Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-10-01 / 77. szám

Lapunk mai szárma a jövő heti teljes Rádió-műsort tartalmazza őt venharmadik évfolyam. 77. szám, Szombat, 1933. október 1 Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 80 KC, félévre 40 Kf, negyed­évre 20 KC. - Külföldön 120 K5. Egyesszám ára 1 korona. Alapította: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAAL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Eőm unkatársak: ALAPY GYULA dr. és FCLÖP ZSIGMOND. Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor-u. 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Komárom, szeptember 30. A népszövetség közgyűlését az idén Ue Yalera, az ír szabadállam és köztársaság elnöke nyitotta meg, amint ilyenkor írják, szenzációs beszéddé!. Mi a beszéddel nem a szenzáció szempontjából foglalko­zunk, ha ma annyira sülyedl a világ ítélőképessége, hogy szenzá­ciónak találja az igazságot, mely ha kíméletlen, ha bántó, ha sértő is, de mégis csak igazság marad: ez lehel eltévelyedése a kornak, vagy a divatnak. A szenzációt te­hát, mint külsőséget meg- és el­vetve szenteljünk egy kis figyel­met De Valera szavainak, aki a népszövetséget aposztrofálva, kije­lentette, hogy a népszövetség ön­­dicséreléböl és önmegelégedéséből nem tudnak a népek megélni. Ez az első igazság. A népszövet­ségnek annyi zenekara van a vilá­gon, mely mind az ő indulóját játssza, hogy a laikus azt hiszi, hogy csak erre lehet lépni, mert a világ haladásának ritmusát a népszövetség diktálja, hiszen az alapszabályokban minden szép és jó benmvan, azt kell tehát hinni mindenkinek, hogy a népszövet­ség teljes és jó munkát végez, hi­szen angol és francia, meg svéd és holland lapok, és számos más nemzet sajtója egyebei sem tesz. mint a népszövetség intézményét dicséri. Pedig — szól tovább De Valcra megállapítása — a népszövetség tele van kudarccal, elvégezni sem­mit sem tud, de nem is akar, ha­nem bizottságosdit játszik, szóval a üépszövetség tehetetlen, kezde­ményezései nem sikerülnek és cé­lozva a legutóbb nagy garral meg­indult és semmi eredménnyel nem végződött leszerelési konferenciá­ra, mely a végén köznevetségbe fulladt, megállapítja, hogy kár azért a sok pénzért, amelybe ez az intézmény kerül és kár a sok szép időért, melyet az államok delegá­ciói itt elpocsékolnak. A bizoll­­ságosdi játék ezt nem éri meg, mert mindenki üres kézzel megy vissza hazájába. Kiadják a kék­könyveket és más fecsegéseket drá­ga pénzen kinyomtatnak a nem­zetközi írázisgyár költségén és azt hiszik, hogy ettől boldogabbak let­tek a népek. Mennydöröglek a rab­szolgakereskedés ellen, de egyet­len rabszolgának sem tudták visz­­szaadni a szabadságát. Konferen­­ciáztak a leánykereskedés ellen és éppen úgy virágzik az emberhús­vásár, mint azelőtt. Iiizollságozlak az ópium ellen és Marseille-ben annyi a hasis barlang, mint Kína kikötővárosaiban. Folytassuk? Fe­lesleges. És leszerelési konferen­ciáztak, amelyen már minden de­legátus olyan jól kialudta magát, hogy odahaza éjjeli élettel kényte­len visszaállítani régi életrendjét, de nem szereltek le egy fél gép­fegyvert se. A hivatalos körök — értsed alat­ta jó olvasó a francia nagytőkét és az angol áldemokráciát, a bel­ga vélcménytelenséget és a kisan­­lanl programlalanságot, amely ott ül a népszövetség első padsoraiban — bűvös hallgatással