megegyezést elérni s ma már annyira megromlott a helyzet, hogy itt van október közepe s még mindig nem képes a kormány a törvényhozást összehívni. Hát bizony ez szomorú állapot és a tehetetlenség­nek akkora mértéke, hogy épen ideje volna már más kormánynak átvenni az ügyek vezetését, amelyet az Udríal kormány egyáltalában nem tudott a kellő mederben megtartani, sőt prog­­ramtalanságával kaotikus állapotokat teremtett. Ez a tehetetlenség oka an­nak, hogy az állami költségvetést eb­ben az évben már nem tudják letár­gyalni s csak provizórikus előirányzat fog állani rendelkezésére a kormány­nak, amely az állami életet meg fogja bénítani s az állami gazdálkodásnak gá­takat és akadályokat emel. S a mai helyzetben még jó lesz, ha a provizó­riumot is megkaphatja a bukását ré­gen megérdemelt csehszlovák kormány. mmmmammma» könnyű, kiadós táplálko­zásra van szükségük. Nehe­zen emészthető zsír nem való öreg gyomornak. Ezért lujMtncuCfműidig Visszaballagunk, mint a rák. Nem lehet reggel 8 óra Most már 5 óra után nek fel a távíróban. előtt telefont használni ősszel és télen, ajánlott és expressz leveleket sem vesz-Komárom, — október 7 A legnagyobb nyilvánosság elé kí­vánkozik a posta és telefonszolgálat ügye, amely közérdeket képvisel. Most ezen a téren olyan visszafejlődések történtek, — készséggel ismerjük el, hogy nem a helyi postatáviró vezető­sége kezdeményezésére — amelyek a várost visszalökik a falu színvonalára. Ott ugyanis annyiban vannak jobb viszonyok, hogy a postai szolgálat nem délután öt óráig, hanem hat óráig tart. Az, hogy a téli hónapokban a tele­fonszolgálat reggel 8 órakor kezdődik, nem egyeztethető össze egy város ke­reskedelmi életével. És Komáromban októbertől április elsejéig nem lehet telefonon senkit sem felhívni és nem le­het interurbán hívásokra sem válaszolni, ami sűrűén történik meg. Nyilvánvaló, hogy ez nem városi, hanem falusi ál­lapot és mintha ezzel bizonyítani akarná a postaigazgatóság azt, amit a közigazgatásban megcsináltak, hogy városok nincsenek, hanem csak faluk, ahol a biró és a kisbiró az úr, a pógár pedig csak arra való, hogy fizessen rogyásig. Csodálatos, hogy a postaigazgatóság ezen az egy órán takarékoskodik, ami­nek semmi értelme sincsen. Komárom­ban pedig, ahol elegendő számú sze­mélyzet áll a posta rendelkezésére, ez igazán nem jelent sem megtakarítást, sem pedig munkatöbbletet, mivel a nyári évszakban reggel hét órától kilenc óráig tart a telefonozási idő. Meg kell jegyezni, hogy még ez is kevés, mert a telefonszolgálatnak legalább is éjfélig kellene lennie minden húszezer lakosú városban, ahol éjjel is élnek az em­berek és nem feküsznek le a tyúkokkal. Az, hogy a telefonszolgálatot a köz­­egészségügy, közigazgatás, közbizton­ság, tűzrendészet nagy érdekei követe­lik, talán szintén nem mellékes. A másik intézkedés pedig egyenesen megdöbbentő. Eddig a nyolc óráig feladott levelek el is mentek az éjjeli vonatokkal. Most ajánlott és expressz leveleket a posta csak délután öt óráig vesz fel, a hivatalos órák tartama alatt és a távirón nem lehet ilyeneket fel­adni, amit idáig egész kilenc óráig lehetett. Ha ez nem rákszerü visszafejlődés, akkor semmi sem az. Hány iroda van Komáromban, mely levelezését nem bonyolítja le a délután korai óráiban, hanem az esti órákban! Ezek most arra vannak ítélve, hogy leveleik nem mennek el aznap, hanem a postán maradnak másnap reggelig. Ezek után nem is következhetik más, mint visszatérés anno 1832, amikor egy levélhordó járta be a várost és ha nagy volt a sár, a