Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-10-01 / 77. szám

»KOMÁROMI LAPOK« 3. oldat. 1932. október 1. ban ma ne méltóztassék adó nélkül kalkulálni, mert csak úgy kipökni az asztalra százezres jövedelmet nem lehet anélkül, hogy az adófizetéssel is tisz­tába ne lennénk. Oh milyen boldog burzsoák lennénk, ha a Nádor ucca aszfaltján százezres jövedelmek szoknyáit és kalapjait, meg felöltőit fujdogálhatná az ősszi szellő! Azonban Komárom nem ilyen szeren­csés. Ide nyugdíjasok özönlenek, akik megvesznek egy egy viharvert régi házat és annak kuckójában merenge­nek a régi időkről, mig a kézbesítő meg nem zavarja álmodozásukat és nem kézbesíti nekik a jövedelemadó kivetést, amelynek egyik tétele — mondjunk csak egy számot — 800 korona és a másik tétele a jövedelem-Saját tudósítónktól. Sok vig és szomorú riportot irtunk már, de az alábbihoz hasonlót nem igen sokat. Ott kezdődött a dolog, hogy Havasi Gyula párkányi aranyművesnek dolga akadt Érsekújváron. Amikor a dolgát elvégezte, egyik ismerősével, Haulik Lajossal mulatni ment és gyorsan ürültek a poharak. A város egy másik vendéglőjében mulatott Kulina Gyula kertész Szekeres János nevű barátjával nők társaságában. Éjfél már elmúlt, amikor haza akar­tak menni és körülbelül a zsidótemplom előtt lehettek, amikor szemben talál­koztak Havasi Gyula párkányi arany­művessel és társaságával. A fölvett jegyzőkönyv szerint Havasi ittas álla­potban kötődni kezdett Kulináékkal. Eleinte csak szócsata volt közöttük, de hamarosan verekedni kezdtek és elő kerültek a kések. Kulina erősen a hátába szúrt Havasinak, akinek a hátából erős sugárból ömlött a vér. Nagy lett erre a riadalom, mert Havasi nagy fájdalmában igen sok­szor felorditott. A csoporthoz mind több és több kiváncsi csatlakozott. Az erősen vérző aranyművest Hauiik átkarolta és a Városház uccában lakó Frank dr. orvoshoz akarta cipelni. Tör­ténetesen ugyanabban az uccában la-Saját tudósítónktól. Röviden jeleztük már, hogy a vá­ros számvevői hivatala az idén a tör­vényes idő pontos betartása mellett készíti el a város 1933. évre szóló költségvetését. A költségvetés már el­készült, sőt a tanács elé is terjesztet­ték, amely érdemben a legközelebbi ülésén fog ezzel a fontos üggyel fog­lalkozni. A számvevőség által elfogadásra javasolt költségvetés ezúttal is rendes és rendkívüli költségvetésből áll. A jövő évi rendes költségvetés szükség­lete 9.802.820 Kő OG f-t tesz ki, amely­re rendes fedezetül 7,786.7.54 Kő 75 f-t vettek föl a költségvetésbe. A hi­ányzó fedezeti összeg ezszerint kitesz 2,016.065 Kő 31 f-t, amely hiánynak fedezetére a következő számvevőségi javaslatot terjesztik elő: kivetendő vá­rosi pótadóban 180o/o, amely a házbér­adó és a többi egyenesadó után ki­vetve összesen kitesz 1,036.900 Ke 90 f, a községi pótadók ak­tív hátraléka az előző évekről 340.536 Kő 25 f, adópótlék 320 korona a munkanélküli alap javára. Ma drága városatyánk, tessék tudomásul venni, hogy Komá­romban minden olyan adózó, aki pár száz korona jövedelemadót fizet, — tehát a jobb keresetű munkás is, — hiszen ők tanúsíthatják ezt elsőkézből: megfizeti ezt a munkanélküli pótlékot A százezres jövedelmek százszázalékos pótlékot. Akkor tehát el tetszik hibázva lenni: hiszen örülnie