fogadta De Valera elnöki megnyitóját, aki rö­vid szavakkal megemlékezett ar­ról a nagyszerű küzdelemről is, melyet az írek évszázadok üldö­zései, kegyetlenségei és Istennek különös csodái mellett folytatnak még ma is a hipokrita és elnyo­mó angol hatalommal szemben, amely küzdelemben győztesek is maradlak a kelták utódai a fél­germán kereskedő nemzet kalmár­szellemével szemben. Egy börtön­­visell, többször is halálraítélt em­bernek, akinek az életéért már nem adlak egy szál Kreugcr-gyufát és most mégis a népszövetség elnöki székében ül, ugyan micélja lenne ebből a székéből nem azt mondani, ami az igazság és amivel szemben más igazság nincsen! De Valera ezzel befejezte beszé­dét és megy haza Irhonba, ahol tovább folytatja az elnyomottak nagyharcát és viszi nemzetét majd újabb és újabb régióiba az Írek­nél eddig nem ismert és nem lá­tott szabadságnak. De Valera köny­­nyítetl lelkiismeretén. És még egy bizonyos: De Valera ezért a be­szédéért nem kapott fél pennyt sem, ellenben a népszövetségi la­pok dührohamál sikerült vele pro­vokálnia. De Valcra-nak ez mind­egy, mert magasan ezek felett a hullámok felett úszik az ő ideális hajója. Elhangzott a közvád és vele szemben felemelkedik helyéről a közvédő, Politisz a neve és hazája Görögország. Már a ravasz Odisz­­szeusz, a bolygó görög, fal mellé állította az ókor világát Iláriádái­­val és ismerjük ezt a szép ember­fajtát még abból az időből, ami­kor igazmondása már több volt, mint kétséges, amelyet a római költő igen finoman úgy fejezett ki: félek a görögöktől akkor is, ha ajándékkal közelednek felém. Po­litisz védőügyvéd úrnak fulmináns riposzlozásai tehát ezért nem hat­nak meg és ezért nem változtatja meg hangulatunkat és a világ han­gulatát sem a népszövetséggel szemben, óh Politisz, a romanti­kus rablók, a füge, a kitiltott édes­­szöllő, a hamis drachma és az összeesküvések klasszikus hazája­nak dicső fia, ékcsenszólásod év­ezredes demosthenesi múltjának tradíciói ellenére sem hiszünk ne­ked, mert ajándékot hozol a szá­munkra, a népszövetségnek apo­lógiáját. Minél jobban dicséred, annál alaposabb a gyanúnk, hogy Odisszeusznak égy kései cpigonja áll elöltünk, aki az igazmondás egyeneséről lekanyarodik a népszö­vetség görbe vonalaira és bármeny­nyire csoporlosílod úgy a semmil­­levésl, hogy az lázas tevékenység­nek lássék, Polilisz, a kapott lap­sok ellenére is vesztett ügyet véd­­tél ékesenszóió, mézédesen csurgó szavaiddal, melyek a hamisított görög bornak keserű illatát ter­jesztik. A népszövetség nem bukott még Komárom, — szeptember 30 Teljes bizonytalanság a parla­ment összehívása körül. Elérkeztünk októberhez és a törvény­­hozás összehívásának ideje még ma sincs megállapítva. A képviselőház elnöksége, amely a parlament össze­hívását szeptember 16-ra tervezte, kedden ismét megkísérelte, hogy a ház első őszi ülését egybehívja, azon­ban eredmény nélkül. A ház elnöksége az összehívás terminusának megálla­pítása céljából a miniszterelnökhöz fordult, azonban Udrzsal nem fogadta el az erre nézve előterjeszteti javasla­tot. A kommunisták ezt a tétovázást saját javukra ki akarván használni, be­adványt intéztek a ház elnökségéhez, amelyben a képvise\öháznak haladék nélkül való összehívását követelik, hogy a parlament pártjainak a gazda­sági krízis kihatásaihoz alkalmuk le­gyen állást foglalni. A kommunisták