leveleket visszatette tarisznyájába, megvárta mig a sár meg­'Sßj&äsit KIADÓS. TISZTA MÖVÉNYZSIRT fagy és közlekedni lehet a város külső részeivel. Valóban sok dolgot megér­tünk már, de az ilyesmi igen megren­díti a postába, mint intézménybe vetett hitünket. Tudjuk, hogy ez is felsőbb intézkedés, de ha ezeket az intézkedé­seket bíráljuk, meg kell állapitanunk, hogy olyan emberek csinálhatják, akik nem jártak még vidéki városban. Re­méljük, hogy ez az állapot csak átme­neti és nem hisszük, hogy Komárom­ban már délután öt órakor álomba merülne a posta, amelynek a postai forgalom érdekében a napi munkát még a kései órákban is pontosan kell elvégeznie. Mint furcsaságot említjük fel, hogy a napokban visszaérkezett egy keres­kedőnek a levele, felbontva, azzal a jelzéssel, hogy a pozsonyi postahiva­talhoz már nyitott állapotban érkezett Zárt levélről, tehát levéltitokról van szó. Jó lenne megtudni, hogy kinek a kíváncsisága nyitogatja ki Komárom és Pozsony közt a magánleveleket. Ennek a körmére kell koppintani, de olyan kiadósán, hogy egész életére megérezze. Két hétig fog tartani a komáromi esküdtszéki ciklus. A lévai arzénkeverök ügye. — Családi drámák a törvény előtt. — Gyújtogató falusiak. — A kerületi bíróság őszi esküdtszéki ciklusa igen érdekesnek Ígérkezik. Kü­lönös érdeklődésre tart számot az, hogy ezen fogják tárgyalni a lévai arzénnel mérgező asszonyok ügyét, miután a vizsgálatok ez ügyben befeje­ződtek s az anyag az ügyészség, illetve a bíróság kezében van. Az esküdteket kisorsolták s a ciklus hétfőn, i 0-én kezdődik meg. E napon kezdik tárgyalni Madarász István bátorkeszí mun­kás gyilkossági bünpörét, valamint másodrendű vádlottként Dukán Franciska ügyét, akit gyilkosságra való felbujtással vá­dol az ügyészség. Madarász István a vád szerint, Dukán Franciska szeretője volt s mivel Madarásznak volt felesége is, összebeszéltek, hogy Madarászáét elteszik láb alól. Madarász több Ízben kísérelte meg, hogy megölje feleségét. 1930-ban mérget kevert az éte­lébe, 1931-ben kútba lökte. Mind­két esetben megmenekült az asz­­szony a bestiális férj gyiikossági kísérlete elől, végre a férjnek mégis sikerült aljas tervét véghezvinni s egy este kicsalta feleségét a gyü­­mölcsőskertbe, ahol először agyon­verte, majd felakasztotta egy fára, az öngyilkosság látszatát keltve. Rábizonyult a gyilkosság, amit a csend­őrség előtt bevallott, a vizsgálóbíró előtt azonban már mindketten tagad­tak. — A második ügy Lippo Ferenc kurali napszámos gyujtogatási pőre. A harmadik szándékos emberölés ügye. Kovács Ignác Bucskó, komárom­­szentpéteri cigány egy vonó miatt agyonverte Lakatos Jánost. A következő ügy megint egy családi tragédia. Lakatos Lajos 20 éves csatai munkás viszonyt folytatott Lakatos Gergelyné­­vel s hogy megszabaduljanak a férj­tői, agyonverték. Kisiklott a csallóközi vicinális Szerdán délután a Pozsonyból Ko­márom felé indított csallóközi helyi vonat két kocsija Ekecs állomás kö­zelében kisiklott. Szerencsére csak a személykocsikhoz kapcsolt tehervago­nokról volt szó, amelyek azonban rá­dültek a pályatestre s az utazóközönség körében nagy riadalmat okoztak. Sú­lyosabb szerencsétlenség nem történt, a kocsikat megfeszített munkával si­került visszaállítani a sínpárra s a vo­nat késéssel folytatta útját. Tekintve a csallóközi vonatok sokszor kifogásolt lassú menetidejét s a tipikusan viciná­lis közlekedést, a kisiklás különösnek tűnik. A vizsgálat megindult. Fényképészeti készülékek, filmek és papírok Hacker és Neufeldnél.

Next

/
Thumbnails
Contents