kellene minden munkásnak, hogy vannak százezres jövedelmek még, amelyeket itt már leszüretelt a gazdasági válság. Mi azért nem vagyunk rossz burzsoák, ha nincs is százezres jövedelmünk, de a nép­konyhára csak azért is adakozunk! Voila! • . mmmm. Komárom, szeptember 30. kik Frank dr. ügyvéd is és természe­tesen a részeg társaság eltévesztette, mert különben meg se irnók az esetet •és az orvos helyett az ügyvéd háza elé mentek és ott kezdtek dörömbölni és csengetni. Az álmosan fölriadt ügy­véd kezdetben nem tudta miről van szó, de amikor megtudta a tévedést, sok idejébe került, amíg meg tudta magyarázni a kótyagos tömegnek, hogy ő doktor ugyan, de gyógyítani nem tud. Megértette velük, hogy az orvos a szomszédban lakik. A 20—30 főre emelkedett tömeg erre az orvos kapuján kezdett döröm­bölni. Az emeleten lakó orvos már egy félórája hallotta a zajt az uccáról, nem sejtette, hogy a dörömbölés neki szólt és nem nyittatott kaput. Erre a türelmetlen tömeg bezúzta a kapu üveg ablakait. Közben az aranyműves a nagy vérzés miatt, már a végét lát­szott járni. Végre az orvos ajtót nyitott és ke­zelni kezdte a beteget, aki a kötszerek láttára annyira megvadult és annyira kitört, hogy úgy kellett lefogni. Az előbbi gyengeség csak látszat volt és amig az orvos bekötözte, rendőröknek kellett ott asszisztálni. A késelési ügyben megindult a vizs­gálat. Komárom, szeptember 30. egyéb aktív hátralék 550.689 Kő 47 f, pénztári készlet az év végén 88.614 Kő —f, összesen 2,016.740 Kő 62 f. s így tiszta maradvány mutatkozik a költségvetésen 675 Kő 31 f. A város rendkívüli költségvetésé­ben felvett szükséglet 5,120.000 Kő-t tesz ki, amelynek fedezetére az uccák rendezésére felveendő kölcsön fog szolgálni. E főtételeket összehasonlítva az 1932. évi költségvetés főösszegeivel, úgy találjuk, hogy a folyó évre fölvett rendes szükséglet nagyobb összeg volt (10,040.844) természetesen a fedezet is (8,079.586). Az 1932. évi költség­­vetés hiányára 190o/0-os pótadó szol­gál fedezetül, ami kerek tíz százalék­kal nagyobb az 1933. évre kivetni ja­vasolt százaléknál. A költségvetést a város tanácsának szeptember 30-án délután Csizmazia György városbiró elnöklete mellett megtartott ülésén Herczegh István számvevő ismertette, mely után a ta­nács határozatilag kimondotta, hogy a költségvetés érdembeli letárgyalása céljából elrendeli a költségvetés sok­szorosítását és annak a tanács, pénz­ügyi bizottság és képviselőtestület tag­jai részére mielőbbi kiosztását. Októ­ber hó első felében tehát már alkalma lesz a tanácsnak és pénzügyi bizott­ságnak a jövő évi költségelőirányzattal behatóan foglalkozni és a képviselő­testületi közgyűlés számára kellőké­pen előkészíteni. Gondolatok a tudomány­ról és művelőiről.*) Irta: dr. Kenessey Kálmán, Ógyalla. A tudomány és művészei gerince a kuliurának. A tudomány az igazat keresi, a művészet a szé­pet. De az igazi tudomány a jóság jegyében jár, mert jót akar tenni az emberekkel. Farkasordító, kegyetlen fagyos éj­szakák köszöntöttek a Kis-Alföldre 1914. év januárius havában. A csont­hóra fagyott dérvirágok fagyasztó csil­logással verték vissza a téli Hold hi­deg, kékes fényét. Bundába burko­­lódzva mégis ott dolgozott a spek­troszkóppal felszerelt nagy látcsöve