beadványaikban azt állítják, hogy az agrárok és szociáldemokraták már hó­napokkal ezelőtt elhatározták, hogy a parlamenti munkának ujrafölvételét megakadályozzák. Parlamenti körökben azzal magyarázzák az ülés összehívá­sának halogatását, hogy a házelnökség azért nem hívhatja össze a képviselő­házat, mert a házelnökség az első ülés napirendjére nézve eddig sem­miféle munkaanyagon nem kapott, Benfentesek úgy sejtik, hogy a mos­tani körülmények között a képviselő­házat semmi esetre sem fogják októ­ber első felében összehívni, bár ha az állami költségvetés tárgyalását vesszük figyelembe, akkor már a legközelebbi napokban üléseznie kellene a parla­mentnek és a szakbizottságoknak. Eddig 200 milliót sikerült az állami költségvetés kiadásából lefaragni, A képviselőház elnökségének na­pokban tartott ülésén Malypelr ház­elnök közölte elnöktársaival, hogy meg, de egészen jó úton van ah­hoz, hogy pátrónusai a Szajna és a Themzc partjain elvezessék a közvélemény gyanújától annak tel­jes bizalmatlanságáig, mert már nem hajlandó Európában becsa­patni magát senki a hriand-i bari­ton lírikus lágyságaitól, sem pedig az angol blöfföktől és elvtelensé­­gcklől, melyekben kiéli magát az ide-oda bukdácsoló, nagy tradíci­óitól elszakadt angol diplomácia. A népszövetség ma még áll, talán tovább is állni fog, azonban az­zal már mindenki tisztában van az utolsó rikkancsig, hogy kitű­zött céljait elérni nem fogja, mert az érdekszövelkezet sohasem a köz­érdeket szolgálja. sikerült az 1933. évi állami költség­­vetés kiadásait lecsökkenteni. Az 1933. évi költségvetésben végzett törlések által a költségvetésnek dologi kiadá­sainál az 1932. évi költségvetés ugyan­azon tételeivel szemben sikerült még további 193 millió koronát lefaragni, így az 1933. évi költségvetés dologi kiadásai kereken 200 millió korona megtakarítást mutatnak. A pénzügyminiszter szerint a fizetéscsökkentés „állami szükségesség** Az állami alkalmazottak között ért­hetően nagy izgalmat idézett előTrapl dr. pénzügyminiszternek fizetéscsökken­tési javaslata, amely igen érzékenyen érinti az érdekelt tisztviselőket és hi­vatalnokokat. A tisztviselők szervezetei­nek végrehajtó bizottsága elaborátumot dolgozott ki, amely azt indítványozza, hogy a fizetések leszállítása helyett más módon igyekezzenek takarékos­kodni, mint a minisztériumok számának csökkentésével, a közigazgatás leegy­szerűsítésével stb. Az állami alkalma­zottak sérelmét magáévá tette Hötzl dr. cseh alkotmányjogi tanár, aki a Ná­­rodni Listyben alkotmányellenesnek mondja az állami alkalmazottak fize­tésének újabb leszállítását és azt a véleményét jelenti ki, hogy az alkot­mánybíróság érvénytelennek minősít­hetne egy erre vonatkozó törvényt, mert nem engedhető meg, hogy az állami alkalmazottaktól nagyobb áldo­zatokat követeljenek, mint a többi ál­lampolgártól. Az állami alkalmazottak szövetsége végrehajtóbizottságának 82 tagú küldöttsége a fizetéscsökkentés ügyében a minap fölkereste Trapl dr. pénzügyminisztert és Udrzal miniszter­­elnököt. A szónokok kijelentették, hogy fizetéscsökkentés szóba sem jöhet és különböző javaslatokat terjesztettek elő, hogy milyen módon szerezheti meg a kormány a szükséges összeget. A pénz­ügyminiszternél az eljárás eredmény­telen volt, mert Trapl dr. kijelentette, POLITIKAI SZEMLE Két kritika.

Next

/
Thumbnails
Contents