mellett az »Öreg úr«, Konkoly Theyc Miklós, a magyar csillagászattan atya­mestere, minden korok egyik legzse­niálisabb csillagfizikusa éjszakárói-éj­­szakára. A Hold szinkép-telvételeit vé­gezte, hogy megtudja: milyen kris­tályos kőzetekből épült fel Földünk­nek ez a bolygója. De alig piheni ki az éjszakai fáradalmakat, laboratóriu­mában folytatja a kutatást: méri a különböző ősgránitok, ősguliszok visz­­szavert fény-spektumát. Méri és ösz­­szehasonlítja a Hold-megfigyelésekkel, mert a két színkép egyezősége adja a Hold, illetve a Föld életkorát és ezek a vizsgálatok megadják Wegener el­méletének egyik igazolását. Konkoly Thege Miklós itt fáradott és küzdött ógyallai otthonában, mig a halál fél­beszakította munkáját. — Wegener pe­dig hősi halált halt a tudomány érde­kében Grönland jeges mezőin, ahol a csonthóra fagyott dérvirágok fa­gyasztó csillogással verték vissza a téli Hold hideg, kékes fényét!... Az Alpok glecser-jegébe vájt labo­ratóriumában, ahol a jégréteg adta a sugárszűrő-közeget — végzett sugár­zási mérések új kozmikus sugarak felfedezéséhez vezettek, amelyek tá­voli csillagvilágok sugárzó-energiáit hozzák Földünkre. Hogy ezeket köze­lebbről megismerhessük, gömb-labo­­latóriumával már két ízben repült fel Piccard professzor a sztratoszfé­rába, ahol 50—60°-os hideg mellett csak vízszintes légáramlások vannak. Éjt, napot egybetéve dolgoznak a tudósok, hogy minél jobban megköze­lítsék a való élet tényekben meg­nyilvánuló igazságait, amelyek ösz­­szességét nevezzük ismeretnek. Az is­meret az emberi szellem önfenntar­tásának egyik alapvető ténye. »Nem mulatság és nem is magánszorgalom eredménye, hanem a létnek és nem létnek a kérdése, mert világunk az igazság alapgondolatán épül fel s ezért csak az tud benne megélni, aki igaz és nem igaz között különböztetni tud.« Az ismeret úgy jön létre, hogy az öntudat szembeállítja magával a mást és e más-sal szemben megőrzi ön­magának azonosságát. Én az vagyok, akinek önmagamat, mint egyéniséget (individuálitást, mástól különbözőt) megismertem — »más« a rajtam kí­vül álló valóság kozmikus adottsága. Én is, de a más is a Kozmosz egy valósága. Az »én« észreveszi a »nem én«-t (a »mást«), de a »nem én«-nel szemben fenntartja egyediségét, indi­vidualitását, — személyiséggé válva (fejlődve) szuverenitását. A »nemén« megértése az ismeret. Az egyes isme­­reteket a lényeg és a forma, az állan­dóság és a változás, a mozgás és a cselekvés ,az élet és a halál, az ok­­törvény és a célszerűség kategóriáiba helyezzük el. Ez az ismeret megala­pozása, fundaciója. A részlet-ismere­teket aztán egyetlen egységes gondo­­latközponlba foglaljuk össze, amivel megadjuk az ismereti világnak a rend­szerét. Az egyes ismeretek nagy egy­*) 1932. IX. !0. A „MAR“ diákűongresszus kulturestjén tartott felolvasás. illik 5 If Ilii fehér, foszfásralranko és vámmentesen 36 Ke, pelyhes 70 Ke. Mintái ingyen küldünk. Sachsel, Budapest 5. Dob-u. 3. RendelésgyűjtSket magas jutalékért 475 keresünk. ségekben való olyan feldolgozását, amely tisztán a tapasztalatra támasz­kodik, a jelenségeket, mint tényeket megmagyarázza és összefoglalja: ne­vezzük tudománynak. A tudomány, mint az ismeretek egységes rendszere, a mindenkori szellemi fejlődés fokán adja a világ megértésének és magya­rázatának szellemi alkatát s vele együtt a »világ tiszta képét«. így a tudomány nem egyéb, mint rendszer­be egységesített ismeret s mint ilyen az emberi értelem teljesítményének az összessége. így a tudomány csak egy s a célja nem egyéb, mint a vi­lágosság. Részekre csupán szellemi erőinknek és eszközeinknek gyarló­sága osztja. Megosztottsága művelőire nézve csak célszerűségi követelmény, de a lényegéhez nem tartozik. A tu­domány megosztott részeit nevezzük szaktudományoknak, amelyeket Letö­rne ndi így határoz meg: »az össz­­tudomány alkalmazása a tudás bizo­nyos ágára.« — »Egy olyan felsőbb­rendű értelem számára — írja Ra­mon y Cm fal amely ismerné a világ egyetem tüneményeinek összes titok­zatos összefüggéseit, megszűnnének a (szak)-tudományok, mert összeolvad­nának az egységes Tudományba. — Szemünk az össztudományt óriási fá­nak látná, melynek ágai az egyes részlet-(szak)-tudományok, törzse pe­dig az az elv, vagy azok az elvek, melyből táplálkozik. A szaktudós ha­sonlít a levélen ülő hernyóhoz, mely abban a csalódásban él, hogy kis vi­lága egymagában ringatózik a térben; a filozófiai érzéssel biró egyetemes tudós pedig meglátja az ágak sokasá­gán túl a közös törzset.« A tudományos kutatás nem lesz más, mint az igazság megismerésének folyamata a tényeken keresztül, mint a kutatás tárgyain. A tudós keresi a világosságot, hogy fényénél meglássa az igazságot. »Ö az egyedüli, aki né­mileg megérti azt a titkos nyelvet, melyen Isten a Természetet megírta; csak ő képes megérteni a Teremtés csodálatos művét s ezáltal az Abszo­lút kultuszának áldozni, hatalmas al­kotásain keresztül azt megismerni, csodálni és imádni.« (R. y. Cajal.) (Folyt, köv.) Ä kisipar mai helyzete és O «O JFJF ® jovoje — szeptember 30. A mindjobban fokozódó gazdasági válság, a munkásosztályon kivül, egyet­len társadalmi osztálynál sem vált ki oly nagyfokú bizonytalanságot és el­keseredést, mint a kisiparos osztálynál, amelynek létfentartási lehetőségei oly annyira összezsugorodtak, hogy már most sem tud megküzdeni a reá há­ruló közterhekkel és az életfentartás nehézségeivel. E nagyfokú bizonyta­lanságot napról-napra fokozza az, hogy műhelyeikben a pókok munkáján ki­vül heteken és hónapokon át nincs semmi munka. E jelenségek igazolják azt, hogy a kisiparososztály létfentartási harcában magára van hagyatva és látnia kell azt, hogy az az illúzió, amely idáig táplálta, nem volt más, mint légvár. Áll ez elsősorban is a politikai pár­tokra, amelyeknek állandóan uszály­hordozója volt, mivel azoktól várta helyzetének javulását, de ahonnét so­hasem kapott mást, mint üres és tar­talmatlan szónoklatot, amelynek állandó jeligéje volt a kisipar megmentése. Mindezen jelenségek igazolják azt, hogy a kisiparos életlehetőségének Amikor a hasonnevű ügyvédet az orvossal S Amig kimagyarázzák a tévedést, addig csaknem elvérzett a szegény beteg. - Ha a beteget le keli kötözni, hogy a sebét bekötözzék. - Amikor valaki Párkányból kiruccan máshova mulatni. Elkészült a város 1933. évi költségvetése 9,802.820 Ke. 06 f. rendes szükséglet, 7,786.754 Kő 75 f rendes íedezeí mellett 2.0í6.0ő5 Kő 31 í a hiány. A számvevőség 180% póladő kivetését javasolja.

Next

/
Thumbnails
Contents